Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A sztatinok azt idézik elő, ami ellen az emberek szedik

A tudománytörténet érdekes kérdése, hogyan születnek a hamis elméletek és miként maradhatnak fent azután is, hogy már megcáfolták őket.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A tudománytörténet érdekes kérdése, hogyan születnek a hamis elméletek és miként maradhatnak fent azután is, hogy már megcáfolták őket. A hamis elméletek születésére jó példa az égés flogiszton elmélete vagy a fertőző betegségek miazma teóriája. Előbbi feltételezte, hogy az éghető anyagok a bennük rejlő flogiszton miatt éghetők; az égés folyamata a flogiszton felszabadulása. Utóbbi szerint a fertőző betegségeket a "rossz levegő", a bomló anyagokból felszabaduló miazma okozza. Mindkét teória kézenfekvő, jó magyarázatnak tűnt, mivel a kor tudásszintjén megfelelt a józanésznek és a tapasztalásnak.

Logikus, hogy ami nem tartalmaz flogisztont, az nem éghet, és a fertőző betegségeket, mivel látható kórokozót nem láttak, a levegőbe jutó mérgező kipárolgás okozza. Ugyanez a naiv következtetési mód működtette és működteti a koleszterinhipotézist: ha az erek átmérőjét a koleszterinlerakódás szűkíti be, honnan máshonnan kerülne az oda, mint az elfogyasztott ételből. És mivel a korai - téves megfigyelések - arra utaltak, hogy az állati zsírok megnövelik a vér koleszterinszintjét, Ancel Keysnek, a koleszterin teória apostolának a fejében végleges formát öltött a máig milliók halálát okozó elmélet és terápiás gyakorlat (Teicholz, 2014).


Az általánosan elfogadott, azaz paradigmává vált elméletek olyannyira evidenciává válnak, hogy már az sem árt nekik, ha minden állításukat rendre megcáfolják. Ettől még az elmélet igaz marad, és a cáfolatokat, megmagyarázható, látszólagos ellentmondásnak tekintik. Így volt ez a flogiszton és a miazma elmélettel is; miután kiderült, hogy a fémek égésük (ma oxidációt mondunk) során nem könnyebbekké váltak az "eltávozott flogiszton" következtében, hanem súlyosabbakká váltak, az elmélet nem lett volna tovább védhető, de ettől még érvénybe maradt sokáig. A miazma elméletre csapást jelentett az a tény, hogy a Semmelweis által bevezetett klórvizes kézmosás tizedére redukálta a halálozást, a miazma elmélet mégis évtizedekig még fennmaradt. Így van ez a koleszterin teóriával is. Milliónyi ellentmondás van, amit még szőnyeg alá lehet söpörni azzal, hogy az eredményeket közlő kutatókat hiteltelenítik és publikációik kevéssé ismert és olvasott szaklapokban jelenhetnek csak meg. Ilyen ellentmondás volt a sok évtizedig uralkodó zsírfóbia, holott a zsír és koleszterinfogyasztás alig-alig befolyásolja a vér koleszterin szintjét (Lecerf és de Lorgeril, 2011). Az sem zavart senkit, hogy a koleszterinhipotézis igazolásaként agyonidézett Framingham vizsgálat ismételten azt mutatta ki, hogy 50 éves kor felett a magas koleszterintszint véd a szívbetegséggel szemben (Kannel és McGee , 1979; Anderson és Castelli, 1987). És könnyedén elsiklottak azon tény felett is, hogy a vér koleszterinszintje semmilyen kapcsolatot nem mutat a szíverekben lerakódott koleszterin mennyiségével (Ravnskov, 2002). Azt sem akarta észrevennie senki, hogy Ancel Keys nyilvánvaló hamisításokat követett el teóriája igazolásáért (Teicholz, 2014).

Ám az egész teóriát mégis romba dönti két alapvető állításának cáfolata. Az egyik, miszerint "minél alacsonyabb az LDL szint, annál jobb". Ennek ugyanis pontosan az ellenkezője az igaz: az LDL nem oka a szívbetegségnek (Ravnskov és mtsi., 2018), sőt minél magasabb valakinek az LDL szintje, annál tovább él (Hamazaki és mtsi., 2015; Ravnskov és mtsi., 2016). Az alacsony koleszterinszintűek valószínűbben halnak meg és a csökkenő koleszterinszint a romló egészségi állapot jele (Jeong és mtsi., 2018). A legalacsonyabb LDL szintűeknek majd' kétszer nagyobb a kockázata a bármilyen okból bekövetkező halálra (Sung és mtsi., 2019).


A teória másik állítása, hogy a vér koleszterinszintjének gyógyszeres csökkentése megelőzi az atheroszklerózis kialakulását és fennálló szívbetegség esetén javít a beteg állapotán és meghosszabbítja az életét. Ezeket az állításokat is ismételten megcáfolták (DuBroff és de Lorgeril, 2015; de Lorgeril és Rabaeus, 2016), sőt az is kiderült, hogy a gyógyszeripar mindig is tudta, hogy a sztatinok hatástalanok; 2004-ig a klinikai vizsgálatok látványos védőhatásról számoltak be, ám 2004 óta, amikortól szigorú ellenőrzés alá vonták a klinikai vizsgálatokat, egyetlen pozitív eredmény sem született.

A várható élettartam az LDL szinttel arányos. Mivel a sztatinok intenzíven csökkentik az LDL szintet, ebből az következik, hogy a sztatinok nem meghosszabbítják, hanem megrövidítik az életet. De túl ezen az elméleti következtetésen, a sztatinok bizonyítottan ártalmas, megbetegítő hatásokon keresztül rombolják a szív- és érrendszer egészségességét, bizonyítva azt, hogy egy évmilliókon át kialakult, átláthatatlanul bonyolult, "minden mindennel összefügg" rendszerbe, amilyen az ember szervezet, nem lehet büntetlenül belenyúlni.

LDL, HDL, sdLDL

A szervezet minden sejtje igényli a koleszterint, a test koleszterintartalmának 25%-a az agyíban található és a hormonok egy része koleszterin alapanyagból készül, ilyen pl. a D-vitamin és a nemi hormonok. Mivel a koleszterin vízben nem oldódik, ezért szállító fehérjékbe csomagolva jut el a véráramon keresztül a célállomásokra. Az LDL (Low Density Lipoprotein) szállítja sejtekhez, a HDL (High Density Lipoprotein) szállítja az elhasznált vagy fölösleges koleszterint a májba, ahol az részben az epeváladékon keresztül ürül. A koleszterinhipotézis az LDL-t "rossz koleszterinnek nevezi, és a kardiovaszkuláris megbetegedések fő okát véli látni benne, míg a HDL-t "jó" koleszterinnek nevezik, mert az eltávolítja a szervezetből a koleszterint. Az elnevezések okafogyottak, miután bebizonyosodott, hogy az LDL nem oka a szívbetegségnek, de erről a sztatinipar természetesen nem vesz tudomást. Az sdLDL (Small, Dens LDL) az LDL csoport tagja, apró sűrű cseppekről van szó, amelyek belsejében leginkább triglicerid található. Az sdLDL -szemben az LDL-lel- mérete folytán be tud jutni az érfalakba, és különféle módosulások révén komoly kockázati tényezője a szívbetegségnek. A sztatinok enzimek gátlásával a veszélytelen LDL szintjét csökkentik, de nem vagy csak kis mértékben befolyásolják a veszélyes sdLDL szintjét (Ivanova és mtsi., 2017). Mivel az sdLDL szintjét a magas glikémiás indexű (gyorsan felszívódó) szénhidrátok fogyasztása, az elhízás és a diabétesz növeli, ez alátámasztja a kardiovaszkuláris betegségek szénhidrát elméletét (Siri és mtsi., 2005). A kardiovaszkuláris betegségkockázat legjobb csökkentője tehát a finomított szénhidrátok étrendből való elhagyása volna.


A koszorúerek elmeszesedése

Az atheroszklerózist durván két folyamatra lehet bontani. Az egyik során az érfalba koleszterin épül be, a másikban kalcium rakódik le az erek falára. Az atheroszklerózis mértékének egyik bevett jelzője a nyaki verőérben mérhető szűkület nagysága, amelynek további romlását a sztatinok nem tisztázott módon némileg lassítják (Bots és mtsi., 2016). Sokáig ebben a sztatinkezelés hatásosságát látták, azonban 16 vizsgálat 37 000 résztvevőjének átlag 7 éves követéses adata alapján a nyaki verőér fokozatos szűkülése egyáltalán nem jelezte előre a szív- és érrendszeri eseményeket (infarktus, bypass műtét szükségessége, szívhalál, stb.) (Lorenz és mtsi., 2012), sőt a szűkülési folyamat lassítása vagy visszafordulása -41 vizsgálat 18 000 résztvevőjének adatai alapján- sem csökkentette a szív- és érrendszeri események kockázatát (Costanzo és mtsi., 2010).

Amikor 6800 ember részvételével az ismert infarktus kockázati faktorok szíveseményeket előrejelző értékét összehasonlították, a nyaki verőér szűkület nem függött össze a kardiovaszkuláris eseményekkel, ezek legjobb előrejelzője a szív koszorúereinek elmeszesedése volt (Yeboah és mtsi., 2012). Ennek fényében igencsak érdekes lehet, miként hat a sztatin kezelés a koszorúerek meszesedésére?

Kiderült, hogy a sztatinkezelés a gyógyszer dózisával és a kezelés idejével arányosan fokozza a szíverek elmeszesedését (Henein és mtsi., 2015; Saremi és mtsi., 2012). A sztatinhívők -bármilyen abszurd - igyekeznek pozitív folyamatnak látni ezt a veszélyes hatást. A sztatinok hatására felgyorsuló meszesedést úgy nevezik, hogy az érben lerakódó kalcium stabilizálja a már kialakult plakkokat, azaz azok nehezebben szakadnak fel és juttatnak a véráramba veszélyes törmelékeket (Mujaj és mtsi., 2018). A sztatinokat foggal-körömmel védelmezők igyekezetét elnézve arra kell gondolnunk, hogy ha a sztatinok nem serkentenék a meszesedés folyamatát, akkor külön gyógyszert kellene kitalálnia a meszesedés fokozására, hogy "stabilizálni" lehessen az erekben kialakult plakkokat. Ez az érvelés azért hamis, mert az artériák és szíverek, valamint a vese meszesedése az egyik legkomolyabb kockázati faktora a halálozásnak (Budoff és mtsi., 2012).

Az érelmeszesedés sokáig rejtélyes folyamat volt (lásd. keretes írást), és a mai napig orvosilag kezelhetetlen folyamatnak tartják. Valójában a K2-vitamin hiányára vezethető vissza. Az erek falában csontképző sejtek találhatók, amelyek aktivitását a K2-vitamin képes gátolni. Ennek hiányában az erek falában csontosodási folyamat indul el. Az emberi szervezet a zöld növényekkel elfogyasztott K1-vitaminból képes némi K2-vitamint szintetizálni, ez a mennyiség - a külső forrásból származó K2-vitamin hiánya ellenére is- képes lassítani az erek meszesedését. Mivel a sztatinok gátolják a szervezet K2-vitamin termelését, ez megnöveli a K2-vitaminhiányt és felgyorsítja az erek atheroszklerózisát (Okuyama és mtsi., 2015). A folyamat azonos a K-vitaminok hatását gátló warfarin (egy elterjedten használt véralvadásgátló) okozta felgyorsult érelmeszesedéssel (Chatrou és mtsi., 2012).


A K2-vitamin és a meszesedés

A plakkképződés az erekben már csecsemőkorban elkezdődik (Tanaka és mtsi., 1988), 12-14 éves kamaszok 65%-ban már érelmeszesedés mutatható ki (Stary, 1989). A koreai (Enos és mtsi., 1953) és vietnámi (McNamara és mtsi., 1971) háborúban elesett, átlag 22 éves korú katonák 77-44%-ban komoly érelmeszesedés volt kimutatható. A Vietnámban elesettek 5.3%-ában a szíverek 90%-os mértékben voltak beszűkülve, 8%-uknál már egyes szíverek teljesen elzáródtak. Nem csoda, hogy a kardiológia az érelmeszesedéssel szemben csak széttárja a karját és az emberi faj átkának tekinti. Holott pontosan tudjuk, hogy a szívbetegség és a szívinfarktus a 19. században olyan ritka volt, mint Európában ma a pestis (Szendi, 2009), és a természeti népek (Lindeberg, 2010), vagy a részben még tradicionális táplálkozást folytatók körében (Restrepo, 1974) szinte ismeretlen az érelmeszesedés. Csak ebből arra következtethetünk, hogy az érelmeszesedés hiánybetegség. Egy kutatócsoport a K-vitaminok hatásmechanizmusát kutatva 1985-ben leírtak egy fehérjét, amely -miután a K2-vitamin aktiválja- eltávolítja a kalciumot az érfalakról (Price és Williamson, 1985). Amikor kitenyésztettek egy olyan egértörzset, amelyben nem termelődött ez a fehérje, az egerek két hónapos korukban súlyos érelmeszesedésben elpusztultak (Luo és mtsi., 1997). Weston Price a folyamatot már a 20. század 30-as éveiben felismerte (Price, 2006/1945), de a máig arisztokratikusan gondolkodó orvostudomány felfedezéseiről nem vett tudomást, mert Price "csak" egy fogorvos volt. Ez a helyzet a mai napig fennáll, az orvostudomány a saját berkeiben folyó K2-vitaminkutatásról sem vesz tudomást, holott számos vizsgálat igazolja, hogy a meszesedést a K2-vitamin nem egyszerűen lassítja vagy megállítja, hanem elég nagy mennyiségben adva a meszesedés folyamatát vissza is fordítja (Schurgers és mtsi., 2007). Húsbavágó kérdés, hova tűnt a 20. század során a K2-vitamin az étrendünkből? Ebben nyilvánvalóan az élelmiszertermelés a ludas. Price vizsgálódásai azt bizonyították, hogy a legeltetett állatok tejében, vajában, húsában, főként a ma széles ívben elkerült zsíros részekben található K2-vitamin. Mióta az állatokat a nagyüzemi gazdaságokban mindennel etetik csak friss zöld takarmánnyal nem, az állatok minimális mennyiségű K2-vitamint szintetizálnak. A sokáig érlelt sajtokban a fermentációt végző baktériumok révén ugyancsak sok K2-vitamin található, de az olcsó sajtokat nem érlelik hónapokig.

A szívizom károsodása

A szívelégtelenség azt jelenti, hogy a szív nem képes megfelelően ellátni friss vérrel a szervezetet és önmagát. Ennek okát az érelmeszesedésben, és a bal szívkamra kitágulásában és falának megvastagodásában látják. Azonban az nem világos, miért nő rohamosan a szívelégtelenséggel kezeltek és meghaltak száma. Az USA statisztikái szerint 1968-ban közvetlenül szívelégtelenségből fakadóan 10 000, 1993-ban már 42 000, 2014-ben 310 000 ember halt meg (Langsjoen és Langsjoen, 2003; Ni és Xu, 2015). Egy 2003-ban megjelent tanulmány arra mutatott rá, hogy a sztatinok gátolják a szervezet Q10 termelését, s tartós szedése teljesen kiüríti a szervezetből a Q10-et. A tanulmány szerzői szerint a sztatinok szedésének terjedése (ma 40 millió amerikai szedi valamelyik sztatint) magyarázza a 31-szeres szívelégtelenségből fakadó halálozásnövekedését.


Miként okozza a Q10-hiány a szívelégtelenséget vagy annak romlását?

A sztatinok hatásosságát igazolni kívánó klinikai vizsgálatok alaposan megszelektált vizsgálati személyeinél 5-10%-ban jelennek meg az izomkárosodásra utaló tünetek, mint fáradékonyság, izomfájdalom, fokozott mértékű izomsejt-szétesés (Fernandez és mtsi., 2011), de a valós életben ezek a tünetek a sztatin szedők közt elérik a 20-30%-os gyakoriságot is (Sultan és Hynes, 2013). Ezeket a tüneteket a kardiológiai igyekszik bagatellizálni, és minden ilyen vagy más mellékhatásokról beszámoló közlemény azzal a kötelező fordulattal kezdődik, hogy a "sztatin előnyei felülmúlják a kockázatait" vagy a másik kedvenc indítás szerint "Ismert, hogy a sztatinok életeket mentenek…". A szív tulajdonképpen nem más, mint egy nagy izom, amely percenként 60-90-szer összehúzódik. Az ehhez szükséges rengeteg energiát a szívizomsejtek a mitokondriumok által termelt ATP-ből (adenozin trifoszfát) nyerik. A szív naponta kb. 6 kg ATP-t termel és használ fel ahhoz, hogy naponta 10 tonna vért pumpáljon az erekbe (von Hardenberg és Maack, 2017). Az ATP-t a mitokondriumok főként zsírsavakból állítják elő, ami mellesleg jelzi a zsírok fogyasztásának fontosságát. A mitokondriumok Q10 nélkül csak korlátozottan képesek energiát termelni. A szívelégtelenség gyakorlatilag a Q10 hiányából fakadó energiahiányos állapot, azaz mitokondriális betegség (von Hardenberg és Maack, 2017). Az energiahiány zavart okoz a szív elernyedési fázisában, márpedig a szív ebben a szakaszban kap vért, azaz a jellegzetes ischémiás (vérellátási) zavarok tovább rontják a mitokondriumok tápanyag ellátását.

A sztatinok által legátolt Q10 termelés tehát úgy hat a szívre, mint amikor egy ország áramellátásából kiesik a legtöbb áramot termelő erőmű. Az akadozó energiaellátás fokozatosan visszafordíthatatlan károsodásokat okoz a szívben, amely végül felmondja a szolgálatot.

A sztatinok és a szelén

A szelén fontosságára az 1970-es évek végén figyeltek fel, amikor kiderült, hogy hiánya számos betegségben szerepet játszik. Egy epidemiológiai vizsgálat már 1975-ben jelezte, hogy a táplálék szeléntartalma fordított arányban áll az adott terület szívhalálozásával. Hamarosan kiderült, hogy Kína Keshan körzetében gyakori halálos szívizombetegséget a szelén hiánya okozza (Yang és mtsi., 1984).

A szervezetben a szelénnek többféle funkciója van, többek közt antioxidáns szerepet is betölt, és részt vesz az egyik legfontosabb antioxidáns, a glutation szintézisében is (Okuyama és mtsi., 2015). A mitokondriumokban az energiatermelés során sok veszélyes szabadgyök keletkezik, amelyeket részben a glutation semlegesít. A glutation hiányában a mitokondriumok károsodnak (Ribas és mtsi., 2014), s mint a Q10 kapcsán is láttuk, a mitokondriumok működésképtelensége és pusztulása egyben a sejtek károsodását, és a szív esetében a szívizom működésképtelenné válását eredményezi.


Sztatin és cukorbetegség

A cukorbetegség és annak előfutára a prediabétesz elsődleges kockázati faktora a kardiovaszkuláris megbetegedéseknek, s ezen belül a szívkoszorú erek atheroszklerózisának, valamint a szívelégtelenségnek (Dokken, 2008). A cukorbetegeknél vezető halál ok a kardiovaszkuláris megbetegedés. Ennek fényében sokkoló a felismerés, hogy a sztatinok cukorbetegséget okozhatnak. A gyanús körülmények között hirtelen leállított, a rosuvastatin hatásosságának igazolására elindított Jupiter vizsgálatban 1.9 év alatt az addig egészséges gyógyszerszedők 26%-nál alakult ki diabétesz (Ridker és mtsi., 2008). Hat sztatinvizsgálat összevont elemzése szerint a frissen kialakult cukorbetegek arány 13% volt (Rajpathak és mtsi., 2009). Egy másik elemzés 13 sztatinvizsgálat összevont elemzésével 9%-os diabétesz megbetegedési arányt talált (Sattar és mtsi., 2010). A pravastatin 5800 fő bevonásával végzett hatásvizsgálatában az újonnan diagnosztizált cukorbetegek aránya a gyógyszert szedők között 32%-os volt (Shepherd és mtsi., 2002). Egy további, 8700 személyt követő hat éves vizsgálatban a sztatint szedők között az újonnan kialakult cukorbetegség kockázata 46%-kal nőtt meg a sztatint nem szedőkhöz képest (Cederberg és mtsi., 2015).

A sztatinok diabéteszt okozó hatását azzal magyarázzák, hogy ezek a gyógyszerek csökkentik az inzulintermelés hatékonyságát, inzulinrezisztenciát okoznak és károsítják a bétasejtek mitokondriumait (Aiman és mtsi., 2014).

Természetesen a sztatinok diabéteszt okozó mellékhatását szinte mindegyik kutatócsoport igyekszik úgy tálalni, mint ami eltörpül a sztatinok "életmentő" hatásának fényében. Csakhogy az ilyen életmentő hatást a kritikus elemzések cáfolják. A sztatinok dicsőítése egyeseknél a kenyéradó gazda iránti hűség bizonyítására, másoknál azért szerepel a cikkben, hogy a kiábrándító eredményt hajlandó legyen a szaklap leközölni.

