Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi G:
Az influenzáról, a D-vitaminról és az oltások hatástalanságáról

Megjelent: Amiről az orvos nem mindig beszél 2018. dec. számában

"A influenzafertőzés ellen a leghatásosabb védekezés a védőoltás, a cseppfertőzés megakadályozása, s a betegség kialakulása után az azonnal megkezdett antivirális szerek szedése enyhítheti a betegség lefolyását. " Ehhez hasonló mondatokat hallhatunk és olvashatunk orvosi és közegészségügyi szakemberektől. Sajnos ennek a mondatnak egy szava sem igaz, leszámítva azt, hogy az influenza valóban létező megbetegedés.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Fertőző-e az influenza?

Az influenzakérdésben a tisztánlátást nehezíti, hogy télen laikus és szakember is hajlamos a lázas megbetegedést influenzának tekinteni. A tudományos vizsgálatok tárgya viszont a laboratóriumban igazolt influenza, így az itt idézett eredmények a valódi influenzára vonatkoznak.

Az influenza kapcsán tett több száz éves megfigyelések ezt gyakran megkérdőjelezték. Egy megfigyelő az 1729-es exeteri influenzajárványról azt írta, hogy "legalább kétezer ember betegedett meg egyetlen éjszaka leforgása alatt" (Hope-Simpson, 1985). August Hirsch 1883-as, fertőző betegségekről írott kézkönyvében másokat is idézve kijelentette, hogy az influenza nem tűnik ragályosnak, mivel a járvány terjedése független a személyek egymással való érintkezésétől, s a felgyorsult közlekedés mit sem változtatott a korábbi évszázadokban megfigyelt terjedés sebességén (Hope-Simpson, 1985). Edgar Hope-Simpson a délnyugat-angliai Gloucestershire megye egyházközségeinek anyai könyvei alapján az 1600-as évektől bizonyította, hogy a megyében az influenza mindig egy időben tört ki az Anglia egész más területein kialakult járványokkal együtt. (Hope-Simpson, 1983). Hope-Simpson az egyidejű megjelenést egymástól egészen távoli megyék halálozási adatai alapján is igazolta (Hope-Simpson, 1986). Huszonhat év járványait elemezve igazolták, hogy az USA-ban és Franciaországban a járványok mindig egy időben alakultak ki (Viboud és mtsi., 2004). A személyről-személyre terjedés feltevése valójában egy dogma, ami elfedi azt a homályt, ami körbelengi az influenzát. Ma már könnyű elhinni, hogy a rengeteg utazó terjeszti el az influenzát. Csak akkor lennénk bajban, ha ki akarnánk számolni, milyen gyorsan kéne mozognia a térben a fertőző személyeknek, s találkozások milyen villámsebes láncolata kellene ahhoz, hogy igen rövid idő alatt megfertőződjön egy több ezer településből álló ország vagy egy kontinens. A Mikuláséhoz mérhető ez a teljesítmény, aki egy éjszaka végig látogatja a világ minden gyermekét, több millió tonna ajándékot osztva szét közöttük. S ugyancsak talányos, miért mindig csak az egyik féltekén van járvány, holott az utazások nem korlátozódnak a féltekén belülre. Hogy lehet az, hogy az utazók nem fertőzik meg a másik féltekén élőket is, ha az influenza annyira fertőző?


De nem is kell rögtön világméretekben gondolkodnunk. Hope-Simpson 8 éven át figyelt családokat, és ezek 70%-ában csak egy családtag fertőződött meg, s a betegség nem adódott át a többi családtagra (Hope-Simpson, 1979). Más vizsgálatban az 1957-es Ázsiai influenzajárvány idején 60 családot követtek, s ha egy családtag megbetegedett, nem alakult ki "családi járványt" (Jordan és mtsi., 1958).

Mindez nem jelenti azt, hogy az influenzavírus ne volna kimutatható a kilélegzett apró nyálcseppekben és betegek által érintett felületeken, és ne lehetne ezek révén megfertőződni (Yan és mtsi., 2018). De az influenzát mégsem "behurcolják" egyik helyről a másikra, ennek ellenére a világjárványok esetén ugyanaz a vírus jelenik meg mindenhol. És nem világos, egyik ember miért betegszik meg, a másik meg nem.

A vírus altípusok eltűnése és megjelenése ugyancsak rejtélyes. Például 1947 és 1957 között a H1N1 A típus volt felelős a járványokért, majd ez a vírus hirtelen eltűnt, és felváltotta őt a H2N2, amely 1968-ig tündökölt, amikor is leváltotta őt a H3N2.

Edgar Hope-Simpson teóriája szerint az influenzavírus az emberekben él, és amikor "szezonja van", feltámad, és azokat betegíti meg, akik valamiért védtelenek vele szemben. A járvány végeztével a vírusok elbújnak a szervezetben a következő szezonig. A meglapuló vírus mutálódik, és a mutánsok közül az lesz a legéletképesebb, amellyel szemben kevesen védettek. Maurice Hilleman víruskutató kimutatta, hogy az egyes influenzatörzsek 68 éves ciklusonként jelennek meg újra és újra. Ez a ciklusidő nagyjából egyezik az átlagos élethosszal, vagyis ennyi idő alatt "fogynak el" azok, akik még találkoztak az adott vírustörzzsel (Hilleman, 2002). Hope-Simpson lappangó vírus teóriájának gyengéje, hogy eddig még nem sikerült a rejtekhelyüket megtalálni. Jól tudjuk azonban, hogy az emberi genom 5-8%-át un. endogén retrovírustöredékek alkotják, amelyek sok százezer-millió éves fertőzések maradványai (Belshaw és mtsi., 2004). De gondolhatunk a bárányhimlő vírusra is, amely az idegdúcokban lapulva várja a "jobb időket", hogy övsömört okozhasson; ezt a trükköt mellesleg Hope-Simpson leplezte fel. Úgyhogy a bujkáló influenzavírus nem teljesen földtől elrugaszkodott gondolat, és feltételezése sok mindent megmagyaráz.

Hope-Simpson influenzával kapcsolatos legnagyobb felismerése az volt, hogy megvilágította az influenza szezonális jelentkezésének valódi okát. De erről később.


Hatásosak-e a védőoltások?

A közegészségügy a vakcinaiparral karöltve minden influenzaszezon előtt igyekszik minél több embert rábeszélni az oltásra, mondván ez véd a súlyos, akár halálos szövődményekkel szemben.

Érdemes tisztázni, hogy a hatásosság és a hatékonyság mást-mást jelent. A hatásosságot úgy vizsgálják, hogy a beoltott vizsgálati személyeknél kimutatható-e az oltásra adott immunválasz. A hatékonyság azonban kicsit más, az ugyanis azt mutatja meg, mennyire véd a való életben az oltás az influenzával szemben. A hatásosság a forgalombahozatal feltétele, a hatékonyság viszont mindig utólag derül ki.

Gyakori, hogy az oltóanyaggyártás során a tyúktojásban szaporított vírus mutálódik, és így az oltás nem az ellen véd, ami ellen tervezték. Így járt az oltóanyagipar 2012-13-ban, 2014-15-ben és 2016-17-ben is (Skowronski és mtsi., 2014; Xie és mtsi., 2015; Zost és mtsi., 2017). De még ha sikerül is eltalálni a népességben keringő vírust, az oltások nem mutatják azt a hatékonyságot, amit a közegészségügy és a vakcinaipar propagandaként terjeszt.

Negyvenegy, két évnél idősebb gyerekekkel végzett vizsgálat elemzése szerint a legyengített élő vírussal történő oltás 14%-os, az elölt vírussal való oltás 20%-os védettséget nyújtott az influenzával szemben (Jefferson és mtsi., 2018). Két évnél fiatalabb gyerekeknél sem az oltás hatékonyságát, sem biztonságosságát nem vizsgálják, ennek ellenére az oltást ma már csecsemőknek is ajánlják.


Egy vizsgálatban a háromkomponensű elölt vírussal oltott gyerekek - ha elkapták mégis az influenzát- 3.6-szer valószínűbben kerültek kórházba, mint a nem oltottak (Joshi és mtsi., 2012). A háromkomponensű oltás egy másik vizsgálatban nem védte meg a gyerekeket az influenzától, ráadásul a placebocsoporthoz képest 4.34-szer valószínűbben kaptak el nem influenza eredetű vírusos légúti fertőzéseket is (Cowling és mtsi., 2012).

Felnőtteknél az influenzaoltás hatékonysága 52 vizsgálat elemzése alapján 1.4%-os volt, és a kórházi kezelést igénylő esetek arányát 0.6%-kal csökkentette le (Demicheli és mtsi., 2018a).

Terhes nők esetében az oltás 1%-os hatékonyságú volt, és az oltott nők 3.7%-nál védte meg az újszülöttet a fertőzéstől (Demicheli és mtsi., 2014).

Lone Simonsen és munkatársai 2005-ben 33 influenzaszezon adatait elemezve azt mutatták ki, hogy miközben az USA-ban a 65 év felettiek oltottsága 15%-ról 2001-re 65%-ra nőtt, az influenza eredetű halálozás nem csökkent (Simonsen és mtsi., 2005). Ami különösen azért furcsa, mert időközben jelentősen fejlődött az intenzívosztályos kezelések színvonala. Egy olasz vizsgálat ugyancsak nem tapasztalt 65 év felett a növekvő átoltottság ellenére sem halálozáscsökkenést (Rizzo és mtsi., 2006).

Egy 2018-as elemzés 8 klinikai vizsgálat alapján az influenzaoltást 65 év felettieknél 3%-os hatékonyságúnak találta (Demicheli és mtsi., 2018b).

Az oltások hatékonyságát áttekintő elemzések visszatérő konklúziója, hogy az elemzett vizsgálatok többsége elfogult, így az eredmények megbízhatatlanok.

Egy biztos: az influenza elleni oltás hatásossága és előnyei alapvetően megkérdőjelezhetők.


Oltásmellékhatások

Minden kezelésnek, így az oltásoknak is lehet mellékhatása. Mivel az oltások csekély védettséget nyújtanak, a súlyos mellékhatásokat ennek fényében kell mérlegelni, Az influenzaoltások történetében emlékezetes az 1976-os USA-beli influenzapánik, aminek hatására sietve már 35 millió embert beoltottak, amikor kiderült, hogy az oltás követően egyeseknél Guillain-Barré szindróma (részleges vagy teljes bénulással járó idegrendszeri megbetegedés) alakul ki. Az oltási kampányt követően 532 Guillain-Barré szindrómás beteget azonosítottak be, közülük 32 meghalt (Schonberger és mtai., 1979). Ma egymillió oltásra 3 ilyen eset jut (Romio és mtsi., 2014). 1999-2015 között az USA-ban 841 Guillain-Barré szindrómás esetet regisztráltak (Veitia és mtsi., 2016).

A 2009-10-es "világjárvány" félelemmarketingjével sok millió embert győztek meg az oltás fontosságáról. A Pandemrix nevű oltóanyaggal 30 millió embert oltottak be. Hamarosan a svéd és finn hatóságok jelezték, hogy különösen a fiatal emberek közt, országonként eltérő mértékben - 5-14-szer - több narkolepsziás esetet jelentettek. A narkolepszia egy gyógyíthatatlan kór, a beteg aluszékony és bármelyik pillanatban összeeshet és elalhat (Sarkanen és mtsi., 2018). Az influenzaoltásban található higany veszélyes lehet a magzatra. Egy vizsgálatban 2008-tól 2011-ig hasonlították össze az oltásmellékhatásként jelentett halvaszületések arányát. Általában egymillió terhes nőre 7 magzatelhalás esik, ám 2009-10-ben duplaoltást adtak, aminek hatására 11.4-szeresére nőtt a jelentett esetek száma (Goldman, 2013). A mellékhatásjelentés önkéntes, így becslések szerint a valós esetek száma akár ennek a tízszerese is lehet.

Az antivirális szerek megelőzik, ill. enyhítik az influenza lefolyását

A 2009-2010-es kamunak bizonyult világjárvány ürügyén a WHO a Tamiflu-t (oseltamivir) alapvető gyógyszernek minősítette, és a világ kormányai hatalmas készleteket halmoztak fel belőle, hogy a influenzaoltás elérhetősége előtt is kezelni tudják a halálosnak ígérkező járvány korai áldozatait is. A másik ilyen antivirális szer a Relenza (zanamivir). Egy 2014-es elemzés azonban kimutatta, hogy mind a Tamiflu, mind a Relenza klinikai értelemben gyakorlatilag hatástalanok, kevesebb, mint egy nappal rövidítették meg a kialakult betegséget, és nem csökkentették a tüdőgyulladás és más súlyos szövődmények kockázatát és a kórházi kezelés szükségességét, holott ez utóbbi kettőért nevezték e szereket életmentőnek. Megelőzésre szedve 2-3%-os hatásúnak bizonyultak. Mivel a gyógyszereknek komoly mellékhatásaik vannak, a szerzők szerint a minimális előnyökért nem érdemes senkinek szedni, sem a kormányoknak felhalmoznia (Jefferson és mtsi., 2014). A gyártó csak Tamiflun 20 milliárdot keresett (Abbasi, 2014).


Az influenzajárványok okáról

Hope-Simpson felismerte, hogy nem a hideg az influenza oka, hanem az UV sugárzás intenzitásának lecsökkenése. Ez magyarázza, hogy a trópusokon az esős évszakban jelenik meg az influenza. Azt is felismerte, hogy az átlagosan 11 évente kialakuló fokozott napfolttevékenység, melynek során 4-13%-kal csökken a Földre érkező évi UVB sugárzás mennyisége, egybeesik a XX. századi súlyosabb világjárványokkal (Hope-Simpson, 1978). Az összefüggést John Yeung a 18-19. századi világjárványokra is bizonyította (Yeung, 2006). Ami a 2009-2010-es "világjárványt" illeti, mivel ebben az időszakban minimumon volt a napfolttevékenység, így, ha Hope-Simpson még élt volna, biztosan enyhe járványt jósolt volna, és így is lett.

John Cannell és munkatársai fejtették meg az UV-sugárzás és az influenza kapcsolatát: a napfény hatására keletkezik bennünk nyáron D-vitamin, s az ősz beköszöntével az emberekben folyamatosan csökkenni kezd a D-vitamin szintje. Amikor a népességben kritikus szint alá csökken a D-vitamin, az influenzavírus aktiválódik és kialakul a járvány (Cannell és mtsi., 2006). Az influenza nyáron is kimutatható, de járvány sosem alakul ki. Vizsgálatokban a magasabb D-vitaminszintűeknél 10-80-szor kisebb eséllyel lehetett élő vírussal megbetegedést előidézni, mint a D-vitaminhiányosokban (Cannell és mtsi., 2006). A D-vitamin hatására a velünkszületett immunrendszer antimikrobiális fehérjéi (a defenzivek és a katelicidinek) a légcsőben fokozott mértékben termelődnek, s elpusztítják az influenza és egyéb felső légúti vírusokat és baktériumokat is. A magas D-vitaminszint tehát általában is véd a felső légúti megbetegedésekkel szemben (Ginde és mtsi., 2009).

William Grant és Edward Giovannucci kimutatták, hogy az 1918-19-es spanyol influenzajárványban az USA-beli New Londonban négyszer gyakrabban haltak meg a spanyol influenzában, mint a 11 szélességi fokkal délebbre található San Antonioban (Grant és Giovannucci, 2009). Az USA déli államaiban mai is fele akkora az influenza eredetű halálozás, mint az északi államokban (Szendi, 2018b).

Melissa Li-Ng és John Aloia, olvasva Cannellék tanulmányát, újraelemezték vizsgálatuk adatait, amelyben eredetileg a D-vitamin csontritkulásra gyakorolt hatását vizsgálták. A napi 800 NE d vitamint szedő nők körében jelentősen lecsökkent, a 2000 NE-t szedők közt pedig gyakorlatilag megszűntek az influenzás megbetegedések (Aloia és Li-Ng, 2007).

Hat hónapos csecsemőknél igazolták, hogy a napi 400 NE D-vitaminnal szemben a napi 1200 NE D-vitamin felére csökkentette az influenzás megbetegedések számát, s a kialakult betegség enyhébb is, rövidebb idejű is volt (Zhou és mtsi., 2018). Egy japán vizsgálatban a decembertől márciusig adott napi 1200 NE D-vitamin iskolás gyerekeknél 62%-kal csökkentette le az influenzás megbetegedések számát (Urashima és mtsi., 2010).

Gyerekekkel végzett klinikai vizsgálatok összevont elemzése a D-vitamint szedőknél kétszeres védőhatást mutatott ki felső légúti vírusfertőzésekkel szemben (Charan és mtsi., 2012).

Az elemzések a D-vitamint szedőknél, vagy a magasabb D-vitaminszintűeknél általában 40-50%-os kockázatcsökkenést mutatnak ki az influenzára és egyéb felső légúti megbetegedésekre (Szendi, 2018b).

A D-vitamin felső légúti fertőzésekkel szembeni védőhatását és az influenzajárványokkal való kapcsolatát meggyőző elmélet magyarázza, valamint megfigyelések és vizsgálatok igazolják. Ennek ellenére a hivatalos orvostudomány és a közegészségügy tudomást sem vesz róla. A vizsgálatokban adott D-vitaminnál jóval többet érdemes szedni (lásd. a keretes írást), s a magas D-vitaminszint a legtöbb embert biztonságosan megvédi/védené az influenza és más légúti fertőzésekkel szemben.

Mint láttuk, a minden évben ajánlgatott védőoltás sok védelmet nem nyújt, viszont kockázatai -még ha ezek ritkák is - lehetnek. Ha összevetjük a felnőtteknél tapasztalt 1-3%-os vagy a gyermekeknél tapasztalt 14-20%-os védettséget a D-vitamin 40-50%-os védőhatásával, akkor egyértelműen a D-vitamin kerül ki győztesen. Szemben az oltásokkal, a megfelelő dózisban szedett D-vitaminnak nincs kockázata. A két megelőzési módot azonban nem érdemes szembeállítani; aki akarja, oltassa magát, az oltás mellett szedett D-vitamin csak növeli a védettségét.


Mennyi D-vitamint szedhetünk?

A D-vitaminajánlás körül igen nagy a zűrzavar, amit a hivatalos szervek gerjesztenek. Az, ókonzervatív nézeteiről ismert amerikai Orvostudomány Intézet (IOM) a napi 600 NE D-vitamint mindenki számára elégségesnek tartja, és a még biztonságosan szedhető maximális dózist 4000 NE-ben jelölte meg. Két kutató újraelemezte azokat a vizsgálatokat, amelyekre az IOM alapozta ajánlását, és kiderült, hogy durva számolási hiba történt: valójában 10-12-szer több, azaz legalább 6-8000 NE D-vitamin volna szükséges az IOM által megadott, igazából alacsony (20 ng/ml) D-vitaminszint eléréséhez (Veugelers és Ekwaru, 2014). Az IOM azonban, mintha mi sem történt volna, továbbra is érvényesnek tartja ajánlását. A klinikai vizsgálatokban a mai napig azért adnak szinte hatástalanul alacsony dózisokat, mert követik az IOM ajánlását. Amikor kutatásokban hónapokon át különböző dózisok hatását mérték, felnőtteknél 10 000 NE D-vitamin 70 ng/ml szintre emelte a D-vitamin szintjét a vérben. Mivel az ideális érték 50-70 ng/ml, télen, amikor napozással nem jutunk D-vitaminhoz, egy felnőtt napi 8-10 000 NE-vel érheti el az ideális D-vitamin szintjét (Szendi, 2018a). John Cannell szerint gyerekeknél 13 testsúly kg-onként nyugodtan adható 1000 NE, de betegség esetén ezt a dózist pár napig a 2-3-szorosára is lehet emelni. Felnőtteknél ajánlható módszer, hogy felső légúti megbetegedés kezdetétől 3-4 napig napi 50 000 NE D-vitamint szedjünk, mert ez jelentősen meggyorsítja a gyógyulást (Veugelers és Ekwaru, 2014).

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Abbasi, K: The missing data that cost $20bn. BMJ, 2014;348:g2695

Aloia J, Li-Ng M: Re: epidemic influenza and vitamin D. Epidemiol Infect 2007, 135(7):1095-1096.

Belshaw R, Pereira V, Katzourakis A, Talbot G, Paces J, Burt A, Tristem M. Long-term reinfection of the human genome by endogenous retroviruses. Proc Natl Acad Sci U S A. 2004 Apr 6;101(14):4894-9.

Cannell JJ, Vieth R, Umhau JC, Holick MF, Grant WB, Madronich S, Garland CF, Giovannucci E. Epidemic influenza and vitamin D. Epidemiol Infect. 2006 Dec;134(6):1129-40.

Charan J, Goyal JP, Saxena D, Yadav P. Vitamin D for prevention of respiratory tract infections: A systematic review and meta-analysis. J Pharmacol Pharmacother. 2012 Oct;3(4):300-3.

Cowling BJ, Fang VJ, Nishiura H, Chan KH, Ng S, Ip DK, Chiu SS, Leung GM, Peiris JS. Increased risk of noninfluenza respiratory virus infections associated with receipt of inactivated influenza vaccine. Clin Infect Dis. 2012 Jun;54(12):1778-83.

Demicheli V, Jefferson T, Al-Ansary LA, Ferroni E, Rivetti A, Di Pietrantonj C. Vaccines for preventing influenza in healthy adults. Cochrane Database Syst Rev. 2014 Mar 13;(3):CD001269.

Demicheli V, Jefferson T, Di Pietrantonj C, Ferroni E, Thorning S, Thomas RE, Rivetti A. Vaccines for preventing influenza in the elderly. Cochrane Database Syst Rev. 2018b Feb 1;2:CD004876

Demicheli V, Jefferson T, Ferroni E, Rivetti A, Di Pietrantonj C. Vaccines for preventing influenza in healthy adults. Cochrane Database Syst Rev. 2018a Feb 1;2:CD001269.

Ginde AA, Mansbach JM, Camargo CA Jr.: Association between serum 25-hydroxyvitamin D level and upper respiratory tract infection in the Third National Health and Nutrition Examination Survey. Arch Intern Med. 2009 Feb 23;169(4):384-90.

Goldman GS. Comparison of VAERS fetal-loss reports during three consecutive influenza seasons: was there a synergistic fetal toxicity associated with the two-vaccine 2009/2010 season? Hum Exp Toxicol. 2013 May;32(5):464-75.

Grant, W. B.; Giovannucci, E.: The possible roles of solar ultraviolet- B radiation and vitamin D in reducing case-fatality rates from the 1918-1919 influenza pandemic in the United States, Dermatoendocrinol, 2009, 1(4):215-219.

Hilleman MR: Realities and enigmas of human viral influenza: pathogenesis, epidemiology and control. Vaccine. 2002, 20(25-26):3068-87.

Hope-Simpson, R. E.Sunspots and flu: a correlation Nature, Volume 275, Issue 5676, pp. 86 (1978)

Hope-Simpson RE.: Recognition of historic influenza epidemics from parish burial records: a test of prediction from a new hypothesis of influenzal epidemiology. J Hyg (Lond). 1983 Oct;91(2):293-308.

Hope-Simpson RE: Epidemic mechanisms of type A influenza. J Hyg (London) 1979, 83(1):11-26.

Hope-Simpson RE.: The method of transmission of epidemic influenza: further evidence from archival mortality data. J Hyg (Lond). 1986 Apr;96(2):353-75.

Hope-Simpson, R. E.: The spread of type A influenza. J R Coll Gen Pract 1985; 35 (275): 267-269.

Jefferson T, Jones MA, Doshi P, Del Mar CB, Hama R, Thompson MJ, Spencer EA, Onakpoya I, Mahtani KR, Nunan D, Howick J, Heneghan CJ. Neuraminidase inhibitors for preventing and treating influenza in healthy adults and children. Cochrane Database Syst Rev. 2014 Apr 10;(4):CD008965.

Jefferson T, Rivetti A, Di Pietrantonj C, Demicheli V. Vaccines for preventing influenza in healthy children. Cochrane Database of Systematic Reviews 2018, Issue 2. Art. No.: CD004879.

Jordan WS Jr, Denny FW Jr, Badger GF, Curtiss C, Dingle JH, Oseasohn R, Stevens DA: A study of illness in a group of Cleveland families. XVII. The occurrence of Asian influenza. Am J Hyg 1958, 68:190-212.

Joshi AY, Iyer VN, Hartz MF, Patel AM, Li JT. Effectiveness of trivalent inactivated influenza vaccine in influenza-related hospitalization in children: a case-control study. Allergy Asthma Proc. 2012 Mar-Apr;33(2):e23-7

Rizzo C, Viboud C, Montomoli E, Simonsen L, Miller MA. Influenza-related mortality in the Italian elderly: no decline associated with increasing vaccination coverage. Vaccine. 2006 Oct 30;24(42-43):6468-75.

Romio S, Weibel D, Dieleman JP, Olberg HK, de Vries CS, Sammon C, Andrews N, Svanström H, Molgaard-Nielsen D, Hviid A, Lapeyre-Mestre M, Sommet A, Saussier C, Castot A, Heijbel H, Arnheim-Dahlström L, Sparen P, Mosseveld M, Schuemie M, van der Maas N, Jacobs BC, Leino T, Kilpi T, Storsaeter J, Johansen K, Kramarz P, Bonhoeffer J, Sturkenboom MC. Guillain-Barré syndrome and adjuvanted pandemic influenza A (H1N1) 2009 vaccines: a multinational self-controlled case series in Europe. PLoS One. 2014 Jan 3;9(1):e82222.

Sarkanen T, Alakuijala A, Julkunen I, Partinen M. Narcolepsy Associated with Pandemrix Vaccine. Curr Neurol Neurosci Rep. 2018 Jun 1;18(7):43.

Schonberger LB, Bregman DJ, Sullivan-Bolyai JZ, Keenlyside RA, Ziegler DW, Retailliau HF, Eddins DL, Bryan JA. Guillain-Barre syndrome following vaccination in the National Influenza Immunization Program, United States, 1976--1977. Am J Epidemiol. 1979 Aug;110(2):105-23.

Simonsen L, Reichert TA, Viboud C, Blackwelder WC, Taylor RJ, Miller MA. Impact of influenza vaccination on seasonal mortality in the US elderly population. Arch Intern Med. 2005 Feb 14;165(3):265-72.

Skowronski DM, Janjua NZ, De Serres G, Sabaiduc S, Eshaghi A, Dickinson JA, Fonseca K, Winter AL, Gubbay JB, Krajden M, Petric M, Charest H, Bastien N, Kwindt TL, Mahmud SM, Van Caeseele P, Li Y. Low 2012-13 influenza vaccine effectiveness associated with mutation in the egg-adapted H3N2 vaccine strain not antigenic drift in circulating viruses. PLoS One. 2014 Mar 25;9(3):e92153

Szendi G: Napfényvitamin. Jaffa, 2018a.

Szendi G: Tévutak az orvoslásban. Jaffa, 2018b.

Urashima M, Segawa T, Okazaki M, Kurihara M, Wada Y, Ida H. Randomized trial of vitamin D supplementation to prevent seasonal influenza A in schoolchildren. Am J Clin Nutr. 2010 May;91(5):1255-60.

Veitia, J; Francisco Gomez, Abu Nsar, Nizar Souayah Guillian-Barre Syndrome after Influenza Vaccination in the United States, 1999-2015. A CDC/FDA Vaccine Adverse Event Reporting System (VAERS) Study. Neurology, 2016; 86 (16 Supplement) P3.145;

Veugelers, P. J. - Ekwaru, J. P. 2014. A statistical error in the estimation of the recommended dietary allowance for vitamin D, Nutrients, 6(10):4472-4475.

Viboud C, Boëlle PY, Pakdaman K, Carrat F, Valleron AJ, Flahault A. Influenza epidemics in the United States, France, and Australia, 1972-1997. Emerg Infect Dis. 2004 Jan;10(1):32-9.

Yan J, Grantham M, Pantelic J, Bueno de Mesquita PJ, Albert B, Liu F, Ehrman S, Milton DK; EMIT Consortium. Infectious virus in exhaled breath of symptomatic seasonal influenza cases from a college community. Proc Natl Acad Sci U S A. 2018 Jan 30;115(5):1081-1086.

Zhou J, Du J, Huang L, Wang Y, Shi Y, Lin H. Preventive Effects of Vitamin D on Seasonal Influenza A in Infants: A Multicenter, Randomized, Open, Controlled Clinical Trial. Pediatr Infect Dis J. 2018 Aug;37(8):749-754.

Zost, SJ, Parkhouse, K; Gumina, ME; Kangchon, K; Perez, DS; Wilson, PC; Treanor, JJ, Sant, AJ; Cobey, S;Hensley, SE: Contemporary H3N2 influenza viruses have a glycosylation site that alters binding of antibodies elicited by egg-adapted vaccine strains. Proc Nat Acad Sci US, 2017, 114(47):12578-12583.

Yeung JW: A hypothesis: Sunspot cycles may detect pandemic influenza A in 1700-2000 A.D. Med Hypotheses. 2006;67(5):1016-22.

Xie H, Wan XF, Ye Z, Plant EP, Zhao Y, Xu Y, Li X, Finch C, Zhao N, Kawano T, Zoueva O, Chiang MJ, Jing X, Lin Z, Zhang A, Zhu Y. H3N2 Mismatch of 2014-15 Northern Hemisphere Influenza Vaccines and Head-to-head Comparison between Human and Ferret Antisera derived Antigenic Maps. Sci Rep. 2015 Oct 16;5:15279.