Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Autizmus

Ha nem tudjuk egy betegségről, pontosan mi okozza, de ez a betegség a születő gyermekekben egyre gyakoribb, akkor a szülők joggal aggódnak, az államnak pedig az volna a dolga, hogy minden felmerülő lehetséges okot vizsgáltasson meg alaposan, ne pedig a szőnyeg alá söpörje.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Az autizmust egy élethossziglan fennálló agyfejlődési zavarnak tekintik, melynek vezető tünetei közé tartoznak a szociális-emocionális kölcsönösség deficitje, a nonverbális kommunikáció zavara (pl. szemkontaktus hiánya), repetitív, sztereotip viselkedések, az állandósághoz való ragaszkodás, stb. Nem feltétlenül jár csökkent intellektussal. Spektrumbetegségnek tekintik, azaz sokféle változatot sorolnak a vezető tünetek alapján egy kategóriába.

Az autizmus az 1940-es években még pszichiátriai diagnosztikai kérdés volt, mára több okból is politikai kérdéssé vált. A mindenkori egészségügyi kormányzatok részéről azért, mert ijesztően nő a fejlett országokban az autizmus gyakorisága, az emberek részéről pedig azért, mert az autizmus terjedését összekapcsolták a kötelező védőoltásokkal. Ha az oltások az autizmus kiváltói, akkor minden autista gyermeket nevelő szülő joggal érezheti úgy, hogy ő és gyermeke a közegészségügy oltásideológiájának az áldozata és tetemes kártérítés járna nekik.


Hogy valóban autizmusjárvány van-e, azt sokan igyekeznek tagadni, mondván a fokozott figyelem, az egyre precízebb diagnosztikus kritériumok vezetnek a nagyobb felismerési arányhoz. Ez azonban számítások szerint a növekedés 12%-át magyarázza csupán (Shaw, 2013). Az autizmus első leírásának idejében, 1943-ban 10 ezer gyermekre 4-5 autistával kalkuláltak. 1970 és 2001 között az USA-ban tízszeresére nőtt az új esetek száma, s elérte a 40/10 ezret. Az epidemiológiai vizsgálatok nem az új esetek, hanem az autisták népességben mért előfordulási gyakoriságát (prevalenciát) mérik. Ezek az adatok is az új esetek növekvő számára utalnak. Dél-Koreában 1/38 (Shaw, 2013), Angliában 1/64-84 (Ratajczak, 2011), az USA-ban 1/59 az autista gyermekek előfordulási gyakorisága (CDC, 2018).

Az autizmus kutatására fenyegető árnyként vetül Andrew Wakefield esete, aki 13 szerzőtársával együtt azt az állítást merte megfogalmazni, hogy az autistáknál megfigyelhető bélrendszeri zavar kapcsolatban állhat a kanyaró-mumpsz-rubeola (MMR) oltással. Két(!) évvel később Wakefieldre fizetett vagy megzsarolt tudósok össztüzet zúdítottak, orvosi praxisjogát bevonták, s kiüldözték Angliából (Szendi, 2018). Ez sok oltás- és autizmuskutatót óvatosságra intett, s újabb szöget vert a független tudomány koporsójába.


Egy biztos: agyfejlődési zavart sok minden okozhat, egyetlen okra koncentrálni hiba. Az is világos, hogy több tényezőnek kell egyidejűleg fennállnia, hogy az autizmus kialakuljon.

Akik az MMR oltást okolták, azok arra mutattak rá, hogy az 1983-ban bevezetett új MMR oltással (amely higanyt már nem tartalmazott) párhuzamosan 1990-ig többszörösére emelkedett az autisták száma, s az emelkedés ütemének további lökést eredményezett az emlékeztető második MMR oltás 1988-as bevezetése (Ratajczak, 2011). Az amerikai közegészségügy (CDC) 2004-ben vizsgálattal próbálta igazolni, hogy az MMR oltás nem okoz autizmust (DeStefano és mtsi., 2004). Csakhogy 11 évvel később William Thompson, a vizsgálat egyik vezető kutatója bevallotta, hogy az adatokat felsőbb utasításra meghamisították, és az újraelemzett adatok azt bizonyították, hogy az afroamerikai gyerekek esetében az autizmuskockázat 3.36-szoros volt (Hooker, 2014).

Más kutatók arra figyeltek fel, hogy a paracetamol használatának elterjedése szoros párhuzamot mutat az autizmusjárvány terjedésével. A paracetamol alkalmazása az oltási utáni láz és fájdalom csillapítására 1980 után különösen gyakorivá vált, miután kiderült, hogy az aszpirin Reye szindrómát okozhat (Shaw, 2013). (Azóta cáfolták, hogy az aszpirin Reye szindrómát okozna / Good , 2009; Shaw, 2013/). A paracetamol szerepét 2008-ban felvető vizsgálat szerint a később autistának diagnosztizált gyerekek 8-szor valószínűbben lázasodtak be az MMR oltás után és 6-szor valószínűbben kaptak paracetamolt (Schultz és mtsi., 2008). Ezt követően számos vizsgálat igazolta, hogy már a terhesség alatt szedett paracetamol is fejlődési visszamaradást eredményez (Vlenterie és mtsi., 2016), s a terhesség alatti tartósabb használata kétszeresére növeli autizmus kockázatát (Liew és mtsi., 2016). A paracetamolról újabban kiderült, hogy szedése alatt csökken az empátia és az érzelmek eltompulnak (Tully és Petrinovic, 2017); az empátiahiány és a másik ember lelkiállapotának a megértésének hiánya jellegzetes autista tünet.


Az autizmust sok minden más is okozhatja. Az oltóanyagokban 2000-ig jelen lévő, majd az influenzaoltásokban 2002 után ismét megjelenő higanyvegyület (thimerosal) idegméreg, a higanymérgezés tünetei nagyon hasonlóak az autizmus tüneteire (Nevison, 2014). Dan Olmsted és Mark Blaxill a Leo Kanner által 1943-ban elsőként diagnosztizált 11 autistából hetet kutatott fel, s mindegyiknél bizonyítható volt a magzati korban elszenvedett higanyhatás (Olmsted, D. - Blaxill, 2010). Számos vizsgálat talált higanytartalmú oltások hatására megnövekedett autizmuskockázatot (Kennedy, 2015). 2017-ben 44 vizsgálat összevont elemzésével bizonyították, hogy autisták vérében, vörösvérsejtjeiben és agyában szignifikánsa nagyobb a higanytartalom, mint az egészséges kontrollokéban (Jafari és mtsi., 2017). Egy másik metaanalízis arra következtetett, hogy az autizmus kockázatát a környezetből származó higany (terhesség alatti halfogyasztás, légszennyezés, stb.) növeli meg (Yoshimasu és mtsi., 2014).

Egy másik idegméreg, az alumínium is felmerült oki tényezőként, mivel a csecsemő- és kisgyermek korban adott oltások gyakran tartalmaznak alumínium hidroxidot és szulfátot adjuvánsként (hatásfokozóként). Az alumínium nanorészecskéi bejutnak az agyba, az ismételt oltások hatására ott felhalmozódnak és károsítják az idegsejtek működését. Az alumíniumtartalmú oltásokat kapcsolatba hozzák neurodegeneratív betegségek (autizmus, szklerózis multiplex, Alzheimer, Parkinson, amiotropikus laterális szklerózis) és autoimmun betegségek (rheumatoid arthritis, lupus) kialakulásával (Tomljenovic és Shaw, 2015). Egy elemzés szerint az autisták száma és annak növekedése igen szoros kapcsolatban áll egy adott országban adott alumíniumtartalmú oltások számával és folyamatos növekedésével (Tomljenovic és Shaw, 2011). Általános ellenérv, hogy naponta sokkal több alumíniumot fogyasztunk el, mint amennyi az oltásokban található. Csakhogy a bélrendszerből az alumínium 0.25%-a jut el a vérkeringésbe, míg az oltással beadottnak 100%-a.

Mivel azonban a gyermekeknek csak egy hányadánál alakul ki autizmus, logikus, hogy kell legyen valami hajlamosító tényező (vagy tényezők), ami egyik gyermeknél fennáll, a másiknál nem. Figyelemreméltó a meghamisított MMR vizsgálat azon eredménye, hogy az autizmus kiugróan nagy kockázata az afroamerikai gyermekeknél jelentkezett. Bár az egész nyugati világ folyamatosan D-vitaminhiányban szenved, ez -bőrszínük miatt- különösen súlyos az afroamerikaiak körében, így az afroamerikai gyermekek mind magzati, mind születés utáni életükben természetes úton jóval kevesebb D-vitaminhoz jutnak. A D-vitamin valójában egy szteroid hormon, aminek nagy szerepe van az agyfejlődésben és az agy károsodásokkal szembeni védelmében (Cannell, 2008). A terhességük alatt legalacsonyabb D-vitaminszintű anyáknak 4-szer gyakrabban vált gyermekük autistává, mint a legmagasabb szintűeknek (Chen és mtsi., 2016). A legtöbb autista gyermek késő télen, kora tavasszal születik, amikor a legalacsonyabb a terhes anyákban a D-vitaminszint (Mazahery és mtsi., 2016). Angolkóros egyiptomi gyerekek 26%-a bizonyult autistának (Zaky és mtsi., 2018). Már autista gyermeket nevelő anyáknak következő terhességük alatt napi 5000 NE, majd a megszületett gyermeknek napi 1000 NE D-vitamint adva negyedére csökkent az autizmus kockázata (Stubbs és mtsi., 2016). Autista gyerekeknél a testsúly kilogrammonként adott 300 NE (max. 5000 NE) D-vitamin jelentős javulást eredményezett az autizmus vezető tüneteiben (Saad és mtsi., 2018).


Az ismertetett elméletek egymásnak nem ellentmondanak, hanem kiegészítik egymást és jól integrálhatók. A D-vitaminhiány jelenti azt a háttértényezőt, aminek talaján a különféle idegmérgek és agyfejlődést károsító hatások patológiás következményekhez vezetnek. Tanulságként leszűrhető, hogy a terhesség alatti és a csecsemőkori jó D-vitaminszint, valamint a paracetamol kerülése két olyan eszköz a kezünkben, amellyel megelőzhetőnek tűnik az autizmus.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Cannell JJ. Autism and vitamin D. Med Hypotheses. 2008;70(4): 750-9.

CDC: https://www.cdc.gov/ncbddd/autism/data.html

Chen J, Xin K, Wei J, Zhang K, Xiao H. Lower maternal serum 25(OH) D in first trimester associated with higher autism risk in Chinese offspring. J Psychosom Res. 2016 Oct;89:98-101.

DeStefano, F. et al. 2004. Age at first measles-mumps-rubella vaccination in children with autism and school-matched control subjects: A population-based study in metropolitan Atlanta, Pediatrics, 113:259-266.

Good P. Did acetaminophen provoke the autism epidemic? Altern Med Rev. 2009 Dec;14(4):364-72.

Hooker, B. 2014. Measles-mumps-rubella vaccination timing and autism among young African American boys: A reanalysis of CDC data, Translational Neurodegeneration, 3:16.

Jafari T, Rostampour N, Fallah AA, Hesami A. The association between mercury levels and autism spectrum disorders: A systematic review and meta-analysis. J Trace Elem Med Biol. 2017 Dec;44:289-297.

Kennedy, JF Jr (ed.): Thimerosal. Let the science speak. Skyhorse Oublishing, 2015.pp:172-180.

Liew Z, Ritz B, Virk J, Olsen J. Maternal use of acetaminophen during pregnancy and risk of autism spectrum disorders in childhood: A Danish national birth cohort study. Autism Res. 2016 Sep;9(9):951-8.

Mazahery H, Camargo Jr CA, Conlon C, Beck KL, Kruger MC, von Hurst PR. Vitamin D and autism Spectrum disorder: a literature review. Nutrients. 2016;8(4):236.

Nevison CD. A comparison of temporal trends in United States autism prevalence to trends in suspected environmental factors. Environ Health. 2014 Sep 5;13:73.

Olmsted, D. - Blaxill, M. 2010. The age of autism: Mercury, medicine, and the man-made epidemic, Thomas Dunne Books, New York.

Ratajczak, HV: Theoretical aspects of autism: Causes. Journal of Immunotoxicology, 2011; 8(1): 68-79

Saad K, Abdel-Rahman AA, Elserogy YM, Al-Atram AA, El-Houfey AA, Othman HA, Bjorklund G, Jia F, Urbina MA, Abo-Elela MGM, Ahmad FA, Abd El-Baseer KA, Ahmed AE, Abdel-Salam AM. Randomized controlled trial of vitamin D supplementation in children with autism spectrum disorder. J Child Psychol Psychiatry. 2018 Jan;59(1):20-29.

Schultz ST, Klonoff-Cohen HS, Wingard DL, et al. Acetaminophen (paracetamol) use, measles-mumpsrubella vaccination, and autistic disorder: the results of a parent survey. Autism 2008;12:293-307.

Shaw W. Evidence that Increased Acetaminophen use in Genetically Vulnerable Children Appears to be a Major Cause of the Epidemics of Autism, Attention Deficit with Hyperactivity, and Asthma. J Restor Med 2013; 2: 1-16.

Stubbs G, Henley K, Green J. Autism: Will vitamin D supplementation during pregnancy and early childhood reduce the recurrence rate of autism in newborn siblings? Med Hypotheses. 2016 Mar;88:74-8.

Szendi G: Tévutak az orvoslásban. Jaffa, 2018.

Tomljenovic, L; Shaw, CA: Answers to Common Misconceptions Regarding the Toxicity of Aluminum Adjuvants in Vaccines. in: Shoenfeld, Y; Agmon-Levin. N; Tomljenovic, L: Vaccines and Autoimmunity. Wiley Blackwell, 2015. pp:43-56.

Tully J, Petrinovic MM. Acetaminophen study yields new insights into neurobiological underpinnings of empathy. J Neurophysiol. 2017 May 1;117(5):1844-1846.

Vlenterie R, Wood ME, Brandlistuen RE, Roeleveld N, van Gelder MM, Nordeng H. Neurodevelopmental problems at 18 months among children exposed to paracetamol in utero: a propensity score matched cohort study. Int J Epidemiol. 2016 Dec 1;45(6):1998-2008.

Wakefield, A. J. et al. 1998. Ileal-lymphoid-nodular hyperplasia, non-specific colitis, and pervasive developmental disorder in children, Lancet, 351(9103):637-641.

Yoshimasu K, Kiyohara C, Takemura S, Nakai K. A meta-analysis of the evidence on the impact of prenatal and early infancy exposures to mercury on autism and attention deficit/hyperactivity disorder in the childhood. Neurotoxicology. 2014 Sep;44:121-31.

Zaky EA, et al. Prevalence of Autism Spectrum Disorders in Vitamin D Deficient or Insufficient Rickets IJSR. 2015;4:6.