Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Agyunk rejtett képességei?

Nap mint nap tátott szájjal hallgatjuk a különféle emberekkel történt csodákat, de ritkán gondolunk arra, hogy a csoda lehetősége talán ott van bennünk is, csak nem hiszünk benne eléggé.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Én speciel gyermekkorom óta hiszek abban, hogy minden nehézség megoldható - ha van hozzá kellő kitartás és a szükséges képesség. Ezért mindig is fogékony voltam a csodákra - de csak az emberi csodákra. Sosem érdekeltek az olyan típusú természetfölötti csodák, hogy Szűz Mária megjelent Lourdesban, vagy, hogy a nem tudom én milyen csodaforrás vízétől megszólalt a néma.

Az igazi csoda szerintem az emberi képességek és lehetőségek kibontakoztatásából születik.

Tegnap megnéztem a Csúcshatás (Limitless) című filmet Bradley Cooper-rel. A filmben Cooper egy lúzert alakít, aki véletlenül hozzájut egy tablettához, amitől maximálisra pörög fel az agya, s ettől végül hihetetlenül sikeres lesz. A film sokak álmát testesíti meg: hogyan legyünk szürke átlagemberekből küzdelem és munka nélkül zsenik. Pedig van ennek egy -elvileg mindenki számára járható - másik útja, amit úgy neveznek: állhatatosság. Csak erre kevesen képesek. A filmben Cooper hónapok óta kotlik egy regényen, de még egy oldalt sem tud kiizzadni magából. A tabletta bevétele után hirtelen ír 90 oldalt, ami lenyűgözi kiadója szerkesztőjét. Kivételes emberek - írónak nevezik őket - tabletták nélkül is képesek erre. Persze, általában sok éves kemény munka és gyakorlás után jönnek a sikeres művek. Viszont a sok éves, sokszor hiábavalónak tűnő gyakorlás a legtöbb embert visszariasztja. Ki szeretne egy hegyet, de akár csak egy kupac földet is kiskanállal elhordani? A hit hegyeket mozgat…de honnan vegyük a hitet? Fordítsuk le a hitet motivációra, érdeklődésre, kíváncsiságra, sikervágyra, gyógyulni akarásra és máris érthető a dolog.


Vallási fanatikusok

Az önsanyargatás a test különféle kínzásával vagy az önkéntes éhezés ugyancsak próbára teszi az emberi akaraterőt és tűrőképességet. Csak hagyjunk ki egy ebédet és máris fel tudjuk mérni az aszkéták lelkierejét. De Szent Simeon elszántságával mindenkin túltett. Már fiatal korában feltűnt buzgó önsanyargatásával, s el is tanácsolták a monostorból, ahol szerzetesként kezdte pályafutását. Ekkor másfél évre visszavonult egy kunyhóba, ahol aszkéta életet élt, de mert zavarta a zarándokok tömege, akik áldásért, tanácsért keresték fel, három évre a hegyek közt egy sziklához láncoltatta magát. De miután már ezt is kevésnek találta, egy romok közt talált 3 méter magas oszlop tetejére költözött fel. Később, talán mert még így is sokan zaklatták, egy 15 méter magas oszlop tetejére vonult vissza. Az oszlopfő kb. egy négyzetméter területű kőlap volt, itt élt 37 évig és itt is halt meg. Egyes leírások szerint a 37 évből húszat állva töltött el, amit valószínűleg úgy kell érteni, hogy ideje nagy részét állva töltötte. Élete során egyfajta intézménnyé vált, zarándokok tanyáztak folytonosan oszlopa körül, délutánonként létrával lehetett nála audenciát kérni, és mikor híres lett, nyugalmát óvandó, dupla fallal vették körül az oszlopot, hogy a tömeget tisztes távolban tartsák. Simeon sok követőre talált, ezeket oszlopos szenteknek nevezték. Simeonnál is megfigyelhető a "gyakorlás" szerepe, hosszú "edzés" révén jutott el oda, hogy el tudja viselni a mozgáskorlátozottságot, a testi és lelki nélkülözést.


Az emberi akarat csodái

Talán Houdini-val kezdődött azok sora, akik nem csak bűvésztrükköket találtak ki, hanem testük kifejlesztett adottságait tették mutatványuk eszközévé. Houdini számos veszélyes szabaduló számot mutatott be élete során, melyekhez valószínűleg hónapokig-évekig gyakorolt. Zárakat nyitott ki, kötelek béklyóiból szabadult, vagy fejjel lefelé a magasban lógva kibújt a kényszerzubbonyból. Amíg nem próbálja ki valaki, akár azt is hiheti, nem olyan ördöngösség. De egy ládába zárva egy folyó fenekén bilincsektől megszabadulni, majd a ládát kinyitva a felszínre úszni, már kicsit meredekebb.

