Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A fogamzásgátlás kockázatai

Megjelent: Amiről az orvos nem mindig beszél 2018. február

Mára egyre világosabb, hogy a gyógyszerek és a gyógyszeripar nem a barátunk. Minden gyógyszerszedésnek van kockázata, de van, amikor a gyógyszeres kezelés elkerülhetetlen. De vajon megéri-e olyanra is gyógyszert szedni, ami anélkül is megoldható?

 

A Google adatkezelési elvei

 

Ifjú koromban úgy véltem, én vagyok a felvilágosult, racionális ember, aki tudja értékelni a tudományos haladást, s ennek szellemében kapdostam be az antibiotikumokat és a fájdalomcsillapítókat. A huhogókra csak legyintettem, amikor azon sopánkodtak, hogy nem jó gyógyszert szedni, abból még baj lesz. Ez amolyan babonás félelemnek tűnt, és lássuk be, ez az ösztönös idegenkedés nem tényeken alapul. Az utóbbi évtizedekben azonban alaposan átformálódott a gondolkodásom, mélyebben megismertem a civilizációs betegségek természetét, a gyógyszerek mellékhatásprofilját, és mára ugyanoda jutottam, mint a szomszéd néni, aki inkább nyöszörög a fájdalomtól, de nem veszi be a fájdalomcsillapítót.

Ha fiatal koromban valaki a fogamzásgátlók ellen beszélt volna, biztos dühösen rátámadtam volna, hogy persze, hozzuk vissza az erényövet, és igyanak ismét lúgot a megesett lányok. Ma egészen más okból gondolom azt, hogy a fogamzásgátló tabletta rendkívül veszélyes találmány.

Mert mit is csinál ez a tabletta? Megakasztja a női hormonális ciklust, s folyamatosan az álterhesség állapotát szimulálja. A "havi vérzés" ugyancsak színlelt vérzés, nem felel meg a normál ciklusban bekövetkező folyamatoknak. Csak arra találták ki, hogy a nők nőnek érezhessék magukat.


A szakirodalomban számtalan vizsgálatot közöltek már, amely azt hivatott bizonyítani, hogy az éveken át szedett fogamzásgátló tabletta elhagyása után a nők nagyjából ugyanolyan arányban képesek megtermékenyülni, mint a tablettát nem szedők. Két okból is tartok tőle, hogy ez a gyógyszeripar marketing része. Egyrészt egy 2015-ös kutatás kimutatta, hogy a tartósan fogamzásgátlót szedőknél a petefészek mérete a felére zsugorodik, lecsökken a petesejt kezdemények száma, és kb. 20%-kal csökken a nők termékenységét legpontosabban jelző anti-Müllerian hormonok szintje (Birch Petersen és mtsi., 2015). Nehéz elhinni, hogy ez a tabletta elhagyása után hipp-hopp visszarendeződik. Kevéssé ismert, mert a tartósan fogamzásgátlót szedőknél csökken az un. petefészek rezerv, azaz megrövidül a nő termékeny életszakasza (de Vries és mtsi., 2001; Bentzen és mtsi., 2012). Ráadásul igen sokan szednek a fogamzásgátlóval párhuzamosan antidepresszánsokat, amelyek - Helen Fisher szavaival élve - "megölik a szerelmet". Kevésbé költőien, ezek a szerek gátolják a nemi hormonok termelődését, ami sokaknál az antidepresszáns elhagyása után is megmarad (Fisher és Thomson, 2006). Végül, igen sok Policisztás Ovárium Szindrómában szenvedő nő kap tüneteire orvosától fogamzásgátlót, ami pompásan elfedi a tüneteket, de a probléma ezzel csak évekkel későbbre odázódik el (Mendoza és mtsi., 2014).

További mellékhatás, hogy a szedés idejével arányosan csökken a nők csontsűrűsége (Scholes és mtsi., 2010).

Ha női hormonok, akkor rögtön felmerül a rák kérdése. A petefészek rák kockázata ugyan csökken (Havrilesky és mtsi., 2013), de a mellráké összevont elemzések szerint 50%-kal nő (Soroush és mtsi., 2016). A fogamzásgátlók szedésének súlyos következménye lehet a vénás és artériás trombózis. Ez korábban az ösztrogén valamely változatát tartalmazó tablettákra volt érvényes, de ma már az újabb progeszteron származékokra is áll: a tablettát nem szedőkhöz képest a kockázat 5-6-szoros. Különösen nagy a kockázata azoknak, akiknek a családjában fordult már elő trombózis, sztrók, infarktus, 35 évnél idősebbek, esetleg még dohányoznak is vagy Leiden mutációt hordoznak (Brynhildsen, 2014). Nagyon szíven ütött pár évvel ezelőtt egy levél, amelyben egy édesanya arra kért, írjak majd egyszer a fogamzásgátlók veszélyeiről, mert az ő lánya -feltehetőleg a tabletta szedése miatt- 18 évesen tüdőembóliában halt meg. Oly hasznosnak és veszélytelennek gondoljuk a fogamzásgátlást, oly sokan hisznek abban, hogy a kivételes mellékhatások mindig másoknál jelentkeznek, hogy kevés nő gondolkodik a nem hormonális, sokkal biztonságosabb alternatívákban. Erre ellenérvéként azt szokták felhozni, hogy az alternatív módszereknél sokkal nagyobb a nem kívánt terhesség kockázata. Persze, ha gyógyszeripar statisztikáit olvasgatjuk, valóban így tűnhet. azonban napi gyakorlatban egyáltalán nem ez a helyzet. A fogamzásgátlót szedők körében egy év alatt 8%-ban következik be nem kívánt terhesség (Wright és Johnson, 2008). Ennek sok oka lehet. Sok nő olykor elfelejti bevenni a pirulát, másoknál felszívódási zavarok miatt csökken a tabletta hatékonysága, és sokan nem is tudják, hogy számos gyógyszer csökkenti vagy gátolja a fogamzásgátlók hatását (Back és Orme, 1990).


Van azonban egy sokkal nagyobb léptékű probléma is, ami olyasmi, mint az egyes ember fogyasztási szokásai es ennek hatása a Föld sorsára. Az egyéni szempontok egészen mások, mint a globális hatások. A fogamzásgátlás egyéni kockázatait már érintettem, ezzel kapcsolatban még sok minden másra is fény derülhet. De a fogamzásgátlás emberi evolúcióra gyakorolt hatását az egyén érthető módon nem mérlegeli és nem is tudja befolyásolni.

A fogamzásgátlás igénye fokozatosan vált egyre fontosabba, részben a női munkaerő felszabadítása, a család tervezhetősége, de sokak szerint a női szexualitás es a nő társadalmi felszabadítása miatt. A hormonális fogamzásgátlás 1960-as években történt megjelenése teljesen átalakította a nő szerepét, mert a nők kitolhatták a házasság es a gyermekszülés idejét, s ezáltal megnyílt előttük a továbbtanulás es a munkában való kiteljesedés lehetősége. Csakhogy mindennek van mellékhatása. A nő -a férfi szempontjából- szexuálisan a házasság kényszere nélkül is elérhetővé vált, és ez alapvetően átírta a nemek évmilliós viszonyát. Korábban a szex előbb-utóbb gyermekáldásba torkollott, s ezért mindkét fel, de különösen a nők igencsak megfontolták kivel es mikor kezdenek nemi eletet. Mára korábbra tolódott ki a nemi eres is, teljesen elfogadott az egészen korai évektől megkezdett nemi élet, s a megváltozott körülmények közt a férfiak egyre kevésbe hajlandók elköteleződni tartós párkapcsolatokban. Rohamosan csökken a házasságkötések száma, egyre kevesebb gyermek születik, s azok jó része is vagy bizonytalan jövőjű élettársi kapcsolatokban születnek, vagy elvált családokban nevelkednek. Sok nő - hazánkban az arány 11%- már örökre gyermektelen marad, részben a túl sokáig halogatott gyermekvállalás, részben a tudatos lemondás miatt (Szendi, 2012).


Mindezek fényében apróságnak tűnik, és elvileg ki is védhető a következő probléma. Az a nő ugyanis, aki fogamzásgátló szedése alatt választja ki gyermeke apját, könnyen belefuthat abba, hogy immunológiai összeférhetetlenségük miatt házassága terméketlen lesz, vagy mindenféle terhességi komplikációkkal kell majd megküzdenie. Ennek oka az, hogy az immunológiailag megfelelő partnert a nő szaglása alapján ismeri fel - ami a fogamzásgátló szedésének hatására megváltozik, és pont azoknak fogja a testillatát vonzónak érezni, akitől csak nehézségek árán tud gyermeket szülni (Szendi, 2018).

A hormonális fogamzásgátlás sajnos tipikus példája annak, miként képes ma a már az ember saját evolúcióját nem kívánatos irányba eltéríteni.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Back DJ, Orme ML. Pharmacokinetic drug interactions with oral contraceptives. Clin Pharmacokinet. 1990 Jun;18(6):472-84.

Bentzen JG, Forman JL, Pinborg A, Lidegaard O, Larsen EC, Friis-Hansen L, Johannsen TH, Nyboe Andersen A. Ovarian reserve parameters: a comparison between users and non-users of hormonal contraception. Reprod Biomed Online. 2012 Dec;25(6):612-9.

Birch Petersen K, Hvidman HW, Forman JL, Pinborg A, Larsen EC, Macklon KT,Sylvest R, Andersen AN. Ovarian reserve assessment in users of oral contraception seeking fertility advice on their reproductive lifespan. Hum Reprod. 2015 Oct;30(10):2364-75.

Brynhildsen J. Combined hormonal contraceptives: prescribing patterns, compliance, and benefits versus risks. Ther Adv Drug Saf. 2014 Oct;5(5):201-13.

de Vries E, den Tonkelaar I, van Noord PA, van der Schouw YT, te Velde ER,Peeters PH. Oral contraceptive use in relation to age at menopause in the DOM cohort. Hum Reprod. 2001 Aug;16(8):1657-62.

Fisher, H. - Thomson, J. A. 2006. Lust, romance, attachment: do the sexual side effects of serotonin-enhancing antidepressants jeopardize romantic love, marriage, and fertility? In: Platek, S. M. - Keenan, J. P. - Shackelford, T. K. (eds.): Evolutionary Cognitive Neuroscience. The MIT Press, Cambridge, Massachusetts, 245-283.

Havrilesky, L., Gierisch, J., Moorman, P., Coeytaux, R., Urrutia, R., Lowery, W. et al. (2013) Oral contraceptive use for the primary prevention of ovarian cancer. Evid Rep Technol Assess 212: 1-514

Mendoza N, Simoncini T, Genazzani AD. Hormonal contraceptive choice for women with PCOS: a systematic review of randomized trials and observational studies. Gynecol Endocrinol. 2014;30(12):850-60.

Scholes D, Ichikawa L, LaCroix AZ, Spangler L, Beasley JM, Reed S, Ott SM. Oral contraceptive use and bone density in adolescent and young adult women. Contraception. 2010 Jan;81(1):35-40.

Soroush A, Farshchian N, Komasi S, Izadi N, Amirifard N, Shahmohammadi A. The Role of Oral Contraceptive Pills on Increased Risk of Breast Cancer in Iranian Populations: A Meta-analysis. J Cancer Prev. 2016 Dec;21(4):294-301.

Szendi G: A nő élete. Jaffa, Bp. 2012.

Szendi G: A nő felemelkedése és tündöklése. Jaffa, Bp. 2018. 2. kiad.

Wright KP, Johnson JV. Evaluation of extended and continuous use oral contraceptives. Ther Clin Risk Manag. 2008 Oct;4(5):905-11.