Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A lowcarb, az aritmia és a tudományos blöff

Nem szoktam minden ostobaságra reagálni, de a kínai 'tudósok' koholmányát oly sokan elküldték már nekem, hogy az elérte az ingerküszöbömet

 

A Google adatkezelési elvei

 

A "brit tudósok" után kezdenek az élre törni a "kínai tudósok" is. Legalábbis az olyan bulvár média felületeken, mint az Index.hu vagy a HVG.hu, nem beszélve most a sok ingyen tartalomra vadászó kis piszlicsáré internetes felületekről. Az ijedező átlagolvasó pedig minden nap éppen annak dől be, amit elébe tálalnak. Akinek nincs megalapozott tudása arról, miért úgy él és úgy táplálkozik, ahogy, az ki van szolgáltatva a legotrombább álhíreknek is. Az álhírek is versenyeznek egymással a hiteleség látszatáért, így ma már egy tudományos álhír minimum "rangos egyetemről" származó "neves kutatók" "rangos konferencián" előadott agymenéséből táplálkozik.

Kínai "kutatók" 2019 márciusában világgá kürtölték a hírt, hogy a lowcarb fokozza a pitvari aritmia kockázatát (Zhang és mtsi., 2019). Szégyen arra a konferenciára nézve, ahol ilyen absztraktot elfogadtak. Ha csak egy szakértő is elolvasta volna, az absztrakt a szemétkosárban köt ki. De mert nem így történt, napokra hírré vált a bulvármédiában. Mielőtt magát a "kutatást" szemügyre vennénk, érdemes egy kicsit felhajtani a szőnyeg szélét, mi van alá besöpörve.


Egy kicsit az üzleti háttérről

Az American College of Cardiology's 68th Annual Scientific Session, azaz az Amerikai kardiológiai Kollégium 68. éves tudományos ülésén 16 szekciójában szekciónként 50-370 absztrakt (rövid előadás vagy poszter) szerepelt. Ez több ezer kutatót jelent, akik sokat fizetnek azért, hogy részt vehessenek a konferencián, hogy beadhassák absztraktjukat, és a helyszínül szolgáló városnak a turisztikai bevétele sem mellékes, amiből nyilván visszacsorgatnak a konferencia szervezőinek is. És akkor még nem szóltunk a gyógyszeripari és egyéb támogatásokról. Röviden: konferenciát rendezni bombaüzlet. Így aztán, ne gondolja senki, hogy egy benyújtott absztraktot szakértők hada elemez abból a szempontból, tudományosan elfogadható-e a benne foglalt állítás. Részt venni rajta pedig azért fontos, mert minden kutatónak saját egyeteme felé folyamatosan bizonyítania kell, milyen fontos is ő. Mondhatni, kutatói létkérdés valamit "összeütni" a szóba jöhető konferenciákra. Személyes tapasztalatból tudom, tudományos munkatársként láttam, mi folyik a "tudomány" berkeiben.

Boncolgassuk kicsit a "kutatást"

Divatos ma az adatbányászat, ez nem csak a Facebook és a Goggle kedvenc foglalatossága, hanem a gyorsan publikációhoz jutni akaró kutatók is előszeretettel bányásznak. A recept egyszerű: végy egy mások verejtékes munkájával elvégzett 22 éves követéses vizsgálat adatbázisát, szabadíts rá egy adatbányász programot, majd a kinyert valamire eressz rá egy statisztikai elemző programot, és máris kész a "kutatás". Ha abszurd az eredménye, ha ellentmond minden addigi kutatásnak, az sem baj, mert a statisztikai program kihozta, hogy az eredmény szignifikáns. És ez mindent visz. Ez lényegében a hajléktalan kukázók technikájának magas szinten való művelése: kotorássz addig a szemétben, míg nem találsz valami ehetőt.


Kutatócskáink az AIRC (Atherosclerosis Risk in Communities, azaz az Atheroszklerózis Kockázata Közösségekben) adatbázisában kezdtek kukázni. Ez több városban toborzott, összesen kb. 15 000 résztvevővel indult 1987-89 között. 3 évenként kikérdezték az alanyokat demográfiai, életmódbeli és orvosi kérdésekről, ill. az egészséggel kapcsolatos viselkedésükről (https://en.wikipedia.org/wiki/Atherosclerosis_Risk_in_Communities).

Miért teljesen kamu az egész vizsgálat és a belőle levont következtetés?

1, A kutatók megelégedtek az induláskor felvett táplálkozási kérdőívvel. Ennek alapján feltételezni, hogy minden résztvevő 22 éven át ugyanúgy fog táplálkozni, képtelenség, ugyanis a különféle betegségek miatt az emberek étrendje jelentősen módosulhat. Azaz, a kezdeti besorolás semmit nem mond arról, a későbbiekben ki hogyan táplálkozott.

2, Az első étrendi kérdőív alapján az étrend szénhidráttartalma szerinti csoportok:

35% körüli fogyasztás

35-44.8%-nál kevesebb szénhidrátot fogyasztók

44.8 és 52.4% közti szénhidrátmennyiséget fogyasztók

52.4%-nál többet fogyasztók

Ha a 22 év alatti étrendi változásokat figyelmen kívül hagyják, aminek hatására a pitvari aritmia kialakult, akkor lényegében azt mérték, hogy a 22 évvel korábbi étrendi szokások összefüggnek-e a 20 év alatt kialakult pitvari aritmiával. Ez kb. olyasmi, mintha azt vizsgálnánk, a gyermekkori álmok miként valósultak meg valakinek az életében.

Na csak álljon meg a menet! A szerzők alacsony szénhidráttartalmú étrendről beszélnek. Mivel a csoportokat kb. 9% különbségekkel hozták létre, így hát a legalacsonyabb szénhidrátbevitellel jellemezhetők még mindig 35% körül fogyasztottak, ami elég messze van a lowcarbnak nevezett étrendtől, amely 5%-nál kevesebb szénhidrátot tartalmaz. Magyarán, a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy nehogy eltérjünk a nyugati világ súlyos egészségromlásához vezető 50-60% szénhidrátot tartalmazó étrendtől, mert máris a pitvari aritmia kockázatával nézhetünk szembe.


De van-e ennek bármi köze a valósághoz?

Egy kutatástól elvárható, hogy illeszkedjen az addig kutatási eredményekhez, vagy ha ellentmond azoknak, hát akkor nagyon alaposan indokolja is azt meg.

Vizsgálatok százait lehetne idézni, amelyek azt bizonyítják, hogy a pitvari aritmia a nagy szénhidrátfogyasztással áll kapcsolatban. Egy vizsgálatban pl. a legalább 5 éve pitvari aritmiára panaszkodók 61%-a szenvedett abnormális vércukorszinttől (39% prediabéteszes, 22% cukorbeteg volt) (Johansen és mtsi., 2008). A vércukorszint és a pitvari aritmia kapcsolatát elemző 11 vizsgálat összevont elemzése 1 686 000 ember adatát, köztük 109 000 pitvari aritmiában szenvedőét analizálva arra következtetett, hogy a diabétesz 40%-kal növeli meg a pitvari aritmia kockázatát (Huxley és mtsi., 2011).

A túlzott szénhidrátbevitel metabolikus szindrómát okoz (ennek része a magas vércukorszint is). 30 ezer ember adatát elemezve kimutatható volt, hogy a metabolikus szindróma átlagban 20%-kal növeli a pitvari aritmia kockázatát (Tanner és mtsi., 2011).

Ugye elhízni a szénhidráttól lehet?! Huszonkilenc vizsgálat összevont elemzése szerint az elhízás átlagban 28%-kal növeli meg a pitvari aritmia kockázatát (Aune és mtsi., 2017). De ha a növekvő testtömeg indexet és a pitvari aritmia kockázatát ábrázoljuk, akkor ennél sokkal durvább számokat is kaphatunk:

Látható, hogy a még egészségesnek tekintett 25-ös BMI (pl. 170 cm-es ember 72,5 kg) is már 20% pitvari aritmia kockázattal jár! Ha valaki 170 centi magassághoz 86 kg (BMI= 30), akkor már háromszoros aritmia kockázattal kell szembenéznie. (Természetesen mindez azokra nem vonatkozik, akiknek a nagy izomzatuk miatt magas a BMI indexük.)


Hu és Bazzano 2014-es, alapos irodalmi áttekintésükben ezért írják azt, hogy újra kell értékelni a lowcarb étrendeket, mert követésük "csökkenti a kardiovaszkuláris kockázatot" (Hu és Bazzano, 2014).

Magyarán, a világgá kürtölt összefüggés, miszerint az alacsonyabb szénhidrátbevitel fokozza az aritmiakockázatot, egyszerűen hazugság. Azért nem számítási hiba, mert egy kutatónak, ha már egyszer egy témát kutat, kutyakötelessége a szakirodalom - akár csak felszínes - ismerete is. Ezt a tudományos nyögdécselést 12 (!) kutató jegyzi. Hacsak nem vették bele a portást és a konyhásnőt is a névsorba, akkor azt mondhatjuk, hogy ezen a poszteren fürtökben lógtak a kutatók, csakhogy valami publikációhoz juthassanak. Nyilván tudták is, hogy szembe mennek a jelenlegi, e tekintetben jól megalapozott tudásunkkal, csak szerettek volna egy posztert, majd egy cikket a kardiológiai konferencián és a szaklapban, ami majd jó nagyot szól. Csakhogy egy szellentés is tud nagyot szólni, mégse szoktuk azt oly nagyra értékelni. Hogy ezt a tudományos szellentést a kardiológiai konferencia befogadta, és nem érezték, hogy itt valami nagyon bűzlik, az a kardiológiát minősíti.

A csökkentett szénhidráttartalmú egészséges(ebb) életmódot folyamatosan támadja a média, de még az orvostudomány és a dietetika is. (A hírt még a Medicalonline is lehozta!) Hogy kinek mi a motivációja, nem tudom, de egy biztos: akik ilyen híreket szülnek vagy terjesztenek, néhány like-ért a hírek hatására könnyen elbizonytalanodó emberek egészségét teszik kockára.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Aune D, Sen A, Schlesinger S, Norat T, Janszky I, Romundstad P, Tonstad S, Riboli E, Vatten LJ. Body mass index, abdominal fatness, fat mass and the risk of atrial fibrillation: a systematic review and dose-response meta-analysis of prospective studies. Eur J Epidemiol. 2017 Mar;32(3):181-192.

Hu T, Bazzano LA. The low-carbohydrate diet and cardiovascular risk factors: evidence from epidemiologic studies. Nutr Metab Cardiovasc Dis. 2014 Apr;24(4):337-43.

Huxley RR, Filion KB, Konety S, Alonso A. Meta-analysis of cohort and case-control studies of type 2 diabetes mellitus and risk of atrial fibrillation. Am J Cardiol. 2011 Jul 1;108(1):56-62.

Johansen OE, Brustad E, Enger S, Tveit A. Prevalence of abnormal glucose metabolism in atrial fibrillation: a case control study in 75-year old subjects. Cardiovasc Diabetol. 2008 Sep 28;7:28.

Tanner RM, Baber U, Carson AP, Voeks J, Brown TM, Soliman EZ, Howard VJ, Muntner P. Association of the metabolic syndrome with atrial fibrillation among United States adults (from the REasons for Geographic and Racial Differences in Stroke [REGARDS] Study). Am J Cardiol. 2011 Jul 15;108(2):227-32.

Zhang és mtsi.:Low Carbohydrate Diets and Risk of Incident Atrial Fibrillation: A Prospective Cohort Study. Journal of the American Heart Association, 2019. febr.