Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A szentek és a temporális epilepszia

"A vallásos észlelések egyéntől független realitását sem nem megerősíti, sem nem cáfolja az, ha kimutatjuk a vallásos élmények agyi folyamatait"

(Jeffrey Saver és John Rabin, 1997).

 

A Google adatkezelési elvei

 

Az epilepszia és a hit

A rángással, földre zuhanással, gyakran eszméletvesztéssel járó epilepsziás rohamokat már az ókorban is ismerték, és sok leírás szól az epilepsziás rohamok során bekövetkező hallucinációkról, látomásokról, vallásos élményekről is. Sokan ezért az epilepsziát szent betegségnek, kiváltságnak tekintették, és profetikus képességekkel hozták kapcsolatba. A 18-19. századra az orvostudomány már tisztában volt azzal, hogy a lelki élmények az agyműködésből fakadnak. A tudományt egyre inkább a racionalizmus jellemezte, így nem tűnt már szentségtörésnek olyan megfigyeléseket közzétenni, amelyek különféle vallásos élményeket és megtéréseket közvetlen kapcsolatba hoztak epilepsziás rohamokkal. Többen leírták már a 19. században az epilepsziások fokozott vallásosságát, és számos esetet ismertettek szaklapokban az epilepsziás roham során bekövetkezett vallásos megtérésekről, sőt kitérésekről is, azaz a hit hirtelen elvesztéséről. A rohamok után egyes epilepsziások beszámoltak arról, hogy Istennel vagy angyalokkal beszélgettek, hogy jártak a menyben, s volt, akit az égiek küldetéssel bíztak meg, pl. a világbéke megteremtésével (Howden, 1873).

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


A modern epileptológia egyik nagy alakja volt az 1860-as évektől publikáló Hughlings Jackson, aki azt a nézetet tette magáévá, hogy az epilepszia eredendően nem lelki, hanem organikus jelenség, azaz agyműködési zavarból fakad. Felismerte, hogy létezik un. részleges roham is, amely nem jár rángatódzással, és az eszméletvesztés sem következik be mindig. Epilepsziás betegeit haláluk után felboncolta, és kimutatta, hogy különféle agysérülések, daganatok okozták a beteg életében a rohamokat, melyeket az agyszövet kontrollálatlan elektromos kisüléseinek tartott. A rohamokat kísérő tünetek arról tudósították őt, hogy az agy mely területét érintette a kisüléshullám. A halántéklebenyre lokalizálódó epilepsziás rohamok esetén megfigyelte az "álomszerű" állapotokat és a különféle automatikus, sztereotíp viselkedéseket (LaPlante, 2000). Az un. pszichomotoros, azaz csak lelki jelenségekkel járó rohamok felismerése fontos lépés volt az agyi kóros kisülések és a vallásos élmények kapcsolatának megértésében. Nézeteit sokáig nem vették komolyan, mivel Jackson csak megfigyelte a jelenségeket, de kísérleteket nem végzett. Így nem volt világos, agyi elektromos kisülések miként okozhatnak komplex látomásokat vagy éppen egy hitre való megtérést. Az 1870-es években állatkísérletekkel ugyan igazolták, hogy az agy mozgatókérgét elektromosan ingerelve mozgás váltható ki, de ez igen távol állt a komplex vallásos élmények megértésétől.

Jelentős fordulat történt, amikor Wilder Penfield kanadai agysebész 1934-ben azt tapasztalta, hogy az éber betegen végzett agyműtét során a halántéklebeny különböző pontokon való enyhe elektromos ingerelése teljes részletességű, minden érzékszervre kiterjedő, "itt és most" élménnyel bíró emlékeket idéz fel (Penfield, 1955).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A halántéklebenynek kitüntetett szerepe van az érzékszervi észleletek komplex élményekké szerveződésében, az emlékezetben, a beszédben, a gondolkodásban és az identitásban, nem csoda hát, hogy az e lebenyben keletkező elektromos kisülések különös élményeket okozhatnak, amelyek aztán vallásos konverzióba vagy vallási eksztázisba torkollanak. Pár évtizeddel később megfogalmazódtak a Szondi Lipót által leírt epileptoid karakter (Szondi, 1943) neurológiai alapjai is. Eszerint a tartósan enyhe izgalmi állapotban lévő, vagy gyakran ingerületbe jövő halántéklebeny területek bizonyos jellegzetes személyiségjegyeket alakítanak ki. Michael Persinger, a neuroteológia, azaz a vallásos élmények neurális történéseit vizsgáló agykutatási irányzat neves képviselője szerint a halántéklebeny izgathatóságát az éveken át végzett ima vagy meditáció jelentősen megnöveli, azaz a szorgos ima és önsanyargatás egy nap elvezethet az istenélményhez (Persinger, 1987).

Az epileptoid karakter

Az 1970-es években Norman Geschwind epileptológus figyelte meg, hogy halántéklebeny epilepsziás betegei közt feltűnően gyakori a hipergráfia, azaz a mértéktelen írás és jegyzetkészítés, a hipervallásosság, azaz a hitkérdésekkel való szenvedélyes foglalkozás, a tapadékonyság, az agresszivitás és a megváltozott szexualitás (Waxman és Geschwind, 1975). A tapadékonyság jelenhet egy témánál való leragadást, valaminek (információnak, dolgoknak) a gyűjtögetését, vagy éppen egy kapcsolatban a fokozott ragaszkodást. A megváltozott szexualitás megnyilvánulhat teljes érdektelenségben és orgazmusképtelenségben, vagy éppen hiperszexualitásban. Két halántéklebeny epilepsziás vallásalapító esete jól példázza ezt. A shaker vallást alapító Ann Lee fiatal korától irtózott a szextől, ezért cölibátust és a férfiak és nők elkülönítését hirdette, míg a mormon vallást alapító Joseph Smith hiperszexualitása miatt a többnejűséget vezette be (Szendi, 2008). David Bear és Paul Fedio egy részletesebb listát készítettek a halántéklebeny epilepsziások vonásairól. Ilyenek a hajlam a grandiozitásra, a pedantériára, a részletező stílusra, a körülményességre, a humortalan komolyságra, a moralizálásra, a fokozott önvizsgálatra, a bűnösségérzésre, a személyes küldetés érzésére, a kozmikus, transzcendentális elméletek iránti vonzalomra. A két kutató a két félteke eltérő tulajdonságait elemezve kimutatták, hogy a balféltekei halántéklebeny epilepsziásokra a szemlélődő, filozofikus hajlam, a jobbféltekeiekre a túlzott emocionalitás és szenvedélyesség a jellemző (Bear, 1979).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A damaszkuszi úton

Talán Friedrich Nietzsche vetette fel 1881-ben először, hogy Pál apostol epilepsziás volt. Saul/Pál történet jól ismert. Saul i.u. 10-ben született a kisázsiai Taurusban jómódú zsidó családba. Szülei és jómaga is teljes jogú római állampolgárok voltak. Saul buzgó hívő volt, olyannyira, hogy lelkesen részt vett az őskeresztények üldözésében is. Megbízást kapott, hogy kis csapatával menjen el Damaszkuszba az ottani nazarénusokat lekaszabolni. Hat napi tevegelés után, Damaszkusz közelében hirtelen sivatagi vihar kerekedett, s egy villám csapott le, amitől Saul és társai a földre zuhantak. Ekkor Szent Lukács leírása szerint Saulnak látomása támadt: "Saul egy hangot halla: 'Saul, Saul, miért üldözöl Te engem?' És Saul felelé: 'Ki vagy Te Uram?' és az Úr mondá: 'Jézus vagyok, akit Te üldözöl'. … És Saul mondá: 'Mit kellene tegyek, uram?' és az Úr mondá Saulnak: 'Kellj fel és eredj Damaszkuszba'" (Bullock, 1994). Saul látomása után három napra megvakult, s Damaszkuszba érve megkeresztelkedett, visszanyerte látását és a keresztségben a Pál nevet kapta. A történéseket, Pál személyiségét és tevékenységét később igen sokan elemezték a halántéklebeny epilepszia nézőpontjából. Saulként mutatott hit- és vakbuzgósága azt sejteti, hogy már eleve halántéklebeny epilepsziában szenvedett, s a hatnapi tevegelés okozta fáradtság és a szárazvillám együttesen egy rohamot váltott ki nála, amely egyben egy vallásos áttérést is előidézett. Saul 20 éves volt, amikor Jézust megfeszítették, és sok dolog utal arra, hogy személyesen is látta őt (Ramsay, 1950), s mint keresztényüldöző, hivatalból is ismerhette a keresztény tanokat. Mindez jól magyarázza, hogy látomásában Jézus jelent meg neki. Pál leveleinek elemzése hipergráfiára, körülményességre, túlzott részletezésre utal. Leveleiből kiderül, hogy testen kívüli élménye is volt, amit a halántéklebeny ingerlésével mesterségesen is ki lehet váltani.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A konverzió jelensége

A konverzió, azaz egy hitre való megtérés nem feltétlen csak vallásos természetű lehet és nem is csak halántéklebeny epilepsziásokkal történhet meg. Csontváry a patika előtt állt egy nyári napon, amikor révületbe esve egy isteni hang azt mondta neki, Raffaelnél is nagyobb festő lesz belőle. Ekkor alakult ki benne az a küldetéstudat, amelyet aztán nagy küzdelmek árán véghez is vitt (Csontváry, 1982). A konverzió tehát a világfelfogás és a gondolkodás hirtelen, radikális megváltozása. Létezik lassú konverzió is, ami inkább hasonlít ahhoz, ahogy fokozatosan alakul ki egy meggyőződés. Michael Persinger (1987) az istenhitnek két alapvető komponensét különíti el: az istenkoncepciót és az istenélményt. A féltekei különbségek alapján feltételezhető, hogy az istenfogalom az elvont gondolkodású balfélteke sajátja, míg az istenélményen alapuló hit jobbféltekei jelenség. Ezzel egybevág az "istenmodul" kutatásának eredményei. A hirtelen vallásos konverzió hátterében epilepsziát vagy ahhoz hasonló jelenséget tételezünk fel. Ezt általában valamilyen személyes krízis provokálja, s félelemmel, és istenélménnyel jár, ilyet ábrázol a festészetből jól ismert "Angyali üdvözlet" tematika, vagy mint Saul esetében, Isten megjelenése. A hirtelen konverzió egy szigorú, büntető Istent eredményez, míg a fokozatosan kialakuló konverzió a jóságos, szerető istenbe vetett hithez vezet el. Sok hívő ember szenved az istenélmény, mint végső bizonyosság hiányától. A feltehetően szintén epilepsziás Luther Márton formális megtérése hasonlatos volt Sauléhoz: egy viharban a villám a mellette ülő barátját sújtotta halára, s ekkor döntötte el, hogy papnak áll. Azonban istenélménye híján évekig hitetlennek érezte magát, mígnem egy nap, éppen Pál apostol levelét olvasgatva hirtelen megvilágosodott (De Sanctis, 1927).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Szentek és az epilepszia

Hosszú lenne sorra venni a bizonyítékokat, hogy miért gondoljuk, hogy halántéklebeny epilepsziás volt Ezékiel próféta, Buddha, Mózes, Mohamed, Ricci Szent Katalin, Lisieux-i Szent Teréz, Ávilai Szent Teréz, Genovai Szent Katalin, Szent Brigitta, Szent Cecília, Kálvin, Luther, a kvéker vallást alapító George Fox, a mormon vallást alapító John Smith, az adventista irányzatot alapító Ellen Gould White, stb. Erről más forrásokban olvashatunk (Szendi, 2008). Persinger kitágította az epileptiform kisülés fogalmát azzal, hogy kimutatta, a vallásosság, a misztikus tanokba vetett hit gyakran jár együtt a halántéklebenyben és a vele szinte elválaszthatatlan egységet alkotó limbikusrendszerben (az agy mélyén fekvő ősi terület) megfigyelhető elektromos mikrokisülésekkel. Azaz a kimutatható epilepsziás roham vagy az észrevehetetlen átmeneti mikrokisülések hasonló jelenségeket idézhetnek elő. A szentek életének szerves része volt mindig is a böjt, az aszkétizmus, a test különféle módokon való gyötrése, az alvásmegvonás - ezek mind epilepsziás rohamokat provokálhatnak, ill. Persinger szerint, hosszú időn át gyakorolva ezeket, fokozódik a halátéklebeny-limbikus rendszer kisülési hajlama (Persinger, 2003a).

Az epilepsziákon belül külön alcsoportot képeznek az un. reflex epilepsziák. Bizonyos hangok, fény, vibrálás, illatok, érzelmi állapotok arra hajlamosaknál rohamot provokálhatnak, s erre - a roham alatti élményre vágyók - rá is tanulhatnak, s maguk is kiválthatják a rohamot.

A reflex epilepszia érdekes esete Jeanne D'Arc, az egyszerű parasztlány, akinek látomásai azt sugallták, hogy szabadítsa fel Franciaországot. Az angol fogságban tett részletes vallomásából kiderül, hogy révült állapotai, látomásai mindig harangszóra vagy zenére következtek be, s érdekes mód a jelenések mindig jobb oldalon jelentek meg neki (Foote-Smith és Bayne, 1991). A jobbfélteke fokozott szerepére utal Jeanne esetében az is, hogy aláírása elemzése szerint balkezes volt (Letters of Jeanne's).


Istenélmény és jobbféltekei túlműködés

Számos bizonyíték szól amellett, hogy az istenélmények és hasonló látomások a jobbfélteke speciális állapotaihoz köthetők. A jobbféltekéhez köthetők a negatív érzelmi állapotok, s hirtelen megtérésekkor általában félelem vagy rettegés tapasztalható. Michael Persinger a halántéklebeny epilepsziásoknál olykor megjelenő "jelenlét érzést" a jobb halántéklebeny és fali lebeny találkozási területének elektromágneses ingerlésével sok embernél ki tudta váltani. A "jelenlét érzés" annak a bizonyságnak az átélését jelenti, hogy "van itt valaki". Az élményt aszerint szokták az emberek megszemélyesíteni, ki miben hisz (Persinger, 2003b). Egy néhai páciensem arról számolt be, hogy édesanyja halálát követő három napban erős kozmás szagot érzett (jellegzetes halántéklebeny epilepszia tünet), amit nem tudott kiszellőztetni, és az az érzése támadt, hogy rajta kívül van még valaki a lakásában, de hiába nézett át mindent, senkit nem talált.

Számos agyi képalkotó eljárással végzett vizsgálat igazolta, hogy a vallásos extatikus élmények, vagy meditatív állapotok során a jobbfélteke bizonyos területei fokozottan aktívakká válnak, s sok kutató egy evolúciósan kialakult hitmodulnak tekintik (Szendi, 2008).

Több mint 300 stigmatizált szentet ismerünk. A stigmák Krisztus sebeinek elhelyezkedését követik, általában véreznek, bár olykor csak piros folt jelzi a helyüket. Sok szent, mint pl. Assisi szent Ferenc vagy Pio atya, folyamatosan viselték a stigmákat, másokon bizonyos kritikus napokon megnyíltak majd összezárultak. Ma a stigmákat autohipnotikus jelenségként tudjuk értelmezni, a hipnózis pedig egyértelműen a jobbféltekei működésekhez köthető (Szendi, 2008).

Hogy az emberi agy teremtette-e Istent, vagy Isten teremtette olyanra az emberi agyat, hogy képes legyen vele érintkezésbe lépni, azt döntse el mindenki maga. A tudomány csak azt vizsgálja, az agyműködés milyen sajátságai esnek egybe a vallásossággal és a vallásos élményekkel.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Bear, DM: The temporal lobes: an approach to the study of organic behavioral changes. Gazzaniga, M.S. (Ed.): Handbook of behavioral neurobiology. II. Neuropsychology. Plenum Press, New York, 1979. pp: 75-95.

Bullock JD: Was Saint Paul struck blind and converted by lightning? Surv Ophthalm, 1994, 39(2):151-160.

Csontváry KT: Önéletrajz. Magvető, Budapest, 1982.

De Sanctis, D: Religious conversion, a bio-psychological study. Harcourt, Brace & Company, Inc, London, 1927.

Foote-Smith, E; Bayne, L: Joan of Arc. Epilepsia, 1991, 32(6):810-815.

Howden, JC: The Religious sentiment in epileptics. J Ment Sci, 1873, 18:482 - 497.

LaPlante, E: Seized. New York: Harper Collins Publishers, Inc., 1993.

Letters of Jeanne's: www.jeanne-darc.info/biography/letters/

Penfield, W: The role of the temporal cortex in certain psychical phenomena. Journal of Mental Science, 1955, 101:451-465.

Persinger, MA: Experimental stimulation of the god experience. In: Joseph, R (ed.): Neurotheology. Brain, science, spirituality, religious experience. University Press, San Jose, CA, 2003b, pp:279-292.

Persinger, MA: Neuropsychological basis of god beliefs. Praeger, New York, 1987.

Persinger, MA: The temporal lobe: the biological basis of the god experience. In: Joseph, R (ed.): Neurotheology. Brain, science, spirituality, religious experience. University Press, San Jose, CA, 2003a, pp:273-278.

Ramsay, WM: Did Paul see Jesus? In: Kepler, TS: Contemporary thinking about Paul: An Anthology. Abingdon-Cokesbury Press, New York, 1950. pp:122-127.

Saver, JL; Rabin, J: The neural substrates of religious experience. J Neuropsychiatry Clin Neurosci, 1997, 9(3):498-510.

Szendi G: Isten az agyban. Jaffa, Bp. 2008.

Szondi L: Előadások a kísérleti ösztöndiagnosztika köréből. III. kötet. Az én kísérleti elemzése. Budapest, 1943. Diószegi sokszorosítás. 1943

Waxman, SG; Geschwind, N: The interictal behavior syndrome of temporal lobe epilepsy. Arch Gen Psychiatry, 1975, 32(12):1580-1586.