Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Az akne oka és kezelése

Megjelent: Amiről az orvos nem mindig beszél magazin 2019. április

Az aknék és pattanások olykor egy életre elcsúfítják az arcot és a hátat, de legalábbis tönkretehetik a kamaszkort az általuk okozott csökkentértékűség érzéssel. Ahogy az lenni szokott, az orvoslásnak nem sok lövése van a kérdéshez, súlyos eszközöket vett be, nem ritkán időleges sikerrel, de maradandó károkkal.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Az akne a kamaszok 85%-nak, a 20-30 év közöttiek 50%-nak okoz problémát (Lolis és mtsi., 2009). Kialakulásával és kezelésével kapcsolatban a legkülönfélébb teóriák és módszerek uralják a bőrgyógyászatot. A teóriákban közös, hogy a problémát öröktől adottnak tekintik, és így ritkán vetődik fel az evolúciós nézőpont. Pedig az állati és emberi törzsfejlődés során szelekció folyt minden ellen, ami akármilyen kis hátrányt jelentett is az egyed számára. Ha tehát a 20-21. században az akne ennyire gyakorivá vált, akkor indokolt volna az életmódváltozásokban keresni a magyarázatot. A sok életmódváltozó közül a legmarkánsabb a táplálkozásunk megváltozása. Az alábbiakban áttekintjük az akne feltételezett és valódi okait, ami elvezet minket a probléma megoldásához is.

Akne és evolúció

Leginkább az arcon megjelenő aknék jelentenek mindkét nemben komoly problémát. Evolúciós nézőpontból az aknéktól és a visszamaradt hegektől elcsúfított arc komoly szaporodási hátrányt jelent, hiszen elriasztja a másik nembelieket. Ebből következően sajnos nem ritka az akne okozta depresszió vagy öngyilkosság sem, ami önmagában jelzi a probléma súlyosságát (Sundström és mtsi., 2010). Már csak ezért is feltételezhető, hogy az ember kétmillió éves fejlődése során erős szelekció folyt e bőrhiba ellen. Ezt támasztja alá az, hogy a tradicionális étrenden élő inuitoknál, achéknél, bantuknál, kitavaiaknál vagy egyáltalán nem, vagy igen ritkán találtak európai orvosok kamasz- és fiatalkorban aknét (Cordain és mtsi., 2002).


A tradicionális táplálkozás véd az akne ellen.

Közvetlenül a II. világháború után sok orvos vizsgálódott Okinawán, kutatva a titkát a sok 100 évnél is tovább élő embernek, s a fiatalok körében aknénak nyomát sem találták. Brazíliában majd 10 ezer iskolásgyereket vizsgáltak meg, és 2.7%-nál találtak aknét. Bantu négerek közt kamaszkorban az akne gyakorisága 16% volt, szemben a fehérek közt talált 45%-os gyakorisággal. A zuluk körében az akne a városi életben jelentkezett először problémaként. A Kitava sziget lakóit vizsgálva megállapítható volt, hogy körükben az elhízás ismeretlen, inzulinszintjük alacsony, s aknék, vagy azok nyomai nem találhatók rajtuk. A dél-amerikai őserdőben élő aché törzs 115 tizenhat évnél idősebb tagját vizsgálták meg többször is, hat havonta, s mindössze 1 férfinél találtak aknenyomokat, a többi achénél nyomát sem találták az aknéknak, vagy múltbeli aknéra utaló bőrhibának (Cordain és mtsi., 2002). A kanadai inuitok körében az akne egészen addig ismeretlen volt, amíg át nem tértek a nyugati táplálkozásra (Spencer és mtsi., 2009). Bőrpanaszokkal kórházban kezelt 2250 ghánai ember 5%-nál tapasztaltak aknét (Doe és mtsi., 2001). Egy másik ghánai vizsgálatban 572 vidéki fiatalt hasonlítottak össze városi iskolákba járó 489-el. A vidékiek közt 1 (0.2%) fiatalnak, a városiak közt 63-nak (12.9%) volt aknéja (Hogewoning és mtsi., 2009). A Maliban élő dogongok közt végzett vizsgálat szerint a vidéki fiatalok közt 85%-kal ritkább a akne előfordulása (Campbell és Strassmann, 2016).


Az akne kórtana

A bőrgyógyászok az akne kialakulását azzal magyarázzák, hogy az arcon és háton található faggyúmirigyekben fokozott mértékben termelődnek és halnak el sejtek, amelyek a faggyúval keveredve eltömítik a faggyúmirigy csatornáját. A bőrön élő Propionibacterium acnes baktérium gyulladást okoz, amire válaszként az immunrendszer támadásba lendül, és az elhalt fehérvérsejtekből, baktériumokból és elhalt szövetekből kialakul a faggyúmirigy eltömődött csatornájában a genny. Az aknék kamaszkori nagy gyakoriságát a hormonális változásokkal magyarázzák, ugyanis a férfi nemi hormonok, amelyek nőkben is termelődnek, serkentik a faggyú termelődését. A végzetszerűséget erősíti az az ikrekkel végzett kutatás, mely szerint az aknék kialakulását 81%-ban genetikai hajlam magyarázza (Bataille és mtsi., 2002). A legtöbbször azonban figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a gének hatása életmódváltozókkal kölcsönhatásban érvényesül, hiszen, ha csak a géneken múlna, a természeti népeknél is gyakori volna az akne.

Az akne kezelési módszerei

Az akne kialakulásának mechanizmusának ismeretében számos kezelési módszert dolgoztak ki, ill. sokan különféle hiedelmek alapján próbálják kezelni bőrüket. A bőr különféle szerekkel való tisztogatása abból a feltevésből indul ki, hogy az aknékat szennyeződés vagy fertőzés okozza. Ezek a kezelések némi javulást eredményezhetnek, de sok esetben rontanak a helyzeten (Magin és mtsi., 2005).


-Támadás a baktériumok ellen

A feltételezett bakteriális eredet miatt a bőrgyógyászatban 50 éve divat a szájon át szedett antibiotikumok használata. Ennek azonban súlyos következményei vannak, ugyanis nem csak a Propionibacterium acnes baktérium válik idővel rezisztenssé, hanem a szervezetben élő más, normál körülmények közt ártalmatlan baktériumok is, súlyos megbetegedést okozva. A tartós antibiotikus kezelés a bélflórát is tönkreteszi, aminek további komoly következményei lehetnek. Ráadásul, többek szerint Propionibacterium acnes baktérium "csak szemtanú", de nem oka az aknénak, s az antibiotikumok döntően gyulladáscsökkentő hatásukkal javítanak az aknés bőrön (Sardana és Garg, 2014). Propionibacterium acnes kulcsszerepét az is megkérdőjelezi, hogy egészséges és aknés bőrön ugyanolyan arányban található meg ez a baktérium (Leyden és mtsi.). Ennek ellenére a már kialakuló aknéban sokféle, pl. gyulladáskeltő hatása van (Dessinioti és mtsi., 2010). Az egész világon egyre gyakoribb az antibiotikumoknak ellenálló mutáns Propionibacterium acnes, így az antibiotikus kezelés zsákutcának bizonyult (Dessinioti és mtsi., 2017).

-Netán a hormonok a bűnösek?

A hormonok ugyancsak meghatározónak tűnnek az aknék kialakulásában. Mind férfiakban, mind nőkben a nemi mirigyekben és mellékvesékben termelődő androgének (tesztoszteron, dehydroepiandroszteron /DHEA/ és androsztenedion), valamint az ezekből kialakuló, a tesztoszteronnál 5-10-szer erősebb hatású dihydrotesztoszteron (DHT) serkenti a bőr faggyúmirigyeinek a faggyútermelését (Ebede és mtsi., 2009). Magában a bőrben is szintetizálódnak androgének, és érdekes módon ezt a stresszválaszt irányító Corticotropin-releasing hormone (CRH) szabályozza, ami egybecseng azzal a tapasztalattal, hogy a stressz serkenti az aknék megjelenését (Ebede és mtsi., 2009). Policisztás Ovárium Szindrómában (PCOSz) a petefészkek androgéneket termelnek, s ez okozza az aknékat, a szőrösödést és a hajhullást. Erre gyakran írnak fel fogamzásgátlót, ami csak elnyomja a tüneteket, de nem segít a PCOSz-t fenntartó anyagcserezavart. Sok esetben aknétól szenvedő nőkben normál DHEA és tesztoszteronszintet mérnek. Náluk vagy a bőrben termelődő androgének, vagy az androgénreceptorok fokozott érzékenysége okozhatja az aknésodást (Ebede és mtsi., 2009).


A hormon-teória természetesen kialakította a hormonális támadáspontú terápiás eljárásokat. Lehet blokkolni az androgénreceptorokat, lehet gátolni a DHT-t előállító 5-alfa-reduktáz enzimet, és ahogy PCOSz-ben általában szokás, fogamzásgátlót is lehet adni, amely megakadályozza a petefészkek androgéntermelését (Ebede és mtsi., 2009).

A hormonális teóriának biztosan ellentmond az, hogy a természeti népeknél akne nem figyelhető meg, holott nemi hormonok ugyanúgy termelődik a természeti emberben is. Azaz, a hormonális kezelések is a hormonális rendszerbe való indokolatlan és kockázatos beavatkozásnak tekinthetők, s nem érintik az alapproblémát.

- A retinoidok szerepe

Az A-vitaminnak ismert szerepe van a bőr egészségében. Az A-vitaminszerű vegyületeket retinoidoknak nevezik, és ezek a receptoraikhoz kötődve szabályozzák a sejtek osztódását (Evans és Kaye, 1999). Annak idején úgy vélték, a retinoidoknak szerepe lehet a rák kezelésében, s mellesleg figyeltek fel arra, hogy bizonyos retinoidok gátolják az aknék kialakulását. 1982-ben törzskönyvezték az isotretinoin-t (Accutane, Roaccutan) az akne kezelésére. Az isotretinoin sejtelhalást idéz elő a faggyúmirigyekben (Nelson és mtsi., 2011). A terápia nagy arányban sikeres, azonban az évek során az aknék a páciensek 30-40% -nál visszatérnek (Del Rosso, 2011). Az isotretinoin egyik legnagyobb kockázatának tartják a magzati károsodást, mivel a szer ismert teratogén hatású. Ennek ellenére gyakori, hogy a szedés során derül ki a terhesség, de a szedés abbahagyása után kialakult terhesség esetén is megfigyeltek már veleszületett károsodásokat. Ezért sok nő megszakíttatja terhességét, vagy szembenéz a nagy arányban bekövetkező spontán abortusszal, koraszüléssel, vagy arc- és koponyadeformációkkal, veleszületett szívrendellenességekkel, az idegrendszeri vagy az immunrendszer fejlődési zavaraival (Sladden és Harman, 2007). A másik komoly kockázat a szer szedése alatt kialakuló depresszió, a mániás depresszió súlyosbodása, ritkább esetben pszichózis kialakulása, s a mindezekből következő megnövekedett öngyilkossági kockázat. Ezeket a hatásokat kutatási adatokra hivatkozva sokan állítják, mások pedig vitatják. A kérdésben nehéz tisztán látni, mert a szer forgalmazása nagy üzlet, s a gyógyszeripar mindent elkövet annak érdekében, hogy a szer biztonságosságát bizonyítsa. Az viszont tény, hogy a szert szedők agyában, több területen, így a depresszióban kritikus szerepet játszó prefrontális lebenyben is, alulműködés mutatható ki (Ludot és mtsi., 2015). Ha egy gyógyszerrel kapcsolatban ennyiféle kockázat merül fel, csak a kockázatokkal kapcsolatos alulinformáltság, a kezelési alternatíva hiánya és az aknék kiváltotta kétségbeesés vehet rá embereket a szedésére.


Hiperinzulinizmus

Akikben étkezéseket követően rendszeresen magas vércukorszint és magas inzulinszint jön létre, azoknál rövid időn belül kisebb-nagyobb mértékű inzulinrezisztencia alakul ki. Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy a sejteknek csökken az inzulinérzékenysége, a cukortúlkínálat miatt kisebb hajlandóságot mutatnak a cukor felvételére. A sejtek ellenállása miatt kialakuló tartósan magas vércukorszint újabb adag inzulinkibocsájtásra készteti a hasnyálmirigyet. Ez azonban csak tovább növeli az inzulinrezisztenciát, s végül kialakul a hiperinzulinizmus. A cukrokat a szervezet zsírokká alakítja, ám a májban és a hasi belső szervek körül kialakuló viszcerális zsír olyan anyagokat bocsájt ki, amelyek szintén tovább növelik az inzulinrezisztenciát. A magas GI-jű szénhidrátok hatására tehát egy egyre terebélyesedő metabolikus zavar alakul ki, aminek az egyik végállomása a 2-es típusú cukorbetegség.

Az akne valódi oka

Ha egy probléma a megváltozott életkörülmények hatására jelentkezik, a változásokat kell szemügyre vennünk. A természeti népek nem fogyasztanak tejet és tejtermékeket és étrendjükben nem szerepelnek a nagy glikémiás indexű (GI), azaz gyorsan felszívódó szénhidrátok, amelyek nagy vércukor és inzulinválaszt váltanak ki, aminek következménye az inzulinrezisztencia. Az Inzulinszerű Növekedési Faktor-1 (IGF-1) szintje az inzulinszint emelkedésével arányosan növekszik, ill. az IGF-1-et inaktiváló fehérje (IGFBP-3) szintje csökken. Mivel mindkét hormon a sejtosztódást serkenti, így hatásukra fokozódik a faggyúmirigyekben a mirigyfal sejtjeinek növekedése és elhalása, valamint fokozódik a faggyútermelés is. Számos vizsgálat igazolta, hogy az étrendben szereplő szénhidrátok GI-jének csökkentése jelentősen befolyásolja az aknék számát és méretét (Smith és mtsi., 2007; Kwon és mtsi., 2012). Kérdés, hogy az isotretinoin aknéval szembeni hatásossága miként értelmezhető? A retinoidok sejtosztódást csökkentő hatásához szükséges az IGFBP-3 magas szintje, amely elősegíti a retionidok aktivitását és csökkenti az IGF-1 sejtosztódást serkentő hatását. Magas inzulinszint esetében azonban az IGFBP-3 szintje alacsony, így a szervezet saját retinoid vegyületei nem tudnak érvényesülni (Cordain és mtsi., 2002). Az isotretinoin hatására a faggyúmirigyek sejtjeiben 3.5-szeresére nő az IGFBP-3 szintje (Melnik, 2014).


Számos vizsgálat igazolta, hogy a tej- és tejtermékek fogyasztása is komolyan befolyásolja az aknék képződését (Adebamowo és mtsi., 2006,2008). ennek magyarázata az, hogy a tehéntejben az inzulinválaszt serkentő anyag található. Ha egy zsömlét magában vagy egy pohár tejjel fogyasztunk el, háromszoros inzulinválaszt kapunk. Érdekes módon, a sovány tej fogyasztása fokozza a leginkább az aknék képződését. Akik naponta kettő vagy annál több pohár tejet ittak, 44%-kal valószínűbben észleltek aknét a bőrükön (Adebamowo és mtsi., 2005). Az inzulinválaszt serkentő anyag ugyanis a tejsavóban van, s a testépítők azért is szeretik a tejsavóból készült fehérjeport, mert növekedési hormontartalma miatt izomnövelő hatású. Bár mellékhatásaként gyakoribb az akne is (Simonart 2012), különösen a törzsön kialakulók (Cengiz és mtsi., 2017).

Összefoglaló

Az akne különféle elméleti és kezelési megközelítése figyelmen kívül hagyták a probléma gyökerét, ami nem más, mint a gyorsan felszívódó szénhidrátokra épülő nyugati étrend. A magas vércukorszintre kialakuló tartósan magas inzulinszint egyfajta láncreakciót indít el a szervezetben. Az inzulin maga is növekedési hormon, de hatására megnő az aktív IGF-1 szintje, mivel lecsökken az ezt inaktiváló fehérje (IGFBP-3) szintje. A magas inzulinszint hatására megnő az androgén hormonok szintje és csökken az ezt inaktiváló fehérje (SHBG) szintje. Mind a növekedési hormonok, mind az androgének fokozzák a faggyúmirigy sejtjeinek szaporodását, ill. a faggyútermelődését. A helyzetet továbbrontja, hogy az alacsony IGFBP-3 gátolja a sejtosztódást szabályozó retinoid vegyületek aktivitását. A folyamat vége az eltömődött faggyúmirigy, amelyben a Propionibacterium acnes baktériumok elszaporodnak és fokozzák a gyulladást (Cordain és mtsi., 2002).

Az antropológiai vizsgálatok, és az akne kialakulásának mechanizmusa alapján egyértelmű, hogy az akne civilizációs betegség, amelyet az étrend megváltoztatásával lehet orvosolni: az étrendből száműzni kell a gyorsan felszívódó szénhidrátokat, a tejet- tejtermékeket, és ajánlatos volna a gyulladáskeltő növényi sütőolajokat is mellőzni. Ezzel sok más problémánk mellett az akne is megoldódik.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Adebamowo CA, Spiegelman D, Berkey CS, et al. Milk consumption and acne in adolescent girls. Dermatol Online J. 2006;12:1.

Adebamowo CA, Spiegelman D, Berkey CS, et al. Milk consumption and acne in teenaged boys. J Am Acad Dermatol. 2008;58:787-793.

Adebamowo CA, Spiegelman D, Danby FW, Frazier AL, Willett WC, Holmes MD. High school dietary dairy intake and teenage acne. J Am Acad Dermatol. 2005;52:207-214.

Bataille V, Snieder H, MacGregor AJ, Sasieni P, Spector TD. The influence of genetics and environmental factors in the pathogenesis of acne: a twin study of acne in women. J Investigative Dermatology 2002; 119: 317-1322.

Campbell CE, Strassmann BI. The blemishes of modern society? Acne prevalence in the Dogon of Mali. Evol Med Public Health. 2016 Oct 2;2016(1):325-337.

Cengiz FP, Cevirgen Cemil B, Emiroglu N, Gulsel Bahali A, Onsun N. Acne located on the trunk, whey protein supplementation: Is there any association? Health Promot Perspect. 2017 Mar 5;7(2):106-108.

Cordain L, Lindeberg S, Hurtado M, Hill K, Eaton SB, Brand-Miller J. Acne vulgaris: a disease of Western civilization. Arch Dermatol. 2002 Dec;138(12):1584-90.

Cordain L, Lindeberg S, Hurtado M, Hill K, Eaton SB, Brand-Miller J. Acne vulgaris: a disease of Western civilization. Arch Dermatol. 2002 Dec;138(12):1584-90.

Del Rosso JQ. Face to face with oral isotretinoin: a closer look at the spectrum of therapeutic outcomes and why some patients need repeated courses. J Clin Aesthet Dermatol. 2012 Nov;5(11):17-24.

Dessinioti C, Katsambas A. Propionibacterium acnes and antimicrobial resistance in acne. Clin Dermatol. 2017 Mar - Apr;35(2):163-167.

Dessinioti C, Katsambas AD. The role of Propionibacterium acnes in acne pathogenesis: facts and controversies. Clin Dermatol. 2010 Jan-Feb;28(1):2-7.

Doe PT, Asiedu A, Acheampong JW, Rowland Payne CM. Skin diseases in Ghana and the UK. Int J Dermatol. 2001 May;40(5):323-6.

Ebede TL, Arch EL, Berson D. Hormonal treatment of acne in women. J Clin Aesthet Dermatol. 2009 Dec;2(12):16-22.

Evans TR, Kaye SB. Retinoids: present role and future potential. Br J Cancer. 1999 Apr;80(1-2):1-8.

Hogewoning AA, Koelemij I, Amoah AS, Bouwes Bavinck JN, Aryeetey Y, Hartgers F, Yazdanbakhsh M, Willemze R, Boakye DA, Lavrijsen AP. Prevalence and risk factors of inflammatory acne vulgaris in rural and urban Ghanaian schoolchildren. Br J Dermatol. 2009 Aug;161(2):475-7.

Khondker L, Khan SI. Acne vulgaris related to androgens - a review. Mymensingh Med J. 2014 Jan;23(1):181-5.

Kwon HH, Yoon JY, Hong JS, Jung JY, Park MS, Suh DH. Clinical and histological effect of a low glycaemic load diet in treatment of acne vulgaris in Korean patients: a randomized, controlled trial. Acta Derm Venereol. 2012;92:241-246.

Leyden JL, McGinley KJ, Mills OH, et al. Propionibacterium levels in patients with and without acne vulgaris. J Invest Dermatol 1975;65:382-4.

Lolis MS, Bowe WP, Shalita AR. Acne and systemic disease. Med Clin North Am.2009 Nov;93(6):1161-81.

Ludot M, Mouchabac S, Ferreri F. Inter-relationships between isotretinoin treatment and psychiatric disorders: Depression, bipolar disorder, anxiety, psychosis and suicide risks. World J Psychiatry. 2015 Jun 22;5(2):222-7.

Magin P, Pond D, Smith W, Watson A. A systematic review of the evidence for 'myths and misconceptions' in acne management: diet, face-washing and sunlight. Fam Pract. 2005 Feb;22(1):62-70.

Melnik, BC: Acne and Genetics. in: Zouboulism CC; Katsambas, AD; Kligman, AM (eds.) Pathogenesis and Treatment of Acne and Rosacea.Springer-Verlag Berlin Heidelberg 2014. pp: 109-130.

Nelson AM, Cong Z, Gilliland KL, Thiboutot DM. TRAIL contributes to the apoptotic effect of 13-cis retinoic acid in human sebaceous gland cells. Br J Dermatol. 2011 Sep;165(3):526-33.

Sardana K, Garg VK. Antibiotic resistance in acne: is it time to look beyond antibiotics and Propionobacterium acnes? Int J Dermatol. 2014 Jul;53(7):917-9.

Simonart T. Acne and whey protein supplementation among bodybuilders. Dermatology. 2012;225(3):256-8.

Sladden MJ, Harman KE. What is the chance of a normal pregnancy in a woman whose fetus has been exposed to isotretinoin? Arch Dermatol. 2007 Sep;143(9):1187-8

Smith RN, Mann NJ, Braue A, Makelainen H, Varigos GA. The effect of a high-protein, low glycemic-load diet versus a conventional, high glycemic-load diet on biochemical parameters associated with acne vulgaris: a randomized, investigator-masked, controlled trial. J Am Acad Dermatol. 2007;57:247-256.

Spencer EH, Ferdowsian HR, Barnard ND. Diet and acne: a review of the evidence. Int J Dermatol. 2009 Apr;48(4):339-47.

Sundström A, Alfredsson L, Sjölin-Forsberg G, Gerdén B, Bergman U, Jokinen J. Association of suicide attempts with acne and treatment with isotretinoin: retrospective Swedish cohort study. BMJ. 2010 Nov 11;341:c5812.