Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A férfi homoszexualitás

Megjelent: Amiről az orvos nem mindig beszél magazin

A homoszexualitás megértéséhez az emberi szexualitás megértésén keresztül vezet az út. Az emberi szexualitás azonban nem a heteroszexualitással azonos, hiszen a biológiai nem, a nemi identitás, a nemi irányultság és a nemi szerep egymástól függetlenül, egymásnak ellentmondva is kialakulhatnak, így bármilyen verzió létezhet és létezik is.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Ennek egy variánsa, amikor valakinek a nemi identitása azonos a biológiai nemével, de nemi vonzalmat a vele azonos neműek iránt érez. Hogy egy adott társadalom mit tekint normának, mit tolerál, vagy éppen mit néz rossz szemmel, netán mit üldöz vagy büntet, azt nem az emberi természetből, hanem történelmi-társadalmi összefüggésekből lehet csak értelmezni. A férfi homoszexualitás kiemelt tárgyalását az indokolja, hogy a történelem során ezzel volt a vallási és világi hatalmaknak a legtöbb baja.

Az antropológiai kutatások azt igazolják, hogy igen sok természeti népnél a harcosok közt, vagy a férfi és az általa nevelt fiú közt nem egyszerűen megengedett, hanem előírt a homoszexuális kapcsolat, aminek nagy rituális jelentőséget is tulajdonítanak (Szendi, 2016; Greenberg, 1988). Ez általában párosul azzal, hogy a nőket veszélyesnek, tisztátalannak, de legalábbis alacsonyabb rendűnek tartják. Így volt ez az ókori görögöknél is, de még a feudalizmus korai szakaszában is, ahol a nők a szaporodást szolgálták, míg az igaz szerelem a férfiak közt szövődött. Louis-Georges Tin "A heteroszexuális kultúra feltalálása" könyvében a férfiközpontú társadalmakat, amelyekben a szexualitással nem feltétlen együtt járó, de a mai értelemben vett lángoló szerelmek férfiak közt születtek, homoszociális társadalmaknak nevezi. A homoszexualitás üldözése a 12-13. században indult el és ebben nagy szerepe volt a keresztény egyháznak. A heteroszexuális kultúra, amely a férfi-nő szerelmet helyezi a középpontba, a reneszánsz idején kezdett megerősödni. A homoszexualitás máig kísértő orvosi és pszichiátriai felfogása - miszerint ez egy betegség volna - a 19. században vált uralkodóvá.

A homoszexualitás definíciója nem egyszerű, hiszen a férfiszerelem vagy az Ázsiában, Afrikában ma is dívó férfi prostitúció, vagy a börtönökben folyó homoszexuális tevékenység nem azonos a sajátos neurobiológiai fejlődés során kialakuló homoszexualitással. Ráadásul még ezen belül is felmerülnek kérdések, hiszen a homoerotikus vonzalom intenzitása - mint minden emberi tulajdonság- haranggörbe eloszlást mutat. De akkor ki a homoszexuális? Csak akinek homoszexuális kapcsolatai vannak, vagy az is, aki érez ilyen irányú vonzalmakat (ez a férfiak 16-21%-át jelenti) (Hines, 2011), netán már az is ide sorolódik, akinél az azonos neműek iránti érzett olykor túlzott lelkesedésének hátterében erotikus vonzalom is áll? Ez a dilemma jól rávilágít arra, hogy a társadalom az emberi szexualitást feketén-fehéren szeretné látni, miközben a valóságban megannyi árnyalat létezik, s sokan -az előítéletek miatt- nehéz küzdelmet folytatnak nemi identitásuk és vonzalmaik felismeréséért és elfogadtatásáért.


A probléma gyökerei

Az egész problematika a nyugati gondolkodás három alapvető tévedéséből fakad. Az egyik, hogy a szaporodási célt szolgáló "normális" szexualitástól való minden eltérés deviancia vagy betegség. A másik tévedés, hogy a nemiséggel kapcsolatos jellemzők kizárólag a neveltetés eredménye volna. A harmadik, hogy a nyugati világban az ember nemét nemi berendezkedése alapján határozzák meg. Az első tévedés szellemében évszázadok óta törvényileg üldözték a "nemi eltévelyedéseket". A második tévedés nevében a pszichiátria az 1970-es évekig betegségnek tekintette, és barbár eszközökkel "kezelni" is akarta a homoszexualitást. Az 1970-es években John Money szélhámos szexológus a tudomány rangjára emelte azt a tételt, hogy a nemi identitást és a nemi szerepeket a nevelés alakítja ki (Szendi, 2016). Hamarosan kiderült, hogy csecsemőkorban kislánnyá operált és lányként nevelt fiúk felnőttkorukban férfinak kezdték érezni magukat. A nevelés mindenhatóságát végképp romba döntötte az 1970-es években Dominika eldugott falvaiban felfedezett lányként felnevelt fiúk esete, akik részleges nemi hormon érzéketlenségben szenvedtek, ezért születésükkor lánynak nézték őket, ám pubertáskorukban a hirtelen megnövekedett tesztoszterontermelésre férfiassá váltak és neveltetésük ellenére férfiként kezdtek viselkedni (Imperato-McGinley és mtsi., 1974). Több vizsgálatban követték homoszexuális vagy transzszexuális szülők által nevelt gyermekek szexuális fejlődését, de semmilyen eltérést nem találtak a heteroszexuális szülők által nevelt gyermekekkel összehasonlítva (Green, 1978; Anderssen és mtsi., 2002). A harmadik tévedést sok nép kikerülte. A nemiség ugyanis komplex dolog, a biológiai nemtől függetlenedhetnek a szexualitás más dimenziói. A navahóknál pl. öt nem létezik, s Thaiföldön pedig tradicionálisan négy nemet tartanak számon (Szendi, 2016). E népek tudomásul veszik a biológiai nemnek ellentmondó nemi sajátosságokat.

A homoszexualitás és az evolúció

A homoszexualitás természetellenességét szokás azzal az áltudományos érveléssel rendellenességnek titulálni, hogy nem vezet szaporodáshoz. Az egyén evolúciós értelemben vett összesített rátermettségét azonban nem csak az egyén szaporodási sikere, hanem elsősorban génjeinek a következő generációkban való elterjedtsége határozza meg. Így tehát, ha valaki gyermektelen, de mondjuk testvére gyermekeinek felnevelésében segédkezik, akkor e gyermekek szaporodása az ő összesített rátermettségét is növeli, hiszen ezek az unokaöccsök és unokahúgok 25%-ban az ő génjeit is hordozzák (Wilson, 1975).

Hogy a múltban a homoszexuális fiúgyermekekből valamiféle előny kellett származzon, azt a születési sorrend teória is igazolja. Ray Blanchard (Blanchard, 1997) vizsgálatai szerint minél több fiútestvér után születik egy fiú, annál valószínűbben lesz homoszexuális. A valószínűség minden egyes idősebb fiútestvérrel kb. 30%-kal nő. A kutatók úgy számolták, hogy a hetedik, legfiatalabb fiútestvérnek már 3.7%-a az esélye arra, hogy homoszexuális legyen (Sanders és mtsi., 2015). Hogy egyértelműen biológiai hatásról van szó, azt bizonyítja, hogy ez a szabály akkor is érvényesül, ha kizárjuk a nevelési hatásokat, azaz a fiú nem eredeti családjában nő fel (Bogaert, 2006). Az elmélet szerint az ismételten kihordott fiúterhességek során az anyában ellenanyagok termelődnek a H-Y antigénnel szemben, amely a fiúmagzatok sejtjeinek felszínén található specifikus sejtcsoportok összefoglaló neve, s a fokozódó immunválasz hatására lesz egyre valószínűbben homoszexuális a fiúsorban később született gyermek. Bár a testvérsorrendben elfoglalt helybe az anya abortált fiúmagzatjai is beleszámítanak, egyre ritkább a sok fiúgyermekes család. Ennek ellenére a férfi homoszexuálisok arány 6-10% (Hines, 2011), azaz a homoszexualitás más úton is létrejöhet (lásd. később). Azonban önmagában az a tény, hogy az evolúció során több homoszexualitást létrehozó mechanizmus is kialakult, bizonyítja, hogy a homoszexualitás része az evolúciós tervnek, s nem tekinthető valamiféle "selejtnek". Hogy összehangolt "tervről" van szó, azt bizonyítja, hogy a homoszexuális férfiak anyját, és annak nőtestvéreit fokozott termékenység jellemzi (Camperio és mtsi., 2012). A sokmillió év alatt kialakult "terv" egy lehetséges értelmezése, hogy a sokadik fiú születése után már olyan -homoszexuális- fiúk szülessenek, akik a korlátozott számú nők megszerzésében ne riválisai legyenek bátyjaiknak, hanem segítőik. Ez a homoszexualitás szövetség elmélete, amelyet a harcosok közti testi-lelki barátság is alátámaszt.


Homoszexualitás az állatvilágban

A "természetellenesség" érvét alaposan kikezdi az a tény, hogy eddig az állatvilág 450 fajánál figyeltek meg homoszexuális viselkedést (Bagemihl , 2000). Az állatok közti homoszexualitás általában evolúciós előnyökkel jár. A bonobo csimpánzoknál, az ember közvetlen elődjénél, mind a nőstények, mind a hímek gyakran bonyolódnak homoszexuális tevékenységekbe, ami a csoport összetartozását erősíti és a belső konfliktusokat csökkenti. A hawaii albatroszok nőnemű tagjai gyakran élethosszig tartó párt alkotnak, s együtt költik ki tojásaikat. A megtermékenyítődés természetesen alkalmi kapcsolatokban alakul ki. A falkában járóm hím oroszlánok, vagy a palackorrú delfinek közt megfigyelhető homoszexualitás a hímek közti szövetséget erősíti. Az állatvilágban a homoszexuális viselkedést gyakran a kötődés, a szövetség kialakítása, a feszültség csökkentése vagy a heteroszexuális kapcsolatokra való felkészülés motiválja (Bailey és Zuk, 2009).

A hormonális teória

A születési sorrend nem ad magyarázatot a homoszexuális férfiak népességben mutatott viszonylag nagy -6-10%-os- arányára. Ezért más magyarázatok is felmerültek.

Az emberi szexualitás sokarcúságát leginkább a nemi hormonok magzati agyra gyakorolt hatásával tudjuk értelmezni. A kutatást nehezíti, hogy csak közvetett mérések állnak a rendelkezésünkre. Simon LeVay agykutató bizonyította, hogy bizonyos agyi területek mérete alapján vakon megmondható, hetero- vagy homoszexuális férfi agyáról van-e szó (LeVay, 1994). Mivel homoszexuális férfiakban a nemi viselkedést befolyásoló mag mérete a nőkéhez hasonlít, sokáig úgy vélték, a férfi homoszexualitás oka a magzati alacsonyabb tesztoszteronhatás. Ezt támasztotta alá az is, hogy a tárgyak képzeletben történő téri elforgatása tesztoszteronfüggő, és mind a nők, mind a homoszexuális férfiak ebben rosszabbul teljesítettek (Peters és mtsi. 2007). Egy érdekes vizsgálat a férfiak által kibocsájtott illatanyag hatását vizsgálta az agyműködésre, és homoszexuális férfiak és heteroszexuális nők bizonyos agyterülete egyformán aktívvá vált, míg heteroszexuális férfiak az illatra nem reagáltak (Bao és Swaab, 2011). A 2:4 ujjarány, azaz a mutatóujj és a gyűrűsujj hosszának aránya egy nagy vizsgálat szerint alacsonyabb tesztoszteronhatásra utal. Mivel a magzati élet során az ösztrogén a mutatóujjat, a tesztoszteron pedig a gyűrűsujjat növeszti, ezért a nőknek általában a mutatóujja hosszabb a gyűrűsujjuknál, a férfiaknak meg pont fordítva. Mivel homoszexuálisoknak férfias az ujjarányuk (általában 0.96-0.97 közötti érték), de a heteroszexuálisoké még alacsonyabb (azaz még hosszabb a gyűrűsujjuk) ez az alacsonyabb tesztoszteronhatás teóriát támasztja alá a homoszexualitás kialakulásában (Collaer és mtsi., 2007).

Mára azonban ez az elképzelés megdőlni látszik, és sok kutató normál vagy extra tesztoszteronhatást tételez fel a férfi homoszexualitás kialakulása mögött. A magas tesztoszteronhatásra több közvetett bizonyíték is van. Mivel a pénisz mérete összefügg a magzati tesztoszteronszinttel, és a mérések szerint homoszexuálisoknak átlagosan nagyobb a pénisze, ez arra vall, hogy még a heteroszexuálisoknál is nagyobb tesztoszteronhatás érte őket. Homoszexuális férfiak viselkedéses jegyei is - fokozott poligám hajlam és fokozott nemi vágy - szintén magasabb tesztoszteronhatásra utalnak. A kérdést bonyolítja, hogy a magzati élet során időről-időre változik a nemi hormonok szintje, maga az agy is termel nemi hormonokat, és az eltérő hormonérzékenység azonos hormonszint mellett is vezethet a szexuális irányultságban különbségre (Breedlove, 2017).


A homoszexualitás genetikai elmélete

Újra és újra felmerül a homoszexualitás genetikai meghatározottsága, amiben végső soron semmi meglepő nincsen, hiszen gének szabályoznak a hormonszintektől a hormonérzékenységen át az agyi magvak méretéig mindent. Két kromoszómaszakasz került gyanúba, az egyik az X kromoszómán található, és a kutatók szerint a nemi irányultságot határozná meg (Sanders és mtsi., 2017). A X kromoszómához kötött öröklékenységet alátámasztja, hogy homoszexuális férfiak anyai ági felmenői közt több homoszexuális férfi található, mint az apai ágon. Ugyanakkor a homoszexualitás közvetlen genetikai meghatározottságát cáfolja az a tény, hogy a genetikailag teljesen megegyező egypetéjű ikerpárok esetében, ha az egyik iker homoszexuális volt, akkor csak az esetek 20%-ában volt az ikerpárja is homoszexuális (Bailey és mtsi., 2000). Ennek egyik magyarázata az, hogy a homoszexualitás változó erősségű biológiai késztetés, és az ikerpár egyik tagját érhetik olyan hatások érik, amelyek felerősítik ezt, a másiknál pedig a heteroszexuális irány kap erősebb támogatást. A másik magyarázat az epigenetikus hatás, ami azt jelenti, hogy a méhen belüli biokémiai hatások ki- és bekapcsolhatnak géneket, pl. a tesztoszteronérzékenységért felelőseket, és ez dönti el a későbbi nemi irányultságot (Rice és mtsi., 2012).

A hormonális, genetikai és epigenetikai magyarázatok nyilván egymással összhangba hozva lesznek képesek a homoszexualitás kialakulásának útjait leírni, de ma még önálló kutatási irányok.

Homoszexualitás és környezeti hatás

A homoszexualitás kialakulásának "irányítottságát" támasztja alá az a megfigyelés is, hogy például a II. világháború után születettek közt megnőtt a férfi homoszexuálisok aránya (Dörner és mtsi., 1980). Ezt egyértelműen a stressz okozza, mert más vizsgálatok szerint is az anyát és magzatát a terhesség első harmadában ért komolyabb stressz a fiú utódoknál elősegíti a homoszexualitás kialakulását (Ellis és Cole-Harding, 2001), míg a dán háborús éhínség alatt születetteknél ilyen hatást nem találtak (de Rooij és mtsi., 2009). Sokakat aggaszt a terhesség alatt szedett gyógyszerek esetleges ilyen hatása, de 19 fajta gyógyszerből csak a terhesség első harmadában adott pajzsmirigyhormon pótlás vagy amfetamin tartalmú fogyasztó tabletta növelte meg lány utódoknál a leszbikusság kialakulásának az esélyét (Ellis és Hellberg, 2005). Egy újabb vizsgálat szerint azonban a terhesség alatti pajzsmirigy alulműködés hormonpótlástól függetlenül is szignifikánsan megnövelte az utódoknál-mind fiúknál, mind lányoknál- a homoszexualitás elődfordulását (Sabuncuoglu, 2015). Mivel az anyák többsége nem szedett hormonpótlást, a szerző szerint a pajzsmirigyműködés zavara magyarázza az eredményt, nem pedig a hormonpótlás. A pajzsmirigyhormonok ugyanis nélkülözhetetlen szerepet játszanak az agyfejlődésben, így akár szubklinikus hiányuk is zavart okozhat az agyfejlődés kritikus szakaszaiban.

Ma még nem tudjuk pontosan, hogyan is alakul ki a homoszexualitás, az azonban biztos, hogy a kérdés a magzati korban dől el és a neveltetésnek a nemi irányultságra komoly befolyása nincs. A homoszexualitás, akárcsak az emberi szexualitás más formái is, egyenrangú variánsai az emberi szexualitásnak, s ezeket a heteroszexuális többség nevében üldözni vagy bármilyen hátrányban részesíteni az emberi alapjogok semmibevételét jelenti.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Anderssen N, Amlie C, Ytteroy EA. Outcomes for children with lesbian or gay parents. A review of studies from 1978 to 2000. Scand J Psychol. 2002 Sep;43(4):335-51.
  • Bagemihl, B: Biological Exuberance: Animal Homosexuality and Natural Diversity. Stonewall Inn, 2000
  • Bailey JM, Dunne MP, Martin NG. Genetic and environmental influences on sexual orientation and its correlates in an Australian twin sample. J Pers Soc Psychol. 2000 Mar;78(3):524-36.
  • Bailey NW, Zuk M. Same-sex sexual behavior and evolution. Trends Ecol Evol. 2009 Aug;24(8):439-46.
  • Bao AM, Swaab DF. Sexual differentiation of the human brain: relation to gender identity, sexual orientation and neuropsychiatric disorders. Front Neuroendocrinol. 2011 Apr;32(2):214-26.
  • Blanchard R. Birth order and sibling sex ratio in homosexual versus heterosexual males and females. Annu Rev Sex Res. 1997;8:27-67.
  • Bogaert AF. Biological versus nonbiological older brothers and men's sexual orientation. Proc Natl Acad Sci U S A. 2006 Jul 11;103(28):10771-4.
  • Bogaert, A F Biological versus nonbiological older brothers and men's sexual orientation, Proc Natl Acad Sci USA, 2006, 103(28):10771-10774
  • Breedlove SM. Prenatal Influences on Human Sexual Orientation: Expectations versus Data. Arch Sex Behav. 2017 Aug;46(6):1583-1592.
  • Camperio Ciani AS, Fontanesi L, Iemmola F, Giannella E, Ferron C, Lombardi L. Factors associated with higher fecundity in female maternal relatives of homosexual men. J Sex Med. 2012 Nov;9(11):2878-87.
  • Collaer ML, Reimers S, Manning JT. Visuospatial performance on an internet line judgment task and potential hormonal markers: sex, sexual orientation, and 2D:4D. Arch Sex Behav. 2007 Apr;36(2):177-92.
  • de Rooij SR, Painter RC, Swaab DF, Roseboom TJ. Sexual orientation and gender identity after prenatal exposure to the Dutch famine. Arch Sex Behav. 2009 Jun;38(3):411-6.
  • Dörner, G; Geier, T; Ahrens, L; Krell, L; Munx, G; Sieler, H; Kittner, E; Muller, H: Prenatal stress as possible aetiogenetic factor of homosexuality in human males. Endokrinologie, 1980, 75(3):365-8.
  • Ellis L, Hellberg J. Fetal exposure to prescription drugs and adult sexual orientation. Pers Individ Dif 2005;38:225-36.
  • Ellis, L; Cole-Harding, S: The effects of prenatal stress, and of prenatal alcohol and nicotine exposure, on human sexual orientation. Physiol Behav, 2001, 74(1-2):213-26
  • Green R. Sexual identity of 37 children raised by homosexual or transsexual parents. Am J Psychiatry. 1978 Jun;135(6):692-7.
  • Greenberg, DF: The Construction of Homosexuality. University of Chicago Press, Oct 29, 2008
  • Hines, M: Prenatal endocrine influences on sexual orientation and on sexually differentiated childhood behavior. Front Neuroendocrinol. 2011, 32(2):170-82.
  • Imperato-McGinley, J; Guerrero, L; Gautier, T; Peterson, RE: Steroid 5alpha-reductase deficiency in man: an inherited form of male pseudohermaphroditism. Science, 1974, 186 (4170):1213-1215.
  • LeVay, S: The sexual brain. A Bradford Book. The MIT Press Cambridge, Massachusetts London, England 1994
  • Peters, M; Manning, JT; · Reimers, S: The effects of sex, sexual orientation, and digit ratio (2d:4d) on mental rotation performance. Arch Sex Behav 2007, 36:251-260.
  • Rice WR, Friberg U, Gavrilets S. Homosexuality as a consequence of epigenetically canalized sexual development. Q Rev Biol. 2012 Dec;87(4):343-68.
  • Sabuncuoglu O. High Rates of Same-Sex Attraction/Gender Nonconformity in the Offspring of Mothers with Thyroid Dysfunction During Pregnancy: Proposal of Prenatal Thyroid Model. Ment Illn. 2015 Sep 30;7(2):5810.
  • Sanders, A R - Martin, E R - Beecham, G W - Guo, S - Dawood, K - Rieger, G - Badner, J A - Gershon, E S - Krishnappa, R S - Kolundzija, A B - Duan, J - Gejman, P V - Bailey, J M: Genome-wide scan demonstrates signifcant linkage for male sexual orientation, Psychol Med, 2015, 45(7):1379- 1388
  • Szendi G: A férfi hanyatlása és bukása. Jaffa, 2016.
  • Tin, L-G: The Invention of Heterosexual Culture. MIT Press, 2012.
  • Wilson, EO: Sociobiology: The New Synthesis. Harvard University Press, Cambridge, Mass, 1975
  • Sanders AR, Beecham GW, Guo S, Dawood K, Rieger G, Badner JA, Gershon ES, Krishnappa RS, Kolundzija AB, Duan J; MGS Collaboration, Gejman PV, Bailey JM, Martin ER. Genome-Wide Association Study of Male Sexual Orientation. Sci Rep. 2017 Dec 7;7(1):16950.