Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A prosztataipar

Az orvoslás egyre nagyobb bajban van. Letűnt az a korszak, amelyben az orvostudományt az emberiség megmentőjének, az orvost az életért küzdő hősnek, a gyógyszeripart pedig a nagy innovátornak láttuk. Az orvoslás fellendülése a korábbi tehetetlenségéből fakadt.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A vitaminok, a hormonok, az antibakteriális szerek, az első rákellenes gyógyszerek felfedezése, az új műtéti technikák kifejlesztése, a szervátültetések mindennapossá válása óriási kontraszt volt a 19. századi sötétséghez képest, s mindez azt sugallta, hogy ez így fog menni végestelen-végig, s leszámolunk még a halállal is. Csakhogy mára a fejlődés megtorpant, az orvoslás a népességet tizedelő kórképeket (kardiovaszkuláris betegségek, rák, ízületi betegségek, autoimmun betegségek, Alzheimer, stb.) nem képes gyógyítani, hanem csak kezelni. Vagy inkább csak kezelgetni. Ez eléggé dehonesztáló, különösen, hogy az orvoslás a gyógyszeriparral összefonódva időközben az egyik legjövedelmezőbb iparággá vált. Ez a betegségipar. Az iparnak eladható termékekre és sikerpropagandára van szüksége, nem pedig a tehetetlensége beismerésére. A betegségipar arra épül, hogy mára mindenki sokáig akar élni. Kiment a divatból elfogadni a sorsot, belenyugodni az élet végességébe, hiszen az élet egy befektetés, amiből ki akarjuk hozni a legtöbbet.

Ezért az orvoslás szereti a gyógyíthatatlan kórképeket úgy feltüntetni, mintha azok mindig is lettek volna, s manapság egyszerűen csak azért gyakoribbak, mert sokáig élünk. Valamit valamiért. Ez persze egy nagy hazugság.


A betegségipar félelemmarketingje

Hogy tudja egy iparág az eladásait növelni? Természetesen úgy, hogy megfelelő propagandával igényt teremt a termékére és a szolgáltatására. Az orvoslásban a legjobb módszer a félelemmarketing. A recept egyszerű: végy egy alattomosan kifejlődő halálos betegséget, amit sajnálatos módon az orvoslás nem tud meggyógyítani, és mond azt, hogy ezt a szűréssel még időben fel lehet deríteni. Nevezd el ezt megelőzésnek, máris jobban hangzik. Szólaltass meg mosolygó embereket, akiket a szűrés mentett meg. Esetleg egy haldoklót, aki már bánja, hogy nem ment el a szűrésre. A siker garantált. Példaként most a prosztatarák szűrést tűzöm tollhegyre.

Ben Stiller, akinek eddig sikerült minden filmjét elkerülnöm, 2017-ben a Life Extension Magazine címoldalára került "Győzelme a prosztatarák felett" címmel. Stillernek 46 éves korában ajánlotta orvosa a PSA (prosztata specifikus antigén) tesztet, és mivel két éven át folyamatosan emelkedett az értéke, végül megoperálták és azóta lelkesen hirdeti, hogy "A PSA teszt megmentette az életemet".

A rákmegelőzés és -kezelés remekül eladható termékeket jelentenek. A gyógyszeripar mára kivonult a pszichiátriai gyógyszerek (O'Hara és Duncan, 2016) vagy az antibiotikumok piacáról (Smith, 2017), a legtöbb nagy cég nem fejleszt tovább, viszont az onkológia területén intenzív a kutatás, mert itt most nagyot lehet kaszálni. Furcsa mód azzal, hogy a rák legtöbb esetben gyógyíthatatlan. Az új, méregdrága, 1-2 évig tündöklő szerek általában ugyanolyan hatástalanok, mint a régiek, de az új remény árát borsosan meg lehet fizettetni. A rákjárvány garantáltan biztosítja a folyamatos piacot, hisz az élet mindennél többet ér.


A prosztataipar születése

Ahogy a különféle rákok egyre gyakoribbá váltak, nőtt az igény a korai felismerésre. Ennek szellemében a prosztatarák szűrésre is megjelentek a különféle technikák. Az üzlet azután indult be igazán, amikor a 1970-es években felfedett PSA tesztet az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) elfogadta. Ami ez után történt, azt jól jellemzi a PSA-teszt felfedezőjének, Richard Ablinnak 2014-ben megjelent könyve, melynek címe: "A nagy prosztata átverés. Miként torzította el a Nagy Orvoslás a PSA tesztet és okozott ezzel közegészségügyi katasztrófát " (The Great Prostate Hoax: How Big Medicine Hijacked the PSA Test and Caused a Public Health Disaster) (Ablin, 2014). Maga Ablin - bár 80%-ra becsülte annak a kockázatát, hogy prosztatarákja van - mégsem méreti meg a PSA szintjét. Ablin indoka egyszerű: "Ön alávetné magát egy olyan tesztnek, amelyben az orvos feldobna egy érmét, és azt mondaná: ha fej, akkor prosztatarákja van, ha írás, akkor nincs. " Mert kb. ennyit ér a PSA teszt a prosztatarák diagnosztizálásában. A teszt ugyanis leginkább a prosztata jóindulatú megnagyobbodását vagy gyulladását képes jelezni, de sokszor minden elváltozás nélkül is magasabb értéket mutathat. A PSA tesztet azért vezették be, mert úgy vélték, egyfajta előszűrésre mégis csak jó. Mert ha az érték magasabb 4 nanogramm/ml-nél, az azt jelzi, hogy "valami van". Hogy kiderüljön, mi is az a valami, először jön a tapintásos vizsgálat. Ez ugye meglehetősen szubjektív, és az eredmények szerint 20-30%-ban elnézik a rákot. Biztos, ami biztos, jöjjön a biopszia. A végbélen keresztül először hat tűvel, de manapság, mivel ez sem bizonyult elég pontosnak, 12 tűvel vesznek szövetmintát. Ám ez is kb. 30%-ban hamis negatív eredményt ad. Ráadásul, túl a kellemetlenségeken, a biopszia szövődményei közt fertőzések, vizelési nehézségek, nem kis arányban kórházi ápolás szerepelnek, és mindezeknek következményeiből jön ki a 0.6-1%-os halálozási kockázat. Ráadásul, a PSA még figyelemfelkeltésre sem igen alkalmas, mert a nagyon alacsony PSA értéket mutatók 10%-a mégiscsak prosztatarákban szenved, és ezek tizede súlyos, előrehaladott ráknak bizonyul. Gyakorlatilag, ha valaki a fejébe veszi, hogy ő biztos prosztatarákos, akkor a legbiztosabb az, ha rögtön kiveteti a prosztatáját, mert ezzel sok szenvedéstől és szorongástól szabadul meg.

Sokaknál, változó dramaturgiával, de végülis ez szokott a végeredmény lenni. Annak a kockázata, hogy valakinél élete során prosztatarák alakuljon ki, 17%, viszont, hogy ebbe haljon meg, csupán 3%. A más okból meghaltakon végzett boncolásos vizsgálatokból az derült ki, hogy rákos sejteket nagyon sok férfi prosztatájában lehet találni, ám ezek lassan növő, lokális elváltozások, amelyek az illetőnek élete végéig nem okoznak panaszt. Becslések szerint a 100 éves férfiak 100%-ában kimutatható lenne a prosztatarák. Ám, ha tesztelésre kerül a sor, és emelkedett a PSA érték, nyilván a többség könnyen meggyőzhető a további vizsgálatok szükségességéről. És ha az egyik biopsziatű eltalál egy kis rákos gócot, onnantól ki tudna nyugodtan aludni? De ahogy írtam, az sem megnyugtató, ha a biopszia nem talál semmit. Ki tud egy negatív biopszia lelettel nyugodtan aludni, tudván, hogy 1:3 eséllyel mégiscsak rákja van? Visszatérve Ben Stillerre, kiállását a PSA teszt mellett éppen ezért igen sok szakember bírálta. Volt, aki úgy becsülte, Stillernek 95%-os esélye van arra, hogy téved. A PSA csak arra hívta fel a figyelmet, hogy "van valami ", s igen kicsi annak a valószínűsége, hogy prosztatarákja problémát okozott volna neki. De még ha Stillernek valóban az életét mentette is meg, akkor is, nevezhetjük őt a szerencsés kivételnek. Szóval prosztatarák ügyben nem az a kérdés. van-e vagy nincs, hanem hogy kis csöndes, lokális elváltozásról, vagy agresszíven növekvő daganatról van-e szó.


Túldiagnosztizálás és túlkezelés

Gilbert Welch orvos és rákkutató, állandóan a túldiagnosztizálásról és túlkezelésről ír és beszél. Munkatársaival kimutatta, hogy az USA-ban 1975 óta alig csökkent a prosztatarák halálozás, viszont többszörösére nőtt a prosztatarák diagnózisok száma. Ez nem a kezelés hatékonyságáról szól, hanem arról, hogy 20 év alatt 1-1.5 millió férfit kezeltek fölöslegesen prosztatarákkal. Sugárterápiával, hormonkezeléssel, műtéttel. Mindegyiknek könnyen lehet impotencia, vizelettartási nehézség, kardiovaszkuláris szövődmények - vagy felbomlott házasság a következménye. Egy nagy vizsgálatban a PSA+tapintásos vizsgálat életmentő hatását vizsgálták szűretlen férfiakkal való összehasonlításban. A szűréseket az első hat évben évente végezték, s akinél elváltozást észleltek, további vizsgálatokat javasoltak. A szűrt csoportban a 7. évig 22%-kal több rákot diagnosztizáltak, mint a nem szűrt csoportban. A 7. évig a szűrt csoportban 16%-kal, a 10. évre 9%-kal többen haltak meg a nem szűrtekhez képest. Azaz, a szűrés nem csökkentette, hanem növelte a prosztatarák halálozást. Még meglepőbb volt az, hogy a szűrt csoportban egyéb okokból kifolyólag is 38%-kal többen haltak meg. Ez a szerzők szerint is a fölösleges kezelés mellékhatása volt. Azaz a rendszeres szűrés következményeként 47%-kal többen haltak meg a szűrt csoportban (Andriole és mtsi., 2009). Arról nem beszélve, hogy az életben maradt túlkezelteknek milyen maradandó károsodásokat kell életük végéig elviselniük. Vigasz lehet számukra, ha elhiszik, hogy ők a szerencsés túlélők.

A fekete-fehér gondolkodás csapdái

Ilyenkor szoktak megvádolni azzal, hogy lebeszélem az embereket a rákszűrésről. Ami pedig életet menthet. Holott senkit nem szeretnék lebeszélni semmilyen szűrésről, oltásról, kezelésről. Csupán fontosnak tartom a tájékozott beleegyezést. A kezelés előnyeit és hátrányait meg kell ismerni, mielőtt alávetjük magunkat egy orvosi eljárásnak. De ezt nem szeretik az emberek. Mit kezdjenek a valószínűségekkel? Az emberi elme szeret fekete-fehérben gondolkodni. A haláltól való félelem ezerszer erősebb, mint a túldiagnosztizálástól való félelem. Ha már valaki indokoltan vagy indokolatlanul elvégeztette a PSA tesztet, és az valami elváltozást jelzett, még mindig választhatja az aktív megfigyelést, azaz a rendszeres ellenőrzést. A PSA mellett új tesztért kezd rajongani az onkológia, ez a vizeletből mérhető PCA3 fehérje, ami azonban sokak szerint ugyanolyan pontatlan, mint a PSA (van Gils és mtsi., 2008). És az aktív megfigyelés ideje alatt természetesen kezelni is lehet a feltételezett problémát, pl. deutérium csökkentett víz, megadózisú D-vitamin és omega-3 fogyasztásával, a tejtermékek széles ívben való kerülésével, a szénhidrátcsökkentett étrendre való áttéréssel. S nem mellesleg, kaphatók gyógynövénykivonat kombinációk, amelyek gátolják a prosztata megnagyobbodását, ami a prosztatarák melegágya.


Van azonban egy sokkal ésszerűbb megközelítés, és ez volna a valódi megelőzés. Mint minden ráknak, a prosztataráknak is melegágya a metabolikus szindróma és a gyulladás. A prosztatarák délről-északra egyre gyakoribb, amiből következik, hogy a magas D-vitaminszintnek védőhatása van ebben a ráktípusban is. A rendszeres tejfogyasztás komoly kockázati faktor, miként az alacsony tesztoszteronszint is. Nem, nem elírás, alacsonyat akartam írni. Egy másik cikk témája lehetne, de az életkorral csökkenő tesztoszteronszint az, ami a prosztatarákra hajlamosítja a férfiakat. Ne tévesszen meg senkit, hogy az akadémikus orvoslás ennek pont az ellenkezőjét állítja és ennek szellemében is kezeli a prosztatarákot (Erről bővebben olvashat "Tévutak az orvoslásban" c. könyvemben). Elég gyakori, hogy a nyugati orvoslás téves teóriák alapján próbál gyógyítani.

S végül, hogy a prosztataprobléma nem a férfi nem átka, azt a természeti népek vizsgálata mutatja: náluk ilyen gondok nincsenek.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Ablin, R. J. - Piana, R.. How Big Medicine hijacked the PSA test and caused a public health disaster, Palgrave2014
  • Andriole GL, Crawford ED, Grubb RL 3rd, Buys SS, Chia D, Church TR, Fouad MN, Gelmann EP, Kvale PA, Reding DJ, Weissfeld JL, Yokochi LA, O'Brien B, Clapp JD, Rathmell JM, Riley TL, Hayes RB, Kramer BS, Izmirlian G, Miller AB, Pinsky PF, Prorok PC, Gohagan JK, Berg CD; PLCO Project Team. Mortality results from a randomized prostate-cancer screening trial. N Engl J Med. 2009 Mar 26;360(13):1310-9.
  • O'Hara, M; Duncan, P: Why 'big pharma' stopped searching for the next Prozac. The Guardian. 27 Jan 2016. web: https://www.theguardian.com/society/2016/jan/27/prozac-next-psychiatric-wonder-drug-research-medicine-mental-illness
  • Smith, D: Why Pharmaceutical Companies Aren't In A Rush To Address Increasing Antibiotic Resistance. Forbes, AUG 18, 2017 web: https://www.forbes.com/sites/quora/2017/08/18/why-pharmaceutical-companies-arent-in-a-rush-to-address-increasing-antibiotic-resistance/
  • van Gils MP, Hessels D, Hulsbergen-van de Kaa CA, Witjes JA, Jansen CF, Mulders PF, Rittenhouse HG, Schalken JA. Detailed analysis of histopathological parameters in radical prostatectomy specimens and PCA3 urine test results. Prostate. 2008 Aug 1;68(11):1215-22.