Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Csökkentett szénhidrát-rövidebb élet?
Ahogy azt Móricka elképzeli.

Már lassan minden nap arra ébredünk, hogy a sokak által olvasott különféle portálok kórusban újabb és újabb ostobaságokkal kábítják az embereket. Akik csak kapkodják a fejüket, és végülis ez a cél. Hír az, ami más, mint amit gondolunk. Ezzel lehet olvasottságot elérni, s lassan már teljesen mindegy ezeknek az oldalaknak, hogy valami igaz-e, helytálló-e; elég, ha a nyugati bulvár portálok is ezeket a híreket nyomják, akkor biztos jó lesz a magyaroknak is.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Az alább terítékre kerülő vizsgálat abba a kategóriába tartozik, amit úgy nevezhetnénk, hogy adatzsonglőrködés. Sok az eszkimó, kevés a fóka: az egyetemek és kutatóintézetek dugig vannak tömve kutatócskákkal, akik szeretnének publikálni, mert kutatói állásuk, egyetemi előmenetelük ezen múlik. De saját kutatást nem tudnak lefolytatni pénz és idő hiányában, így a már mások által előemésztett adatokban kezdenek el kotorászni, hátha ki lehet abból még hozni valamit. Ezzel a fő baj az, hogy az eredeti vizsgálatot, amiből az adatok származnak, nem arra tervezték, amit utólag ki akarnak olvasni az adatokból. Magyarán: az adatok nem alkalmasak arra, amire használni akarják őket.

A legújabb adatbányászati fércművet a magyar média olyan címekkel adta közre, hogy "Kenyér és tészta nélkül előbb halunk meg" (24.hu) "Káros lehet a szénhidrátcsökkentett diéta" (hvg.hu), stb.

Az eredeti tanulmány címe: Táplálkozással bevitt szénhidrát és halálozás: követéses cohorsz vizsgálat és metaanalízis (Dietary carbohydrate intake and mortality: a prospective cohort study and meta-analysis) (Seidelmann és mtsi., 2018).

A vizsgálat lényege, hogy 1987-89 között 15 428 negyvenöt-hatvannégy év közötti embert toboroztak egy vizsgálatba, felvettek velük egy táplálkozási kérdőívet, amit három évvel később megismételtek, majd követték őket 25 éven át. Már akit lehetett, mert egy 64 éves embert 25 éven át követni, majd megállapítani, hogy a szénhidrátfogyasztása összefüggött-e 89 éves korában a halálával, elég nehéz feladat. (A vizsgálat során az emberek 40%-a meghalt.) Na, de ne kicsinyeskedjünk, mert a vizsgálatnak nem ez a fő hibája, bár nem elhanyagolható, hogy az USA-ban a várható élettartam 78 év körül van.


Ha előzetes véleményemet elmondhatom, hát ez a vizsgálat olyan sok sebből vérzik, hogy ha egy emberről volna szó, nem érne el vele élve a mentő a kórházig. Komoly etikai probléma, hogy ezt nem csak az elemző fedezi föl, hanem maguk a szerzők is pontosan tudhatták, hisz az általam felvetett kritikus kérdésekkel menetközben ők is szembesültek, de kénytelek voltak adatok híján egymást azzal bíztatni, hogy "nem számít", "ki veszi észre", és "a lényeg, hogy megjelenjen a Lancetben". A Lancet az egyik leghíresebb orvostudományi szaklap, és hogy lehozták a tanulmányt, holott valójában közölhetetlenül gyatra, abban nagy szerepe lehetett a kutatók harvardi illetőségének, és hogy olyan öreg motoros állt a társaság háta mögött, mint Walter C. Willett, a kétes hírű táplálkozástudomány nagy tekintélye. A Harvard minden újabb silány dolgozattal, vagy nyilatkozattal egyre csak koptatja régi fényét.

Vegyük sorjában a vizsgálat sebeit, amitől végül "holtan" végzi:

1, Kezdjük ott, hogy a tanulmányban megtévesztő módon folyton lowcarb-ról írnak (ezt egy-két magyar híroldal is átveszi), holott a résztvevők közül senki nem táplálkozott a lowcarb szerint, csupán volt, aki kevesebb szénhidrátot evett az átlagnál. Az étrend százalékos szénhidrát tartalma alapján képeztek csoportokat, s mindössze 315 ember volt, akik 30%-nál kevesebb szénhidrátot fogyasztott, de még az ő csoportátlaguk is 26% fölött volt. A többi csoport 30-40%, 40-50%, 50-55%, 55-65% közt, ill. 65% fölött volt. (A valódi lowcarb étrend 10-26% szénhidrátot tartalmaz, de az sem finomított szénhidrát.)

2, De, igazság szerint se mi, se a kutatók nem tudják, hogyan is táplálkoztak a vizsgálatban résztvevők. Ugyanis a 25 éves követés során kétszer vettek fel velük táplálkozási kérdőívet, egyszer a vizsgálatba felvételkor, utána pedig 3 évvel később. Onnantól adott személy fogyasztását úgy tekintették, hogy a két adatfelvétel átlagát eszi. Azaz, egy 50-60 éves emberről feltételezték, hogy 22 éven át nem változnak a táplálkozási szokásai. Ez önmagában abszurdum, a kor előrehaladtával mindenféle betegség alakul ki, amiért, akár az orvos javaslatára, akár a beteg saját elképzelése alapján drasztikusan megváltozhat az étrend összetétele. Az anyagi helyzet módosulásáról, az emésztés romlásáról, az ízlés megváltozásáról, a különféle divatokról már nem is beszélve.

3, Emlékszik-e Ön arra, átlagban mit és mennyit evett naponta (!) az elmúlt évben? A vizsgálatban használt kérdőív ugyanis ezt kérdezi a válaszolótól. Ilyesmit csak az tud, aki minden nap mérlegen méri, miből mennyit fogyaszt. Ilyen kérdésre az emberek azt válaszolják, amit hisznek a táplálkozásukról, amibe erősen belejátszik, hogy mit szeretnének hinni. Így nyert adatokból kalkulálták ki, ki melyik csoportba tartozik, és 25 éven át mit evett. Hogy mennyire így van, alátámasztja ezt a következő kifogásom:

4, Az összes csoport adatának hitelességét alapvetően kérdőjelezi meg az, hogy a csoportok kalóriában megadott napi fogyasztása, a legkevesebb szénhidrátot fogyasztó csoporttól a legtöbbet fogyasztókig 1558-1607 kcalban van megadva. Az USA adatai szerint egy átlagos férfi napi kalória igénye 2700 Kcal, egy nőé 2200 Kcal. Amit a vizsgálat résztvevői által bemondott adatok alapján kiszámoltak, abból az következik, hogy a 15 428 ember 25 éven át fogyókúrán volt. A résztvevők tehát nyilvánvalóan egészen téves adatokat adtak meg táplálkozásukról, innentől az egész vizsgálat hitelessége nulla.


5, Nyilvánvaló, hogy ilyen adatfelvétel alapján már a csoportbasorolás sem tükrözheti a valóságot, azonfelül végkép nem hihető, hogy az emberek 25 éven át abban a csoportban maradtak volna, amibe - helyesen vagy helytelenül - sorolták őket. Az embereknek - ha más miatt nem - a betegségeik miatt biztosan változik a táplálkozásuk, azaz 25 év alatt biztosan csoportot váltanak. De!

A szerzők még ki is hangsúlyozzák, hogy: We did not update carbohydrate exposures of participants that developed heart disease, diabetes, and stroke before Visit 3, to reduce potential confounding from changes in diet that could arise from the diagnosis of these diseases.

Azaz, a szerzők a vizsgálat kezdetétől számított 6. évben végzett állapotfelmérés alatt tapasztalt szívbetegség, sztrók, cukorbetegség miatt bekövetkezett étrendi változtatásokat szándékosan figyelmen kívül hagyták. Érti ezt valaki? Így a beteg a nyilvánvaló étrendi változtatás ellenére 19 évig még maradt abban a csoportban, ahova helyesen vagy tévesen eredetileg besorolták.

6, A csoportbasorolás helytállóságát alapvetően megkérdőjelezik a csoportok BMI átlagai. A 37% szénhidrátot fogyasztó 3000 személy (köztük van az a 315, akik kb. 26%-ot mondtak be) átlagos BMI-je 28 kg/m2 és a BMI folyamatosan csökken, ahogy csoportról-csoportra haladva a szénhidrát arány nő. A legsoványabbak a szénhidrátból 60% fölött fogyasztók, 27.4 a BMI-jük. A józan ész vagy a kutatások alapján pontosan az ellenkezőjét várnánk: minél több szénhidrátot fogyaszt valaki, annál inkább ki van téve az elhízás kockázatának.

7, A besorolás további bonyodalma, hogy a legkevesebb szénhidrátot fogyasztók közt a cukorbetegek aránya 13%, a legtöbb szénhidrátot fogyasztók közt 10%. Megint fordított arányosság van: minél több szénhidrátot fogyaszt egy csoport, annál kisebb a cukorbetegek aránya. Ez önmagában ellentmond a józan észnek. Csak ebből az adatból kimondhatjuk, hogy a tanulmány végkövetkeztetése hazugság:

8, Induláskor az alacsonyabb szénhidrátfogyasztó csoport (már ha elhisszük a besorolás helytállóságát) tehát eleve betegebb volt, s ha valóban kevesebb szénhidrátot fogyasztottak, akkor azt betegségük miatt tették. De akkor itt ok és okozat fel van cserélve. Nem azért éltek rövidebb ideig, mert kevesebb szénhidrátot fogyasztottak, hanem mert cukorbetegek voltak: ez átlagban 10 évvel rövidíti meg az életet. A kevesebb szénhidrát nem ok, hanem a betegség következménye. Nem korrekt tehát betegeket "versenyeztetni" egészségesekkel és a végén kihozni, hogy a betegebbek korábban haltak meg. De ezt nem a betegségüknek tulajdonítják a kutatók, hanem az alacsonyabb szénhidrátfogyasztásuknak, ami valójában csak kényszerű étrendváltoztatás volt. Ez olyan, mintha egy szívbeteg koraibb halálozását a gyógyszerének tulajdonítanánk és nem a betegségének. És, amilyen csalóka az emberi emlékezet, a cukorbetegek, a prediabéteszben szenvedők és az elhízottak szeretik azt hinni, hogy ők tesznek az egészségükért, ezért egy kérdőíven hajlamosabbak lesznek a valódi helyett a vágyott adatokat bemondani, holott valódi fogyasztásuk alapján valószínűleg inkább a sok szénhidrátot fogyasztó csoportba kellett volna tartozniuk. (De az átlag 1600 napi Kcal fogyasztás alapján mindenki alaposan alulbecsülte napi fogyasztását.)


9, A kutatók ismerték a BMI adatokat, de ezt mégsem vették figyelembe a statisztikai számításoknál. Ez durva hiba, ezért akár vissza is lehetett volna utasítani a publikációt, ugyanis a túlsúly és az elhízás az egyik legmeghatározóbb tényező az egészségben és az élethosszban.

Íme egy grafikon egy másik vizsgálatból, amely a BMI és a halálozás kockázatát mutatja: 70 év felett minél nagyobb valakinek a BMI-je, annál valószínűbben hal meg.

(Forrás: Singh és mtsi., 2011)

Csak annak, aki a statisztikában kevésbé jártas: A koraibb halált sok minden okozhatja: dohányzás, elhízás, nem, anyagi helyzet, táplálkozás, stb. Ezek közt az elhízás kiugró szerepet játszik, hiszen a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a cukorbetegség szoros kapcsolatban áll az elhízással. A statisztikai számítások lehetővé teszik, hogy ki lehessen kalkulálni, melyik tényező milyen súllyal vesz részt a halálozási kockázatban. Ha az egyik legnagyobb súllyal szereplő tényezőt kihagyjuk, akkor teljesen téves eredményt kapunk.
Jelen esetben láttuk, hogy a legalacsonyabb szénhidrátfogyasztásúak a legkövérebbek és köztük van a legtöbb cukorbeteg. A testtömeg index objektívebb adat (csak mérleg és centi kell hozzá), míg a szénhidrátfogyasztást láttuk, hogyan mérték, tehát megbízhatatlan. Ami biztos: a nagyobb testtömeg indexhez komolyabb halálozási kockázat tartozik. Ha ezeket a személyeket az alacsony szénhidrátcsoportba soroljuk, majd a statisztikából kihagyjuk az egyetlen biztos adatot, a BMI-t, akkor a magasabb BMI-ből eredő nagyobb halálozási kockázatot az alacsonyabb szénhidrátfogyasztásnak tulajdonítja a statisztika.
A szerzők ugyanígy nem számoltak az alkoholfogyasztással, mint az egyik fő kockázati tényezővel.

Az alkohol komoly tétel volna a kalóriafogyasztásban is, de ezt is mellőzték a szerzők. Íme egy grafikon az alkoholfogyasztás mértéke és a halálozás között (az n= után az áll, hány vizsgálat kiátlagolt eredményét mutatja a grafikon):

(forrás: Di Castelnuovo és mtsi., 2006)

Az alkoholon kívül fontos tényező volna a szénhidrátok típusa (cukor, fruktóz, fehér lisztből készült élelmiszer vagy zöldség), a húsfogyasztás összetétele (a feldolgozott húsáruk komoly egészségügyi kockázatot jelentenek), a növényi olajok elfogyasztott mennyisége (komoly szívhalálozási kockázatot jelent a sok növényi olaj) stb. Most a különféle vitaminokat nem is említem, mert ezt más vizsgálatok sem szokták figyelembe venni, de ettől még súlyos torzító tényező.

Konklúzió röviden:

1, Feltételezték, hogy az emberek 25 éven át ugyanúgy táplálkoznak

2, Feltételezték, hogy az emberek pontosan be tudnak számolni arról, egy évvel korábban átlagosan mit ettek egy nap

3, A megadott napi kalóriafogyasztás (kb. 1600 Kcal) irreálisan alacsony, ennek alapján biztosra vehetjük, hogy az étrend összetételére és mennyiségére vonatkozó adatok teljesen megbízhatatlanok

4, Az étrend összetételéből alapvető, az egészséget és halálozást jelentősen befolyásoló tételek hiányoznak (szénhidrát típusa, alkoholfogyasztás, feldolgozott hús aránya, omega-6 és omega-3 fogyasztás mértéke, stb.)

5, a statisztikai elemzéskor nem vették figyelembe a BMI-t és az alkoholfogyasztást, amik jelentős halálozási kockázatnövelő tényezők

6, Az eredeti csoportbesorolás szerint a legkevesebb szénhidrátot fogyasztók a legkövérebbek, a legtöbb köztük a cukorbeteg, a legkevesebbet sportolnak és a legtöbbet dohányoznak. Ha helytállóak az adatok, akkor a vizsgálat indulásakor sikerült a legtöbb egészségügyi kockázattal bíró csoportot szénhidrátfogyasztásuk bemondása alapján összehozni. Ha elhinnénk bármit is ebből az összegányolt vizsgálatból, akkor is azt mondhatnánk, hogy ez a csoport a már induláskor fennálló betegsége miatt halt meg korábban.

7, A közölt különböző életkilátások valójában nem mért adatok, hanem egy teljesen megbízhatatlan adathalmazból számított statisztikai következtetés.

De lássuk be, ebben a vizsgálatban egyedül a szerzők nevében lehetünk biztosak, semmi másban. A média figyelmét felkelteni szándékozó elemzés durva adatmanipuláció, ami szégyenére válik azoknak is, akik elkövették, azoknak is, akik ezt leközölték, és azoknak is, akik kritikátlanul terjesztik az emberek megtévesztésére.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Di Castelnuovo A, Costanzo S, Bagnardi V, Donati MB, Iacoviello L, de Gaetano G. Alcohol dosing and total mortality in men and women: an updated meta-analysis of 34 prospective studies. Arch Intern Med. 2006 Dec 11-25;166(22):2437-45.

Seidelmann SB, Claggett B, Cheng S, Henglin M, Shah A, Steffen LM, Folsom AR, Rimm EB, Willett WC, Solomon SD. Dietary carbohydrate intake and mortality: a prospective cohort study and meta-analysis. Lancet Public Health. 2018 Aug 16.

Singh PN, Haddad E, Tonstad S, Fraser GE. Does excess body fat maintained after the seventh decade decrease life expectancy? J Am Geriatr Soc. 2011 Jun;59(6):1003-11.