Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A hivatalos sóajánlás megint kapott egy maflást

Mikorra szabadulunk meg a megkövesedett paradigmáktól? Mikorra lesz fontosabb az emberek egészsége, mint a mundérbecsület védelme bármi áron? A vizsgálatokból kiderül, hogy a hivatalos sóajánlás nem egyszerűen csak téves, hanem kifejezetten veszélyes. Még szerencse, hogy kevesek tartják be.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Nemrég ismertettem a PURE (The Prospective Urban Rural Epidemiology) részeredményét, amely azt bizonyította, hogy minél több zsírt fogyaszt valaki, annál kevésbé hal meg (akár szívbetegségben, akár másban), s minél több finomított szénhidrátot, annál rövidebb ideig fog élni (lásd. Sokáig akar élni? Egyen sok zsírt! ). 2018 augusztusában ennek a vizsgálatnak egy újabb részeredményét közölték, nevezetesen a sófogyasztás és a kardiovaszkuláris megbetegedés és halál kockázata közti összefüggést.

Mielőtt rátérnék konkrétan a vizsgálatra, érdemes egy kicsit az előzményekről és a sókérdés kontextusáról is szólni. Andrew Mente, a PURE vizsgálat egyik vezetője, régóta csípi a sóellenes hisztériát keltő hivatalos szervek szemét. Mente évek óta olyan tanulmányokat jelentett meg, amelyek kétségbe vonják a hivatalos sócsökkentési ajánlásokat. Legutóbb 2016-ban közölte munkatársaival 4 követéses vizsgálat (hat kontinens 49 országának 133 118 személyének adata) összevont eredményét, amelyben arra következtettek, hogy a sócsökkentésnek egyedül a már magas vérnyomásban szenvedőknél van értelme, de ott sem ész nélkül, ugyanis a nagyon alacsony sóbevitel ugyanúgy fokozza a szívhalálozás és kardiovaszkuláris esemény (pl. sztrók, infarktus) kockázatát, mint a túl sok só (Mente és mtsi., 2016). Eredményüket a hivatalos sóajánlással érdemes összevetnünk. Kedvencem a Magyar Dietetikus Országos Szövetségének "Táplálkozás Akadémia"-nak elkeresztelt hírlevele (MDOSZ, 2012). Ennek 2012 évi októberi számából megtudhatjuk, hogy minden magyar embernek maximum napi 5 gramm konyhasót volna szabad elfogyasztani, ami napi 2 gramm nátriumnak felel meg. (Ez fontos, mert a vizsgálatokban hol sófogyasztásról, hogy nátriumfogyasztásról van szó, s könnyű elkeveredni a számokban.)


Tekintsük meg a következő két ábrát. Az első a már magas vérnyomásban szenvedőknél, a második a normál vérnyomásúaknál mutatja, hogy az ürített nátrium mennyisége, ami a sófogyasztást tükrözi vissza, hogyan függ össze a szívhalál vagy a nagyobb kardiovaszkuláris események kockázatával.



Mivel nem nátriumot, hanem konyhasót fogyasztunk, az ábra értékeit én az alábbiakban átszámolom sófogyasztásba, és figyelembe veszem, hogy a vizelettel ürített nátrium nagyjából az elfogyasztottnak a 90%-a. Mind a magas vérnyomásban szenvedők, mind a normál vérnyomásúak adatait mutató grafikon szerint napi 11.25 gramm só fogyasztása esetén a legkisebb a szívhalál és kardiovaszkuláris események kockázata. (5 gramm nátrium 12.5 gramm sónak felel meg, ennek 90%-a a 11.25 gramm)

A közegészségügy által ajánlott 2 grammnyi nátrium 1.8 gramm nátriumürítést eredményezne, ez kb. 1.5-szeres, azaz 150%-os szívhalál és kardiovaszkuláris esemény kockázatot jelentene. Magyarán az orvosok, amikor a magasvérnyomásos betegüknek, a közegészségügy pedig MINDENKINEK a napi 5 gramm sóban maximálná a fogyasztást, az 50%-kal növelné meg a kardiovaszkuláris halál és komoly egyéb esemény kockázatát.


Na, de pillantsunk a normál vérnyomásúak grafikonjára. Azt látjuk, hogy a szívhalál és kardiovaszkuláris esemény kockázta napi 11.25 és 18 gramm só elfogyasztása között a legalacsonyabb. És még az ennél is több só fogyasztása is csak minimális kockázatnövekedéssel jár. Akkor miért volna jó az egészségesnek beállított 5 gramm alatt tartani a napi sófogyasztásunkat, ha azzal komoly kockázatnak tesszük ki az életünket és az egészségünket?

Még jobban kihangsúlyozza a sócsökkentés elképzelt haszna és a valóság közti szakadékot a következő ábra:


Ezen azt látjuk (kék vonal), hogy a sócsökkentést erőszakolók szerint miként alakulna a szívhalálozás és kardiovaszkuláris események kockázata az ő képzeletükben, és mit mutat a valóság (piros vonal). A sócsökkentés hívei szerint magas vérnyomásban az 5 gramm sónál (2 gramm nátriumnál) kevesebbet fogyasztóknak volna a legalacsonyabb a kockázata, míg a valóságban a kockázat fokozatosan csökken a 10-15 gramm só fogyasztásáig, majd csak azután kezd a kockázat ismét növekedni. Ezzel szemben a normál vérnyomásúaknál napi 18 gramm só fogyasztásáig folyamatosan csökken a kardiovaszkuláris kockázat.

Nem véletlen, hogy a sócsökkentés prókátorai, pl. az Amerikai Szívtársaság, felhördült, hiszen ez az elemzés azt üzente nekik, hogy "Gyilkoljátok az embereket".

Így aztán Mente és munkatársai 2018-as közleménye, amely a PURE vizsgálat sófogyasztással kapcsolatos részeredményét közölte, ismét kiverte a biztosítékot (Mente és mtsi., 2018). A Lancetben a közlemény védelmében megjelent szerkesztői közleménynek a címe így hangzott: Só és szívbetegség: a "rossz tudomány" második menete? (Salt and heart disease: a second round of "bad science"? (Messerli és mtsi., 2018). Hogy mi a rossz tudomány, az ugye nézőpont kérdése. A hivatalos tudományból jól megélők szerint "rossz tudomány" az, amely kétségbevonja az ő életveszélyes dogmáikat. A mi szempontunkból rossz tudomány az, amely igazolás nélkül ír elő olyan ajánlásokat, vagy alkalmaz olyan kezeléseket, amelyek nem védik az embereket életét és egészségét, hanem amelyek kifejezetten ártalmasak.


Mente és mtsi. nem "átallották" azzal indokolni vizsgálatukat, hogy a hivatalosan ajánlott sócsökkentés egészségügyi hatásait valójában soha senki nem ellenőrizte (pl. egy több éves követéses vizsgálattal), hanem csak párhetes, gyakran patkányokkal végzett vizsgálatok alapján tételezték fel, hogy a sócsökkentésnek csak pozitív hatása lehet. Ezért ők úgy gondolták, hogy egy 8 éves követéses programban 18 ország 95 700 résztvevőjének adatai alapján megvizsgálják a sófogyasztás kardiovaszkuláris egészségre gyakorolt hatását. A vizsgálat szerint a só vérnyomás emelő hatása és sztrókkockázat növelő hatása csak olyan területen áll fenn (jelesül Kínában), ahol a napi sófogyasztás meghaladja a napi 12.5 grammot. Ennek oka az, hogy igen magas 12 gramm feletti sófogyasztás esetén már minden grammal 2.8 Hgmm-el nő a vérnyomás és a magas vérnyomás hajlamosít a sztrókra. Mondanom sem kell, hogy ehhez persze elmeszesedett, merev érfalnak kell kialakulnia, úgyhogy a sófogyasztás önmagában nem magyarázza a sztrókkockázatot, ehhez még kell a nyugati táplálkozás.



Az infarktus- és összhalálok számát 1000 évre adták meg, de ez senkit ne zavarjon. Ha a résztvevők számát megszorozzuk a követés idejével - 8 évvel - akkor megkapjuk, összesen hány év alatt történt x haláleset. Ez csupán egy módja a halálozási arány megadásának. A lényeg: a sófogyasztással nem nő, hanem csökken a szív- és az összhalálozás.

Persze, a "szakértők" ízlése hirtelen nagyon kényes lett. Amikor légből kapottan halálos sócsökkentő ajánlást erőszakoltak rá a nyugati világra, senki nem fanyalgott, hogy mennyire megalapozatlan tudományosan az ajánlás. Most bezzeg mindenki azon lovagol, hogy ez csak megfigyeléses vizsgálat (igaz), hogy csak egyszer vettek reggeli vizeletmintát (igaz), hogy sok volt vizsgált országok közt az ázsiai ország (igaz), hogy nem számoltak az izzadással veszített sóval (igaz). A gond csak az, hogy ennek a vizsgálatnak az eredménye egybevág igen sok már korábban megjelent vizsgálattal, pl. a 2011-ben megjelent Katarzyna Stolarz-Skrzypek és munkatársai által végzett elemzéssel (lásd: A kávé, a só, na meg a tények).

A kérdés az, mikor lesz végre hajlandó a közegészségügy és az orvoslás levenni a napirendről egy potenciálisan egészséget és életet veszélyeztető ajánlást?

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Messerli FH, Hofstetter L, Bangalore S. Salt and heart disease: a second round of "bad science"? Lancet. 2018 Aug 11;392(10146):456-458.

MDOSZ: TÁPLÁLKOZÁSI AKADÉMIA Hírlevél V. évfolyam 10. szám, 2012. október. https://mdosz.hu/hun/wp-content/uploads/2016/03/taplalkozasi_akademia_2012_10_so.pdf

Mente A, O'Donnell M, Rangarajan S, Dagenais G, Lear S, McQueen M, Diaz R, Avezum A, Lopez-Jaramillo P, Lanas F, Li W, Lu Y, Yi S, Rensheng L, Iqbal R, Mony P, Yusuf R, Yusoff K, Szuba A, Oguz A, Rosengren A, Bahonar A, Yusufali A, Schutte AE, Chifamba J, Mann JF, Anand SS, Teo K, Yusuf S; PURE, EPIDREAM and ONTARGET/TRANSCEND Investigators. Associations of urinary sodium excretion with cardiovascular events in individuals with and without hypertension: a pooled analysis of data from four studies. Lancet. 2016 Jul 30;388(10043):465-75.

Mente A, O'Donnell M, Rangarajan S, McQueen M, Dagenais G, Wielgosz A, Lear S, Ah STL, Wei L, Diaz R, Avezum A, Lopez-Jaramillo P, Lanas F, Mony P, Szuba A, Iqbal R, Yusuf R, Mohammadifard N, Khatib R, Yusoff K, Ismail N, Gulec S, Rosengren A, Yusufali A, Kruger L, Tsolekile LP, Chifamba J, Dans A, Alhabib KF, Yeates K, Teo K, Yusuf S. Urinary sodium excretion, blood pressure, cardiovascular disease, and mortality: a community-level prospective epidemiological cohort study. Lancet. 2018 Aug 11;392(10146):496-506.