Korunk egyik híres illuzionistája és állóképességi atlétája David Blaine már kiskorától kezdve kártyatrükköket gyakorolt, s folyton csak a bűvészettel foglalkozó könyveket tanulmányozta. Akárcsak Houdini, ő is a fejébe vette, hogy korai híres illuzionistájává válik. S akárcsak Houdini, nem egyszerűen bonyolult mechanikai eszközöket agyalt ki különféle mutatványaihoz, hanem sok-sok gyakorlással emberfelettinek tűnő teljesítményekre tette képessé testét. Huszonhat évesen 7 napot töltött egy átlátszó koporsóban, feje fölött egy 3 tonnás víztartállyal. A hét nap alatt nem evett, nem ivott, mindössze pár kiskanál vizet vett magához egy csövön át. Egy évvel később egy hatalmas jégtömb szűk üregébe zárva töltött el állva majdnem 64 órát. Nem aludt, nem evett, támaszkodni sem tudott, és persze jó hideg is volt. Két évvel később -2002-ben - New Yorkban egy parkban felállított 30 méter magas oszlop fél négyzetméteres tetején állt 35 órát, majd leugrott egy rakás papírdobozra. Persze, az oszlopos szentek sok éves-évtizedes mutatványához képest a 35 óra semmiségnek tűnik, de azóta sem próbálta senki megdönteni a rekordját. 2003-ban egy plexidobozva zárva 9 méter mélyre a Temzébe süllyesztették, ahol 44 napon át csak vizet ivott. Számos hasonló mutatványa ismert még, egy showban pl. bemutatta, hogy víz alatt 17 (!) percig vissza tudja tartani a lélegzetét.

Mégis miben különböznek e modern önsanyargatók a vallási aszkétáktól? A válasz talán kicsit sértő lesz a vallásos emberek számára, de azért megkockáztatom. Nem lekicsinyelve az aszkéta szentek lelkierejét, mégis azt kell mondjam, hogy a vallási extázis, a saját test és saját individuális élet semmibevétele egy sajátos önkívületi állapotot eredményez, amely szinte érzéketlenné tesz a testi szenvedésekkel szemben. Jól ismert ma már, hogy az istenélmény, a vallási extázis, a mély meditatív állapot elszakadást jelent a szokásos érzékleti világtól. Az állóképességi atléták, mint Houdini vagy Blaine különleges önfejlesztéssel érik el, hogy képesek legyenek hosszú időn át tűrni a fájdalmat, a testi-lelki nélkülözést, és a szenzoros deprivációt, ami átlagembereknél pár órán belül pszichotikus tüneteket képes eredményezni. Ők a mutatvány után visszakapcsolnak normál tudatállapotukba és visszatérnek az emberi világba. Példáik azt bizonyítják, hogy sok ezer óra gyakorlással bárki különleges képességekre tehet szert.


Mi történik a gyakorlás során?

Amit látunk másoknál, vagy amit tapasztalunk saját gyakorlásaink során, csupán annyi, hogy egyre jobbak vagyunk. A modern agyi képalkotó eljárások korát éljük, ma be tudunk kukkantani az agyunkba is, mi folyik ott gyakorlás hatására.

A rendszeresen meditálóknak az évek során lassan egyre vastagabbá válik a jobbféltekéjük szürkeállománya. Akik éveken át Braille írást olvasnak ujjaikkal, azoknál agyukban a mutató és középső ujj szenzomotoros területe összeolvad. Akárcsak a gitárosoknak, akik ezzel a két ujjukkal egyszerre szokták pengetni a húrokat. Taxisofőröknek taxizásuk idejével arányosan megnő a hippokampuszuk, ahol a mentális térképüket "tartják". Intelligensebb gyerekek agykérge vékonyabb, de nagyobb felületű. s minél többet olvas egy gyerek, annál intelligensebbé válik az évek során. Azaz, pl. az olvasás, de nyilván általában a gondolkodás, növeli az agy felszínét, azaz egyre barázdáltabb lesz az agy. Amikor emberek begyakorolták a három labdával való zsonglörködést, agyuk egy területe mérhetően megnőtt, majd amikor elhagyták a gyakorlást, a megnövekedett terület visszazsugorodott eredeti méretére. Életkortól függetlenül, a mentális feladatok végzése növeli az agyméretet. Ezzel függhet össze az, hogy az élethossziglani tanulás védelmet jelent a demenciával szemben is. Az állítólag kivételesnek számító abszolút zenei hallást egy japán zenepedagógus fél-egy éves napi pár perces gyakorlással szinte minden gyereknek meg tudta tanítani.

Mi történik tehát az agyban a gyakorlás hatására? Az agy átalakul. Eric Kandel Nobel-díjas agykutató fogalmazta meg az 1990-es évek végén azokat a tételeit, miszerint bármit tanulunk, az változást indukál az agyban. Neuronok születnek, neuronok közti kapcsolatok erősödnek meg, új neuronális kapcsolatok alakulnak ki, ill. halnak el. Születéskor mindenki kap egy agyat, és aztán azzal azt csinál, amit akar. Hagyhatja lepusztulni, de kihozhat belőle csúcsteljesítményt is.


A gyakorlás tesz mesterré

Szeretne Ön híres hegedűművész, élvonalbeli nemzetközi sakknagymester, olimpiai bajnok vagy egyszerűen csak cirkuszi késdobáló lenni? Anders Ericsson szerint ennek módja a sok tízezer órányi gyakorlás. Malcolm Gladwell kicsit elhamarkodottan felállította a 10 ezer óra szabályt, de ennyi idő alatt inkább csak a kiemelkedő tehetségek tűnnek ki. Amit Ericsson állít, hogy adott területen mutatott "tehetség" a célzott, megtervezett gyakorlással eltöltött időn múlik. Fényes bizonyítékai ennek a három Polgár nővér sakksikerei. Annak a valószínűsége, hogy három sakkzseni szülessen egy családba, végtelenül kicsi. De annak a valószínűsége, hogy a 3 éves kortól napi öt órát sakkozni tanuló gyerekből nemzetközi nagymester lesz, 100%. Innentől a "tehetség" szó csupán egy metafora, ami egyszerűen sokezer óra gyakorlást jelent. Miért nincs akkor sokkalta több sikeres ember? Mert kevés a motivált ember. Az emberi lélek oly bonyolult, hogy nehéz megmondani, miért kezd el egy gyereket érdekelni egy hangszer, egy tudományág, valaminek a gyűjtése, vagy éppen a balett vagy egy sport. Van, amikor a szülő inspirál, van, amikor gőzünk sincs, honnan jött az érdeklődés. de enélkül nem megy. A gépies gyakorlás nem vezet sehová.

Edward Taub és az ő majma

Taub az 1950-es években idegtudományi kutató volt, aki állatokkal végzett kísérleteket. Abban az időben érdekes kérdésnek tűnt, hogy megtanítható-e egy állat annak a végtagjának a használatára, amelynek előzőleg átvágták az érzőidegeit. Mivel az érzőidegek szállítanak az agyba a végtagból minden információt (pl. a végtag térbeli helyzetét), az állat erről a végtagjáról a továbbiakban nem vesz tudomást, azaz, olyan, mintha az nem lenne. Mindjárt érdekes lesz a téma, ha arra gondolunk, hogy ilyen eset emberi agysérülés vagy idegsérülés esetén is előállhat. De Taub még nem gondolkodott ilyesmin, csak munkatársaival kieszelte, hogy olyan makákó majmoknak, akiknek egyik karját ily módon kikapcsolták, megtanítják a negligált karjukat ismét használni. Ehhez a másik három végtagot lekötözték. A kísérlet sikerült, és Taub pár évtized gondolkodás után arra jutott, hogy ugyanezt meg lehetne próbálni agysérültekkel is. 1986-os első vizsgálatában 10 napon át napi hat órát gyakoroltatták agysérültekkel a bénult kezüket úgy, hogy a jó kezüket gyakorlatilag -kis szünettől eltekintve - egész napra rögzítették.


A betegek, akár sok éves bénultságból is gyorsan javulni kezdtek. Mára ez egy -legalábbis külföldön- elterjedt módszerré vált, nem túl szerencsésen "kényszer indukálta mozgás terápiának" nevezik. Mikor ezt egy páciensemnek elmeséltem, felcsillant a szeme, és közölte, hogy az ő nagyanyja ezt már rég felfedezte. A nagyi mindig is örökmozgó volt, s mikor agyvérzés következtében a jobb karja lebénult, nem tudott beletörődni a tétlenségbe, és addig-addig erőltette a béna kezét, hogy a végén teljesen felépült. A gyakorlás tehát nem csak az ép, de a sérült agyat is képes átstrukturálni.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre