Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Amanda Ruggeri:
A perfekcionizmus veszélyes hátulütői

Fordította, lerövidítette:Szendi Gábor

Forrás: Amanda Ruggeri: The dangerous downsides of perfectionism. BBB Future

Sokan azt hiszik, a perfekcionizmus jó dolog. De a kutatók szerint veszélyes és egy rakás mentális problémához vezet - és a perfekcionizmus terjed.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A perfekcionizmus egyre fiatalabb korban jelenik meg és egyre általánosabb. Thomas Curran és Andrew Hill 1989-től 2016-ig tekintették át az ilyen irányú vizsgálatokat, s generációról generációra nőtt a perfekcionisták aránya.

"Ma már 5 fiatalból 2 perfekcionista", mondja Katie Rasmussen perfekcionizmus kutató. "Ez lassan már közegészségügyi kérdéssé válik".

A perfekcionizmus generációról-generációra való növekedése nem jelenti azonban azt, hogy a következő generációk jobban teljesítenek. Ez csak azt jelenti, hogy minden generáció egyre betegebb, boldogtalanabb és még le is rontja saját lehetőségeit.

"Az életem semmi más, csak egy kudarc", mondta egyszer Claude Monet. Dühében vagy 15 kiállításra érdemes képét semmisítette meg.

A perfekcionizmus végülis egy önpusztító létezési mód. Hibát elkövetni és beismerni azt az emberi növekedés és tanulás elkerülhetetlen része. De elkerülni a hibát bármilyen áron? Ezzel a perfekcionista csak megnehezíti céljai elérését.

De a perfekcionizmus nem csak hátráltat abban, hogy az ember kiélhesse sikeres, termékeny önmagát. A perfekcionizmus előszobája a depressziónak, szorongásnak, önsértésnek, szociális fóbiának, kényszerbetegségnek, falási rohamoknak, anorexiának és bulimiának, stb. sőt a korai halálozásnak és öngyilkosságnak is.

Ahogy Sarah Egan, a terület specialistája fogalmaz: "A kutatások szerint minél perfekcionistább valaki, annál több pszichológiai zavartól szenved".


* * *

Kulturálisan, gyakran tekintjük pozitív jelenségnek a perfekcionizmust. Ha valakire azt mondjuk, perfekcionista, azt veheti akár dícséretnek is. Ettől válik összetetté a perfekcionizmus kérdése. Egyes kutatók szerint van egészséges, alkalmazkodó perfekcionizmus (amit magas igényszint, motiváltság és önfegyelem jellemez) és ezzel szemben áll az egészségtelen, rossz alkalmazkodást jelentő perfekcionizmus (amit a "legjobb sem elég jó" jellemez). Ezer kínai hallgató vizsgálatában a kutatók azt találták, hogy a tehetséges gyerekek sokkal perfekcionistábbak - de az egészséges módon, a rossz értelemben vett perfekcionisták a nem tehetséges gyermekek közül kerültek ki. A kutatások szerint a hibákért való önostorozás és a szülői elvárásoknak való megfelelés képtelenségének érzése hajlamosít a depresszióra, míg az egészséges perfekcionizmus, pl. vágy a sikeres teljesítésre, akár még véd is a depresszióval szemben.

Cristiano Ronaldo nyilatkozta, hogy ő kiváló akar lenni, nem perfekcionista. "Nem vagyok perfekcionista, de szeretem, ha jól mennek a dolgok".

Hill és Curran 43 vizsgálat alapján úgy látják, a magukkal szemben nagy elvárásokat támasztó atléták, alkalmazottak és diákok csak minimális vagy semmi előnyt nem tapasztaltak azokhoz képest, akiknek nem voltak nagy elvárásaik önmagukkal szemben. Akik viszont túlzóan magas követelményeket szabtak önmaguknak, ez az egészségtelen perfekcionizmus, azok szignifikánsan gyakrabban égtek ki. "Keményen dolgozni, elkötelezettnek és szorgalmasnak lenni mind kívánatos tulajdonság. De a perfekcionizmus nem a magas követelményekről, hanem az irreális követelményekről szól" , mondja Hill. "A perfekcionizmus nem egy viselkedés, hanem egy önmagunkról való gondolkodás mód". Kívülről nézve nehéz megmondani, ki a motivált és lelkiismerete és ki a perfekcionista". Valójában például a kiválóságra törekvés ténylegesen egyáltalán nem perfekcionizmus. A perfekcionizmust nem a kemény munka és a magas követelmények írják le. A perfekcionizmus egy kritikus belső hang.

Vegyük példaként azt a diákot, aki keményen dolgozott, de gyenge jegyet kapott. Ha azt gondolja magáról, hogy "Csalódtam, de ez van. Ettől én még jó ember vagyok", akkor ez egészséges. De ha a belső hang azt mondja, hogy "Egy kudarc vagyok. Nem vagyok elég jó", akkor ez a perfekcionizmus.

Ez a belső hang személyenként eltérő dolgokat kritizálhat: a munkát, a kapcsolatokat, a rendszeretetet vagy a fizikai erőnlétet. "A perfekcionista és a nem perfekcionista rövidtávon tűnhet azonosnak. De amikor közelebbről vesszük őket szemügyre, azt látjuk, hogy az egyszerűen csak lelkiismeretes emberek hosszabb távon jobban alkalmazkodnak azokhoz a helyzetekhez, amikor nem mennek jól a dolgok. A perfekcionistát minden apró nehézség stresszel", mondja Hill. A perfekcionista ideális körülményeket akar, és ha ez nem adott (soha nincs ideális körülmény), akkor az könnyen vezet kudarchoz. Serena Williams, a teniszsztár perfekcionistának vallja magát. Amint rosszul alakul a mérkőzés, szétveri az ütőjét, másokat hibáztat, kitöréseket produkál és ez a játéka rovására megy.

Hill egy laboratóriumi kísérletben megoldhatatlan feladatot adott a kísérleti személyeknek, amiről azok természetesen nem tudtak. Mind a perfekcionisták, mind az igyekvők ugyanakkor erőfeszítéssel próbálták megoldani a feladatot, de a perfekcionisták sokkal boldogtalanabbakká váltak és korábban feladták.


"A perfekcionisták, ha kudarccal szembesülnek, hajlamosabbak sokkal nyersebb érzelmekkel reagálni, több bűntudatot, szégyent és haragot éreznek", mondja Hill. "Könnyebben feladják. Amikor a körülmények nem tökéletesek, gyakran az elkerülő stratégiát alkalmazzák". Mert a hátráltató körülmények megakadályozzák azt a csúcsteljesítményt, amire vágynak. Atlétáknál Hill azt találta, hogy a siker egyetlen legjobb előrejelzője a gyakorlás. De ha a gyakorlás nem megy jól, a perfekcionista könnyen abbahagyja. A perfekcionizmus és a teljesítményszorongás, azaz félelem a "nem elég jó" teljesítéstől, kéz a kézben jár, s már kisgyerekeknél is megfigyelhető.

A probléma az, hogy a perfekcionistáknál a teljesítmény és az önértékelés összefonódik. Amikor valami nem sikerül nekik, nem szimplán csalódottak, hanem szégyellik magukat. A perfekcionizmus valójában egy védekezési taktika a szégyenérzet távoltartására: ha tökéletes vagy, ha soha nem szenvedsz el kudarcot, akkor nincs szégyen. De mivel olyan, hogy tökéletes, olyan nincs, ezzel bezárul a kör, s a tökéletességre törekvés eleve kudarcra van ítélve, s marad a szégyen vagy az attól való örökös félelem.

* * *

A perfekcionizmus más okból is veszélyes. Rekord méreteket ölt a fiatalkorúak körében a különféle mentális zavarok gyakorisága. A túlzott önkritika, elégtelenségérzés, szülőknek való megfelelni nem tudás érzése mind hajlamosít a depresszióra, és a perfekcionista depressziósok sokkal gyakrabban gondolnak az öngyilkosságra is.

"A fekete-fehér gondolkodás vezet oda, hogy a perfekcionista a kudarcot katasztrófának értelmezi. Amikor valaki a szociális környezetét úgy észleli, hogy abból csak elvárások, ítéletek és hiperkritikusság áramlik felé, könnyen fordulhat az alkoholizálás vagy az evésrohamok, vagy éppen az öngyilkossági gondolatok felé. Ezért élnek rövidebb ideig a perfekcionisták.

*

A generációról generációra növekvő perfekcionizmus egyik fő forrása, hogy a fiatalok és felnőttek egyre több követelménnyel találják magukat szemben. Egan a klinika praxisában egyre fiatalabb, akár 7-8 éves perfekcionistákkal is találkozik. Mint mondja, "mindegyik generáció egyre perfekcionistábbá válik". De vajon miből fakad ez a növekedés?


Ha szem előtt tartjuk, hogy a perfekcionizmus gyökere az, ha valaki azonosítja önmagát a teljesítményével, akkor közelebb kerülünk a válaszhoz.

Társadalomban élünk, s ha megismerkedünk valakivel, hamarosan azt kérdezik tőlünk, miből élünk, mi a foglalkozásunk. Aszerint vagyunk megítélve, milyen iskolába jártunk, mennyi a keresetünk, mit tudunk megvenni. Ennek alapján döntik el mások, akarnak-e velünk barátkozni, meghívnak-e minket egy ebédre, vagy felvesznek-e egy számunkra kívánatos állásba. "A kudarcélmény súlyos tud lenni egy piacszemléletű társadalomban", mondja Curran. A verseny már jelen van az iskolákban is: folyamatos a tesztelés és az egyetemekre is egyre nehezebb bekerülni. Nem csoda hát, mondja Curran, hogy a szülők egyre nagyobb nyomást éreznek magukon és ezért egyre nagyobb nyomást gyakorolnak gyermekeikre is, hogy érjenek el többet és többet.

"Ha a hangsúly a teljesítményen van, a gyerekek egyre jobban félnek a hibázástól. Ha a gyerekek magukévá teszik azt az elképzelést, hogy ők a teljesítményükkel azonosak, akkor itt kezdődik a perfekcionizmus." Ha csak akkor dicsérnek, amikor jól, és szidnak, ha rosszul teljesítünk, könnyen kialakulhat az az érzésünk, hogy csak akkor érünk valamit, ha mások elfogadnak minket. Az a szülői stratégia, hogy a hibázó gyermekben bűntudatot keltenek, megágyaz a későbbi perfekcionizmusnak, majd még később a depressziónak.

Mit tehet a szülő ez ellen?

Először is érdemes saját perfekcionista törekvéseinkkel és elvárásainkkal szembenézni. Fontos, hogy a gyermeknél az erőfeszítést értékeljük, ne az elért eredményt, utóbbi ugyanis soktényezős dolog. A hibázást meg kell tanulnunk elfogadni - a sajátunkat is, másokét is. A perfekcionizmus azokban a családokban alakul ki, ahol a szeretet feltételekhez van kötve.

* * *

Komoly kihívást jelent a perfekcionizmus kezelése. Lehet valakit arra tréningezni terápiás helyzetben, hogy fogadja el jobban önmagát. De visszatérve a munkahelyére vagy az iskolába ugyanahhoz a követelődző főnökhöz, tanárhoz vagy szülőhöz előtör ismét a régi megküzdési stratégia. Azért nehéz lemondani a perfekcionizmusról, mert az emberek hisznek abban, hogy az előnyükre válik. "És mi lesz azután, hogy elkezdek lezserkedni?"

Ki kell próbálni, hogy rájöjjünk: nem dől össze a világ, csak kiegyensúlyozottabbá válunk. "Engednünk kell, hogy a dolgok ne legyenek tökéletesek és tanuljuk meg ezt elfogadni. Kimerítő folyton törekedni a tökélyre", mondja Rasmussen.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre