Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Christian Jarrett:
A szorongás meglepő előnyei

Fordította:Váradi Judit

Forrás:Christian Jarrett: The Unexpected Benefits of Anxiety

A szorongásosságot sokan negatív tulajdonságnak tekintik. Hát én speciel jobb szeretek egy szorongó sofőr által vezetett autóban ülni, vagy szorongó orvos kezébe kerülni, mert náluk inkább bízom a megfontolt döntésekben. Szóval, a kézben tartott, nem bénító szorongás kifejezetten jó dolog.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Képzeld el, hogy rettegett nyilvános prezentációd előtt a közönség soraiban valójában bábuk ülnek! Valószínűleg nem szoronganál - kit érdekel, mit gondolnak, ugye? Máris nyugodtabb vagy a kihívást illetően. De amikor eljön a nagy nap, lefogadok, rosszabbul teljesítenél a műemberek előtt, mintha a kollégák előtt állnál. A szorongás - vagyis az aggodalom, hogy valami balul sül el - motivál a beszédre való felkészülésben, ellát adrenalinnal, ami egy lendületes, lebilincselő előadáshoz szükséges.

Valóban, gyakran nem előnyös, ha az ember lenyugtatja magát. Alison Wood Brooks, a Harvard Business School kutatója megállapította, hogy kutatásának azon résztvevői, akik idegességüket izgalomként értelmezték, jobb prezentációkat tartottak azoknál, akik megpróbáltak lenyugodni.

Lenyugtatni magunkat, gyakran nem vezet eredményre

Ha nem szorongunk egy közelgő megmérettetés előtt, az valószínűleg azt jelzi, nem is érdekel bennünket. Csak a túlzott mértékű szorongás, ami fölött már nem tudunk uralkodni, az veszélyezteti a teljesítményünket. Az egyik módja, hogy megakadályozzuk az elhatalmasodó szorongást, ha felismerjük előnyeit. Ha barátként tekintünk rá, kevésbé valószínű, hogy a rettegésspirálba keveredünk, s már attól szorongunk, hogy szorongunk. Tekintsünk úgy a szorongásra, mint egy megszelídítendő szupererőre, nem pedig úgy, mint egy kiküszöbölendő gyengeségre!

A szorongás segít abban, hogy jobb döntéseket hozzunk

Tévedés azt gondolni, hogy jobb döntéseket hoznánk, ha érzelmeinket korlátozni tudnánk. Antonio Damasio, neurológus egyszer beszámolt egy betegről, akinek eltávolították agya egy részét, ami a frontális lebenyt az érzelmekért felelős agyi területekkel köti össze. Ezután a beteg nem határozott döntéshozóként viselkedett, hanem megbénított, döntésképtelen ember lett.


A szorongástól és félelemtől megszabadult agykárosodott betegek nem boldogulnak jobban az életben. Impulzívan, szociális érzékenység nélkül, a jövőt semmibe véve cselekszenek. A szorongás és a logikus gondolkodás egyvelege egészséges döntéshozást eredményez.

Igaz, sok kutatás igazolja, hogy a szorongás magasabb szintje már a kockázatvállalástól való idegenkedést eredményezheti, (ami egyes helyzetekben nem előnyös, például elrettenthet egy izgalmas álláslehetőségtől), de arra is van bizonyíték, hogy a szorongás hatására fokozottabban odafigyelünk a lényeges információkra.

Egy 2009-ben történt vizsgálat az Iowa szerencsejáték feladatot (Iowa Gambling Task, egy neuropszichológiai mérőeszköz) alkalmazta, melyben a résztvevőknek kártyapaklik közül kell választaniuk úgy, hogy a lehető legnagyobb nyereséget érjék el. Minden egyes paklihoz különböző nyereség és/vagy veszteség van hozzárendelve. A"rossz paklik" azért csábítóak, mert olyan kártyákat tartalmaznak, amelyek több pontot/nyereséget hoznak, mint a "jó paklik", de keményebb büntetésekkel is sújtanak, nem tanácsos csak innen húzni, mert a végén veszít a játékos. A kutatók rámutattak, hogy a szorongóbb játékosok teljesítettek jobban, akik képesek voltak szem előtt tartani az egyes paklik relatív előnyeit illetve kockázatait. Gyakran elfelejtjük, írták, hogy a "szorongás adaptív, védő viselkedésmód, ami előnyösen befolyásolja döntéseinket és tetteinket."

