Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Llewelyn és mtsi.:
Az antibiotikus kúrának megvan a maga ideje

Fordította:Szendi Gábor

Forrás: Llewelyn MJ, Fitzpatrick JM, Darwin E, SarahTonkin-Crine, Gorton C, Paul J, Peto TEA, Yardley L, Hopkins S, Walker AS. The antibiotic course has had its day. BMJ. 2017 Jul 26;358:j3418

Az antibiotikumok az orvoslás egyelőre nélkülözhetetlen fegyverei, s az egyre terjedő antibiotikumrezisztencia egyre növekvő globális probléma. A fölösleges antibiotikumhasználat csökkentése közös érdekünk.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A ma uralkodó nézetek szerint az antibiotikumrezisztencia kialakulását az segíti elő, hogy a betegek idő előtt abbahagyják a gyógyszer szedését. A hivatalos tájékoztatók, pl. a WHO 2016-os Antibiotikum Tudatosító Heteiben a fő üzenet az volt, hogy "mindig szedje végig az antibiotikum kúrát akkor is, ha már jól érzi magát, mert a korán abbahagyott kezelés elősegíti a gyógyszerrezisztens baktériumok kialakulását". Hasonló üzeneteket fogalmaznak meg a hivatalos szervek világszerte.

Csakhogy, azt az elképzelést, hogy a korán abbahagyott antibiotikus kezelés segítené elő a rezisztens baktériumok kialakulását, nem támasztják alá a vizsgálatok, míg a hosszabb ideig szedett antibiotikum hozzájárul a rezisztencia kialakulásához. Egyes szervek, mint az amerikai CDC, nagy óvatosan most úgy fogalmazza meg tanácsát, hogy "szedjük pontosan az előírások szerint".

A továbbiakban megvizsgáljuk az antibiotikumszedés idejét, hatásosságát és a rezisztenciával való összefüggéseket, hogy arra bátorítsuk az orvosokat, felejtsék el a "szedje végig" ajánlásokat. Mi több, jó lenne, ha az orvosok is hangsúlyoznák azt, hogy ez az ajánlás nem tényeken alapul, azaz téves.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Az elképzelés eredete

Az az aggodalom, hogy a túl kevés antibiotikum adása előidézheti a rezisztenciát, az antibiotikus korszak hajnalán született. Howard Florey és csapata 1941-ben első ízben kezelt egy vérmérgezésben szenvedő beteget penicillinnel, s hiába vonták ki a beteg vizeletéből is a penicillint, hogy újra adhassák, a gyógyszer végül elfogyott és a látványos javulás végül halállal végződött. Ugyan a baktériumrezisztencia kialakulására nem volt bizonyíték, mégis az a tapasztalat szűrődött le, hogy a kezelést sokáig kell folytatni a siker érdekében.

Fleming korai laboratóriumi munkája is azt mutatta, hogy a penicilionre érzékeny baktériumok "akklimatizálódnak" a penicillinhez. Fleming a Nobel díj átvételekor egy olyan szcenáriót vázolt, amelyben az elégtelen mennyiségű és ideig kezelt Streptococcus torokgyulladásban szenvedő betegben rezisztens baktériumok alakulnak ki, amelyek aztán megfertőzik a családját, akik meghalnak a penicillinrezisztens baktériumfertőzésbe. Fleming tanácsa így szólt:"Ha penicillint használ, használjon eleget!".

Az ironikus az, hogy a Streptococcus pyogenes esetében soha nem alakult még ki antibiotikumrezisztencia, és ma már tudjuk, hogy az antibiotikumrezisztencia legtöbb formája, amely ma veszélyt jelent a betegek számára, nem a kezelt baktériumtörzsek közt alakul ki.

Az antibiotikus kezelés a rezisztencia kialakulásának a motorja

Amikor egy baktériumfajta megtámadja a szervezetet és meg tudja vetni a lábát, akkor szaporodni kezd. Az osztódások során spontán mutációk lépnek fel, s ha antibiotikus kezelést alkalmazunk,. lehetnek olyan mutánsok, amelyekre nem hat a gyógyszer. Így ezek kezdenek elszaporodni, míg a antibiotikumra érzékenyek elpusztulnak. Így tulajdonképpen maga a kezelés "válogatja ki" és teszi uralkodóvá a rezisztens baktériumfajtát. Bizonyos fertőzések esetén, mint a tuberkulózis, gonorrhea, vagy a HIV, a rezisztens alfajok kialakulásának az esélyét növeli, ha csak egyféle antibiotikumot alkalmaznak.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A korai, tuberkulózissal végzett klinikai vizsgálatok során kiderült, hogy a rezisztencia elkerülhető, ha kombinált antibiotikus kezelést alkalmaznak. Ellenkező esetben rezisztens törzsek jönnek létre és terjednek el.

Azonban a legtöbb veszélyt jelentő rezisztens baktériumfaj nem a kezeléssel célba vett baktériumokból alakul ki, hanem a szervezetben élő olyan baktériumokból, amelyekkel az egészséges szervezet békében együtt él. A fő veszélyt az Escherichia coli és az úgynevezett ESKAPE csoport (a bacik kezdőbetűjéből alkotott mozaikszó), azaz az Enterococcus faecium, a Staphylococcus aureus, a Klebsiella pneumoniae, az Acinetobacter spp, a Pseudomonas spp, a Enterobacter spp. Amikor antibiotikumot szed valaki, akkor a bőrén, a nyálhahártyáin és a beleiben élő ártalmatlan baktériumokat is "eltalálja" az antibiotikus kezelés, és közülük alakulnak ki olyan rezisztens baktériumok, amelyek később veszélyes fertőzéseket okozhatnak. Ez a kezeléssel velejáró, mintegy mellékesen kialakuló rezisztencia jelent manapság komoly veszélyt, és ennek kockázata annál nagyobb, minél tovább tart az antibiotikus kezelés. Ezek a rezisztens baktériumok aztán úgy adódnak át emberről-emberre, hogy a baktériumot terjesztők amúgy sokszor egészségesek. Az is nagy veszélyt jelent, hogy a baktériumok közt megy a csere-bere, azaz a rezisztenssé vált baktérium más törzsek egyedeinek is átadhatja azokat a génjeit, amelyeknek az ellenálló képességét köszönheti, így szinte a semmiből olyan rezisztens törzsek is kialakulnak, amelyek a kezelés során szóba sem jöttek.

Az alulkezelés félelmétől a túlkezelés ártalmáig

Hagyományosan az egyes antibiotikumokhoz előírják, mennyi ideig kell őket szedni. Az a vélekedés, hogy az előírtnál rövidebb ideig tartó szedés veszélyes. Ezt azonban alig támasztja alá valami is. A rövidebb ideig tartó szedés nem tűnik veszélyesnek. Történetileg azonban az a szemlélet alakult ki, hogy a hosszabb szedés nem probléma, csak a rövid ideig való alkalmazás. Persze, a kép egy kicsit összetettebb, mert vannak rövid és hosszú hatásidejű gyógyszerek.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Egyelőre a legtöbb fertőző betegségben nem tesztelték azt, valójában mennyi ideig kell adni az antibiotikumot. Például vesemedence gyulladást két hétig szokás kezelni, holott bebizonyosodott, hogy ciprofloxacinnal kezelve elég 7, levofloxacin esetében pedig 5 nap. A ß-lactam csoportba tartozó antibiotikumok esetében a nemzetközi ajánlás 10-14 nap, de csak azért, mert nem tesztelték, nem volna-e elég rövidebb idő is. Mondjuk a középfülgyulladás esetén 2 éves gyerekeknél a rövidebb kezelés pont nem célszerű, mert rövid kezelésre a gyerekek 66%-a, hosszabbra 88%-a gyógyult meg. Ezért kell az egyes betegségekre vizsgálatokkal megállapítani a megfelelő kezelési időt.

Mindenesetre, a vizsgálatok nem igazolták azt, hogy a rövidebb kezelés esetén inkább alakulna ki rezisztens faj a bennünk élő máskülönben ártalmatlan baktériumokból. Például a kórházban összeszedett tüdőgyulladás esetén a rövidebb kezelés ugyanolyan hatásos, viszont sokkal kisebb a kockázata a rezisztens fajok kialakulásának.

Vajon az antibiotikus kúra fogalma még mindig érvényes?

A mai fix, bár gyógyszerenként változó hosszúságú antibiotikus kezelés előírása nem veszi figyelembe azt, hogy a betegek egymástól eltérő módon reagálnak a kezelésre. Ehelyett egyszerűen a betegségekhez és antibiotikumokhoz állapítjuk meg a kezelés idejét. Annyi fejlődés már van, hogy kórházakban a procalcitonin szintjének mérésével lehet követni a gyógyulást (ennek szintje magas bakteriális fertőzés esetén, és lecsökken, ha gyógyult a beteg) és ez megrövidítheti az antibiotikus kezelés idejét.

Kórházon kívül a legjobb irányelv - szembe menve a WHO ajánlásával - addig szedni az antibiotikumot, amíg a beteg jól nem érzi már magát. Egy friss vizsgálat szerint a közösségben elkapott tüdőgyulladás esetében a láz megszűntekor abbahagyott antibiotikus kezelés ugyanolyan hatásos, mint a végigszedett kúra. Sok hasonló vizsgálatra volna szükség.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


"A teljes kúra" gátja annak, hogy megvitassuk az antibiotikum kérdést

Az a hiedelem, hogy az antibiotikum kúrát azért kell "végig" szedni, mert ez minimalizálja a rezisztens baktériumok kialakulását, fenntartja a szükségtelenül hosszú antibiotikus kezelések gyakorlatát. Ma, orvosok is, betegek is mélyen hisznek abban, hogy a túl korán abbahagyott antibiotikumszedés felelőtlen viselkedés. Ugyanakkor ilyen hiedelem mellett elég nehéz olyan klinikai vizsgálatokba toborozni betegeket, amelyben az egyik csoport a szokottnál rövidebb ideig kapná a gyógyszert.

Mit kéne tanácsolnunk a betegeinknek?

A "teljes kúra végigszedése" szabály máig érvényben van, jóllehet ezt bizonyítékok nem támasztják alá. Pedig bizonyítékok vannak arra, hogy az antibiotikumszedés koraibb abbahagyása biztonságos és hatásos megelőzési módja az antibiotikum túlhasználatnak.

Valószínűleg a közvélemény is megérti és elfogadja majd azt, hogy a rövidebb ideig szedett antibiotikum is hatásos és csökkenti a rezisztens baktériumok kialakulásának a kockázatát, ha maguk a szakemberek ezt az álláspontot fogadják el. Hiszen egyre több ember vallja, hogy minél kevesebb gyógyszert kéne szednünk.

Az embereknek azt kell megérteni, hogy a "végigszedéssel" nem csökken, hanem nő az antibiotikumrezisztencia veszélye. A közvéleménynek meg kell értenie, hogy az antibiotikumok egy értékes, de véges fegyverünk, amit fontos megőriznünk.

A kulcsüzenet tehát az, hogy

1, A betegek azáltal vannak fölöslegesen a rezisztencia kockázatának kitéve, hogy hosszabb ideig szedik az antibiotikumot, nem pedig akkor, ha rövid ideig.

2, A közönséges fertőzések esetén nincs bizonyíték arra, hogy a rövidebb ideig szedett gyógyszer fokozná a rezisztens baktériumok kialakulását

3, A hatásos antibiotikumok megőrzése érdekében az antibiotikum szedést adott beteghez és betegségéhez kell igazítani.

A legtöbb esetben tehát a "szedjük végig" helyett azt a szabályt érdemes követni, hogy addig szedjük, amíg jól nem leszünk.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre