Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Az érelmeszesedésről

Ha valaki felkeres egy kardiológust, vagy beleolvas a szakirodalomba, megtudhatja, hogy a mai orvoslás tudomást sem vesz az érelmeszesedés valódi okairól és ebbe még jó sokáig igen sokan fognak idő előtt belehalni.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A csőlátás a nyugati orvostudományban nem szemészeti, hanem gondolkodási probléma. A csőlátás abban áll, hogy az emberi megbetegedéseket a mai orvostudomány úgy látja, mintha az emberi faj 60 évvel ezelőtt alakult volna ki az USA-ban és Európában. Mindenki, aki ez előtt élt, vagy más földrészeken él, pl. velünk párhuzamosan létezik primitívebb társadalmakban, az nincs, vagy érdektelen. Ebből következik, hogy a mainstream orvoslás szerint az emberi faj működése a nyugati ember tanulmányozásával megismerhető, betegségeinek oka kideríthető. A per pillanatnyi táplálkozásunk az Egyetemes Emberi Táplálkozással egyenlő, azt tehát külön nem is érdemes vizsgálni. A múltbeli adatok is csak annyiban érdekesek, hogy bizonyítják, jól látják a dolgokat. Amikor kiderül, hogy régen is volt rák, az onkológia örömmámorban úszik, mert bizonyítva látja, hogy a génmutáció az emberrel egyidős. Ahogy öregszünk, mondják, úgy nő a rák kockázata. S mivel a nyugati társadalmak elöregednek, hát mi sem természetesebb, hogy nő a rákhalálozás.

Egy kis mumológia

Ugyanezt a nótát fújják a kardiológusok is, mióta a Hórusz vizsgálat keretében kimutatták egyiptomi, perui, amerikai őslakos indiánok és az aleutian szigeti unangan vadászó-gyűjtögető nép múmiáin az ateroszklerózis (nevezzük "érelmeszesedésnek") nyomait (Thompson és mtsi., 2013). A Hórusz-vizsgálat kutatói egyből le is vonták a tanulságot: "az ateroszklerózis az öregedés velejárója, és nem valami specifikus étrend vagy életmód következménye". A Hórusz vizsgálatot vezető Randall Thompson azóta is szállítja a muníciót ehhez az ideológiához, mert 2014-es összefoglalójában munkatársaival együtt tovább bizonygatják, hogy a világ minden tájáról származó múmiákban egyöntetűen kimutatható az érelmeszesedés (Thompson és mtsi., 2014). Korábbi vizsgálataik eredményéhez hozzácsapták még Ötzi-t, az 5300 éves alpesi vadászt, akiben ugyancsak kimutatták a nyaki verőérben, a combartériában és az aortában a meszesedést. A gyűjteménybe bekerült még egy Góbi sivatagból előkerült idős ember múmiája, szintén érelmeszesedéssel, s egy reneszánszkorabeli nápolyi király. Thompsonék elégedetten jelentették ki, hogy a legkülönfélébb korokból származó, legkülönfélébb életmódot élő embereknél bizonyították az érelmeszesedést, ami mintázatában megegyezett a modern embernél ismert meszesedéssel - azaz az érelmeszesedés az emberiséggel egyidős. De, ha csak a múmiák felől közelítjük meg a kérdést, már az is gyanút ébreszthet bennünk, hogy pl. a Szicíliában talált, 1773 és 1858 közt elhunyt 50 év feletti 23 múmiából mindössze egynél találtak érelmeszesedést (Piombino-Mascali és mtsi., 2017). A vilniusi múmiáknál pedig az érelmeszesedést elég egyértelműen az életmód (Piombino-Mascali és mtsi., 2014) és a TBC fertőzés magyarázta (Piombino-Mascali és mtsi., 2015).


Nyilván a prekoncepciók határozzák meg, egyes kutatók milyen adatoknak örülnek meg és miket mellőznek. A múmiák kapcsán pl. nem elég megállapítani, hogy a "legkülönfélébb" életmódot élték, hanem ennél kicsit pontosabban is nevén lehet nevezni, hogy az egyiptomiaktól a perui múmiákig, mindegyik földművelő népből származott, azaz táplálékukat a gyorsan felszívódó szénhidrátok alkották. Azaz, bár ételeik bizonyára nagyon különböztek egymástól, alapvetően mégis ugyanazt ették. Kivétel az unangan nép egyedei, akik viszont az inuitok életét élték, és a tradicionális életformát élő inuitokat is jellemzi az érelmeszesedés, dacára annak, hogy a sok omega-3 miatt ritka náluk a szívbetegség (Pedersen és mtsi., 2003). Az sem közömbös, hogy e két utóbbi nép múmiáit leszámítva mindig az uralkodó osztály múmiáit vizsgálják, akik életükben bőségben éltek. További tényezők, amelyek a vizsgált népeknél fokozták az érelmeszesedést: a zárt térben való tüzelésből származó füst belélegzése, a különböző fertőzések és gyulladásos betegségek - mindezek növelték a szervezet gyulladásszintjét és ez az egyik oka az érelmeszesedésnek (Thomas és mtsi., 2014).

Ideológia vagy tudomány?

A kérdés igazából az, mennyire hihetünk annak a múmiákból és a modern emberből kiinduló általánosításnak, hogy az ember genetikailag predesztinált az érelmeszesedésre, amit az életmód maximum súlyosbíthat, de meg nem előzhet? A válasz nem közömbös, hiszen másként fogalmazva, tudunk-e tenni valamit is az érelmeszesedés és a kardiovaszkuláris megbetegedés és halálozás ellen, vagy kár strapálni magunkat, a végzet a génekbe van megírva. Mivel az orvostudomány csőlátása miatt máig adós az ateroszklerózis magyarázatával, legegyszerűbb a génekre fogni. De tényleg olyan rejtélyes betegség az ateroszklerózis?

Samuel Wann és munkatársai elemzésükben arra figyelmeztetnek, hogy ez a csőlátás bizony félrevezető. Az emberiség története nem a földműveléssel kezdődött. Ha szemügyre vesszük a kitavai pápuákat vagy az Amazonas vidékén élő Tsimanékat, náluk nyomát nem leljük a szívbetegségnek, magas vérnyomásnak, azaz, ha a legmodernebb CT-vel ki is lehetne esetleg mutatni az érelmeszesedés halvány nyomait, az nem tud olyan komoly lenni, hogy bármi tünetet okozna a 70 évig simán elélő természeti embernek (Wann és mtsi., 2014). Stephen Lindeberg könyvében, a "Táplálék és nyugati betegség"-ben kb. 20 boncolásos vizsgálatot idéz, amelyek szerint a természeti emberekben nyomát nem találták az érelmeszesedésnek (Lindeberg, 2010). Az egyik vizsgálatban egy új-guineai városban 727 elhunyt boncolásos vizsgálatával háromnál találtak koszorúér szűkületet és 97-nél aortameszesedést. Egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat szerint a bal oldali leszálló szívartériában az amerikai fehérek 9%-ánál, míg a dél-afrikai feketék 76%-ánál nem lehetett kimutatni meszesedést. Az International Atherosclerosis Project ("Nemzetközi Ateroszklerózis Projekt") a maga idejében nagy volumenű vizsgálat volt, amelynek eredményei a Cardiovascular disease in the tropics ("Kardiovaszkuláris betegségek a trópusokon") kötetben jelentek meg. Az ateroszklerózist tárgyaló fejezetben Carlos Restrepo patológusprofesszor leírja, hogy a legkülönbözőbb területekről 23 ezer artériát és aortát gyűjtöttek be 10 és 69 év közötti elhunytaktól. A szívbetegségben, diabéteszben vagy olyan betegségben szenvedőket, akiknél a betegség következtében károsodott az érfal, kizárták a vizsgálatból. A S?o Pauló-i feketék körében a 45-54 évesek közt 4%-ban, az 55-64 évesek közt 6%-ban lehetett kimutatni meszesedést a szív koszorúereiben (Restrepo, 1974). A fejlett országokban ezzel szemben az 50 év felettiek 80%-nál meszesedést találni a koszorúerekben (Tuzcu és mtsi., 2001).


Mindez egyértelműen bizonyítja, hogy bizony az életmódnak, beleértve vastagon a táplálkozást, alapvető szerepe van az ateroszklerózis kialakulásában. A mai kardiológusok csak gyorsan felszívódó szénhidrátot fogyasztó embereket látnak, naná, hogy mindegyikben már fiatal korától kezdve megjelenik az érelmeszesedés valamilyen mértékben. A vizsgált múmiák többsége ugyancsak keményítőalapú táplálkozást folytatott, miért is volna más a vizsgálati eredmény?

Bujkál bennem az a nyugtalanító kérdés, hogy lehet ennyire korlátolt a kardiológia, vagy a múmiákat mának szóló tanulságként kutató csoportok? Hogy lehet releváns kutatásokat mellőzni, amikor súlyos kijelentéseket tesznek az ateroszklerózis megelőzhetőségéről?

A hiányzó puzzledarabka

Weston Price fogorvos még a 19. század végén a fejébe vette, hogy kideríti, miért romlik a nyugati ember fogazata. Feleségével beutazták a világot, vizsgálták a különféle népek, köztük a természeti népek táplálkozását és egészségi állapotukat. Még a mai orvostudomány szempontjából is "vad" következtetésekre jutottak: ahol friss, zöld füvet legelő állatok tejét és a belőle készült tejtermékeket fogyasztják, ott ritkább a szívbetegség. Könyve 1939-ben jelent meg, s mivel a nácik éppen a fajelméletüket csiszolgatták, elég rosszul vette ki magát, hogy Price könyvének címe "Táplálkozás és testi degeneráció" volt (Price, 1945/2006), s rögtön rásütötték, hogy eugenikus. Holott tényleg degenerálódik a modern ember, ezen nem kell megsértődni. Elég csak arra gondolnunk, hogy a kardiovaszkuláris megbetegedések még a 19. században is igen ritkák voltak, s az 1920-as évektől kezdett csak egyre gyakoribbá válni.

Price rosszkor, rossz marketinggel próbálta átadni megfigyeléseit, miszerint a legeltetett állatok tejében van egy X-aktivátornak nevezett vitaminszerűség, ami a modern ember étrendjéből már hiányzik. Miért? Mert a szarvasmarhák már nem legelnek. Eszik a szóját, a kukoricát, a hallisztet, meg ki tudja még mit.

Persze, ha el is süllyedt Price felismerése, a tudomány előbb-utóbb más úton újra felfedezte azt. Az 1980-as években kezdték kutatók vizsgálgatni, hogy a K-vitamin mit csinál a véralvadás folyamatában. Ekkor derült ki, hogy van egy másik K-vitaminváltozat, amit elneveztek K2-vitaminnak, és ez vagy 14 féle fehérjét képes aktiválni. A fehérjék egyik típusa az érfalban termelődik, és ha K2-vitamin hozzákötődik, azaz aktiválja, akkor ez a fehérje, mint valami nyáját legeltető pásztor, a kalciummolekulákat eltereli az érfaltól. Mi több, a már meglévő mészlerakódásokat is elkezdi lebontani (Willems és mtsi., 2014).

Milyen érdekes, hogy a K2-vitamint már minden vitaminboltban megvehetjük, de a kardiológusok még mindig nem akarnak tudomást venni róla. Pedig nem vitaminboltokban kéne kiművelődniük, elég volna csak a szakirodalmat olvasniuk. A Rotterdam vizsgálat elég nagyot szólt 2004-ben ahhoz (Geleijnse és mtsi., 2004), hogy mindenkinek meg kellett volna hallania, akinek a fülébe nem éppen a koleszterincsökkentőt ajánlgató orvoslátogató duruzsolt, elvonva a figyelmét a lényegről. Ebben a vizsgálatban az derült ki, hogy akik sok érett sajtot ettek, azoknak felére csökkent a szív és összhalálozás kockázata és az aorta meszesedése. A sajtok érlelése során bizonyos baktériumok a K2-vitamin különféle alfajait (Mk-1-től Mk-14 tart a sor) termelték. A vizsgálatnak két fontos tanulsága volt: a K1 vitamin nem rúgott labdába érelmeszesedés ügyben, a K2-vitamin viszont viszonylag csekély mennyiségben is ilyen komoly védőhatást gyakorolt. Tíz dkg gauda sajt 75 mikrogramm K2-vitamint tartalmaz. Persze, ennyit azért kevesen esznek meg minden nap, de a vizsgálatban a védőhatás már 32 mikrogramm felett megjelent.

A vérben nem a K2-vitamint szokták mérni, hanem az érfalban termelődő aktiválatlan fehérje mennyiségét. Mivel a nyugati népesség eleve K2-hiányban szenved, leginkább olyan csoportokat lehet összehasonlítani, akikben vagy nagyon komoly a hiány, vagy csak kisebb mértékű a hiány. Egy kutatócsoport súlyos aortameszesedésben szenvedőket követett 40 hónapon át. Az aortameszesedés azért kellemetlen, mert egyrészt magas vérnyomást okoz, másrészt az aorta meg tud repedni, és akkor az illetőnek annyi, hacsak nincs éppen a műtőasztalon. Akiknek kisebb volt a K2-hiányuk, azoknak 5%-a, akinek súlyos volt a hiánya, azoknak 38%-a halt meg a 40. hónap végéig (Ueland és mtsi., 2010). Akik meg mindig is sok K2-t fogyasztottak, azoknak nincs aortameszesedésük.

Ha megint nekifutunk a mumológusok eredményeinek, akkor azt mondhatjuk, hogy a szénhidrátokban K2-vitamin nem igen van, ahogy az inuitok sem jutnak túl K2-höz táplálkozásukkal. Ezzel szemben a szicíliai múmiák étrendje sokkal jobban hasonlíthatott a tradicionális táplálkozáshoz, s manapság is a mediterrán étrendet szívvédő hatásúnak találták. Szóval nincs itt semmi rejtély, az ateroszklerózis egyértelműen a táplálkozással függ össze, s elég szelektíven kell olvasni a szakirodalmat ahhoz, hogy szakemberek még mindig hihessenek az érelmeszesedés elkerülhetetlenségében.

Egy ismerősöm a magas vérnyomásával éppen most volt egy neves kardiológusnál, aki egyedül a sószegény étrendet ajánlotta neki. Nyilván elfoglalt ember, nem ér rá össze-vissza olvasgatni. Én a fogyást, az omega-3-at, a D- és K2-vitamint ajánlottam. Vajon melyik fog segíteni?

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Geleijnse, J. M. et al. 2004. Dietary intake of menaquinone is associated with a reduced risk of coronary heart disease: The Rotterdam Study, J Nutr, 134(11):3100-3105.

Genti Gy. 2007. Az oszteoporózis támogatottságának új irányelvei, Magyar Orvos, 15(2):39-40.

Murphy WA Jr, Nedden Dz, Gostner P, Knapp R, Recheis W, Seidler H. The iceman: discovery and imaging. Radiology 2003;226: 614-29

Pedersen, H. S. et al. 2003. Atherosclerosis in coronary arteries and aorta among Greenlanders: An autopsy study, Atherosclerosis Sep, 170(1):93-103.

Piombino-Mascali D., Jankauskas R., Tamoši?nas A., Valančius R., Thompson R.C., and Panzer S. (2014) Atherosclerosis in mummified human remains from Vilnius, Lithuania (18th-19th centuries AD): a computed tomographic investigation. American Journal of Human Biology, 26: 676-681.

Piombino-Mascali D, Jankauskas R, Tamošiunas A, Valančius R, Gill-Frerking H, Spigelman M, Panzer S. Evidence of probable tuberculosis in Lithuanian mummies. Homo. 2015 Oct;66(5):420-31.

Piombino-Mascali D, Jankauskas R, Tamošiunas A, Valančius R, Thompson RC, Panzer S. Atherosclerosis in mummified human remains from Vilnius, Lithuania (18th-19th centuries AD): a computed tomographic investigation. Am J Hum Biol. 2014 Sep-Oct;26(5):676-81.

Piombino-Mascali,D; Zink, AR; Panzer, S: Paleopathology in the Piraino mummies as illustrated by X-rays. Anthropological Science, 2017, 125(1):25-33.

Price, W. A. 2006/1945. Nutrition and physical degeneration: A comparison of primitive and modern diets and their effects (17th printing), Price-Pottenger Nutrition Foundation, La Mesa, California.

Restrepo, C. 1974. Atherosclerosis. In: Shaper, A. G. - Hutt, M. S. R. - Fejfar, Z. Cardiovascular disease in the tropics, British Medical Association, London, 125-147.

Rezaieyazdi, Z. et al. 2009. Reduced bone density in patients on long-term warfarin, Int J Rheum Dis, 12(2):130-135.

Thomas GS, Wann LS, Allam AH, Thompson RC, Michalik DE, Sutherland ML, Sutherland JD, Lombardi GP, Watson L, Cox SL, Valladolid CM, Abd El-Maksoud G, Al-Tohamy Soliman M, Badr I, el-Halim Nur el-Din A, Clarke EM, Thomas IG, Miyamoto MI, Kaplan HS, Frohlich B, Narula J, Stewart AF, Zink A, Finch CE. Why did ancient people have atherosclerosis?: from autopsies to computed tomography to potential causes. Glob Heart. 2014 Jun;9(2):229-37.

Thompson RC, Allam AH, Zink A, Wann LS, Lombardi GP, Cox SL, Frohlich B, Sutherland ML, Sutherland JD, Frohlich TC, King SI, Miyamoto MI, Monge JM, Valladolid CM, El-Halim Nur El-Din A, Narula J, Thompson AM, Finch CE, Thomas GS. Computed tomographic evidence of atherosclerosis in the mummified remains of humans from around the world. Glob Heart. 2014 Jun;9(2):187-96.

Thompson, R. C. et al. 2013. Atherosclerosis across 4000 years of human history: the Horus study of four ancient populations, Lancet, 381(9873):1211-1222.

Tuzcu, E. M. et al. 2001. High prevalence of coronary atherosclerosis in asymptomatic teenagers and young adults: Evidence from intravascular ultrasound, Circulation, 103(22):2705-2710.

Ueland, T. et al. 2010. Undercarboxylated mátrix Gla protein is associated with indices of heart failure and mortality in symptomatic aortic stenosis, J Intern Med, 268(5):483-492.

Wann LS, Thompson RC, Allam AH, Finch CE, Zink A, Frohlich B, Kaplan H, Lombardi GP, Sutherland ML, Sutherland JD, Watson L, Cox SL, Miyamoto MI, Stewart AF, Narula J, Thomas GS. Atherosclerosis: a longue durée approach. Glob Heart. 2014 Jun;9(2):239-44.

Willems BA, Vermeer C, Reutelingsperger CP, Schurgers LJ. The realm of vitamin K dependent proteins: shifting from coagulation toward calcification. Mol Nutr Food Res. 2014 Aug;58(8):1620-35.