Gondoljunk csak a pszichológusok által "irreális optimizmusnak" nevezett jelenségre! A legtöbb ember hajlamos arra, hogy hosszú távon túlzottan bizakodó legyen a jövőt illetően. Ezt a rózsaszínű, szemellenzős képet a negatív információk figyelembe nem vétele és az önmegnyugtató visszajelzések előnyben részesítése tartja fenn egész életünkben. Gyakran irracionális módon nem veszünk tudomást a bennünket negatívan érintő információkról, miközben boldogan lecsapunk a számunkra előnyös információkra.

Tali Sharot, a University College London kutatója megállapította, hogy amikor valakit szorongóvá teszünk (pl. megkérjük váratlanul, hogy tartson egy nyilvános beszédet), akkor ez a pozitív információkra való szelektivitás megszűnik, és jobb döntések születnek.

Más szavakkal, amikor mérsékelten szorongóvá válunk, akkor objektívebben értékeljük a helyzeteket. Például egy vonzó álláslehetőség hallatán egy kis aggodalmaskodás segíthet a pro és kontra érvek mérlegelésében, hogy ne csupán a pozitív oldalra fókuszáljunk.

Ez az okfejtés még a politika világában is megállja a helyét; egy adag szorongás jobb szavazóvá tesz bennünket, mivel hatására másképpen dolgozzuk fel a híreket, alaposabban informálódunk és kevésbé vagyunk kitéve a manipulációnak.


A szorongás és egy kis tréning optimális teljesítményt eredményez

A szokásosnál szorongóbb emberek (pl. akik kapcsolataikban attól tartanak, hogy elhagyják őket) gyakran jobban felismerik a hazugságot és a közelgő veszélyeket. A szorongva kötődő emberek a csoport "természetes őrszemei" lehetnek, résen vannak, s veszély esetén a csoport érdekében meghúzzák a vészharangot.

A szorongás az intelligencia jele

A popkultúra egyik imádott ikonja James Bond, a hidegvérű, laza csávó, aki a veszélyt semmibe veszi. Az aggodalmaskodó embernek ez további ok a szorongásra - miért nem lehet ő is ilyen gondtalan, könnyelmű, extrém sportokért lelkesedő fickó? Rá kell jönnünk azonban, hogy a valóságos világban a szorongás elég általános, azt jelzi másoknak, hogy elővigyázatosak vagyunk, sőt az intelligencia jele is.

Legalább két tanulmány állapított meg összefüggést a szorongás és az intelligencia között; azok a vizsgált személyek, akik a tesztben szorongóbbnak bizonyultak, az intelligenciatesztben is jobb teljesítményt mutattak, különösen a verbális intelligencia terén. Ha valaki gondolkodó típus, az valószínűleg gyakran tűnődik el a jövőn, képzel el lehetséges forgatókönyveket (a rosszakat is beleértve). Persze az ilyesféle előrevetítés a szorongó személyiség alapja is (a szorongó személy bizonyíthatóan kevésbé lesz halálos balesetek áldozata, mivel előrelátóan cselekszik, elkerülve a kockázatokat).

Ha az ember szorongó típus, ne hagyja, hogy a félelmei tönkretegyék ambícióit! Ne dugja homokba a fejét! Használja félelmeit - vizsgálódjon, tegyen előkészületeket, teljes készenlétben menjen elébe a kihívásoknak ahelyett, hogy elkerüli őket! Ez nem pusztán kioltja majd nyugtalanságát, hanem felfokozza teljesítményét is. A pszichológusok az ilyen szorongó embert "egészséges neurotikusnak" nevezik. Ők rendkívül lelkiismeretesek, szorongásaikat praktikus cselekvésre váltják (például egészségükkel kapcsolatos aggódásaikat úgy vezetik le, hogy egészségesen táplálkoznak, rendszeresen testmozgást végeznek).

***

Ha a szorongás erőt vesz rajtunk, vagy beárnyékolja életünket, az nagy probléma, de van segítség (például kognitív viselkedésterápia, vagy más technikák). A hétköznapi szorongásra azonban, amit egy interjú vagy előadás előtt érzünk, nem tekinthetünk ellenségként. A szorongás fontos érzelem, ami az evolúció során csiszolódott ki, hatékony segítséget nyújt, amikor szükségünk van rá. Azok az emberek, akik természetüktől fogva mérsékelten szorongóak, örülhetnek idegrendszerük éberségének. Idegességüket előnyükre fordíthatják.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre