Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Az első három év mítosza

Sok téveses elképzelés él az emberek fejében a felnőttkorra is kiható gyermekkori hatásokról, s ezekben nem csak a laikusok, hanem a pszichológusok is hisznek, sőt, ők terjesztik ezeket a nézeteket. Ez nem egy anyának okoz szorongást, másoknak meg kölcsönöz indokolatlan fölényérzetet.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A gyermekkor felfogásának változása

A középkorban még mindenki arra használta a gyereket, amire jólesett neki. A gyermek fogyóeszköz volt. Még a 19. században is, a gyermekek fele érte meg a 10 éves kort. Az ipari forradalom után a kapitalizmus fellazította az osztályhatárokat, rátermettséggel, tudással és némi szerencsével (az angol happy /boldog/ szó a happen /megesik, talán/ szóból ered!) szegény sorból is fel lehetett emelkedni. E korban született meg a gyermek, mint "befektetés" eszméje. A kitaníttatott gyermek felemelkedése a család életét is jobbra fordíthatta. A rousseau-i nevelési eszmény az újkori törekvéseket foglalta össze (miközben Rousseau mind a hat gyermekét lelencházba adta). A gyermekről való gondolkodás a 19. század második felére érte el azt a morális ingerküszöböt, amely kezdte megengedhetetlennek tekinteni a gyermekmunkát. Az iparnak is szüksége volt már az egyre képzettebb, tanulni képes emberekre, s bevezették a népoktatást. Az eszmék és a törvények persze csak lassan formálták át a napi gyakorlatot, s leginkább a 20. századra terjedt el a közép- és felsőosztályban a romlatlan gyermekkor idealizálása. A gyermekpszichológia (Jean Piaget, Henry Wallon) megmutatta a gyermeki lelkület sajátos fejlődését is, s ez még inkább a speciális bánásmód és tanítási módszertan szükségességét támasztotta alá. A második világháború után megszaporodtak az árvaházak, s a kutatók felfigyeltek az érzelmi elhanyagolás negatív hatásaira (René Spitz).


A kötődéselmélet tévedései

John Bowlby fogalmazta meg a kötődéselméletet, ami annyit tesz, hogy az embergyereknek biológiai és pszichológiai szükséglete egy állandó szülő vagy gondviselő, akihez kötődhet. Mary Ainsworth, Bolwby követője, némi pszichiátriai beütéssel, kötődési stílusnak nevezett kategóriákat hozott létre annak osztályozására, hogy a gyermek biztonságosan, ambivalensen vagy elutasítóan reagál-e az anyai közeledésre és megnyugtatásra az un. idegen helyzetben, azaz, amikor az anya a kisgyermeket egy barátságos idegennel három percre magára hagyja. Az elmélet hallatlan népszerű lett a kötődési stílusok jószerivel diagnosztikus kategóriákká váltak, rengeteg pszichopatológiai elváltozást kezdtek a nem biztonságos kötődési stílushoz kapcsolni, a felnőttkori életvezetési, kapcsolati és személyiségproblémák univerzális magyarázóelvévé kezdett válni. Három igazolatlan feltevést is magában rejtett azonban a teória: az egyik, hogy a gyermek kötődési módját kizárólag az anya viselkedése alakítja ki; a második, hogy az így szerzett tapasztalatok kihatnak egy életre; a harmadik, hogy az idegen helyzet hiteles mérőeszköze a kötődési stílusnak.

1,Bowlby teóriája evolúciós alapokon nyugodott: az emlősállatok kicsinyei, így az embergyermek is, veleszületetten kötődik nevelőjéhez, legyen az akármilyen is, hisz még a rossz szülő is nagyobb garancia az életben maradásra, mint egyedül maradni. Súlyos tévedés tehát azt hinni, hogy a kötődést a "jó anya" alakítja ki.

2,A kutatások a második feltevést sem igazolták: a gyermekkori és felnőttkori kötődési stílus között sok kutatás nem talált semmilyen kapcsolatot.

3,Az is melléfogás, hogy a kötődéselmélet nem vesz tudomást a veleszületett temperamentum jellemzőkről, és arról, hogy a viselkedés kb. 50%-ban genetikailag kódolt. A félénknek született gyermekek (általában fokozott jobbféltekei működésűek) egytől-egyig ambivalensen kötődőnek bizonyulnak, mert nehezen nyugodnak meg anyjuk visszatérésekor. A bölcsödébe járók viszont annyira megszokják az anya távollétét és az idegenek jövését-menését, hogy nagy valószínűséggel -a súlyos patológiákkal összekapcsolt- elkerülő kötődést mutatják. Az sem mellékes, hogy a gyermek viselkedését kulturálisan jellemző értékek is alaposan átformálták, pl. keleten a gátolt, dependens gyermek, nyugaton a magabiztos, önálló az ideál. Ezért pl. az idegen helyzetben mérve a japán gyerekek negyede ambivalensen kötődőnek, a német gyerekek 70-80%-a pedig kötődést kerülőnek bizonyult, de ez semmit nem árul el a gyermekek lelki egészségéről.


Tudomány helyett moralizálás

A kötődéselmélet valójában sokkal inkább egy morális ítélkezés a "rossz anya" felett, mintsem tudományos teória. Mint annyiszor a tudományban, a fehér, középosztálybeli, nem dolgozó anyáktól elvárt nevelési stílus vált tudománynak álcázott ideológiává. A gyermekükből boldog felnőttet kívánni nevelő anyák persze vevők minden olyan receptre, amely a nevelés "szent elveit" követő anyáknak garantálja a tökéletesen felnövekvő gyermeket. A kötődési nevelés mára vallássá vált, s az amerikai Sears házaspár az irányzat felkent papja és papnője. A követők tökéletes, a gyermek minden rezdülésére rezonáló anyákká szeretnének válni, a gyermek minden szükségletét nagy-nagy szeretettel és odaadással akarják kielégíteni. Searsék úgy állítják be, mintha ez volna ősidők óta a természetes, s a természeti népeknél ma is így nevelik a gyermekeket. A valóság ezzel szemben az, hogy a nagy gyermekhalandóság miatt a természeti népeknél az anyák, bár a gyermek szükségleteit kielégítik , mindeközben gondosan kerülik az érzelmi kötődés kialakulását, még etetés közben sem néznek a gyermekre, nem beszélnek hozzá, sokat fegyelmezik, és sok népnél még nevet sem adnak sokáig a gyermeknek. A gyereket kézről-kézre adják, sokszor az szoptatja meg, akinek épp a kezében van.

A nevelés nem mindenható

A korai évek meghatározó jellegébe vetett hitet azok a kutatások is megalapozták, amelyek bizonyították, hogy az ingermegfosztottságban felnőtt kis állatok később agyfejlődési és észlelési zavarokban szenvednek. Ebből következett, hogy már a magzatnak klasszikus zenét kell hallgatnia, s később a babát majd a gyermeket mindenféle izgalmas oktató-fejlesztő játékkal kell körülvenni, mert ettől fejlődik az agya. Szélsőséges ingermegvonás azonban csak laboratóriumban lehetséges, emberi környezetben ilyen nem fordulhat elő. A gyermek fejlődését olyan genetikai program irányítja, amely a mostoha körülmények dacára biztosítja a normál érési folyamatokat. A kutatások nem igazoltak e tekintetben érdemi különbségeket, a hiedelmeket az az igény tartja életben, hogy sok anya szeretne hinni abban, hogy erőfeszítései nem lesznek hiábavalók, gyermeke különb lesz a "nemtörődöm" anyák gyermekeinél.

Egy gyermek fejlődését felmérhetetlenül sok tényező határozza meg, a kutatások nem igazolják azt, hogy a gyermekkori hatásokból következtetni lehet a felnőttkori sikerességre. Sokszor tapasztalni, hogy a mostoha körülmények közt felnövők az igazán ambiciózusak felnőtt életükben. Az örökölt tulajdonságok és a szocializált értékek meghatározóbbak, mint az odaadó anyai gondoskodás.

Természetesen ki-ki munkálkodjon gyermeke felnevelésén, ahogy csak tud, de ne akarjuk tudományos érvekkel igazolni egy elit réteg nevelésről alkotott nézeteit. Jó lenne, ha minden gyermek boldogan, szeretetben nőne fel. De sajnos a szociális helyzet, a megfelelő táplálkozás, a továbbtanulás elérhetősége sokkal inkább meg fogja határozni a későbbi sikerességet, mint a szülő nevelésről alkotott felfogása.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Szendi G: Szárnyakat adni. Kitartó és kiváló gyermekek nevelése. Jaffa, 2017.