Az Lp(a) és a sztatinok

A Lipoprotein(a) egy speciális LDL zsírszállító protein, amely tartalmaz még egy apolipoprotein(a) nevű fehérjét. Az Lp(a) szintjét genetikailag meghatározottnak és állandónak vélik (Kamstrup és mtsi., 2011). Az epidemiológiai vizsgálatok szerint a vérben mért magas Lp(a) szint komoly kockázati faktor a szívinfarktusra. Egy tíz éves követéses vizsgálat szerint az 5 mg/dl szintűekhez képest a 30-84 mg/dl közé eső értéket mutatóknak 70%-kal, de a 120 mg/dl fölötti értéket mutatóknak már 3.6-szer nagyobb a kockázata az infarktusra (Kamstrup és mtsi., 2008). Más vizsgálatok a legmagasabb Lp(a) szintűeknél a legalacsonyabb szintűekhez képest mérsékeltebb, de nem elhanyagolható mértékű -1.2-1.6-szoros kockázatot találtak koszorúér megbetegedésre vagy infarktusra (Erqou és mtsi., 2009; Bennet és mtsi., 2008). Az infarktusra azért hajlamosít, mert fokozza a vérrögképződést. Az atheroszklerózist fokozó hatását megfigyelések támasztják alá, a mechanizmust egyelőre csak találgatják (Kamstrup és mtsi., 2008).


Tekintve, hogy az Lp(a) független kockázati faktora a kardiovaszkuláris betegségeknek és a szívhalálnak, nem nevezhető a sztatinoknak az a mellékhatása túl szerencsésnek, hogy -12 vizsgálat összevont elemzése alapján- sztatinfajtától és vizsgálattól függően 8-24%-ban növeli ennek a kardiovaszkuláris kockázatot képviselő fehérjének a szintjét (Tsimikas és mtsi., 2019). A ködösítés persze máris beindult, miszerint az emberek többségének alacsony az Lp(a) szintje, tehát náluk nem jelent kockázatnövekedést az a 10-20%-os szintemelkedés (Pirillo és Catapano, 2019). Csakhogy az Lp(a) szintjének emelkedésével nem egyenes arányban, hanem hatványozottan nő a kardiovaszkuláris kockázat. Mivel nincs biztonságos küszöb, ami alatt az Lp(a)-t veszélytelennek tekinthetnénk, így bármilyen szintű növekedést veszélyesnek kell ítélnünk. Igaz, hogy az emberek 80%-nak 50 mg/dl alatt van az Lp(a) szintje, de egy nagy vizsgálat szerint a fokozott kockázat már 20-30 mg/dl szintnél kezdődik (Nordestgaard és Langsted, 2016). Ez a szint pedig a népesség 40%-át jellemzi (Nordestgaard és mtsi., 2010). És ugyan melyik orvos - ha egyáltalán tud erről a problémáról - mérlegeli a páciens Lp(a) szintjét a sztatin felírása előtt?

Az Lp(a) elkerülhetetlen végzet?

Az Lp(a)-t független kockázati faktornak tekintik, ami több okból is téves feltevés. Egyrészt, mert az Lp(a) genetikai meghatározottsága garantálja, hogy az infarktustól és ischémiás szívbetegségtől mentes 19. századi emberben és a természeti népekben is jelen volt, csak nem okozott szívbetegséget (Szendi, 2009, Lindeberg, 2010). A másik figyelembe nem vett tényező, hogy a nyugati étrendre jellemző magas finomított szénhidrát (Shin és mtsi., 2007) és omega-6 fogyasztás (Narverud és mtsi., 2019) jelentősen emeli az Lp(a) szintjét, míg magas zsír és alacsony szénhidráttartalmú étrenddel (Wood és mtsi., 2006) és komolyabb mennyiségű állati eredetű omega-3 fogyasztással (Shinozaki és mtsi., 1996) komoly Lp(a) csökkenést lehet elérni. A genetikai okok eltúlzásához nyilvánvalóan az vezet, hogy a vizsgált populációk egyöntetűen a nyugati étrendet követik. Amint kilépünk ebből a szűk keretből, a koleszterinhipotézis legtöbb állítása megkérdőjeleződik. Egy érdekes vizsgálatban a genetikailag azonos bantuk két, életmódban jelentősen különböző ágát hasonlították össze. A halászattal foglalkozó, sok halat fogyasztó bantukban átlagosan 48%-kal alacsonyabb volt az Lp(a) szintje (Marcovina és mtsi., 1999).


Konklúzió

A koleszterinhipotézis evolúcióellenes, nem vesz tudomást arról, hogy az emberi nem több százezer éven át alkalmazkodott a zsír- és koleszterinfogyasztáshoz, viszont nem alkalmazkodott a nagy mennyiségű finomított szénhidrátot tartalmazó étrendhez. A koleszterinhipotézis egy elhibázott étrend következményeit próbálja gyógyszeresen korrigálni, előidézve ezzel a 20-21. század egyik legnagyobb népegészségügyi tragédiáját. A koleszterinteória mára régen elvesztette tudományos jellegét, helyette uralkodó orvostudományi ideológiává silányult. A sztatinok nyilvánvalóan ártalmas gyógyszerek, s ezt közvetlenül illusztrálni lehet egészségkárosító hatásaikkal. Itt mi most ennek csak egy szűk szeletét mutattuk be.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Aiman U, Najmi A, Khan RA. Statin induced diabetes and its clinical implications. J Pharmacol Pharmacother. 2014 Jul;5(3):181-5.

Anderson, K. M. - Castelli, W. P. - Levy, D. 1987. Cholesterol and mortality: 30 years of follow-up from the Framingham Study, JAMA, 257(16):2176-2180.

Bennet A, Di Angelantonio E, Erqou S, Eiriksdottir G, Sigurdsson G, Woodward M, Rumley A, Lowe GD, Danesh J, Gudnason V. Lipoprotein(a) levels and risk of future coronary heart disease: large-scale prospective data. Arch Intern Med. 2008 Mar 24;168(6):598-608.

Bots ML, Evans GW, Tegeler CH, Meijer R. Carotid Intima-media Thickness Measurements: Relations with Atherosclerosis, Risk of Cardiovascular Disease and Application in Randomized Controlled Trials. Chin Med J (Engl). 2016 Jan 20;129(2):215-26.

Budoff MJ, Hokanson JE, Nasir K, Shaw LJ, Kinney GL, Chow D, Demoss D, Nuguri V, Nabavi V, Ratakonda R, Berman DS, Raggi P. Progression of coronary artery calcium predicts all-cause mortality. JACC Cardiovasc Imaging. 2010 Dec;3(12):1229-36.

Cederberg H, Stančáková A, Yaluri N, Modi S, Kuusisto J, Laakso M. Increased risk of diabetes with statin treatment is associated with impaired insulin sensitivity and insulin secretion: a 6 year follow-up study of the METSIM cohort. Diabetologia. 2015 May;58(5):1109-17.

Chatrou ML, Winckers K, Hackeng TM, Reutelingsperger CP, Schurgers LJ. Vascular calcification: the price to pay for anticoagulation therapy with vitamin K-antagonists. Blood Rev. 2012 Jul;26(4):155-66.

Costanzo P, Perrone-Filardi P, Vassallo E, Paolillo S, Cesarano P, Brevetti G, Chiariello M. Does carotid intimate-media thickness regression predict reduction of cardiovascular events? A meta-analysis of 41 randomized trials. J Am Coll Cardiol. 2010 Dec 7; 56 (24): 2006-20.

de Lorgeril M, Rabaeus M. Beyond confusion and controversy. Can we evaluate the real efficacy and safety of cholesterol-lowering with statins? J Controversies Biomed Res 2015;1:67-92.

Dokken, B. B. (2008). The pathophysiology of cardiovascular disease and diabetes: beyond blood pressure and lipids. Diabetes Spectr. 21, 160-165.

DuBroff R, de Lorgeril M. Cholesterol confusion and statin controversy. World J Cardiol. 2015 Jul 26;7(7):404-9.

ENOS WF, HOLMES RH, BEYER J. Coronary disease among United States soldiers killed in action in Korea; preliminary report. J Am Med Assoc. 1953 Jul 18;152(12):1090-3

Erqou S, Kaptoge S, Perry PL, Di AE, Thompson A, White IR, Marcovina SM,Collins R, Thompson SG, Danesh J. Lipoprotein(a) concentration and the risk of coronary heart disease, stroke, and nonvascular mortality. JAMA 2009;302:412-423.

Fernandez G, Spatz ES, Jablecki C, Phillips PS. Statin myopathy: a common dilemma not reflected in clinical trials. Cleve Clin J Med. 2011 Jun;78(6):393-403.

Hamazaki T, Okuyama H, Ogushi Y, Hama R. Towards a Paradigm Shift in Cholesterol Treatment. A Re-examination of the Cholesterol Issue in Japan. Ann Nutr Metab. 2015;66 Suppl 4:1-116.

Henein M, Granasen G, Wiklund U, Schmermund A, Guerci A, Erbel R, Raggi P. High dose and long-term statin therapy accelerate coronary artery calcification. Int J Cardiol. 2015 Apr 1;184:581-6.

Ivanova EA, Myasoedova VA, Melnichenko AA, Grechko AV, Orekhov AN. Small Dense Low-Density Lipoprotein as Biomarker for Atherosclerotic Diseases. Oxid Med Cell Longev. 2017;2017:1273042.

Jeong SM, Choi S, Kim K, Kim SM, Lee G, Son JS, Yun JM, Park SM. Association of change in total cholesterol level with mortality: A population-based study. PLoS One. 2018 Apr 19;13(4):e0196030.

Kamstrup PR, Benn M, Tybjaerg-Hansen A, Nordestgaard BG. Extreme lipoprotein(a) levels and risk of myocardial infarction in the general population: the Copenhagen City Heart Study. Circulation. 2008 Jan 15;117(2):176-84.

Kamstrup PR, Tybjarg-Hansen A, Nordestgaard BG. Lipoprotein(a) and risk of myocardial infarction--genetic epidemiologic evidence of causality. Scand J Clin Lab Invest. 2011 Apr;71(2):87-93.

Kannel, W. B. - McGee, D. L. 1979. Diabetes and cardiovascular disease: the Framingham Study, JAMA, 241:2035-2038.

Langsjoen P.H, Langsjoen, A.M. The clinical use of HMG CoA-reductase inhibitors and the associated depletion of coenzyme Q10. A review of animal and human publications. BioFactors 2003;18:101-111.

Lecerf JM, de Lorgeril M. Dietary cholesterol: from physiology to cardiovascular risk. Br J Nutr. 2011 Jul;106(1):6-14.

Lindeberg, S: Food and Western Disease: Health and nutrition from an evolutionary perspective. Wiley-Blackwell, 2010

Lorenz MW, Polak JF, Kavousi M, Mathiesen EB, Völzke H, Tuomainen TP, Sander D, Plichart M, Catapano AL, Robertson CM, Kiechl S, Rundek T, Desvarieux M, Lind L, Schmid C, DasMahapatra P, Gao L, Ziegelbauer K, Bots ML, Thompson SG; PROG-IMT Study Group. Carotid intima-media thickness progression to predict cardiovascular events in the general population (the PROG-IMT collaborative project): a meta-analysis of individual participant data. Lancet. 2012 Jun 2;379(9831):2053-62.

Luo G, Ducy P, McKee MD, Pinero GJ, Loyer E, Behringer RR, Karsenty G. Spontaneous calcification of arteries and cartilage in mice lacking matrix GLA protein. Nature. 1997 Mar 6;386(6620):78-81.

Marcovina SM, Kennedy H, Bittolo Bon G, Cazzolato G, Galli C, Casiglia E, Puato M, Pauletto P. Fish intake, independent of apo(a) size, accounts for lower plasma lipoprotein(a) levels in Bantu fishermen of Tanzania: The Lugalawa Study. Arterioscler Thromb Vasc Biol. 1999 May;19(5):1250-6.

McNamara JJ, Molot MA, Stremple JF, Cutting RT. Coronary artery disease in combat casualties in Vietnam. JAMA. 1971 May 17;216(7):1185-7.

Mujaj B, Bos D, Selwaness M, Leening MJG, Kavousi M, Wentzel JJ, van der Lugt A, Hofman A, Stricker BH, Vernooij MW, Franco OH. Statin use is associated with carotid plaque composition: The Rotterdam Study. Int J Cardiol. 2018 Jun 1;260:213-218.

Narverud I, Bogsrud MP, Oyri LKL, Ulven SM, Retterstol K, Ueland T, Mulder M, Roeters van Lennep J, Halvorsen B, Aukrust P, Veierod MB, Holven KB. Lipoprotein(a) concentration is associated with plasma arachidonic acid in subjects with familial hypercholesterolaemia. Br J Nutr. 2019 Jul 2:1-10.

Ni, H; Xu, J:Recent Trends in Heart Failure-related Mortality: United States, 2000-2014. CDC,2015. https://www.cdc.gov/nchs/products/databriefs/db231.htm

Nordestgaard BG, Chapman MJ, Ray K, Borén J, Andreotti F, Watts GF, Ginsberg H, Amarenco P, Catapano A, Descamps OS, Fisher E, Kovanen PT, Kuivenhoven JA, Lesnik P, Masana L, Reiner Z, Taskinen MR, Tokgözoglu L, Tybjarg-Hansen A; European Atherosclerosis Society Consensus Panel. Lipoprotein(a) as a cardiovascular risk factor: current status. Eur Heart J. 2010 Dec;31(23):2844-53.

Nordestgaard, BG; Langsted, A: Lipoprotein (a) as a cause of cardiovascular disease: insights from epidemiology, genetics, and biology. J Lipid Res, 2016, 57 (11):1953-1975

Okuyama H, Langsjoen PH, Hamazaki T, Ogushi Y, Hama R, Kobayashi T, Uchino H. Statins stimulate atherosclerosis and heart failure: pharmacological mechanisms. Expert Rev Clin Pharmacol. 2015 Mar;8(2):189-99.

Pirillo A, Catapano AL. Statins increase Lp(a) plasma level: is this clinically relevant? Eur Heart J. 2019 Jul 19. pii: ehz505. doi: 10.1093/eurheartj/ehz505.

Price, P. A. - Williamson, M. K.: Primary structure of bovine matrix gla protein a new vitamin K-dependent protein. J Biol Chem. 1985; 260: 14971-14975.

Price, W. A.: Nutrition and Physical Degeneration: A Comparison of Primitive and Modern Diets and Their Effects. Price-Pottenger Nutrition Foundation, La Mesa, California, 2006/1945 [17th Printing].

Rajpathak SN, Kumbhani DJ, Crandall J, Barzilai N, Alderman M, Ridker PM. Statin therapy and risk of developing type 2 diabetes: a meta-analysis. Diabetes Care 2009;32:1924-1929

Ravnskov U, de Lorgeril M, Diamond DM, Hama R, Hamazaki T, Hammarskjöld B, Hynes N, Kendrick M, Langsjoen PH, Mascitelli L, McCully KS, Okuyama H, Rosch PJ, Schersten T, Sultan S, Sundberg R. LDL-C does not cause cardiovascular disease: a comprehensive review of the current literature. Expert Rev Clin Pharmacol. 2018 Oct;11(10):959-970.

Ravnskov U, Diamond DM, Hama R, Hamazaki T, Hammarskjöld B, Hynes N, Kendrick M, Langsjoen PH, Malhotra A, Mascitelli L, McCully KS, Ogushi Y, Okuyama H, Rosch PJ, Schersten T, Sultan S, Sundberg R. Lack of an association or an inverse association between low-density-lipoprotein cholesterol and mortality in the elderly: a systematic review. BMJ Open. 2016 Jun 12;6(6):e010401.

Ravnskov U. Is atherosclerosis caused by high cholesterol? QJM. 2002 Jun;95(6):397-403.

Restrepo, C: Atherosclerosis. In: Shaper, A. G. - Hutt, M. S. R. - Fejfar, Z., Cardiovascular disease in the tropics, British Medical Association, London, 1974, pp:125-147.

Ribas V, García-Ruiz C, Fernández-Checa JC. Glutathione and mitochondria. Front Pharmacol. 2014 Jul 1;5:151.

Ridker PM, Danielson E, Fonseca FA, Genest J, Gotto AM Jr, Kastelein JJ, Koenig W, Libby P, Lorenzatti AJ, MacFadyen JG, Nordestgaard BG, Shepherd J, Willerson JT, Glynn RJ; JUPITER Study Group. Rosuvastatin to prevent vascular events in men and women with elevated C-reactive protein. N Engl J Med. 2008 Nov 20;359(21):2195-207.

Saremi A, Bahn G, Reaven PD, Investigators V. Progression of vascular calcification is increased with statin use in the Veterans Affairs Diabetes Trial (VADT). Diabetes Care. 2012; 35(11):2390-2.

Sattar N, Preiss D, Murray HM, Welsh P, Buckley BM, de Craen AJ, Seshasai SR, McMurray JJ, Freeman DJ, Jukema JW, Macfarlane PW, Packard CJ, Stott DJ, Westendorp RG, Shepherd J, Davis BR, Pressel SL, Marchioli R, Marfisi RM, Maggioni AP, Tavazzi L, Tognoni G, Kjekshus J, Pedersen TR, Cook TJ, Gotto AM, Clearfield MB, Downs JR, Nakamura H, Ohashi Y, Mizuno K, Ray KK, Ford I. Statins and risk of incident diabetes: a collaborative meta-analysis of randomised statin trials. Lancet. 2010 Feb 27;375(9716):735-42.

Schurgers LJ, Spronk HM, Soute BA, Schiffers PM, DeMey JG, Vermeer C. Regression of warfarin-induced medial elastocalcinosis by high intake of vitamin K in rats. Blood. 2007;109(7):2823-31.

Shepherd J, Blauw GJ, Murphy MB, Bollen EL, Buckley BM, Cobbe SM, Ford I, Gaw A, Hyland M, Jukema JW, Kamper AM, Macfarlane PW, Meinders AE, Norrie J, Packard CJ, Perry IJ, Stott DJ, Sweeney BJ, Twomey C, Westendorp RG; PROSPER study group. PROspective Study of Pravastatin in the Elderly at Risk. Pravastatin in elderly individuals at risk of vascular disease (PROSPER): a randomised controlled trial. Lancet. 2002 Nov 23;360(9346):1623-30.

Shin MJ, Blanche PJ, Rawlings RS, Fernstrom HS, Krauss RM. Increased plasma concentrations of lipoprotein(a) during a low-fat, high-carbohydrate diet are associated with increased plasma concentrations of apolipoprotein C-III bound to apolipoprotein B-containing lipoproteins. Am J Clin Nutr. 2007 Jun;85(6):1527-32.

Shinozaki K, Kambayashi J, Kawasaki T, Uemura Y, Sakon M, Shiba E, Shibuya T, Nakamura T, Mori T. The long-term effect of eicosapentaenoic acid on serum levels of lipoprotein (a) and lipids in patients with vascular disease. J Atheroscler Thromb. 1996;2(2):107-9.

Siri PW, Krauss RM. Influence of dietary carbohydrate and fat on LDL and HDL particle distributions. Curr Atheroscler Rep. 2005 Nov;7(6):455-9.

Statins stimulate atherosclerosis and heart failure: pharmacological mechanisms

Stary HC. Evolution and progression of atherosclerotic lesions in coronary arteries of children and young adults. Arteriosclerosis. 1989 Jan-Feb;9(1 Suppl):I19-32.

Sultan S, Hynes N. The ugly side of statins. Systemic appraisal of the contemporary un-known unknowns. Open J Endocrin Metab Dis 2013, 3: 179 -185.

Sung KC, Huh JH, Ryu S, Lee JY, Scorletti E, Byrne CD, Kim JY, Hyun DS, Ko SB. Low Levels of Low-Density Lipoprotein Cholesterol and Mortality Outcomes in Non-Statin Users. J Clin Med. 2019 Oct 1;8(10).

Szendi G: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009.

Tanaka K, Masuda J, Imamura T, Sueishi K, Nakashima T, Sakurai I, Shozawa T, Hosoda Y, Yoshida Y, Nishiyama Y, et al. A nation-wide study of atherosclerosis in infants, children and young adults in Japan. Atherosclerosis. 1988 Aug;72(2-3):143-56.

Teicholz, N. 2014. The big fat surprise, Simon & Schuster, New York.

Tsimikas S, Gordts PLSM, Nora C, Yeang C, Witztum JL. Statin therapy increases lipoprotein(a) levels. Eur Heart J. 2019 May 20. pii: ehz310.

von Hardenberg A, Maack C. Mitochondrial Therapies in Heart Failure. Handb Exp Pharmacol. 2017;243:491-514.

Wood RJ, Volek JS, Davis SR, Dell'Ova C, Fernandez ML. Effects of a carbohydrate-restricted diet on emerging plasma markers for cardiovascular disease. Nutr Metab (Lond). 2006 May 4;3:19.

Yang GQ, Chen JS, Wen ZM, Ge KY, Zhu LZ, Chen XC, Chen XS. The role of selenium in Keshan disease. Adv Nutr Res. 1984;6:203-31.

Yeboah J, McClelland RL, Polonsky TS, Burke GL, Sibley CT, O'Leary D, Carr JJ, Goff DC, Greenland P, Herrington DM. Comparison of novel risk markers for improvement in cardiovascular risk assessment in intermediate-risk individuals. JAMA. 2012 Aug 22;308(8):788-95