Nem árt újra és újra rámutatni az alumínium veszélyességére, mert annyira ártatlannak és nélkülözhetetlennek tűnik mindennapi életünkben, hogy ez elaltatja a gyanakvásunkat.
Source: www.Freepik.com
Az alumínium a leggyakoribb fém a Földön, mégis csak a 19. század második felétől kezdték felhasználni a festékgyártásban és az ételek tartósításában. Mára az alumínium mindenhol jelen van az életünkben, kezdve a mindennaposan használt alufóliával és a háztartási eszközökkel, folytatva a legkülönfélébb elektromos berendezésekkel és lakberendezési tárgyakkal egészen a közlekedési eszközökig bezárólag. Jelen van az ivóvízben, az élelmiszerekben, a kozmetikai készítményekben. És, ami komoly vitákat kavar, az oltásokban az immunválaszt fokozó adjuvánsként is alumíniumvegyületeket használnak.
Mivel az alumínium extrém mód reaktív a szénnel és az oxigénnel, ezért az élőszervezetekre károsítólag hat. Ezt William Gies alapos vizsgálatok után már 1911-ben leírta (Shaw és Tomljenovic, 2013). A szervezetbe jutott alumínium nagy része kiválasztódik, de kisgyermekekben, valamint a romló vesefunkciójú idős emberekben az alumínium könnyen felhalmozódik. Más a helyzet az oltásokkal adott alumínium vegyületekkel: ezeket eleve úgy tervezik, hogy tartósabban maradjanak a szervezetben. Ezzel két probléma keletkezik: az alumíniumvegyület önmagában is serkenti az immunrendszert (azaz nem csak azon kórokozó ellen, amelyet az oltás megcéloz), továbbá eljut az agyba (Shaw és Tomljenovic, 2013).
Alumínium, neurológiai és autoimmun betegségek
A leghevesebb vitát az alumínium adjuváns és az autizmus közti kapcsolat felvetése váltotta ki. Ennek fő oka, hogy a vakcinaipar agresszíven reagál minden olyan kutatásra, amely összefüggésbe meri hozni az oltásokat az autizmussal. Lucija Tomljenovic és Christopher Shaw kapcsolatot talált az egyes országok autizmus statisztikái és az óvodáskorig beadott oltások száma között (Tomljenovic és Shaw, 2011). Számos vizsgálat jelezte, hogy autista gyermekekben emelkedett az alumínium szintje (Mold és mtsi., 2018). Ezek a vizsgálatok azonban nem bizonyító erejűek, csupán felvetik a kapcsolat lehetőségét, amit az alumínium idegrendszeri hatásait elemző más kutatások közvetve azonban támogatnak. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy az autizmus spektrumbetegség, altípusainak különféle okai lehetnek.
Az amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) a mozgatóneuronokat megtámadó, 3-5 év alatt halálhoz vezető megbetegedés. A II. világháború után először a Mariana szigeteken élő chamorro népnél figyeltek fel az ALS és a Parkinson-betegség gyakoriságára, s írták le, hogy e nép ételeiben és ivóvízében rendkívül sok alumínium található (Shaw és Tomljenovic, 2013). Az ALS háromszor gyakoribb volt az Öbölháború szindrómában szenvedő katonák körében, akik több oltást is kaptak alumínium adjuvánssal (Shaw és Tomljenovic, 2013).
Az alumínium különösen az agyban hajlamos felhalmozódni, ugyanis az idegsejtek hosszú életűek. Alzheimer kórban az agyszövetvizsgálatok igen magas alumínium koncentrációt mutattak ki (Mirza és mtsi., 2017). Ennek jelentőségét két kutatási irány húzza alá. Az egyik az alumíniumbevitel mérése: több vizsgálat összevont elemzése igazolta, hogy ahol magasabb az ivóvíz alumíniumion tartalma, ott összességében 71%-kal nő az Alzheimer betegség kockázata (Wang és mtsi., 2016). A másik irány a szervezetben felhalmozódott alumíniumtartalom csökkentésének hatását vizsgálja. Két vizsgálat is alkalmazta a Desferal-t (desferrioxamin) (Crapper és mtsi., 1991; McLachlan és mtsi., 1993), amely többek közt az alumíniumot is képes a szervezetből eltávolítani, és a betegeknél az állapotromlás jelentősen lelassult.
Az Alzheimer-alumínium kapcsolatot erősíti a Dialízishez Köthető Enkefalopátia, amely azoknál alakult ki, akik vesedialízisen vettek részt, és a dialízisfolyadék alumíniumvegyülettel volt szennyezett. Az ilyen betegek beszédzavarokban, remegésben, gondolkodási és memóriazavarokban, koncentrációs zavarban, epilepsziás rohamokban szenvedtek és 3-7 éven belül kómában haltak meg. Amikor felismerték az alumínium szerepét és eltávolították a dialízisfolyadékból, a betegek gyorsan felépültek (Shaw és Tomljenovic, 2013).
Franciaországban 1998-ban írták le makrofág myofasciitis-t, amely izomfájdalmakkal és krónikus fáradtsággal, az esetek felében gondolkodási- és memóriazavarral volt jellemezhető, és egyértelműen bizonyítható volt, hogy az izomba adott Hepatitis B, Hepatitis A és tetanusz injekciókkal izomba juttatott alumínium adjuváns okozta. Ez részben helyileg, részben a nyirokkeringéssel az agyba jutva okozta a tüneteket (Gherardi és mtsi., 2012). Hosszan követve a betegeket, 15-20%-uknál autoimmun betegségek alakultak ki, mint szklerózis multiplex, Hashimoto pajzsmirigy alulműködés, és különféle autoimmun izombetegségek, mint miaszténia gravisz. A jelenségkört pár évvel később az ASIA (adjuváns okozta autoimmun/gyulladásos szindróma) szindróma körébe sorolták.
Az ASIA szindrómát fogalmát Yehuda Shoenfeld kutató vezette be (Shoenfeld és Agmon-Levin, 2011), bár az oltás után jelentkező autoimmunreakciók korábban sem voltak ismeretlenek. Az adjuváns okozta autoimmunreakció nem azonnal következik be, ez egy lassú folyamat, amit felgyorsíthat egy következő oltás vagy fertőzés. Elsősorban azokat érinti, akik genetikailag hajlamosak valamely autoimmun betegségre. A szindrómát mindig izomfájdalmak, krónikus fáradtság, kognitív zavarok vezetik be, s később alakulhatnak ki különféle autoimmun betegségek, mint petefészek kimerülés, autizmus, hasnyálmirigy gyulladás, rheumatoid arthritis, szisztémás lupusz erythematosus, Sjögren szindróma, Hashimoto pajzsmirigy gyulladás, stb. A feltételezett mechanizmus szerint az adjuváns serkenti az immunrendszert, és ez felerősítheti az addig látens autoimmun folyamatokat. Franciaországban 1994 és 97 között 20 millió embert oltottak be Hepatitis B elleni vakcinával. Ez idő alatt duplájára nőtt a szklerózis multiplexes esetek száma, és az oltást követő években tovább nőtt. Az USA-ban a Hepatitis B oltás hatására 5-szörösére, Angliában 3-szorosára nőtt az új SM betegek száma (Le Houézec, 2014)
Mellrák és mellciszta
A dezodorokban gyakran alkalmaznak alumíniumvegyületeket, amelyek képesek a bőrön át felszívódni. Felmerült a gyanú, hogy a dezodorok használata fokozhatja a mellrák kockázatát. Mellrák szövetekben nagyobb alumíniumkoncentrációt találtak, mint a környező egészséges szövetekben (Darbre és mtsi., 2013). Régi megfigyelés, hogy mind férfiakban, mind nőkben a mellrák gyakrabban alakul ki a felső-szélső negyedben, amely a legközelebb van a hónaljhoz (Darbre, 2005). Pl. Angliában 1980-ban 38.3% esett e területre, 2001-ben már 54.7%-a. Feltűnő az adatokban az is, hogy a növekedés a fiatalabb korosztályra jellemzőbb. Egy vizsgálat szerint minél korában és minél gyakrabban kezdi el egy nő a dezodorhasználatot, annál korábbra esik a mellrák diagnózisa (McGrath, 2003). Egy másik vizsgálat szerint, akik naponta többször is dezodorálnak, azoknak 3.88-szor nagyobb a mellrákkockázatuk (Linhart és mtsi., 2017). A megfigyelések szerint a mellciszták is a felső-szélső negyedben a leggyakoribbak, és a cisztafolyadékban megnövekedett alumíniumszintet mutattak ki (Mannello és mtsi., 2009).
Mit tehetünk az alumíniumbevitel csökkentésére?
Fontos leszögezni, hogy a legtöbb alumíniummal kapcsolatba hozott megbetegedés esetében csak erős gyanúról, nem pedig teljes bizonyosságról beszélhetünk. Ugyanakkor az is biztos, hogy az alumíniumnak nincs szerepe testi működéseinkben, abból baj nem lehet, ha csökkentjük a szervezetünkben a szintjét.
Érdemes a csecsemőtápszerekre figyelni, mert az átlagos tápszerekben literenként 100-300 mikrogramm alumíniumot, a szójaalapú tápszerekben ennek minimum a dupláját találták (Chuchu és mtsi., 2013)
Érdemes dezodorhasználatunkat is újragondolni. Ma már kapható alumíniummentes dezodor is. Sokan szednek alumíniumvegyületet tartalmazó savközömbösítőt, ezeket érdemes alumíniummentes termékekre cserélni. Ne használjunk alumínium edényeket, alumínium tálcákat, alufóliát. A kovasav (szilíciumdioxid) megköti az alumíniumot, így akár tablettában szedve, akár magas kovasav tartalmú vizet fogyasztva, lecsökkenthetjük szervezetünk alumíniumtartalmát (Rondeau és mtsi., 2009). A legtöbb alumíniumot az izzadtság tartalmazza, így aki sokat sportol vagy szaunázik, az jelentős alumíniummennyiségtől szabadulhat meg (Minshal és mtsi., 2014).
Hivatkozások:
