Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A vitaminokról

Időnként - hallva mások véleményét - már-már valami csodabogárnak kezdem érezni magamat, amikor kiderül rólam, hogy vitaminokat szedek. Vitaminkérdésben, amióta csak felfedezték őket, erősen megoszlanak a vélemények.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A legnagyobb baj az, hogy a vitaminpártiak és a vitaminellenzők nagyjából ugyanúgy hitalapon mondják a magukét, gyakran csak a sors szeszélye sodorta őket egyik vagy másik táborba. Persze, még mindig jobb, ha valaki -akármilyen indíttatásból is-, de legalább szed vitaminokat, ha nem is feltétlen a szükséges mennyiséget és nem feltétlen mindazt, amit kéne. De legalább teste biokémiai folyamatai részben nagyobb zökkenők nélkül végbemennek. A vitaminok ugyanis olyan kofaktorok és katalizátorok, amik nélkül nem élhetünk. A vitaminok hatásosságát jól mutatja, hogy pár milligramról vagy mikrogrammról van szó, ami kimérve alig látható kis kupac, mégis, szétáradva e kis mennyiségekhez képest óriási testben, ezer és ezer folyamatot befolyásolnak. Lebegjen szemünk előtt a régen rettegett skorbut, amit napi két kiskanál citromlével távol lehetett tartani. Vagy a pellagra, ami ugyancsak halálos betegség, de néhány mg B3-vitamin teljes gyógyulást eredményez.

A vitaminellenzők népes tábora sok mindenre tud azonban hivatkozni. Egy részük a "természetes életmód" nevében azt állítja, nem tablettákból meg kapszulákból, hanem az egészséges és változatos étrendből kell fedezni a vitaminszükségletet. Igazuk van. De az ember csak a fejéhez kap: van még bármi természetes a mi világunkban? Meg mi az, hogy "egészséges és változatos"? De van honnan meríteni az ilyesfajta nézeteket, mert ezt a nótát fújják már száz éve az illetékes szervek is.


Alig fedezték fel a vitaminokat, a közegészségügy máris rázendített, hogy a vitaminárusok hamis reményeket ígérnek, hogy nem bizonyított a vitaminok hatásossága, a vitaminok szedése jobbik esetben haszontalan, rosszabbik esetben ártalmas: egyszóval csak pénzkidobás az egész (Apple, 2007). Ismerős érvek ezek, hiszen a mai napig ezt halljuk, olvashatjuk "szakértők" nyilatkozataiban. Az ijesztő ebben az, hogy száz éve minden tudományos alap nélkül próbálták az embereket valami hasznos dologtól eltántorítani, de ma már ráadásul a különféle szakértők és orvosok vitaminellenessége egyszerűen ellentmond a tudománynak.

Kezdjük ott, hogy a vitaminok felfedezéséhez a hiányuk okozta speciális megbetegedések kutatása vezetett. Ez az egyik magyarázata az orvoslás vitaminellenességének: a vitamindeficit tüneteit sokan azonosítják a súlyos vitaminhiánnyal. Pedig pl. angolkóros gyerekeket ma már nem látni, de ettől még igen alacsony a népesség D-vitaminszintje.


Hogy Ázsiában kitört a fényezett rizs bevezetésére a beriberi, az még érthető. Az alultáplált embereknél nüánsznyi étrendi változás is katasztrófát okozhat. De, hogy az USA déli államaiban a 20. század első felében 100 ezer ember halt meg pellagrában, azaz B3 vitaminhiányban, az arról szól, hogy a fejlettebb országokban is kialakulhat vitaminhiány. Ma már tudjuk, hogy nemcsak kialakulhat, hanem ki is alakul, mégpedig súlyos - bár látványos tüneteket nem feltétlen produkáló- vitaminhiány jellemzi az egész nyugati világot. Az, hogy az emberek jönnek-mennek, dolgoznak, szeretnek, megtévesztő látszat, csak azt bizonyítja: az emberi szervezet nagyon sok mindent kibír. A halál oka sosem a vitaminhiány, hanem a krónikus vitaminhiány következményei. Ha valaki a magas homocisztein szintje miatt szívbetegségben hal meg, nem azt írják a kórlapjára, hogy a halál oka a B6 és B12-vitaminok hiánya. Ha valakinek megreped az elmeszesedett aortája, nem K2-vitaminhiány a halál oka, hanem aortarepedés. A rákhalált sem szokás D-vitaminhiánnyal magyarázni.

Az étrend és a vitaminok

Hogy az "egészséges és változatos" étrend tartalmazza a szükséges mennyiségű vitamint és ásványi anyagot ma már nem egyszerűen ellenőrizetlen, hanem többszörösen megcáfolt állítás. Vizsgálatok igazolták, hogy a ma termesztett növényekben az 1950-es évekhez képest is jelentősen csökkent az ásványianyag, a vitamin- és nyomelem tartalom (Davis és mtsi., 2004). Egy 2011-es vizsgálat szerint az amerikai népesség 8%-a fogyaszt a hivatalosan ajánlott napi szükségletnek megfelelő vitamint és ásványianyagot az étrendkiegészítőkkel kombinált táplálkozásával. A többiek 34%-a A-vitamin-, 25%-uk C-vitamin-, 70%-uk D-vitamin-, és 60%-uk E-vitaminhiányban szenved. Az emberek 38%-a kalcium-, 45%-uk magnézium-, 97%-uk káliumhiányban szenved (Fulgoni és mtsi., 2011). Egy másik vizsgálat ugyancsak a hivatalosan ajánlott vitaminmennyiségeket elemezte olyan divatos étrendekben, mint az Atkins, a South Beach vagy a DASH. Az eredmények azért is figyelemre méltók, mert egyfelől a hivatalosan ajánlott mennyiségek éppen csak az életben maradáshoz elégségesek (pl. 60 mg C-vitamin vagy 800 NE D-vitamin naponta), másfelől a DASH (A Magas Vérnyomás Étrendi Megszüntetése) az amerikai Nemzeti Szív, Tüdő és Vér Intézet által összeállított, első pillantásra tényleg egészségesnek tűnő étrend. Ezzel együtt, a szükséges biotin 12%-át, a D- és E-vitamin valamint a kolin és a jód felét, a króm 8%-át, a molibdén 35%-át tartalmazza csak (Calton, 2010). S tegyük hozzá, a hivatalosan ajánlott mennyiségek gyakran a töredékei a valódi szükségletnek. Ezek a hiányok persze nem tűnnek tragédiának azok szemében, akik nem tudják, milyen komoly zavarokat okozhatnak a szervezet működésében. Mondjuk a kolin hiánya akkor is velőcsőzáródási rendellenességet okozhat a magzatban, ha a terhes nő nagykanállal eszi a folátot. A magnézium 300 enzim alkotóeleme, hiányában ezek csak részlegesen működnek.


Vitaminhiányok

Vegyük csak a legolcsóbb és legegyszerűbb vitamint, a C-vitamint. Egy szaklapban 2016-ban egy érdekes esetet közöltek egy férfiről, aki véraláfutásos lábbal jelentkezett a kórházban. Ínye vérzett, fogai meglazultak, kórházba kerülése előtt fogorvosa több fogát kihúzta és bulimiát feltételezve pszichológushoz küldte. A kórházban a véraláfutás átterjed a másik lábára is, először térdszalag szakadásra gyanakodtak, majd érgyulladásra, de a beteg influenzás lett, így a biopsziavétel elmaradt. Egy újabb osztályon vérszegénységet állapítottak meg nála, de okát nem találták, így fedezték végül fel, hogy a beteg skorbutban szenvedett. Az esetet azért tartották fontosnak közölni, mert a beteget egy rakás orvos látta, de senkinek nem jutott eszébe, hogy skorbutra gyanakodjon. Mindenki azt hiszi, a skorbut már a múlté.

Angliában 1300 alacsony jövedelmű embert vizsgálva, 20%-ukat skorbutosnak, 20%-kukat súlyos C-vitaminhiányban szenvedőnek találták (Mosd?l és mtsi., 2008). Az USA-ban 2003 és 2004 között lefolytatott nemzeti szintű reprezentatív felmérésben a népesség 7%-a, az alacsony jövedelműek 13%-a bizonyult skorbutosnak (Schleicher és mtsi., 2009).

A különféle vitaminok, ásványianyagok és nyomelemek hiánya tehát megdöbbentően gyakori, csak senki nem foglalkozik velük.


A különféle hiányállapotok következményei

Amíg az emberek -legalábbis látszólag- egészségesek, addig könnyebben vészelik át a különféle hiányállapotokat. Egy jó állapotban lévő embernek meg se kottyan, ha mondjuk a kálium szintje 3.5-4 mmol/l között van. Ezt hivatalosan is "normálisnak" tartják. De csak kerüljön egy ilyen káliumszintű beteg szívinfarktussal vagy szívelégtelenséggel kórházba, 50-80%-kal nagyobb a kockázata annak, hogy szívhalált hal (Kjeldsen, 2010).

Egy francia kórházban 145 felvételre került idős betegnek megmérték a C-vitaminszintjét. 12%-uk skorbutban szenvedett. A kórházi tartózkodás során a skorbutos betegek 44%-a halt meg, míg a többieknek csak 9%-a (Raynaud-Simon és mtsi., 2010).

Egy bangladesi kórházban a tetanuszfertőzéssel kezelt gyerekek fele napi 1 gramm C-vitamint kapott, közülük senki nem halt meg, míg a C-vitamint nem kapó csoportban 74%-kos volt a halálozás. Ugyanez a 13-30 éves kor közé esőknél 37%-os és 68%-os halálozást eredményezett (Jahan et al., 1984)

Egy amerikai traumaosztályon a bekerült sérülteket két csoportba osztották. Az egyik csoport naponta kapott 1 gramm C-vitamint, 1000 NE E-vitamint és 200 mikrogramm szelént. Ennek hatására a vitaminnal kezelt csoportban 68%-kal csökkent a halálozási arány. Azok közt, akiknek kórházba szállításkor 50%-os esélyt adtak az életben maradásra, ez az egyszerű vitaminkoktél a legmodernebb kezelésen túl további 76%-kal növelte a túlélés esélyét (Collier és mtsi., 2008).

Európában az emberek naponta átlagosan 40 mikrogramm szelént fogyasztanak. A napi 200 mikrogramm szelén 17%-kal csökkentené az összhalálozás és 31%-kal a rákos halálozás kockázatát (Bleys et al., 2008). Ráadásul a pajzsmirigy szelén nélkül nem is tud működni.

A D-vitaminhiánytól szintén nem esnek az emberek össze az utcán. De ha agysérülést szenvednek el, vagy sztrókot kapnak, a 20 ng/ml alatti D-vitamin vérszintet mutatók egy new yorki kórház vizsgálata szerint 9-szer valószínűbben halnak meg a normál D-vitaminszintűekhez képest (Venkatram et al., 2011). A D-vitamin agyvédő hatású. Ezért van az, hogy az alacsony D-vitaminszintűeknek 1.5-2.5-ször nagyobb a sztrókkockázata (Li et al., 2017), és sztrók esetén 10-szer kiterjedtebb az agyszövet elhalás (Park et al., 2015).


A vitaminellenességet tápláló "kutatások"

Az összeesküvés elméleteknek ad táptalajt az, amikor kutatócsoportok olykor a mindennapi tapasztalatoknak és a józanésznek ellentmondó "tudományos eredményekkel" állnak elő. Kétségtelen, hogy a kettős vak, placebokontrollos vizsgálatoknak megvan a helye a valódi hatások kimutatásában, csakhogy, aki mereven alkalmazza ezt olyan összefüggések vizsgálatára is, amelyre ez a módszer nem alkalmas, teljesen hamis eredményeket kap. Legutóbb az omega-3-mal kapcsolatban jelent meg egy, a világ sajtóját bejáró, minden idők legnagyobb metaanalízisének kikiáltott elemzés, amelynek végeredménye szerint az omega-3 semmivel nem csökkenti a kardiovaszkuláris megbetegedés és halálozás kockázatát (Asmaa és mtsi., 2018). A kutatócsoport csak azokat a vizsgálatokat vette figyelembe, amelyek placebokontrollos vizsgálatok voltak, azonban a beválogatott vizsgálatokban nem mérték a kísérleti személyek vérében az omega-3 szintjét, csak megkérdezték, szedték-e a kiadagolt halolaj kapszulákat. Innentől viszont minden ilyen vizsgálat komolytalan, hiába tűnik a legtudományosabbnak. Azok az elemzésből kihagyott vizsgálatok, amelyekben szíveseményen átesett és egészséges emberek omega-3 szintjét hasonlították össze, kiderült, hogy a vérben mért magas omega-3 szint 70-90%-os védelmet jelent az infarktussal, hirtelen szívhalállal szemben (Albert és mtsi., 2002; Siscovick és mtsi., 1995).


Ugyancsak nagy port vertek fel egy Goran Bjelakovic-nak nevezett tudományos szélhámos tanulmányai, aki rendszeresen a vitaminok hatásait "elemzi", és rendre bebizonyítja, hogy azoknak szedése halálos veszélyt rejt magában. A tudományos élet felszínességét és vitaminellenességét jelzi, hogy sem a lektorok, sem más kutatók nem szúrják ki azt, hogy Bjelakovic és társai szó szerint csalásokat követnek el. Ha egy szakember ösztönösen vitaminellenes, nem fog gyanút, ha számára valaki tudományos köntösben a vitaminokat veszélyesnek állítja be. Pl. az E-vitamin azért bizonyult halálosnak, mert az E-vitamint szedő csoportban egy ember autóbalesetben meghalt. Hasonló trükköt alkalmaztak több vizsgálattal szemben. Halálesetek mindig előfordulnak, s ha mereven csak azt nézi valaki, melyik csoportban történt a halálozás, de nem érdekli, mi a halál oka, akkor lehet azt állítani, hogy a vizsgált vitamin okozta a halált (Bjelakovic és mtsi., 2007).

A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség a D-vitaminkutatók legnagyobb elképedésére azt hozta ki, hogy a D-vitamin és a rák között nincs semmiféle kapcsolat (IARC, 2008), holott tudjuk, hogy hiánya komoly rákkockázatot jelent, és hogy 16 féle rák (az agyráktól a mell- , a prosztata- és vastagbélrákon át a veserákig) gyakorisága délről északra haladva nő. A D-vitamin védőhatását cáfoló eredményt úgy tudták produkálni, hogy csak placebokontrollos vizsgálatokat vettek figyelembe. Ilyen azonban gyakorlatilag nincs, mert a D-vitamin rák elleni védő hatása oly ismert az epidemiológiai és megfigyeléses vizsgálatokból, hogy becsületes kutató nem kockáztatja vizsgálati személyei egészségét azzal, hogy a kísérlet kedvéért évekre megvonja tőlük a D-vitamint. Ami vizsgálat mégis adódott, azokban a hivatalos ajánlás miatt olyan kis adag D-vitamint alkalmaztak, hogy annak nem is lehet védőhatása. Nem meglepő módon Bjelakovic is "kimutatta", hogy a D-vitamin nem véd a rák ellen (Bjelakovic és mtsi., 2014).

Sokat idézett példa e szemlélet kigúnyolására az a tanulmányparódia, amely azt a kérdést tette fel, vajon az ejtőernyő valóban véd-e a halállal szemben. Mivel még senki nem végzett placebokontrollos vizsgálatot, azaz olyat, amelyben a repülőből kiugrók fele ejtőernyő nélkül ugrik, ezért a szerzők arra következtettek, hogy az ejtőernyő védőhatása tudományosan nem igazolt (Smith és Pell, 2003).

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Albert CM, Campos H, Stampfer MJ, et al. Blood levels of long-chain n-3 fatty acids and the risk of sudden death. N Engl J Med 2002;346:1113- 8.
  • Apple, R. D. 2007. The more things change: A historical perspective on the debate over vitamin advertising in the United States. In: Ward, J. W. - Warren, C. (eds.) Silent victories: The history and practice of public health in twentieth-century America, Oxford University Press, Oxford, 193-208.
  • Asmaa S Abdelhamid, Nicole Martin, Charlene Bridges, Julii S Brainard, Xia Wang, Tracey J Brown, Sarah Hanson, Oluseyi F Jimoh, Sarah M Ajabnoor, Katherine HO Deane, Fujian Song, Lee Hooper, Polyunsaturated fatty acids for the primary and secondary prevention of cardiovascular disease, Cochrane Database of Systematic Reviews, 2018
  • Bjelakovic, G. et al. 2014. Vitamin D supplementation for prevention of cancer in adults, Cochrane Database Syst Rev, (6):CD007469.
  • Bjelakovic, G., Nikolova, D., Gluud, L., Simonetti, R., Gluud, C.,. Mortality in randomized trials of antioxidant supplements for primary and secondary prevention. JAMA 2007, 297, 842-857.
  • Bleys, J. - Navas-Acien, A. - Guallar, E. 2008. Serum selenium levels and all-cause, cancer, and cardiovascular mortality among US adults, Arch Intern Med, 168(4):404-410.
  • Calton JB. Prevalence of micronutrient deficiency in popular diet plans. J Int Soc Sports Nutr. 2010 Jun 10;7:24. doi: 10.1186/1550-2783-7-24
  • Collier, B. R. et al. 2008. Impact of high-dose antioxidants on outcomes in acutely injured patients, JPEN J Parenter Enteral Nutr,32(4):384-388.
  • Davis DR, EPP MD, RIORDAN HD: Changes in USDA food composition data for 43 garden crops, 1950 to 1999. J Am Coll Nutr. 2004 Dec; 23(6): 669-682.
  • Fulgoni VL 3RD, KEAST DR, BAILEY RL, DWYER J: Foods, fortificants, and supplements: Where do Americans get their nutrients? J Nutr. 2011 Oct; 141(10): 1847-1854.
  • IARC. 2008. Vitamin D and cancer: Working Group Reports, 5., nov 25.
  • Jahan, K. - Ahmad, K. - Ali, M. A. 1984. Effect of ascorbic acid in the treatment of tetanus. Bangladesh Med Res Counc Bull, 10(1): 24-28.
  • Kjeldsen, K: Hypokalemia and sudden cardiac death. Exp Clin Cardiol 2010;15(4):e96-e99.
  • Li, Y. Y. 2017. J-m: Association of serum 25(OH) D levels with infarct volumes and stroke severity in acute
  • Mosdol, A. - Erens, B. - Brunner, E. J. 2008. Estimated prevalence and predictors of vitamin C deficiency within UK's low-income population, J Public Health (Oxford), 30(4):456-460.
  • Park, K. Y. et al. 2015. Serum vitamin D status as a predictor of prognosis in patients with acute ischemic stroke, Cerebrovasc Dis, 40(1-2):73-80.
  • Raynaud-Simon, A. et al. 2010. Scurvy in hospitalized elderly patients. J Nutr Health Aging, 14(6):407-410.
  • Schleicher, R. L. et al. 2009. Serum vitamin C and the prevalence of vitamin C deficiency in the United States: 2003-2004 National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES), Am J Clin Nutr, 90(5):1252-1263.
  • Siscovick DS, Raghunathan TE, King I, Weinmann S, Wicklund KG, Albright J, Bovbjerg V, Arbogast P, Smith H, Kushi LH, et al. Dietary intake and cell membrane levels of long-chain n-3 polyunsaturated fatty acids and the risk of primary cardiac arrest. JAMA. 1995 Nov 1;274(17):1363-7.
  • Smith, G. C. - Pell, J. P.: Parachute use to prevent death and major trauma related to gravitational challenge: systematic review of randomised controlled trials. BMJ 2003 Dec 20; 327(7429): 1459-1461.
  • Venkatram, S. et al. 2011. Vitamin D deficiency is associated with mortality in the medical intensive care unit, Crit Care, 15(6):R292.