Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Maria Cross:
Csak egy valódi étrend létezik

Fordította: Szendi Gábor

Forrás:Maria Cross:You only need one diet.

Ez pedig az emberi étrend. Ez az, amely mindenkinek megfelelő (volna).

 

A Google adatkezelési elvei

 

Amikor az étrend jön szóba, gyakran mondják, hogy egy "méret nem jó mindenkinek". Különböző embereknek sokkal jobb különböző étrendeken élni. Ezzel nem értek egyet: egy méret - egy kis személyre szabott módosítással itt és ott - tényleg jó mindenkinek. Ez nem biztos, hogy népszerű álláspont, de az alábbiakban előadom az állításom mellett szóló érveket.

Az evolúció során megannyi emberfajta barangolt ezen a golyóbison, gyakran egymás mellett létezve. Milyen furcsa volt, amikor időnként összefutottak ezek a "mások". De már egyedül vagyunk, az utolsó emberfajta a Homo nemzetséghez tartozik, amely kétmillió évvel ezelőtt jelent meg. A Sapiens az utolsó Homo, aki még állja a sarat.


Ismerjük meg a családot

Amikor 2003-ban végre elkészült az emberi genom térképe, mellbevágó volt a felfedezés, hogy mindannyian rokonai vagyunk egymásnak. A modern ember visszakövethető kelet-afrikai gyökeréig, közös ősünk szülőföldjéig. Ez az a terület, ahol a Homo sapiens 2-300 000 éve megjelent. Kb. 50-80 ezer évvel ezelőtt kezdtünk átköltözni Ázsiába is. Mielőtt észbe kaptunk volna, már mindenhol ott voltunk és kemény munkát végeztünk az alkalmazkodás és a túlélés érdekében.

A mai napig hordozott génjeinket Afrika létünk határozta meg. Keveset változtunk a Paleolit korszak óta, ami emberi történetünk 99.55-át tette ki. Ősi genomunk millió évenként kb. 0.5%-ot változik, ami azt jelenti, hogy legnagyobb része a Paleolit korból származik (Ruiz-Núnez és mtsi., 2013).


Ez vonatkozik az élelemre és arra is, amit ennünk kell.

Hogy megvilágítsuk ezt a problémát, meg kell értsük azt a táplálkozási környezetet, amelyben a H. sapiens genomja kialakult (Eaton és mtsi., 2010).

Nem mondható, hogy mindazt kell ennünk, amire "paleo étrendként" hivatkoznak. Lényegében nincs ilyen. Fajunk legtöbb sikere annak köszönhető, hogy alkalmazkodni tudtunk mindahhoz a környezethez, amelyben szülőföldünktől elvándorolva letelepedtünk. A menü szélsőségesen változó volt.

Az Afrikából való elvándorlásunk főként a partok és folyók mentén, majd az észak-afrikai tavak mentén történt. Így a modern testfelépítésű ember rendszeresen halat és kagylót fogyasztott, amelynek nagy volt a fehérjetartalma és képes volt azokat a mikrotápanyagokat nyújtani, pl. a DHA (omega-3) zsírsavakat, jódot, D-vitamint és B12-öt, amelyek nélkülözhetetlenek voltak az agynövekedéshez és az agyfejlődéshez (Bradbury, 2011).

A hús az étrend alapélelme volt, különösen azoknak, akik messze jutottak a szárazföldek belsejébe, mivel a hús biztosított jó minőségű fehérjét és húst és biológiailag is hasznosítható vasat és cinket. A csontvázak elemzése - a fosszilis izotópok tanulmányozása révén - bizonyította, hogy "még a nagyon korai emberfajták is jelentékeny mennyiségű húst fogyasztottak étrendjükben".

Minél északabbra vándoroltak az emberek az Egyenlítőtől, annál kevesebb növény szerepelt étrendjükben, mivel az egyre elérhetetlenebbé vált.

Akármilyen is a környezet, minden vadon élő állat annak szellemében táplálkozik, hogy optimalizálja étrendjét. Az optimális táplálkozás egy olyan viselkedés, amellyel annyi energiát (kalóriát) szerzünk az ennivalóból, amely meghaladja az élelem megszerzésére fordított energiát.

Az optimális táplálkozás a hatékonyságról szól. Nem tölthetjük egész napunkat és összes energiánkat arra, hogy zöld leveleket és bogyókat gyűjtögessünk, amikor egy éhes törzs vár minket vissza a táborba. Még ma is, a vadászó-gyűjtögető népek előnyben részesítik az állati eredetű táplálékot a növényekkel szemben még akkor is, ha dús növényi vegetációjú környezetben élnek (Ben-Dor és mtsi., 2011).


Talán ez magyarázza a gyorséttermi kaják iránti vonzalmunkat: egy csomó laktató kalória kevés energiabefektetésért cserébe. Ez illik a modern optimális táplálkozási paradigmához.

Az első hibánk

Egy tudós szerző, Jared Diamond 1987-ben jelentette meg ma is híres cikkét a Discover magazinban azzal a címmel, hogy "A legsúlyosabb hiba az emberi faj történetében". Az első mezőgazdasági forradalomról beszélt ebben, amely kb. 10 ezer évvel ezelőtt kezdődött, amikor a H. sapiens a vadászó-gyűjtögetésről kezdett átállni a letelepedésre, a földművelő életstílusra. Cikkében ezt írta:

"Különösen, az újabb felfedezések sugallják azt, hogy a földművelésre való áttérés- amit a legkomolyabb döntésünknek tekintünk a jobb élet felé vezető úton- volt az a több értelemben is katasztrofális lépés, amelyet máig nem hevertünk ki".

A földművelés megváltoztatta a történekem menetét, vitathatatlanul jobban, mint bármilyen más ember létrehozta esemény. A neolitikum egy fokozatos áttérést jelentett a nagy változatosságot mutató húsalapú étrendről a monoton, gabonaféléken alapuló étrendre. Egy tipikus földművelő étrendje a neolitikus Európában legfőképpen gabonából vagy más magvakból (rozs vagy árpa) készült kenyér volt, ami kiegészített a borsó és a lencse, a tej és a sajt, alkalomszerűen hús és évszaknak megfelelő gyümölcs.

A húsalapú étrendről a gabonaféléken alapuló étrendre való áttérés során számos ártalmas egészségügyi hatás lépett fel, úgymint a estmagasság csökkenése, a csecsemőhalandóság növekedése, az élethossz megrövidülése, a vashiányos vérszegénység elterjedése, a fogszuvasodás és a csontképzés zavarai, pl. a súlyos csontleépülés (Cordain, 1999).

A jelentősen lecsökkent fehérjefogyasztás az egyik fő vonása volt a neolitikumnak, és hozzájárult a csontváz törékennyé válásához. A földművelés előtti kor emberének sokkal nagyobb volt a csontsűrűsége, mint a mai emberé (Cordain és mtsi., 2002).

A mezőgazdasági forradalom egy dolog. De aztán jött az ipari forradalom sok ezer évvel később, de mindössze 7-8 generációval ezelőtt.

Az ipari forradalom teljes új emberi élelemforrást teremtett: a feldolgozott élelem iparát.


A 20. század kezdetétől a cukorfogyasztás rakétasebességgel nőtt, akárcsak a növényi olajfogyasztás, ami nagymértékben lecserélte a hagyományosan főzésre használt állati zsírokat. Ezek az új növényi olajok mindenhol jelen vannak a feldolgozott élelmiszerekben. Ezek gazdagok az omega-6 zsírsavban, amely verseng az omega-3 zsírsavval (DHA) és kiszorítja őt az agyban (Bradbury, 2011). A halak a legfőbb omega-3 források és a halfogyasztás bőven az alá csökkent, ami manapság ajánlott az USA-ban vagy Angliában.

Ahogy ez a rendkívüli táplálkozási "forradalom" áthatotta a 20. századot, úgy követte velejárója, a betegségek átalakulása is.

A 20. századig az olyan fertőző betegségek, mint pl. a tuberkulózis volt a halálozás fő oka. A 20. század közepétől a krónikus betegségek (diabétesz, elhízás, szívbetegség, rák) jelentek meg, mint a globális egészség elsőszámú veszélyeztetői (GBD, 2016). A mentális betegségek gyakorisága 1960-tól a testi betegségekével együtt növekedett.

Abban is folyamatos átmenet történt, hogy milyen tanácsokat kaptunk, amiket ajánlott volt követni. Ahelyett, amit az ember az evolúciója során evett, a szakértők ma azt javasolják, kerüljük, vagy legalábbis csökkentsük le a hús és állati zsír fogyasztását és váltsunk át az új, finomított növényi olajokra és a gabonafélékre.

Az amerikai Mezőgazdasági Minisztérium 2017-es jelentése szerint az amerikaiak engedelmesen követték a hivatalos étrendi ajánlásokat (Bentley, 2017). 1970 és 2014 között a húsfogyasztás 28%-kal, az állati zsíroké 27%-kal csökkent. Ezzel egyidőben a növényi olajok fogyasztása 248%-kal nött. A magvak, mint a gabonaliszt, a rizs, a kukorica, a zab és a rozs fogyasztása 28%-kal nőtt. Az amerikaiak 83%-kal többet fogyasztanak naponta a ma ajánlott 12.5 teáskanálnyi cukornál.

A krónikus betegségekkel párhuzamosan valami más is kezdett felszínre kerülni, valami kevésbé látható, bár vitathatatlanul sokkal bajosabb. Az emberi agy zsugorodik, amint azt az 1988 óta felhalmozódó adatok bizonyítják. Ez a zsugorodás - vagy atrófia - a paleolit időszakot követve kezdődött, amelyben megtörtént a vadászó-gyűjtögető életmódról való áttérés a földművelésre, s máig tartó jelenség. Az elmúlt 20 ezer év alatt az átlagos agyméret 10%-ot csökkent. S ami még ijesztőbb, az elmúlt 4-6000 évben ez az atrófia felgyorsult (Hawks, 2011).

Számos teóriát javasoltak már e meglepő folyamatok magyarázatára, de egyik sem bizonyosodott be. Megkockáztatom azt a feltevést, hogy az étrendnek ebben szerepe van.


Egészséges vadászok

Ha feltesszük, hogy a modern étrendünk gyilkol minket, bizonyosan tudományosan ésszerű közelebbről szemügyre vennünk azoknak a modern természeti embereknek az általános egészségét és étrendjét, akiknek életmódja nagyban érintetlen maradt a nyugati világtól.

Az ő életmódjuk veszélyben van, ami azt jelenti, hogy mi mindannyian veszélyben vagyunk. Egy nemzetközi szervezet, az International Survival szerint, amely a természeti népek érdekeit képviseli a "természeti emberek jobban vigyáznak a környezetükre, mint bárki más".

"A fejlett világtól elzártan élő emberek páratlan mód természetvédők, a legkisebb lábnyomot hagyva a planétánkon, és ők védelmezik a világ utolsó és legváltozatosabb őserdeit. Egészen különleges képességeket fejlesztettek ki és utolérhetetlen tudásuk van saját világukról"( Watson, 2018).

Tanulhatunk tőlük, de gyorsnak kell lennünk: legtöbbjük éppen átmenetben van a tradicionális életmódjukból a modern életmódba.

A haj és véranalízisek szerint 1960 előtt a különféle törzsek (!Kungok, Akák, ausztrál bennszülöttek és az észak-európai Samik) tagjainak a tápláltsági szintje az egészséges tartományban volt.

Megközelítőleg 15 évvel később, a letelepedésüket követően, ezek az emberek tömegekben kezdték megtapasztalni a vashiányos vérszegénységet. Az átmenet után folát, vas, A-, E-, B12-vitaminhiányok szintén megfigyelhetők voltak náluk, párhuzamosan a növekvő gyakoriságú diabétesszel, szívbetegséggel (Crittenden és mtsi., 2017) és rákkal (Hassler és mtsi., 2008).

A táplálkozási átmenet jelensége fordítva is működik. Egy 2009-ben, az Európai Klinikai Táplálkozás lapjában megjelent tanulmány egy kis vizsgálatról számolt be,amelyben a földművelést megelőző időszak étrendjének hatását vizsgálták mozgásszegény életmódot élő, enyhéz túlsúlyos felnőtt amerikaiakon (Frassetto és mtsi., 2009). Az étrendet mindössze 10 napon át követve, a résztvevők drámai javulást tapasztaltak egészség mutatóikban, mint pl. vérnyomásuk szignifikáns lecsökkent, javult az artériák falának rugalmassága, javult az inzulinérzékenységük és csökken vérük zsírsavszintje. Az étrend sovány húst, zöldségeket, gyümölcsöket és magvakat (dió, mogyorófélék) tartalmazott és viszont kizárták belőle a gabonaféléket és a hüvelyeseket.

"Tekintélyes mennyiségű bizonyítékunk van arra, hogy gyakori betegség megelőzhető vadászó-gyűjtögető étrenddel" (Lindeberg, 2009)

1985-ben két antropológus, S. Boyd Eaton és Melvin J Konner javasolták "össze nem illés hipotézisüket", amely szerint az emberi genomot a paleolit korszak feltételei formálták meg, és az azóta bekövetkezett változások túl gyorsak voltak ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk hozzájuk. Ez az össze nem illés vezet a krónikus betegségekhez (Eaton és Konner, 1985).

"A fizikai aktivitás, az alvás, a napfény hatása és minden élő szervezetnek, így az embernek is, a táplálkozási szükségletei genetikailag meghatározottak. A tudományos szakirodalomban ezért egyre inkább felismert - különösen Eaton és Konner 1985-ös inspiratív publikációja után-, hogy a Neolitikus forradalom, de még inkább az Ipari forradalom és a modern kor beköszöntével olyan alapvető változások következtek be az életmódban és a táplálkozásban, ami evolúciós léptékben túl gyors ahhoz, hogy az emberi genom tudna ehhez alkalmazkodni". (Carrera-Bastos és mtsi., 2011).

Nincs az földművelést megelőző korszakra emberére jellemző étrend, aki rendkívül változatosan evett lakóhelyének függvényében. Azonban voltak közös vonások. ezek a következők:

-Nagy mennyiségben fogyasztott vadhús és hal, előnyben részesítve a zsírosabb fajtákat

-A hozzáadott cukor teljes hiánya

· A finomított növényi olajok teljes hiánya

-a vadon termő növények széles skálájának fogyasztása, már ahol elérhetők voltak

-Nem tudunk újra vadászó-gyűjtögető életmódot élni, nincsenek meg ehhez a feltételek és a készségek. És ki is választhatná ezt? De ha bizonyos kataklizmaszerű változások (amelyek azért jöhetnek) nem hagynak más választást, mi, a posztindusztriális társadalom tagjai nem élhetnénk túl sokáig. Nagyon is szükségünk volna tehát bizonyos készségeket elsajátítanunk a törzsi emberektől.


A 22-es csapdája, hogy nem ehetjük tovább azt az étrendet, amely megbetegít minket, amelytől zsugorodik az agyunk és megrövidül az életünk. Oly módon kell táplálkoznunk, amely leginkább hasonlít ahhoz az étrendhez, amelyen kifejlődtünk. És amely azért megvalósítható.

Számos népszerű étrend van, amely illeszkedik ebbe a paradigmába: a ketogén étrend, a paleo, az Atkins, az őseink étrendje, az alacsony glikémiás indexű étrend. A sort lehet folytatni. Akárcsak a földkerekség megannyi földművelést megelőző étrendje közt, ezek közt is vannak hasonlóságok és különbségek. A paleo-hívek nem fogyasztanak tejet- és tejterméket, mivel ez a földműveléssel vált táplálékká és csak újabb keletű emberi táplálék. A ketogén-hívők imádják a tejtermékeket, mert azok tele vannak állati zsírokkal.

De bármi is a különbség ezen étrendek között, mindegyikben közös, hogy alacsony a szénhidráttartalmuk, nagy a zsír- és/vagy fehérjetartalmuk, s híján vannak minden cukros nyalánkságnak és más feldolgozott "ételeknek". Mindegyik annyira könnyen kivitelezhető, hogy ezzel könnyedén imitálhatjuk a mezőgazdaság előtti kor étrendjét, amihez genetikailag alkalmazkodtunk.

Nekünk, Homo sapienseknek, mindannyiunknak pontosan ugyanarra az étrendre van szükségünk, amire mindig is szükségünk volt. Módosítva persze az életkornak, a fizikai aktivitás szintjének, a napfényhatás mértékének, a lakóhelynek és hasonló tényezőknek megfelelően. Néhányan allergiásak bizonyos élelmiszerekre, amiket kerülniük kell. De senkinek nincs szüksége cukorra, gabonafélékre, növényi olajokra, stb.

A Homo sapiens faj tagjaiként mindig is ugyanazon típusú ételekre áhítozunk. Ezt nevezhetjük az ember étrendjének.

A technológia irányította, iparcentrikus életmódunk a Föld népességének többségét olyannyira elszakította a természetes világtól, hogy többé nem láthatjuk vagy érthetjük a helyünket benne. Természetes feltételeinken kívül élünk és gondolkodunk és még olyan abszurd állításokat is elfogadunk, hogy a laboratóriumokban és gyárakban előállított húshelyettesítők egészségesebbek, mint a valódi hús. Olyan ételeket eszünk, amelyek tápanyagban szegények.

Annyiszor változtathatjuk meg étrendünket és az alapjául szolgáló ideológiánkat, ahányszor csak akarjuk. De nem változtathatjuk meg az emberi evolúció által kialakult működéseket. Egy étrendünk van a maga belső változatosságával, ami mindannyiunknak megfelel.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Ben-Dor M, Gopher A, Hershkovitz I, Barkai R (2011) Man the Fat Hunter: The Demise of Homo erectus and the Emergence of a New Hominin Lineage in the Middle Pleistocene (ca. 400 kyr) Levant. PLoS ONE 6(12): e28689.

Bentley, J: U.S. Trends in Food Availability and a Dietary Assessment of Loss- Adjusted Food Availability, 1970-2014, EIB-166, U.S. Department of Agriculture, Economic Research Service, January 2017.

Bradbury J. Docosahexaenoic acid (DHA): an ancient nutrient for the modern human brain. Nutrients. 2011 May;3(5):529-54.

Carrera-Bastos, P; Fontes-Villalba. M; O'Keefe, JH; Lindeberg, S; Cordain. L: The western diet and lifestyle and diseases of civilization. Research Reports in Clinical Cardiology 2011:2 15-35

Cordain L. Cereal grains: humanity's double-edged sword. World Rev Nutr Diet. 1999;84:19-73.

Cordain,L; SB Eaton, J Brand Miller, N Mann & K Hill: The paradoxical nature of hunter-gatherer diets: meat-based, yet non-atherogenic European Journal of Clinical Nutrition 56, S42-S52 (2002)

Crittenden AN, Schnorr SL. Current views on hunter-gatherer nutrition and the evolution of the human diet. Am J Phys Anthropol. 2017 Jan;162 Suppl 63:84-109.

Dimond, J: The Worst Mistake in the History of the Human Race. http://discovermagazine.com/1987/may/02-the-worst-mistake-in-the-history-of-the-human-race

Eaton SB, Konner M. Paleolithic nutrition. A consideration of its nature and current implications. N Engl J Med. 1985 Jan 31;312(5):283-9.

Eaton SB, Konner MJ, Cordain L. Diet-dependent acid load, Paleolithic [corrected] nutrition, and evolutionary health promotion. Am J Clin Nutr. 2010 Feb;91(2):295-7.

Fiona Watson Protect the lone Amazonian tribesman. He deserves to live in peace. The Guardian. Fri 27 Jul 2018

Frassetto LA, Schloetter M, Mietus-Synder M, Morris RC Jr, Sebastian A. Metabolic and physiologic improvements from consuming a paleolithic, hunter-gatherer type diet. Eur J Clin Nutr. 2009 Aug;63(8):947-55.

GBD 2015 Mortality and Causes of Death Collaborators: Global, regional, and national life expectancy, all-cause mortality, and cause-specific mortality for 249 causes of death, 1980-2015: a systematic analysis for the Global Burden of Disease Study 2015. Lancet. 2016 Oct 8;388(10053):1459-1544.

Hassler S, Soininen L, Sjölander P, Eero P. Cancer among the Sami--a review on the Norwegian, Swedish and Finnish Sami populations. Int J Circumpolar Health. 2008 Dec;67(5):421-32.

Hawks, J: Selection for smaller brains in Holocene human evolution.arXiv:1102.5604.

Lindeberg, S. (2009). Modern Human Physiology with Respect to Evolutionary Adaptations that Relate to Diet in the Past. Vertebrate Paleobiology and Paleoanthropology, 43-57.

Ruiz-Núnez B, Pruimboom L, Dijck-Brouwer DA, Muskiet FA. Lifestyle and nutritional imbalances associated with Western diseases: causes and consequences of chronic systemic low-grade inflammation in an evolutionary context. J Nutr Biochem. 2013 Jul;24(7):1183-201.