Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A D-vitamin és a rák

Mindenki tudja, hogy a rák halálos. Szeretné is mindenki elkerülni. Tenni azonban kevesen tesznek ellene. Rákdiagnózis után sokan kérdezik, mit is kell szedni ilyenkor? Mások meg szedik ugyan a D-vitamint, de olyan kis adagban, hogy az semmit nem ér. Szóval vegyük át újra!

 

A Google adatkezelési elvei

 

A rák számokban

A rák korunk egyik legsúlyosabb kérdései közé tartozik, hiszen minden harmadik ember rákos lesz élete során, és minden negyedik ebbe bele is hal. Különös ellentmondás, hogy az onkológiai szereket gyártó cégek fénykorukat élik, miközben a betegek sorra halnak. A fejlett országokban 2009-ben 75 milliárd volt, 2018-ra már 147 milliárd dollár lesz a rákgyógyszerekből a bevétel. Kalkulációk szerint a D-vitaminhiány okozta megbetegedések és halálozások Nyugat-Európa számára 187 milliárd euró költséget jelentenek. Ha mindenki napi 2-3000 NE D-vitamint szedne és ezzel a D-vitaminszintje 40 ng/ml szintet érne el, ez a kiadás megszűnne. A D-vitamin ellátást 10 milliárdból meg lehetne államilag oldani, ezt tehát 177 milliárd megtakarítást jelentene. Magyarországgal kapcsolatban hasonló nagyságrendű a kalkuláció: a D-vitaminellátottságra 15 milliárd forintot kéne költeni, amin csak az egészségügy 250 milliárdot takarítana meg.

A rákhalálozás földrajza

Frank Longstaff Apperly angol patológus 1941-ben megjelent tanulmánya szerint Északon Délhez képest 2.5-szer gyakoribb a rákos halálozások aránya. Apperly eredményét összefüggésbe hozta az adott területre egy év alatt jutó UV sugárzás mennyiségével, de a D-vitamin-rák kapcsolatot nem fogalmazta meg. Negyven évvel később Cedric Garland és Frank Garland hívták fel ismét a figyelmet arra, hogy Amerikai északi részén a délinek durván kétszerese a vastagbélrák halálozás. Ugyanezt találták a város és falu összehasonlításában a falusiak javára. Rámutattak arra is, hogy a két feltételezett kockázati faktorban, a húsevésben és a rostfogyasztásban Észak és Dél közt nincs különbség. A feltételezett védőfaktor tehát a D-vitamin. Ezt igazolták is vizsgálatukban, melyben több mint 25 ezer embert követtek 8 éven át. Akiknek a D-vitamin vérszintje 27-32 ng/ml közé esett, azoknak 70%-kal, akiknek 33-41 ng/ml közé esett, azoknak 80%-kal csökkent a vastagbélrák kockázata. Azóta rengeteg un. megfigyeléses vizsgálat megerősítette, hogy a D-vitaminszinttel arányos a rákkal szembeni védettség.


Mellrák kapcsán az első vizsgálatot 1990-ben szintén a Garland fivérek közölték Edward Gorhammel. Az akkori Szovjetunió északi és déli területei közt háromszor nagyobb volt a mellrákhalálozás.

William Grant 6 vizsgálat összevont elemzése alapján úgy találta, hogy a mellrák- és a vastagbélrákkockázat már 40 ng/ml vérszint esetén is 60%-os csökkenést mutat.

Egy vizsgálatban a vér D-vitaminszintje alapján öt csoportba osztották a nőket. A legalacsonyabb szintű csoportba tartozóknak ötször nagyobb volt a mellrák kockázata és gyorsabban bontakozott ki náluk a rák, mint a legmagasabb szintű csoportba tartozóknak.

Ha belegondolunk, nincs még egy olyan nagyhatású gyógyszer, amellyel akár csak e kockázatcsökkenés töredékét el lehetne érni.

Az északibb és délibb államok prosztatarák halálozását összehasonlítva a délieknél 50%-os kockázatcsökkenés volt kimutatható. A különféle ráktípusok gyakorisága az Észak-Dél tengely mentén északra haladva folyamatosan nőnek. A kutatások szerint a D-vitaminhiány és legalább 15-20 féle rák fokozott kockázata közt találtak eddig kapcsolatot. Talán meglepő, de még az agydaganatok vagy a hasnyálmirigy rák gyakorisága is szoros kapcsolatot mutat a D-vitaminhiánnyal.


William Grant elemzése szerint, ha a fekete amerikaiak átlagosan 16 ng/ml és a fehér amerikaiak átlagosan 25 ng/ml vérszintjét megnövelnék 45 ng/ml-re, akkor évente 200 000-rel csökkenne a rákhalálozások száma. Az elemzés 2009-ben jelent meg, ekkor az éves rákhalálozás az USA-ban 562 ezer volt. Magyarországon 2014-ben 34 800-an haltak meg rákban, így alkalmazva az USA-ban elérhető csökkenési arányt, Magyarországon kb. 10 000 rákos halálozás volna megelőzhető. Ez a hatás nyilván 5-10 év alatt jelentkezne, hiszen a rák lassan alakul ki. Ez igaz a hasnyálmirigy rákra is. Ezt csak azért hiszik gyorsan ölő ráknak,mert 15 évig alattomban, tünetet nem adva fejlődik, s mire észlelik, fél év alatt végez áldozatával.

Grant Kanada esetén is elvégezte az elemzést. Kanadában az átlag D-vitaminszint 25 ng/ml, a rákhalálozás évi 78 000 ember. A D-vitamin különböző vizsgálatokban különböző ráktípusok esetében mutatott védőhatását figyelembe véve eredménye szerint, ha a 30 ng/ml szintűeknek megnövelnék a vérszintjét 30 ng/ml fölé, akkor 10%-al, ha 40 ng/ml fölé emelkedne a vérszint, 15%-kal csökkenhetne a rákhalálozás. Ezt a számítást alkalmazva a magyar rákhalálozásra, ha kisebb mérvű csökkenés is következne be, de még mindig több mint 5000-el csökkenhetne a rákban meghaltak száma.

Philippe Autier és Sara Gandini összegyűjtötték a 2007-ig megjelent olyan placebokontrollos vizsgálatokat, amelyekben az összhalálozási kockázatról is közöltek adatokat. (Ezekben a vizsgálatokban máskülönben a csonterősséget vizsgálták.) A metaanalízis kiátlagolt eredménye szerint 7%-al volt alacsonyabb a D-vitamint szedők bármilyen okból való halálozásának a kockázata. Ez nem túl meggyőző, de azt is tudjuk miért. Mert átlagban 528 NE D-vitamint szedtek a vizsgálati személyek. Ám, ha megnézzük az egyes vizsgálatokat, akkor találunk egyet, amelyikben a vérben mért D-vitamin szint a placebocsoportéhoz képest 5.2-szeres volt. Ebben a vizsgálatban az összhalálozás 29%-kal volt alacsonyabb a placebocsoporthoz képest.


Armin Zittermann és csoportja 2011-ben végzett hasonló metaanalízist. Ők a legalacsonyabb D-vitamin vérszintűeket hasonlították össze a legmagasabb vérszintet mutatókkal, és összességében 30%-os összhalálozás csökkenést mutattak ki. De megint csak tegyük hozzá, itt az alacsony és a nagyon alacsony vérszintűek közt volt ekkora különbség.

Eddig a megelőzésről szóltunk, de természetesen a már kialakult betegség kimenetét is jelentősen befolyásolja a D-vitaminszint.

Rákbetegség és D-vitamin

Aki megbetegedett már rákban, vagy éppen túl van a kezeléseken, az is sokat profitálhat csekélyke D vitaminadagolásból is. Igen sok vizsgálat bizonyítja, hogy már pusztán attól jelentős túlélésbeli időkülönbségek származnak, hogy valakinél a rákot nyár után, tehát D- vitaminnal jobban ellátott hónapban fedezik fel, avagy D vitaminhiányos téli-tavaszi hónapokban. Egy norvég vizsgálatban az ősszel diagnosztizált vastagbélrákos betegek 18 hónappal tovább éltek, mint akiknél a rákot télen fedezték fel. Egy vizsgálatban 300 vastagbélrákost követtek, és a legmagasabb D-vitaminszintűek kétszer valószínűbben élték túl a betegséget mint a legalacsonyabb szintűek.

Ugyancsak Norvégiában a Hodgkin limfómások, ha ősszel került betegségük felismerésre, 20%-kal valószínűbben meggyógyultak a télen diagnosztizáltakhoz képest. Harminc éves kor alatt ez az arány felment 60%-ra. Mellrákban a nyári diagnózis 14%-kal több gyógyuláshoz vezetett, mint a téli. Tizenötezer hatszáz tüdőrákos adatának elemzése szerint az ősszel diagnosztizáltak 15%-kal valószínűbben élték túl a betegséget, mint a télen diagnosztizáltak. Tovább növelte a túlélési esélyt, ha valaki napsütötte vidéken élt. Alina Vrieling és munkatársai vizsgálatában a 22 ng/ml-nél magasabb D-vitaminszintű mellrákos nők gyógyulási esélye 55%-kal, az áttétmentes gyógyulás esélye 2-szer nagyobb volt, mint 14 ng/ml szint alattiaké. A D-vitaminszint és a gyógyulási, ill. az áttétmentesség esélye közötti kapcsolat egyenesvonalú volt. A legmagasabb szintűek gyógyulási esélye 2.4-szeres, az áttétmentesség esélye 3.4-szeres volt.


Pamela Goodwin és csoportja 512 mellrákos nőt követett 12 éven át. Akiknek a diagnózis felállításakor 8 ng/ml volt a D-vitaminszintje, azaz súlyos D-vitaminhiányban szenvedtek, 1.7-szer valószínűbben haltak meg, és kétszer valószínűbben alakult ki áttétjük a kielégítő D-vitamin szintűekhez képest.

Igaz, ezek nem olyan vizsgálatok, amelyekben rákbetegeknél kiegészítő kezelésként D-vitamint alkalmaztak volna, de mindenképpen jelzik, hogy a betegség kedvezőbb lefolyású, ha a betegben diagnóziskor vagy kezelés alatt magasabb a D-vitaminszint. Ebből logikusan következik, hogy ha terápiás céllal emelik meg, akkor az jó irányba befolyásolja a betegség kimenetét.

Szórványosan vizsgálják a kezelés kiegészítéseként szedett D-vitamin hatását. Simon B. Zeichner és csoportja a klinikájukon kezelt 246 mellrákos nő adatait elemezték utólag. A nők egy része kezelése során a csontritkulás kezelésére hetente kevesebb, mint 10 ezer NE D-vitamint kaptak, ami napi 1400 NE-nek felel meg. A kis dózis ellenére a D-vitamint nem szedőkhöz képes az betegségkiújulás mentes 5 éves túlélés esélye 64%-kal nagyobb volt.

Elisabeth Poole és munkatársai eredménye szerint a D-vitamint saját megfontolásból szedő nőknek 46%-al nagyobb volt az esélyük arra, hogy betegségük ne újuljon ki.

Ezekben a vizsgálatokban rendkívül alacsony D-vitaminpótlással is látványos eredmények születtek. Folyamatban vannak vizsgálatok különféle ráktípusokban, azonban a rendkívül alacsony D-vitaminajánlás miatt sajnos túl alacsony dózisokkal próbálkoznak. A D-vitaminnal kapcsolatos indokolatlan óvatoskodás és gyanakvás miatt egyelőre még az előremutató klinikai kutatásoknak is előre láthatón sovány eredménye lesz.


Az orvostudomány szembe megy a tényekkel

A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) 2008-ban kutatási jelentésében azt hozta ki, hogy a D-vitamin nem véd a ráktól. Ezt az álláspontot úgy sikerült kialakítaniuk, hogy nem találtak kettős vak, placebokontrollos vizsgálatot, ami ezt igazolná. A bizottság javaslata: megfelelő placebokontrollos vizsgálatokat kell végezni a D-vitamin rákellenes hatásának vizsgálatára. Na, erről majd mindjárt.

Az amerikai Orvostudományi Intézet (IOM) az amerikai és kanadai kormány kérésére állapította meg D-vitaminból az ajánlott napi bevitelt. Az IOM ajánlása szerint 1 és 70 év közötti egészséges emberek 97,5%-ának napi 600 NE D-vitamin garantálja a vérben a 20 ng/ml (más mértékegységben az 50 nmol/l) D-vitamin-szintet. Ez valójában a D-vitaminhiány szintje, mert a normál D-vitamin szint 30 ng/ml-nél kezdődik. Az IOM tagadja a d-vitamin rákellenes hatását, akár az IARC. De van itt más baj is. Két kutató, Paul Veugelers és John Paul Ekwaru gyanúsan alacsonynak találták ezt a 600 NE mennyiséget és és újraszámolták az IOM által használt vizsgálatok adatait. Kiderült, hogy a napi 600 NE csupán 10 ng/ml szint elérésére elég, ami a súlyos D-vitamin-hiánynak felel meg. Újrakalkulálva, mennyi D-vitamin kell a minimálisan szükséges 50 nmol/l szint eléréséhez, napi 8895 NE-re következtettek. A valóságban sokaknak 5-6000 NE is elég. S bár az IOM szerint 4000 NE már mérgező dózis, igazából simán napi 10 ezer NE-t is lehet szedni hónapokon át gond nélkül. A rák ellen ugyanis 60-80 ng/ml véd, kialakult rák esetén pedig 100 ng/ml az ajánlott. Mondanom sem kell, az IOM negyedik éve lapít, és nem korrigálja az általa elkövetett szarvashibát, a nemzeti közegészségügyi intézmények pedig szolgaian követik a téves ajánlást.

Na, most tegye fel a kezét az, aki tudva, hogy a D-vitamin véd a ráktól, leszervezne olyan vizsgálatot, amiben az emberek fele placebót kapna, és aztán várná, hányan lesznek rákosak. Ugye képtelenség? De ezt várja az IOM és az IARC. Ráadásul ilyen vizsgálatokban 600 NE dózist kéne alkalmazni, mert ez az elfogadott dózis.

Lássuk be, az IARC és az IOM követelése cinikus, etikátlan és teljesíthetetlen. Ha viszont ez az igény nem teljesül, az IARC és az IOM nem fogják a D-vitamint rákellenesnek minősíteni. Addig viszont a közegészségügy és az onkológia nyugodtan hivatkozhat arra, hogy a D-vitamin rákellenes védőhatása nem bizonyított.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre