Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Egyem a húsodat!

Sokan, sokféleképpen érvelnek a húsfogyasztás ellen. Sokszor tudományosnak tűnő érvelést is olvashatunk erről. De látva a növényi étrend hirdetőinek elszántságát, miért is hinnénk, hogy kutatók közt nem lesznek ugyancsak eltökélt vegetáriánus vagy vegán kutatók, akik semmitől nem riadnak vissza, ha ideológiájukat akarják igazolni "tudományosan".

 

A Google adatkezelési elvei

 

Miközben a nyugati világban terjed a vegetarianizmus és a veganizmus, a példaképnek tekintett Indiában éppenséggel javában szorul vissza. Ahogy fejlődik a világ, s vele India, a vegetarianizmus is fokozatosan veszít népszerűségéből. Ma már az indiaiak jó, ha 20%-a vegetáriánus, és sokan kifejezetten a marhahúst preferálják más húsokkal szemben, annak ellenére, hogy több államban még ma is tiltják a marhavágást. Chennaiban és Kolkatában az indiai nemzeti felmérés szerint a lakosság mindössze 6 és 4%-a vegetáriánus. A hinduk 80%-a húsevő (Biswas, 2018). De vajon miért hagyják maguk mögött a vegetarianizmust az indiaiak, ha az állítólag olyan jó az embernek?

Természetesen mindenki azt eszik, amit akar, amíg az törvénybe nem ütközik, ám mégiscsak létezik evolúciós nézőpontból optimális étrend, de az biztosan nem a vegetariánus és vegán, de még csak nem is a "húsevőknek" nevezett nyugati étrenden élők étrendje. Éppenséggel pont az a gond, hogy mindkét étrendtípus idegen az emberi szervezet igényeitől.


Sok növényevő az állatok jogaira szokott hivatkozni. Van, aki megnézett egy vegetáriánus propaganda filmet az állatok tartásáról és levágásáról, és onnantól kezdve kifordul a szájából a hús. Abszolút megértem, nem is szeretnék ilyen filmeket látni. A dolog abszurditásához tartozik, hogy Hitler, aki 6 millió zsidó meggyilkolásáért felelős, nem bírta az állatok szenvedését, ezért élete utolsó 7 évében vegetáriánus volt, és a munkatársaival folytatott közös ebédeken -hogy elvegye mások kedvét a húsevéstől- az állatok vágóhídi szenvedéseiről festett fel színes képeket. A vegetáriánusok persze arról nem tehetnek, hogy rossz fiúk is keveredtek a társaságukba. De vajon a növényevők valóban állati életeket mentenek meg a hústól való tartózkodásukkal?

Az állati jogok-emberi jogok

Kétségtelen, az állati élet kioltása a városi kifinomult lelkek szerint embertelen dolog. Egyszerűen arról van szó, hogy a városi ember számára az állat nem négylábon járó ennivaló, hanem cuki mesefigura, vagy házikedvenc, egyszóval egy erősen antropomorfizált lény, ezért minden állat helyébe beleképzelni magát, milyen szörnyű lehet meghalni. Az ő szemükkel nézve a falusi Mari néni akár tömeggyilkos is lehetne, mert vasárnaponként minden részvét nélkül elnyisszantja valamelyik tyúkja nyakát, hogy barbár módra megegye őt.


Tény, nehezen emészthető meg az az ellentmondás, hogy az állatok tartásuk közben is, és levágásukkor is szenvednek, a húsevők meg boldogan lakmároznak az iparszerűen feldolgozott állatokból. Lehet így is látni ezt, de lehet úgy is, hogy a munkamegosztás révén már nem kell mindenkinek saját kezűleg kabátot és cipőt varrnia magának, és az ennivalójáért terményt betakarítani vagy állatokat levágni. Az állatokkal jobb volna emberségesebben bánni, de a szervezet tápanyag szükségletét rossz bánásmód esetén sem nem lehet felülírni morális elvekkel. A modern társadalmakban hasonló morális konfliktusokban élünk, mert ugyan ellenezzük az emberölést, de azért hálásak vagyunk, hogy mondjuk az ISIS-t visszaszorították, azaz legyilkoltak egy csomó terroristát. Mások kizsákmányolásával sem értünk egyet, pedig a harmadik világ kizsigerelésével, nemegyszer gyermekrabszolga munkával állítanak elő sok olyan terméket, amit aztán örömmel fogyasztunk és használunk. Távoli országokban gyerekek bontják szét a kidobott számítástechnikai eszközöket, égetik le róluk a műanyagot, hogy súlyos egészségkárosodás árán pár centtért kitermeljék a ritka fémeket az iparnak, amiből aztán ismét okostelefonok és laptopok készülnek. Ne vegyünk többet ruhát, telefont, laptopot, kávét, banánt?

A növényevők mindenesetre abba az illúzióba ringatják magukat, hogy ők legalább tesznek valamit a világ igazságtalanságával szemben.

Matthew Evans igen drasztikus képet fest a vegetáriánusok és a vegák téves moralizálásáról. "A húsevésről: A termeléséről és a fogyasztása erkölcséről" c. könyvében, bemutatja, hogy a növényevők kezén ugyanúgy vér szárad, sőt több mint a húsevőkén, csak előbbiek nem akarnak erről tudni (Evans, 2019). Bemutat pl. egy Tasmán farmert, aki 75 hektáros borsóültetvénye védelmében évente 1500 állatot - őzeket, oposzumokat, wallabiket - ölet le, s ebbe nincs beleszámítva az az 1500 rágcsáló, akiket szintén elpusztít mérgekkel. A farmer nem jókedvében teszi ezt, hanem egyszerűen nem érné meg számára a borsótermelés.


Egy tasmániai gyümölcsös védelmében évente 100-120 oposzum válik a kutyák ebédjévé. Hollandiában 2014-ben 500 000 ludat és kacsát öltek le a termény védelmében. Új Dél-Walesben a rizsföldek védelmében évente 200 000 vadkacsát ölnek meg. A kaliforniai mandulaföldeken a beporzásra használt háziméhekből évente 40 milliárd pusztul el szállítás és "munka" közben. Mike Archer, az Új Dél-Wales Egyetem professzora kiszámolta, hogy 1 kg növényi fehérje előállításáért 25-ször több emlősállatot kell leölni, mint 1 kg állati fehérjéért (Archer, 2011).

Az állatok jogaira való hivatkozás innentől csak a tájékozatlanságról szól.

A klimaváltozásért az állattenyésztés nagyban felelős?

Frank Mitloehner, a Kalifornia Egyetem állattudományi professzora részletesen cáfolta azt az elterjedt hiedelmet, hogy az állattenyésztés felelős az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 51%-káért. Ezt a washingtoni Worldwatch Institute (Világelemző Intézet) 2009-ben kiadott elemzése állította, amelyben téves adatok szerepeltek. Pl. a gépjárműveknek csak a gázkibocsájtását vették figyelembe, de nem számoltak az autókhoz szükséges nyersanyagok kitermelésével, az autógyártással, a szénhidrogének kitermelésével és finomításával, stb. ezzel szemben az állattenyésztésbe beleszámoltak mindent, ami csak szóba jöhetett.


Az USA Környezetvédelmi Ügynöksége szerint Amerikában a legnagyobb üvegház kibocsátó az elektromos ipar 28 százalékkal, utána következik a közlekedés 28 százalékkal, majd az ipari termelés 22 százalékkal. A teljes mezőgazdaság (a növénytermesztést is beleértve) összesen 9 százalékkal járul hozzá az üvegház hatásért, ezen belül az állattenyésztésből származó üvegházhatást keltő gázkibocsátás mindössze 3,9 százalék. Aktivisták érvelnek a hús ellen azzal, hogy a a húsfogyasztás jelentős hatással van a Föld klimájára. Kiszámolták azonban, hogyha az egész USA lakossága felhagyna a húsevéssel, az is csak 2.6%-kal csökkentené az üvegházhatást. Ha a világ áttérne a vegetarianizmusra, sokkal több növényt kéne termelni, ami erdőirtással járna, ugyanis a növénytermesztésben igen sok az emberi felhasználásra alkalmatlan melléktermék, amit jelenleg az állatokkal etetnek meg, értékes húst állítva elő ezzel. (Gondoljunk csak a kukorica állati takarmányként felhasználható szárára.) (Mitloehner, 2018).

A hús rákot okoz?

A ráktól való félelmében a nyugati orvoslás és a laikus átlagember is paranoiddá vált, mindenhol és mindenben rákkeltő anyagokat és hatásokat keres. Ennek oka érthető, minden harmadik ember rákos lesz és minden negyedik rákban hal meg. És mivel senki nem tudja megmondani a rákjárvány egzakt okát, innentől mindenki ízlése és hiedelmei szerint keresi a bűnöst. Elég valamire ráírni, hogy "rákkeltő", az emberek máris széles ívben kerülik, de elég valamire ráírni, hogy "csökkenti a rákkockázatot", máris sikertermék lesz. Ebben a gyanakvó-rettegő légkörében, elég csak valamit gyanúba fogni, máris sokak körében hitele lesz az állításnak.


Nehéz megmondani, ki kezdte először a húsevést hibáztatni, de mára egész komoly kutatási iránnyá vált a hús rákkeltő hatásának a bizonygatása. Ennek több rejtett oka is van. Egyrészt a húsnak rossz az imázsa, hiszen állatokat kell leölni érte, és a növényi étrendet követők közül sokan összekeverik a biológiai és a morális szükségleteket. Mások azt hangsúlyozzák, hogy "hullát enni" mérgező, az állatokban mindenféle mérgek halmozódtak fel. És aztán vannak a kutatók, akik közt vannak vegetariánusok és vegánok is, akik erősen motiváltak tudományosan is alátámasztani életmódjukat, mások meg egyszerűen csak ráharaptak a divatos témára. A kutatásnak nagy lendületet adott, hogy a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) 2015-ben úgy foglalt állást, hogy a vörös hús valószínűleg, a feldolgozott hús pedig biztosan rákkeltő (IARC, 2015). Mondjuk az IARC-nak sok hitele nincs azóta, mióta a napfényt is a veszélyes rákkeltők közé sorolta, a D-vitamin rákellenes hatását pedig szimplán tagadja (Szendi, 2018b). De sebaj, az akadémikus orvoslás szemében az IARC egy tekintélyes szervezet, s amit kinyilatkoztat, az szentírás. S ha már az IARC is a vörös hússal szemben foglal állást, mi mást tehetne a főáramhoz igazodó kutató?

Kézenfekvő, hogy a húsevést a vastag- és végbélrákkal kapcsolják össze, hiszen a hús "méreganyagai" a bélre közvetlenül hatnak, s valóban, a legtöbb vizsgálatot ez ügyben folytatták le. A laikus közönség a médiából értesül folyamatosan a hús rákkeltő hatásáról. Ha megjelenik egy újabb "igazoló" vizsgálat, a média rögtön lelkesen harsogja világgá a hírt, a vizsgálatot lefolytató kutatók pedig örülnek, ha egy napig fürödhetnek a világ figyelmében. Érdekes mód, a cáfoló vizsgálatok nem kapnak ekkora teret, félelemkeltő híreket ugyanis mindig kifizetődőbb közreadni.


Ha valaki csak belepillant a vastag- és végbélrák és a húsevés kapcsolatát vizsgáló számtalan vizsgálatba, fel kell tűnnie, hogy sok vizsgálat cáfolja, mások meg alátámasztják a vörös hús rákkeltő hatását. Az összevisszaságban a metaanalízisek sem igazítanak el, mert némelyik azt hozza ki, hogy a vörös hús igenis rákkeltő, mások meg nem látják ezt igazolva. Sok vizsgálat a friss húst nem, de a feldolgozott húst rákkeltőnek találja. Más vizsgálatok a fehér húst és a halat rákcsökkentő hatásúnak, mások meg rákkeltőnek találják (Chao és mtsi., 2005). Ha ekkora a káosz, akkor bizony az arra utal, hogy baj van a kutatási módszerekkel.

A legtöbb vizsgálat ugyanis arra épít, hogy valamikor a múltban felvettek egy táplálkozási kérdőívet meg egyéb adatokat, aztán sok évvel később ezt összevetik azzal, ki betegedett meg vastag- vagy végbélrákban. Még rosszabb a retrospektív vizsgálati módszer, amikor utólag kérdezik ki az embereket arról, hogyan táplálkoztak éveken át. Egyrészt ki emlékszik már arra, másrészt, mióta tele van a média a vörös hús rákkeltő hatásával, a rákban megbetegedetteknél megjelenhet egy önhibáztató hajlam, ami miatt úgy emlékeznek majd, hogy több húst ettek a kelleténél. A melanomával kapcsolatban jól ismerjük ezt a torzító hatást. Akik a médiából úgy tudták, hogy az UV sugárzás okozza a melanomát, és balszerencséjükre melanomások lettek, 20-30%-kal több napozásra emlékeztek, mint a nem melanomások (Szendi, 2018a). Ezek a módszerek nem számolnak azzal, hogy sok év alatt az emberek alapvetően megváltoztathatják az életmódjukat és étrendjüket.

A kutatások szerint a magasabb D-vitaminszint akár 50%-kal is csökkentheti a vastag- és végbélrák kockázatát (Gorham és mtsi., 2007), de mutasson nekem valaki olyan vizsgálatot, ahol az elemzéskor a húsfogyasztás mellett a D-vitaminszintet is figyelembe vették volna! Nincs ilyen. Vagy a hús és feldolgozott hús hatását nézik, vagy a D-vitaminét, vagy valami egyéb dolgot. De majd'mindig önmagában. Így aztán a véletlen hatások révén vagy kijön a hús-rák kapcsolat vagy nem jön ki. De miért hinnénk jobban egyik eredménynek, mint a másiknak?


Ha valaki belegondol abba, hogy az evolúciója során az ember milyen sok vörös húst evett, akkor elcsodálkozhat a vörös hús rákkeltő hatásának még a gondolatán is. Hiszen, ha lett volna ilyen hatás, akkor a természetes szelekció révén már régen ellenállókká kellett váljunk a rákkeltő hatással szemben. Megvizsgálva a még tradicionális életmódot folytató természeti népeket, szintén nem találunk náluk sem vastag- és végbélrákot, sem másfajta rákokat (Szendi, 2011).

Ha a hús rákkeltő hatását akarjuk feketén-fehéren megtudni, legegyszerűbb a növényi étrenden élőket a "húsevőkkel" összehasonlítani. Azért ne feledjük, a "húsevők" inkább csak "húst is evők".

Timothy Key és munkatársai amerikai, angol és német mintán hasonlították össze 76 172 vegetáriánus és "húsevő" betegségkockázatait, de a vastag- és végbélrák kockázatban nem találtak különbséget (Key és mtsi., 1999). Justyna Godoś és munkatársai 2017-ben közreadtak 9 vizsgálat összevont elemzését, melyből az derült ki, hogy a vegetáriánusoknak nem volt kisebb a vastag- és végbélrák kockázata, de más rákfajtákban sem élveztek védelmet. Mi több, az olykor húst fogyasztó szemi-vegetáriánusoknak és az olykor halat fogyasztó peszko-vegetáriánusoknak kisebb volt a rákkockázata, mint a vegetáriánusoknak (Godos és mtsi., 2017). Angol, húst nem vagy alig fogyasztó apácák és az átlagnépesség vastag- és végbélrák halálozása között ugyancsak nem találtak különbséget (Kinlen, 1982). Anne Gilsing és csoportja ugyancsak nem talált különbséget vegetáriánusok és a hét 6-7 napján húst evők vastag- és végbélrák kockázata között (Gilsing és mtsi., 2015). Timothy Key és kutatótársai a vegetáriánusoknál 39%-kal nagyobb vastag- és végbélrák kockázatot mutattak ki a nem vegetáriánusokkal összehasonlítva (Key és mtsi, 2009). A 18 éves követéses Oxfordi Vegetáriánusok Vizsgálatban a vegetáriánusok vastagbél- és végbélrák kockázata 20%-kal volt nagyobb a nem vegetáriánusokhoz képest (Appleby és mtsi., 2002). Az Adventisták Halálozási vizsgálata ugyancsak magas, 37%-os megnövekedett vastagbél- és végbélrák kockázatot mutatott ki a vegetariánusoknál (Key és mtsi., 1999).

Több szerző meg is állapította, ahogy most mi is megtesszük, hogy húsfogyasztásnak nem lehet tulajdonítani vastag- és végbélrák kockázatot. Sokkal gyanúsabb a gyorsan felszívódó, magas glikémiás indexű szénhidrátok szerepe. Ez pl. jobban megmagyarázza azt, hogy a vegetáriánusok más ráktípusokban és kardiovaszkuláris halálozásban általában kisebb kockázatot mutatnak. De ez egy másik cikk tárgya volna.


Végül Chris Kresser azt a hiedelmet is ízekre szedte, miszerint a vegetáriánusok tovább élnének (Kresser, 2019). Szóval, egyen mindenki úgy, ahogy akar, de hagyjuk az illúziókat.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Appleby PN, Key TJ, Thorogood M, Burr ML, Mann J. Mortality in British vegetarians. Public Health Nutr. 2002 Feb;5(1):29-36.

Biswas, S: The myth of the Indian vegetarian nation. BBC News. https://www.bbc.com/news/world-asia-india-43581122

Chao A, Thun MJ, Connell CJ, McCullough ML, Jacobs EJ, Flanders WD, Rodriguez C, Sinha R, Calle EE. Meat consumption and risk of colorectal cancer. JAMA. 2005 Jan 12;293(2):172-82.

Gilsing AM, Schouten LJ, Goldbohm RA, et al. Vegetarianism, low meat consumption and the risk of colorectal cancer in a population based cohort study. Sci Rep 2015;5:13484.

Godos J, Bella F, Sciacca S, Galvano F, Grosso G. Vegetarianism and breast, colorectal and prostate cancer risk: an overview and meta-analysis of cohort studies. J Hum Nutr Diet. 2017 Jun;30(3):349-359.

Gorham ED, Garland CF, Garland FC, Grant WB, Mohr SB, Lipkin M, Newmark HL, Giovannucci E, Wei M, Holick MF. Optimal vitamin D status for colorectal cancer prevention: a quantitative meta analysis. Am J Prev Med. 2007 Mar;32(3):210-6.

IARC, 2015. Monographs Evaluate Consumption of Red Meat and Processed Meat. International Agency for Research on Cancer, Press release No. 240, World Health Organization.

Key TJ, Appleby PN, Spencer EA, Travis RC, Roddam AW, Allen NE. Cancer incidence in vegetarians: results from the European Prospective Investigation into Cancer and Nutrition (EPIC-Oxford). Am J Clin Nutr. 2009 May;89(5):1620S-1626S.

Key TJ, Fraser GE, Thorogood M, Appleby PN, Beral V, Reeves G, Burr ML, Chang-Claude J, Frentzel-Beyme R, Kuzma JW, Mann J, McPherson K. Mortality in vegetarians and nonvegetarians: detailed findings from a collaborative analysis of 5 prospective studies. Am J Clin Nutr. 1999 Sep;70(3 Suppl):516S-524S.

Kinlen LJ. Meat and fat consumption and cancer mortality: A study of strict religious orders in Britain. Lancet. 1982 Apr 24;1(8278):946-9.

Kresser, C: Do Vegetarians and Vegans Live Longer Than Meat Eaters? (magyarul: https://tenyek-tevhitek.hu/vajon_a_vegetarianusok_es_a_veganok_valoban_tovabb_elnek.htm)

Matthew Evans: On Eating Meat: The truth about its production and the ethics of eating it Allen & Unwin, 2019

Mike Archer: Ordering the vegetarian meal? There's more animal blood on your hands. The conversation. 2011. http://theconversation.com/ordering-the-vegetarian-meal-theres-more-animal-blood-on-your-hands-4659

Mitloehner, FM: Yes, eating meat affects the environment, but cows are not killing the climate. TheConversation. October 25, 2018. https://theconversation.com/yes-eating-meat-affects-the-environment-but-cows-are-not-killing-the-climate-94968

Szendi G: Napfényvitamin. Jaffa, 2018a.

Szendi G: Paleolit táplálkozás és korunk betegségei. Jaffa, 2011.

Szendi G: Tévutak az orvoslásban. Jaffa, 2018b.