Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi G:
A dietetika az élelmiszeripar szolgálóleánya?

Súlyos vád ez, és ha csak indulatból vélekednék így, akkor rögtön bocsánatot is kérnék. De sajnos a tények engem igazolnak.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Persze, nem érdemes mindenkiben a tudatos tudományhamisítót látni. Az összeesküvés elméletek egyik gyökere az, hogy a végeredményből következtetünk vissza a végeredményt létrehozó emberek szándékaira. Ha a nyugati világban élők 60-70%-a súlyosan elhízott és az ebből fakadó betegségekben szenved és hal meg, akkor nehéz ellenállni annak a gondolatnak, hogy valakik ezt nyilván így tervezték. Ezt a feltevést látszik alátámasztani az a tény is, hogy az újra és újra kiadott étrendi ajánlások -tudomást sem véve az egyre súlyosbodó népegészségügyi krízisről- kis módosítással, de ugyanazt ismételgetik, és ugyanúgy szembe mennek a tudományos tényekkel. Valóban egy ördögi terv áldozatai vagyunk és hamis ajánlásokkal azért betegítik meg az embereket, hogy a gyógyszeripar gazdagodjon? Vagy van egy ésszerűbb magyarázat, miszerint különféle szövevényes érdekek és véletlen hatások összegződése vezetett ide, s a kialakult helyzetet is részérdekek tartják fenn? A történeti tények ezt a verziót támasztják alá.

Ha a földművelés kialakulásával kezdem, ez talán kicsit távoli indításnak tűnik, de szerintem elkerülhetetlen. Fontos megértenünk, miként alakult ki a mai szénhidrátalapú étrendünk. A gabonafélék termesztése a népességnövekedés miatt vált szükségessé, mert a vadászó-gyűjtögető életmódhoz képest egy hektár megművelésével aránytalanul több embert lehetett eltartani. Persze, voltak éhínségek, járványok, olykor fél Európa kihalt, de a mezőgazdasági technológiák, a közegészségügy és az orvoslás fejlődése a 19. század végére nagyjából kiküszöbölte ezeket a súlyos válságokat. A 19-20. század fordulóján a nyugati világ népességének 80-90%-a vidéken élt s ette, amit megtermelt; mára a fejlett országok népességének 70-90%-a városokban él(Ritchie és Roser, 2019), s eszi, amit az élelmiszeripar felkínál neki. A 19. század végén megszülető élelmiszeripar termékfejlesztését egyedül a fogyasztói ízlés szabta meg, a táplálkozás hosszú távú egészségügyi hatásait népesség szinten senki nem vizsgálta.


Az ember ősi vágya, hogy minden nap degeszre ehesse magát, egyre szélesebb körben elégülhetett ki. Míg az USA-ban 1890-ben a 60 év feletti népesség 2.9%-a volt elhízva (azaz BMI-je 30 kg/m2 felett volt), addig 2015-ben már 41%-uk volt elhízott (Helmchen és Henderson, 2004). 1960-ban be kellett vezetni a súlyosan elhízott kategóriát (a BMI 40 kg/m2 felett van). 2016-ban a 20-74 éveseknek már 8%-a tartozott ide. Összességében az USA lakosságának 31%-a túlsúlyos, 40%-a elhízott, 8%-a súlyosan elhízott (Fryar és mtsi., 2018). Nálunk se sokkal jobb a helyzet.

Az 1960-as években az elhízás, a szív- és rákhalálozás gyakoriságának növekedése kezdett politikai kérdéssé válni. 1977-ben az amerikai szenátus különbizottsága kiadott egy étrendi ajánlást, amelyben a húsok, az állati zsírok, a koleszterin, a cukor és a só csökkentését, és a szénhidrátok, valamint a zöldségek és gyümölcsök fogyasztásának növelését javasolták (Hite és mtsi., 2010). Az ajánlást súlyos kritikák érték. Az ajánlás politikai és morális indíttatású volt, tudományos kutatások nem igazolták, hogy a változtatás valóban célt érne akár az elhízásjárvány, akár a betegségek megelőzésében (Harper, 1978). Az ajánlás valójában George McGovern szenátor személyes meggyőződését tükrözte, aki Nathan Pritikin zsírmentes, növényi alapú étrendjének hívévé vált (Minger, 2013). Az ajánlás kiverte a biztosítékot az mezőgazdasági és élelmiszeripari lobbiknál, így az 1980-as állami irányelvekben a lobbisták megelégedésére az "egyen kevesebbet" jelszót felváltotta a "kerülje a túl sok -húst, tojást, sót, alkolholt, stb.- fogyasztását". Ezt a tojástermelőktől a húsiparig mindenkinek úgy hangzott, hogy "egyen eleget" (Nestle, 2007) . Az ajánlás semmivel nem volt tudományosan jobban alátámasztva, mint McGovern politikai ambícióktól fűtött ajánlása. Az "irányelvek" a szívbetegség vezető okának a koleszterint és az állati zsír fogyasztását tekintette, ami Ancel Keys időközben dogmává vált koleszterinteóriájából következett. A teória születése pillanatától hamisított adatokra épült, de bevezetése és védelmezése csak egy tudományos lobby érdekét szolgálta (Teicholz, 2014).


Az 1980-as évek elején - kiküszöbölendő az addigi tudományos megalapozatlanságot - a Mezőgazdasági Minisztérium létrehozott egy táplálkozástudományi szakértőkből álló csoportot, akik sok éven át munkálkodtak az 1992-ben megjelent ajánláson - amire megjelenése után viszont rá sem ismertek. Az utolsó, nyomdába küldött verziójukban ugyanis a következő állt: az étrendi piramis talapzatát 5-9 adag zöldség és gyümölcs, 2-3 adag tej- és tejtermék, 15-21 dkg fehérje (hús, szárnyas, hal, tojás) és 2-3 adag teljes kiőrlésű gabona vagy rizs. Ajánlásuk szerint az étrend 30%-át zsír alkotja, és a cukornak 10% alatt kellett volna lennie. A finomított szénhidrátokból készült "rágcsákat" (csipsz, keksz,stb.) nem kívánatosnak minősítették.

A Mezőgazdasági Minisztérium lobbiérdekeket képviselő tisztviselői azonban az egészet átírták, és a piramis talapzatában 5-11 adag finomított szénhidrát (gabonafélék, burgonya, stb.) került, zöldségfélékből 2-3 adag szerepelt, a tejtermékékek aránya duplájára nőtt. A cukorfogyasztás korlátozása helyett "moderált" fogyasztást ajánlottak. Louise Lightnak, a csoport vezetőjének a legmegdöbbentőbb az volt, hogy egyedül ő tiltakozott, kutatócsoportjának többi tagja nevét adta az új étrendi piramishoz (Light,2006).

Ez az "irányelvek" lényegében alig tért el az 1977-es ajánlástól, s azóta is kisebb változtatásokkal -pl. a sült krumplit átsorolták a "friss zöldségek" kategóriába- uralja a nyugati világ nemzeti étrendi ajánlásait. Szembemenve a tudományos tényekkel, továbbra sem ajánlják a vörös húsokat és az állati zsírokat, s helyette a szárnyasokat és a növényi olajokat ajánlgatják.

Hasonló történet zajlott Angliában is, ahol 1979-ben aggódni kezdtek az angol emberek egészségéért, és felkérték Philip James professzort, hogy hozzon létre egy csoportot és fogalmazzanak meg egy étrendi ajánlást. A csoport jelentését különféle minisztériumi alosztályok és bizottságok minősítették, majd javasolták az átdolgozását. A munkacsoport 1980 és 1983 között háromszor dolgozta át az ajánlását, mindannyiszor elutasították (Maguire és Haslam, 2010).

A mai étrendi ajánlások tehát tudományosan teljesen megalapozatlanok, csupán az élelmiszeripari lobbik és egyéb érdekek összegzései. A zöldségek arányát egy későbbi ajánlásban sem kutatásokra alapozva, hanem az amerikai Rákszövetség kérésére emelték meg. A telített zsírok helyett a többszörösen telítettlen zsírok ajánlása nem csak téves (Harcombe és mtsi., 2016), hanem kifejezetten ártalmas, ugyanis az omega-6 növényi olajok (sütőolajok, margarinok) komoly mértékben fokozzák a szívhalálozás kockázatát (Virtanen, 2018).


Számos jól megalapozott vizsgálat igazolja, hogy a nem a szénhidrátalapú, hanem a lowcarb (50 grammnál kevesebb szénhidrátot tartalmazó) étrend szolgálja az egészséget (Hite és mtsi., 2010). A PURE vizsgálat 18 országból 135 ezer személyt egyenként követve bizonyította, hogy mind a szívbetegségek kockázata mind az összhalálozás a szénhidrátfogyasztással arányosan nő, míg a zsírfogyasztás növekedésével arányosan csökken (Dehghan és mtsi., 2017). A sócsökkentés dogmája is régen megdőlt már, mégis, napjainkban is népegészségügyi szinten igyekeznek az embereket intézkedésekkel, adókkal, győzködéssel a sófogyasztás csökkentésére rávenni. 95 ezer ember nyolc éves követéses vizsgálata azt igazolta, hogy minél nagyobb a sófogyasztás, annál alacsonyabb a szíveredetű és az összhalálozás (Mente és mtsi., 2018).

A dietetikát nem tekinthetjük tudománynak, a dietetikusok nem tudósok, hanem alkalmazottak, akik csupán hirdetői és végrehajtói azoknak az étrendi ajánlásoknak, amelyek gazdasági-politikai érdekek alapján születnek. Ezek az étrendi ajánlások köszönő viszonyban sincsenek az emberek egészségét szolgáló objektív tudományos eredményekkel. Külön iparág jött létre, amely az élelmiszeripar érdekei szerint gyártja a "tudományos" összefoglalókat és metaanalíziseket, amelyek aztán tudományos mázt kölcsönöznek ezeknek az ajánlásoknak (Bero, 2017; Ioannidis, 2016). Már régen lelepleződött a növényi olajipar (Teicholz, 2014), s nemrég derült fény arra, miként manipulálta a cukoripar a cukor egészségre gyakorolt hatásait vizsgáló kutatásokat és összefoglalókat (Gornall, 2015).


Az átlagember csak kapkodja a fejét, amikor hol a józan észnek, hol csak a korábbi ajánlásnak ellentmondó újabb ajánlással találja szembe magát. Joggal érzik úgy a társadalom szkeptikusabb tagjai, hogy cserbenhagyták őket. A dietetikusok pedig ne sértődjenek meg, ha egyesek azt feltételezik róluk, hogy lepaktáltak az élelmiszeriparral, vagy hogy gondolkodás nélkül szajkózzák csak a hivatalos doktrinát.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Bero L. Systematic Review: A Method at Risk for Being Corrupted. Am J Public Health. 2017 Jan;107(1):93-96.

Dehghan M, Mente A, Zhang X, Swaminathan S, Li W, Mohan V, Iqbal R, Kumar R, Wentzel-Viljoen E, Rosengren A, Amma LI, Avezum A, Chifamba J, Diaz R, Khatib R, Lear S, Lopez-Jaramillo P, Liu X, Gupta R, Mohammadifard N, Gao N, Oguz A, Ramli AS, Seron P, Sun Y, Szuba A, Tsolekile L, Wielgosz A, Yusuf R, Hussein Yusufali A, Teo KK, Rangarajan S, Dagenais G, Bangdiwala SI, Islam S, Anand SS, Yusuf S; Prospective Urban Rural Epidemiology (PURE) study investigators. Associations of fats and carbohydrate intake with cardiovascular disease and mortality in 18 countries from five continents (PURE): a prospective cohort study. Lancet. 2017 Nov 4;390(10107):2050-2062.

Fryar,CD;Carroll, MD; Ogden, CL: Severe Obesity Among Adults Aged 20 and Over: United States, 1960-1962 Through 2015-2016 NAT. CENT HEALTH STAT. Health E-Stats Sept. 2018

Gornall J. Sugar: spinning a web of influence. BMJ. 2015 Feb 11;350:h231.

Harcombe Z, Baker JS, DiNicolantonio JJ, Grace F, Davies B. Evidence from randomised controlled trials does not support current dietary fat guidelines: a systematic review and meta-analysis. Open Heart. 2016 Aug 8;3(2):e000409.

Harper AE. Dietary goals-a skeptical view. Am J Clin Nutr. 1978 Feb;31(2):310-21.

Helmchen LA, Henderson RM. Changes in the distribution of body mass index of white US men, 1890-2000. Ann Hum Biol. 2004 Mar-Apr;31(2):174-81.

Hite AH, Feinman RD, Guzman GE, Satin M, Schoenfeld PA, Wood RJ. In the face of contradictory evidence: report of the Dietary Guidelines for Americans Committee. Nutrition. 2010 Oct;26(10):915-24.

Ioannidis JP. The Mass Production of Redundant, Misleading, and Conflicted Systematic Reviews and Meta-analyses. Milbank Q. 2016 Sep;94(3):485-514.

Light, L: What to eat. McGraw Hill, 2006.

Maguire, T; Haslam, D: The Obesity Epidemic and its Management. Pharmaceutical Press 2010

Mente A, O'Donnell M, Rangarajan S, McQueen M, Dagenais G, Wielgosz A, Lear S, Ah STL, Wei L, Diaz R, Avezum A, Lopez-Jaramillo P, Lanas F, Mony P, Szuba A, Iqbal R, Yusuf R, Mohammadifard N, Khatib R, Yusoff K, Ismail N, Gulec S, Rosengren A, Yusufali A, Kruger L, Tsolekile LP, Chifamba J, Dans A, Alhabib KF, Yeates K, Teo K, Yusuf S. Urinary sodium excretion, blood pressure, cardiovascular disease, and mortality: a community-level prospective epidemiological cohort study. Lancet. 2018 Aug 11;392(10146):496-506.

Minger, D: Death by food pyramid. Primal Blueprint Pub. 2013.

Nestle, M: Food politics. Univ Calif Press, 2007.

Ritchie, H; Roser, M: Urbanization. Our World in Data, 2019. web: https://ourworldindata.org/urbanization

Teicholz, N. 2014. The big fat surprise, Simon & Schuster, New York.

Virtanen JK. Randomized trials of replacing saturated fatty acids with n-6 polyunsaturated fatty acids in coronary heart disease prevention: Not the gold standard? Prostaglandins Leukot Essent Fatty Acids. 2018 Jun;133:8-15.