Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A bor tényleg egészséges?

A bornak, különösen a vörösnek, jó a sajtója. A bortermelőknek sikerült olyan mítoszokat betáplálni a fogyasztók fejébe, hogy lassan már az emberek nem is saját örömükre, hanem egyenesen egészségügyi okokból isznak bort.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A kulcsszó a moderált fogyasztás, azaz napi 1-2 pohár bor. A vörösbor élethosszabbító és egészségvédő hatását több tényezőnek szokták tulajdonítani (Pavlidou és mtsi., 2018).

Az egyik általános érv, hogy a vörösbor része a mediterrán étrendnek, amely sokkal egészségesebb, mint a nyugati étrend. Ez önmagában nem bizonyít természetesen semmit, pláne, hogy olyan, hogy a "mediterrán étrend" nem létezik, ez egy mesterséges konstrukció, amely részben azon alapul, amit Ancel Keys a háború utáni ínséges időben megfigyelt, és aminek semmi köze nincs a különféle mediterrán országokat valójában jellemző táplálkozási szokásokhoz. A Walter Willett által összeállított "mediterrán ételpiramis", amit ma "mediterrán" étrendnek neveznek, tételesen más, mint mondjuk a krétaiak táplálkozása. A mediterrán étrend fölényét sokat idézett, de hamisított vizsgálatok igazolták, s egy valóban korrekt vizsgálatban is az derült ki, hogy a lowcarb (alacsony szénhidrát-tartalmú) étrend még a mediterránnál is jobb (Teicholz, 2014).


A vörösbort dicsőítők gyakran emlegetik a Francia paradoxont, ami valójában egy blöff. Samul Black ír orvos vette észre 1819-ben, hogy nagyjából azonos táplálkozás mellett, az írek négyszer gyakrabban halnak meg szív- és érrendszer eredetű halálban, mint a franciák (Evans, 2011). Miután a '80-as évekre a borfogyasztás jelentősen csökkent, a bortermelők kezdték terjeszteni, hogy a franciákat a vörösbor fogyasztás menti meg a szívhaláltól (ASN, 2013). Kutatók hada kezdte a kérdést vizsgálni, és két fő állítás fogalmazódott meg. Az egyik, hogy a vörösbor csökkenti az LDL ("rossz" koleszterol) és növeli a HDL ("jó" koleszterol) szintjét. A másik a vörösborban található rezveratrol (Pavlidou és mtsi., 2018). Ez az érvelés tipikus példája annak, hogy létezik az iparral szorosan összefonódó akadémikus tudomány,amely tudomást sem vesz arról, hogy a kutatások már régen megcáfolták a dogmáit.

A koleszterin hipotézis rég megbukott, a vörösbor csinálhat akármit a koleszterinszinttel, annak semmi köze a szív- és érrendszeri megbetegedésekhez és halálhoz (Ravnskov, 2000).

A rezveratrollal pedig két probléma van. Az egyik, hogy az igen "termékeny" Dipak Das bor- és rezveratrol kutatóról 2012-ben kiderült, hogy 145 alkalommal hamisított kutatási adatokat, s tanulmányait 11 szaklap közölte, így aztán a rezveratrol nimbusza kicsit megtépázódott. Egyik visszavont publikációját (Mukherjee és mtsi., 2009) napjainkig 89-szer idézték, ebből 50-szer azután, hogy a cikket visszavonták! Elképzelhető, mennyire "szennyezett" azóta a rezveratrol kutatás. A másik tény, hogy a borban található rezveratrol mennyisége oly csekély, ráadásul biológiailag oly rosszul hasznosul, hogy ettől sem gyulladáscsökkentő sem rákellenes hatás nem várható (Goldberg és mtsi., 2003). Az ugyan kétségtelen, hogy bármiféle alkohol, nem csak a vörös borban található, csökkenti a vérrögképződést (Renaud és de Lorgeril, 1992), de nagy kérdés, ez jelent-e komoly védőhatást. Végső soron kijelenthető, hogy a francia paradoxon -ami az állati zsírok és a koleszterin vélt káros hatására épült - nem is létezik.

Mindamellett meg kell jegyezni, hogy ha sokat ártott is a rezveratrol renoméjának a hamisított cikkek gyártása, a kutatások mégis fontosnak tartják a mitokondriumokra gyakorolt hatásai miatt. Egyrészt védi a mitokondriumokat az oxidatív hatásokkal szemben, továbbá serkenti a mitokondriumok képződését (Jardin és mtsi., 2018). A rezveratrol ezenfelül aktiválja a szirtuin 1 gént, ami lassítja az öregedést (Stacchiotti és mtsi., 2019).


A francia paradoxon kutatást pezsdítő hatásaként azonban számos vizsgálat -látszólag- igazolta, hogy akik rendszeresen, kis mennyiségben vörösbort fogyasztanak, azok egészségesebbek és ritkábban halnak meg szívhalálban (Pavlidou és mtsi., 2018).

Az ilyen vizsgálatok azonban több sebből véreznek. A bor védőhatását vizsgáló kutatások ugynevezett megfigyeléses vizsgálatok, amelyekben általában közép- vagy időskorú egészséges embereket toboroznak, kikérdezik őket ivási szokásukról, majd pár éven át követik őket. Általában két vagy három csoportot szokás összehasonlítani. Az absztinenseket, az alkalmi ivókat és a moderált fogyasztókat. A módszer számos beválogatási hibát von maga után, ami hamis eredményhez vezet.

Az egyik jellegzetes hiba, hogy az ittasság miatt bekövetkezett balesetek és verekedések okozta halálozás fiatalabb korra jellemző, így a vizsgálatokba már csak az "egészséges túlélőket" válogatják be, s az összhalálozás kockázatába az ivó, de ezzel összefüggésben fiatalon meghaltakat nem számolják bele. Hasonló szelekciós hiba, hogy a vizsgálatba olyanokat választanak be, akik a vizsgálat indulásakor még egészségesek. Azaz, ha a moderált ivás sokakat már korábban megbetegített, akkor őket nem veszik figyelembe, azaz, azokat válogatják be, akik valamiért jobban bírják az alkoholt. A legdurvább kategorizálási hiba az, amikor az absztinensek közt nem tesznek különbséget azok közt, akik soha nem ittak és azok közt, akik az alkohol okozta károsodások miatt hagytak fel az ivással. Ennek figyelmen kívül hagyása miatt az "absztinensek" közt számos olyan ember is fog szerepelni, akiknek már eleve megromlott az egészsége. Gyakori az is, hogy az absztinensek közé sorolják azokat is, akik alkalmilag isznak, mondván, náluk nem érvényesül a feltételezett "védőhatás", holott ezek közt vannak a ritkán, de akkor a sárgaföldig lerészegedők. Mindezek a szelekciós hibák rontják az "absztinensek" egészségügyi eredményeit és feljavítják a moderált ivókét (Naimi és mtsi., 2017).


A beválogatottak életkora miatt kapott hamis eredményre jó példa Jinhui Zhao és munkatársai 45 kutatásra kiterjedő metaanalízise. Külön elemezve azokat a vizsgálatokat, amelyekben a résztvevők 55 évesek vagy annál fiatalabbak voltak vizsgálat indulásakor, a bornak nem volt szívvédő hatása. Viszont az alkalmi ivóknak és az ivást abbahagyóknak a valódi absztinensekhez képest 45%-kal nagyobb volt a szívbetegség kockázata, E két csoportot szokták összemosni a soha nem ivókkal, s tűnik úgy, hogy az absztinencia káros (Zhao és mtsi., 2017).

Tim Stockwell és munkatársai 81 vizsgálatot, összesen majd 4 millió ember adatait elemezték újra, és ha a kutatásokban alkalmazott kategóriák szerint kalkuláltak,akkor a moderált ivás 14%-os védőhatást mutatott az összhalálozással szemben. Ám ha kivonták vették az absztinensek közé kevert korábbi ivók hatását, akkor a bor védőhatása megszűnt. Azok a vizsgálatok, amelyek eleve figyelembe vették ezt a kategorizálási szempontot, szintén nem találták a borivást védőhatásúnak (Stockwell és mtsi., 2016).

Egy igen alaposan megtervezett, 195 országra kiterjedő vizsgálat végső megállapítása szerint az alkoholfogyasztásnak, beleértve a vörösbort is, nincs biztonságos szintje (GBD 2016 Alcohol Collaborators, 2016). Az is bebizonyosodott, hogy a legkisebb mennyiségű alkohol fogyasztás is a szellemi képességek hanyatlásával jár (Hassing és mtsi., 2018). Ennek oka - mint egy harminc éves követéses vizsgálat kimutatta, hogy az elfogyasztott alkohol mennyiségének függvényében csökken a hippokampusz, azaz a memória mérete (Topiwala és mtsi., 2017).

Ezek az adatok nyilván nem riasztják el az olvasót a borozgatástól, de talán ezentúl nem áltatják magukat azzal, hogy a borivás egészséges.


 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

ASN: The French Paradox: Was it Really the Wine? 2013 https://nutrition.org/french-paradox-really-wine/

Evans A. The French paradox and other ecological fallacies. Int J Epidemiol. 2011 Dec;40(6):1486-9.

GBD 2016 Alcohol Collaborators. Alcohol use and burden for 195 countries and territories, 1990-2016: a systematic analysis for the Global Burden of Disease Study 2016. Lancet. 2018 Sep 22;392(10152):1015-1035.

Goldberg DM, Yan J, Soleas GJ. Absorption of three wine-related polyphenols in three different matrices by healthy subjects. Clin Biochem. 2003 Feb;36(1):79-87.

Hassing LB. Light Alcohol Consumption Does Not Protect Cognitive Function: A Longitudinal Prospective Study. Front Aging Neurosci. 2018 Mar 26;10:81.

Jardim FR, de Rossi FT, Nascimento MX, da Silva Barros RG, Borges PA, Prescilio IC, de Oliveira MR. Resveratrol and Brain Mitochondria: a Review. Mol Neurobiol. 2018 Mar;55(3):2085-2101.

Mukherjee, S., Lekli, I., Gurusamy, N., Bertelli, A. A., & Das, D. K.: RETRACTED: Expression of the longevity proteins by both red and white wines and their cardioprotective components, resveratrol, tyrosol, and hydroxytyrosol. Free Radical Biology and Medicine, 2009, 46(5), 573-578.

Naimi TS, Stockwell T, Zhao J, Xuan Z, Dangardt F, Saitz R, Liang W, Chikritzhs T. Selection biases in observational studies affect associations between 'moderate' alcohol consumption and mortality. Addiction. 2017 Feb;112(2):207-214.

Pavlidou E, Mantzorou M, Fasoulas A, Tryfonos C, Petridis D, Giaginis C. Wine: An Aspiring Agent in Promoting Longevity and Preventing Chronic Diseases. Diseases. 2018 Aug 8;6(3). pii: E73.

Ravnskov, U: The cholesterol myths. New Trends, Washington DC, 2000.

Renaud S, de Lorgeril M. Wine, alcohol, platelets, and the French paradox for coronary heart disease. Lancet. 1992; 339:1523-6.

Stacchiotti,A; Favero, G; Rezzani, R:Resveratrol and SIRT1 Activators for the Treatment of Aging and Age-Related Diseases. in:Farid A. Badria (ed): Resveratrol. Intechopen, 2019. pp: 949-559.

Stockwell T., Zhao J., Panwar S., Roemer A., Naimi T. S., Chikritzhs T. Do 'moderate' drinkers have reduced mortality risk? A systematic review and meta-analysis of alcohol consumption and all-cause mortality. J Stud Alcohol Drugs 2016; 77: 185-98.

Teicholz, N: The big fat surprise. Simon & Schuster, 2014.

Topiwala A, Allan CL, Valkanova V, Zsoldos E, Filippini N, Sexton C, Mahmood A, Fooks P, Singh-Manoux A, Mackay CE, Kivimäki M, Ebmeier KP. Moderate alcohol consumption as risk factor for adverse brain outcomes and cognitive decline: longitudinal cohort study. BMJ. 2017 Jun 6;357:j2353.

Zhao, J., Stockwell, T., Panwar, S., Roemer, A., Naimi, T., & Chikritzhs, T. (). Alcohol consumption and mortality from coronary heart disease: An updated meta-analysis of cohort studies. Journal of Studies on Alcohol and Drugs, 2017, 78, 375-386.