Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Sayer Ji:
A mandulák és orrmandulák eltávolítása gyermekkorban 28 különféle betegség kockázatával jár,
állapítja meg egy tanulmány

Fordította: Váradi Judit

Forrás:Sayer Ji:Removing Children's Tonsils and Adenoids Increases Risk for 28 Diseases, Study Finds

A konzervatív orvostudomány a rosszul működő, szabálytalan vagy sérült testrészek eltávolítását sürgeti, egy mérföldkövet jelző tanulmány azonban megkérdőjelezi az efféle, az Egyesült Államokban évente csaknem félmillió gyermeken végrehajtott. sebészeti beavatkozások létjogosultságát.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Ha Ön az 1950-es és 70-es évek között született az USA-ban, komoly esélye van annak, hogy akár Ön, akár valamelyik ismerőse már elszenvedett mandulaeltávolító műtétet. Én is ilyen gyerek vagyok, óvodás koromban kivették az orrmandulámat. Súlyos hörgőasztmától szenvedtem (Sayer Ji), évente többször is sürgősségi kezelésre volt szükségem, előfordult, hogy havonta három alkalommal is. Az orrmanduláimat állítólag azért vették ki, hogy az orrüregem elzáródást megakadályozzák. A műtétet követően azonban a tünetek tovább romlottak. 16 éves koromig még egy műtétet végrehajtottak rajtam, ez alkalommal orrüreg polip és az orrüregelválasztó-csont eltolódása miatt. Jóllehet az elmúlt években csökkent az ilyen műtétek száma, mégis a garat- és orrmandulaeltávolítás a két leggyakrabban, gyermekeken elvégzett sebészeti beavatkozás világszerte. A garat- és orrmandulaeltávolítás első dokumentált esetei óta az eljárás kockázatait és előnyeit legjobb esetben is megkérdőjelezték, egy nemrégiben közzétett dán tanulmány azonban a mérleg nyelvét a műtéti eljárás ellenében billentette ki.


A "mandulaeltávolítás rövid története" meghatározásában a mandulák nyirokszervek, az emésztő és légzőrendszer bejáratánál helyezkednek el, s ezek gyulladását háromezer éve dokumentáltan eltávolítással kezelik. A mandulát gyermekkorban gyakran kiveszik, amikor begyullad vagy fertőzés éri - serdülőkor előtt ez rendszerint megtörténik - annak ellenére, hogy az az immunrendszeri védekezés fontos eszköze, ami elháríthatja az egyéb fertőzéseket. A 15 éven aluli gyerekek körében évente több mint félmillió mandulaeltávolítást végeznek el az USA-ban. Számos fül-, orr- és garatpanaszra javasolt hagyományos kezelésként enyhén szólva is túlzottan nagy a mandulaeltávolítások száma. A mandulákat megelőző intézkedésként is gyakran eltávolítják a visszatérő fertőzések megakadályozására, ahelyett, hogy csak ritka, kivételes esetekben hajtanák végre végső megoldásként az egészség helyreállítására. Ugyanez áll az orrmandulák eltávolítására. Az elterjedt egészségügyi trendeket vakon követő orvosok gyakran nem tájékoztatják teljes körűen a szülőket, akik így nem értik e rutinműtétek kockázatait és korlátait.

Egy 2018-ban, több mint egymillió dán gyermeken végzett vizsgálat azonban impozáns érveket sorakoztatott fel a mindennapos mandulaműtétekkel szemben. A mandulaeltávolítás hosszú távú hatásait kutató legelső átfogó vizsgálatban az ausztrál Melbourne-i Egyetem és a dán Koppenhágai Egyetem kutatói 1,2 millió, 1979 és 1999 között született gyermek egészségügyi adatait dolgozták fel. Az összes vizsgált gyermek közül 11830-on hajtottak végre garatmandula-eltávolító műtétet, 17460 gyereknek volt orrmandula-eltávolító műtétje, és 31377 gyermek kombinált műtéten esett át, mely során mind a garat-, mind az orrmanduláikat eltávolították. A fókuszcsoport gyermekein más komoly egészségügyi beavatkozás nem történt. A húszéves periódus adatait a gyermekek 15 éves korától 30 éves koráig terjedően kielemezve széleskörű információkat nyertek a hosszú távú egészségi állapotot fejlődésére vonatkozóan. A vizsgálat egyik vezető szerzője, Dr Sean Byars így nyilatkozik: "Kiszámítottuk a betegség kockázatot attól függően, hogy a garat-, orr- vagy mindkét mandulát eltávolították-e az első 9 évben, mivel ezek a szövetek ebben az életkorban működnek a legaktívabban a fejlődő immunrendszerben." A Journal of the American Medical Association Otolaryngology Head and Neck Surgery szaklapban publikált eredmények arra késztetik a tudósokat, hogy értékeljék újra ezt a túlságosan bevett, mindennapos eljárást. A mandulaeltávolító műtétek hatása a jövőbeli egészségbeli kilátásokra igen jelentős. A garatmandulaeltávolítást elszenvedő gyermekek körében a felső légutak bizonyos betegségeinek kockázata csaknem háromszorosára nőtt (pl. asztma, influenza, tüdőgyulladás, krónikus hörghurut, tüdőtágulás). A garat- és orrmandula-műtéten átesett gyermekeknél az allergia, belsőfül-gyulladás és orrmelléküreg-gyulladás esélyei mintegy megnégyszereződtek.


Jóllehet a kutatók elismerik, hogy a garatmandula-eltávolítás rövid távon csökkentheti a fül, orr és garat fertőzések számát, az egészségügyi trendek hosszú távú vizsgálata azt jelzi, hogy ezen előnyök kérészéletűnek bizonyulnak, hosszú távon nem csökkennek a légzési nehézségek, a krónikus orrmelléküreg-gyulladás, a műtéti eltávolítás két leggyakoribb indoka.

A fenti tünetek megjelenésének kockázata vagy jelentősen megnövekedett, vagy nem tért el lényegesen azon gyermekek kockázatától, akiken NEM hajtottak végre garat- vagy orrmandulaeltávolító-műtétet. Megdöbbentő, hogy olyan, látszólag össze nem függő egészségügyi problémák, mint bizonyos bőrbetegségek, szem- és parazitafertőzések, 78 %-kal gyakoribbak voltak azoknál a felnőtteknél, akiken végrehajtottak ilyen műtéteket!

A kutatók feltételezik, hogy a mandulák egyfajta védőgátat képeznek a tüdő és a garat érzékeny szöveteit támadó baktériumok és vírusok ellen. A mandulák fontos szűrő szerepet töltenek be ezen a létfontosságú csomóponton, ahol a belélegzett levegő összekeveredik a külvilág bomlástermékeivel.

Azzal kapcsolatban, hogy a vizsgálat több mint 28 betegségre mutatott ki jelentős kockázati növekedést, vajon a fenti eredmények azt sugallják, hogy e látszólag ártalmatlan mirigyek nagyobb szerepet játszanak az immunrendszer működésében, mint ahogy azt korábban hittük?

Dr Byers szerint világos, hogy a fenti felismerések azt támasztják alá, hogy legalábbis késleltetni kell a garat- és orrmandula-eltávolító műtéteket annak érdekében, hogy a gyermek immunrendszere teljesen kifejlődhessen. Az uralkodó orvosi szemléletnek meg kellene haladnia azt az álláspontot, miszerint belső szerveink egymástól függetlenül működnek, és a hibásan funkcionáló testrészeket egyszerűen el lehet távolítani anélkül, hogy az "egész" ne szenvedne kárt. "Mivel egyre többet tudunk meg az immunszövetek működéséről és eltávolításuk életre szóló következményeiről, remélhetőleg ez segíteni fogja a szülők és az orvosok döntéseit a helyes kezelés megválasztásában." Kötelességünk, hogy az orvosi testület sürgősen magáévá tegye a fenti új eredményeket annak érdekében, hogy egy újabb fiatal generáció ne szenvedjen egy céltalan tradícióhoz való merev ragaszkodás miatt. Ami saját tapasztalataimat illeti (Sayer Ji-é), 6 éves koromban vették ki az orrmandulámat, azután úgy tíz éven keresztül szenvedtem folyamatosan visszatérő asztmarohamoktól, melyek miatt sürgős beavatkozásokra volt szükség. Saját személyes élményem megerősíti, amit a vizsgálat felderített: az eljárás általánosságban idővel ront a beteg állapotán.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy az egyezményes orvosi eljárásrend rutinszerűen javasolja a műtéti eltávolítást. (Például a "Miért ne kövesse Angelina Jolie példáját https://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/miert-ne-kovesse-angelina-jolie-peldajat.php). Helytelenítem (Sayer Ji) a média interpretációját, mely helyesli, hogy Jolie mellei (majd később petefészke) eltávolítását határozta el, miután BRCA1/2 génmutáció hordozóként megkapta "halálos ítéletét". A pajzsmirigy-, a mell- és a prosztata-eltávolítások az agresszív és megfontolatlan rákszűrő programoknak köszönhetően milliószámra végrehajtott rutinműtétek lettek. Az egészségügyi prognózisok gyártói akaratlanul is korunk jövendőmondói, vajákos emberei lettek, mivel az úgynevezett "rák" sok esetben felhámeredetű jóindulatú sérülés, vallják maguk a National Cancer Institute (Nemzeti Rákintézet) munkatársai.

Remélem, a fent idézett vizsgálat hozzájárul ahhoz, hogy megkérdőjelezzük a testünkről és a betegségek kockázatairól való téves gondolkodásunkat és a "ne árts" orvosi etikai alapelve újra az egészségügyi ellátás vezérlő elve lesz.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre