Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A Flört

Férfi és Nő kapcsolatának története félreértések sorozata, s ebből mindig is jól megéltek a javasasszonyok, a bájital keverők, a házasságközvetítők és a férfi-női magazinok. Mostantól elfelejtheti a bárgyú "szeret-nem szeret" teszteket, a kételyek közt töltött több órás kötetlen őrlődéseket, mert én most itt a Tudomány vakító fénysugarával világítok be az emberi kapcsolatteremtés sötét rejtelmeibe.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Az ismerkedés biológiája

Kicsit talán távoli indításnak tűnik, de érdemes elmélyedni az angolnák, kócsagok, és prérikutyák szerelmi életében. Ezek szorgos tanulmányozásával már Darwin is arra a következtetésre jutott, hogy a két nem közti kapcsolatteremtést mindig a nőstény irányítja. Az állatvilágban a hím általában rendkívül attraktív külsőt ölt, melyre az udvarlás időszakában még rádob egy lapáttal, míg a nőstények szürkék, uncsik, még rúzst sem használnak. A hímek a párzási kedvükben minden lehető módon igyekeznek felhívni a figyelmet magukra, élelemmel szájukban kuncsorognak a finnyás nősténynél, díszes fészket építenek napszámban, vagy demonstratív véres csatákat vívnak a nőstény előtt. Egyes fajoknál maga a nőstény az, aki belehergeli a hímeket a küzdelembe. "Dobd be magad, lássuk, megérdemelsz-e engem!"Mindez abszolút logikus, hiszen a nőstény sokkal többet kockáztat egy kapcsolattal, ő fogja világra hozni az utódot, s legtöbb esetben ő neveli fel, vagy humán megoldásként a kórházban felejti. Mivel a legfőbb cél a saját gének elterjesztése, a nőstény domináns, belevaló hímtől akar utódokat, akik majd feltehetőleg sikeresen terjesztik tovább a családi génállományt. E nézőpontból a flört a hím párzási kérelmének gyorsított elbírálása.


Ez a meglepő és frusztráló felismerés 150 év alatt sem tudott igazán átmenni a köztudatba, így a férfiak makacsul azt hiszik, nekik kell kezdeményezni és hódítani, a nők pedig nem akarnak hatalmuk tudatára ébredni. A növekvő elmagányosodás és kapcsolatteremtési nehézségek azt jelzik a kutatók szerint, hogy a génekben hordozott alapvető flört-készségeket és képességeket felülírják a kulturális sztereotípiák. Milliók regisztrálják magukat társkereső internetes portálokon, s mindez arra vall, hogy az emberek egyre reménytelenebbnek tartják a természetes módon való ismerkedést, megfutamodnak a feladattól, és személytelenül, szolgáltatások mögé bújva keresik az "igazit". Az már egy másik cikk témája, hogy ez a kapcsolatok devalválódását eredményezi; sok férfi eleve csak egyéjszakás kalandot keres, sok nő pedig - belefáradva a keresésbe - bele is megy ebbe.

A modern tudományos flörtológia

Dr. Monica Moore doktori disszertációja írásakor választás elé került: patkányokat vagy embereket vizsgáljon. Hosszas vívódás után az emberek mellett döntött, s így lett belőle flörtkutató. Több ezer órát töltött bárokban, bevásárló központokban, hogy megfigyelje a Terepen Férfi és Nő kapcsolatának alakulását. Persze kérdezhetnéd most, hogy nincs-e ebben némi kis voyeurizmus, de minket most nem egyéni motivációi, hanem eredményei érdekelnek.


Moore szerint a flört az az eljárás, melyben a nő kiválasztja a neki tetsző férfit, és magához csábítja. Persze most kicsit vulgarizálom az ő tiszta, tudományos nyelvezetét, de szerintem így határozottan érthetőbb. A flört ismert minden kultúrában, genetikailag programozott viselkedés, csak álszent társadalmakban és fejekben van negatív csengése a szónak. Ahol a flört megbélyegzett, ott írnak Tatjána nevű hölgyek végső kétségbeesésükben leveleket. A flört menete normál esetben az, hogy a Férfi igyekszik úgy általában imponálni, vagyis a szociális dominancia (erő, határozottság) és az anyagi bőség (öltözködés, anyagi kellékek, nagyvonalúság) látszatát kelteni a bárban, a munkahelyen, az iskolában, bárhol, ahol az ismerkedési lehetőség fennáll. És egyszer csak a Nő felfigyel erre az igyekezetre. Ez volna a vonzerő bemutatásának szakasza, s most jön az őrjítő kételyek világa, a kiválasztási szakasz.

A képzett, rafinált Nő akaratlagosan, a spontán, alulképzett Nő akaratlan módon finom testi-viselkedéses jelzésekkel kezdi bombázni a Férfit, aki - ha fogja az adást-, előbb utóbb vesz egy nagy levegőt, és közeledni kezd a Nőhöz. A flörtfolyamat (reménytelen költőknél ez évtizedekig is eltarthat), melyben a Férfi, a Nő kontrollja alatt, fizikai és lelki értelemben közeledik, miközben a Nő folyamatosan kiértékeli a Férfi felől áramló információkat. Elemzi, pl. a viselkedését, az öltözetét, a szimmetrikusságát, stb. Ebből kiderül a számára, mennyire érdekes számára a férfi, mennyire tűnik megbízhatónak, mennyire illenek ők össze. Mivel az ügyes, dörzsölt férfi csal, van a folyamatban némi lutri.


Flörtológiából elégtelen

Moore vizsgálatai arra is rámutatnak, kik az öldöklő verseny vesztesei. E kérdésben némi bűntudat is gyötör, mert korábban felvázoltam az evolúciós értelemben vonzó nő és férfi fő vonásait, s ez sokakban hamis megnyugvást kelthetett. Sajnos azok a nők sem üldögélhetnek a babérjaikon, akiknek 0.7 a derék-csípő hányadosuk, kicsi az álluk és az orruk, vastag a szájuk, fiatalok és egyszerűen dögösek. De ugyanez vonatkozik a férfiakra is: a vonzó tesztoszteron-mutatók és a fejlődési stabilitást jelző szimmetria felmutatása nem elég. PR munka nélkül nem megy a dolog. Moore kutatásaiból egyértelműen kiderül, hogy azok a nők a magányosak, akik kevés flört-jelzést bocsátanak ki. Egy vizsgálatában a képzett megfigyelők 10 perc (!) megfigyelés alapján előre bejósolták, melyik nőt fogják leszólítani, és melyiket nem. Tíz nőnél a megfigyelők úgy ítélték meg, hogy hamarosan párja akad, és ez nyolc esetben be is jött. Másik tíz nő esetén az volt a feltevés, hogy a kutya sem fog feléjük nézni, és mind a tíz facér is maradt. Most rosszul tippel, ha azt gondolja, hogy a leszólított nyolc nő nyilvánosan levetkőzve kellette magát, a másik tíz meg eleve esélytelenül, apácaruhában üldögélt a bárban. A különbség csupán az volt, hogy a leszólított nők 10 perc alatt átlagban kb. 30 változatos flört-jelzést bocsátottak ki a hímek irányába, míg a magányra ítéltek átlagban csak 4-et! A két nő, akiknél tévedtek a megfigyelők, átlagban 8 flörtjelet bocsátott ki. Náluk tehát kevésbé tévedésről, inkább arról van szó, hol húzzuk meg az ismerkedéshez elégségesnek feltételezett flört-mennyiség határát egy dél-kaliforniai bárban péntek este.


Amiért utólag meg kell kövessem a magányos bombázókat, akik cikkem hatására relaxálva várták a herceget, az az a szomorú tény, hogy a leszólított nők egyáltalán nem voltak attraktívabbak, csupán aktívabbak. Magyarán, az elérhető nő vonzóbb a férfiaknak, mint a nagyon termékeny, nagyon egészséges, nagyon 0.7-es derék-csípő arányú, de flörtanalfabéta.

Kiszélesítve Moore kicsit feministára sikerült vizsgálatait, a magányos férfiakra sem az mondható, hogy nem elég "bádisak", hamis a Rolexük, vagy hogy törpék, hanem hogy zárlatos a flört-jel vevőjük. Röviden: gátlásosak. A vizsgálat fényében a Don Juan vagy Don Ernyei Béla típusú nőfalókat nem feltétlen hódítókként, hanem a flört-jelzésekre fogékony hímekként írhatjuk le. (Na jó, valamiért persze felfigyelnek rájuk a nők, de ezt itt most irigységből szeretném bagatellizálni.)

Flört-gátlások

Miért nem ad elég flört-jelzést a magányos nő? Itt lép be a képbe anyuka és apuka, akik nem adtak elég biztató visszajelzést arról, hogy leánykájuk szép, okos, és termékeny. Ez a leányka a statisztikák szerint az elfogadhatónál kövérebbnek és kisebb mellűnek érzi magát, és a "haja is szörnyen néz ki". Annak hamis tudatában, hogy ez -ha így is volna-, számít, úgy érzi, nevetséges önhittség volna klassz pasiknak kacsingatnia, hogy aztán röhejessé váljon.

A férfi változata a magánynak szintén feltételez bizonyos típusú apucit és anyucit, de ráadásul nehezített a pálya is. A nők ugyanis, bizonyos fokú érthető önvédelemből, a visszavonulás lehetőségét mindig fenntartva, kétértelmű jelzéseket szoktak adni. Ez egyfajta elkötelezetlenség, és teszteli a hím érdeklődését, mivel átpasszolja neki az ismerkedésben rejlő kockázatot. A kockázat mindkét fél részéről az önértékelés és önbecsülés súlyos romba dőlése. Ezért az a férfi, akinek alacsony az önértékelése, még direkt jelzéseket sem mer magára venni, sőt kerüli azokat a helyzeteket, ahol flört-jelzéseket kaphatna. Ezt persze nem kell most személyeskedésnek vagy célozgatásnak venni, hiszen -kedves olvasó - nem is ismerjük egymást.


A magánynak nem szeretjük az ilyen önmarcangoló, lealázó értelmezését, mint gátlásosság, félénkség, helyette jobban kedveljük a filozofikusabb magyarázatokat a világ elmagányosodásáról, az igényességről, a meg nem értettségről, stb. Ezek egyszerűen elegánsabbak. Csak nem oldanak meg semmit.

Flört-technikák

Szerintem nagyon dühös lenne, ha ezek után nem olvashatna valami használhatót is, úgyhogy most fellebbentem a fátylat a női praktikákról, ami esetleg a bizonyítottan nőnemű olvasóim számára sem lehet érdektelen.

Moore kutatásai során 52 flört-jelet különböztetett meg, ezek csoportosíthatók aszerint, miként keletkeznek, vagy aszerint, hogy a flört melyik szakaszára jellemzőek. A flört a nő részéről a célszemély kiválasztásával indul, ezután a figyelem felkeltése a cél, majd a célszemély érdeklődésének mérlegelése következik. Ha az érdeklődés eléri a kívánt szintet, a kölcsönös közeledés szakasza jön, majd végül a kapcsolat kialakítása.

A flört leggyakrabban a nézéssel kezdődik. A nő tekintete megakad egy férfin, majd tovasiklik, később ismét visszatér. Gyakran nem szemtől-szembe történik, hanem csak úgy a szem sarkából. Ha a férfi és nő tekintete többször találkozik, a nő kicsit hosszabban néz a férfire, ezt nevezzük szemezésnek. Persze, gátlásos férfiak ezt szokták úgy értelmezni, hogy a nő azért bámulja őket, mert kivételesen otromba fejet látott meg. A mohó érdeklődés jele, ha a nő szemöldöke egy pillanatra felszalad tekintetük találkozásakor. Ezt igen sok kultúrában megfigyelték a flört részeként; ez egy genetikailag kódolt viselkedés. Jelzésértékű még a csillogó szem, ill. a tág pupilla. Ezt különösen az optikusok szokták gyorsan észrevenni..

A flört-jelzések egy másik csoportja a mosoly. Ennek egyik változata a szégyenlős mosoly, ilyenkor a nő rápillant a kiválasztott férfire, majd elmosolyodik és lesüti szemét. Ez elég egyértelmű, viszont a mosoly értékelésében a férfiak amúgy elég bénák szoktak lenni, mert nem tesznek különbséget az udvarias és a valódi mosoly közt. Ha csak a száj mosolyog, de a szem nem, vagyis a szem körül nem jelennek meg mosolyráncok, akkor csak udvarias mosolyról van szó. Ettől még a nő a pokolba is kívánhatja a férfit. Az őszinteség mellett szól még, ha mindkét fogsor kivillan, és ha a mosoly érezhetően spontán jelenik meg, nem pedig némi késlekedéssel.

A nevetés szintén lehet flört-jelzés, különösen, ha a nő közben hátraveti a fejét, és felfedi ezáltal a nyakát. Ezt etológusok a behódolás jeleként értelmezik, annak analógiájára, ahogy a behódoló farkas is odatartja a nyakát ellenfelének. Mások viszont azt mondják, hogy mivel a nő pókként éppen most hálózza be áldozatát, szó nincs itt behódolásról.

A nyak és a tekintet kihívó kombinációja, ha a fej -Moore szabatos leírásával élve - 45 fokban ráhajol a vállra, miközben a nő a férfi szemébe néz. Ha a nő még a nyakát is megcirógatja, akkor a férfi kezdhet álmodozni.


Rendkívül beszédes, mélyen biológiai eredetű az un. tollászkodó viselkedések megjelenése. Ilyen a haj igazgatása, különösen, ha ismételten történik, az ujjakkal való hajba túrás, és a ruha indokolatlan igazgatása, simogatása, rendezgetése. Ide sorolható a rúzsozás-technika is. Ilyenkor a nő rápillant, rámenős esetben hosszan nézi a férfit, és közben lassan, gondosan rúzsozza magát. Ennek finomabb változata, amikor a nő a férfire pillantva megnyalja a száját, vagy nyelvével körbenedvesíti ajkait.

Fontos flörtjelzés a parádézás is, amikor a nő behúzott hassal, kidüllesztett mellekkel, emelt fővel, ringó járással lassan átvonul a színen.

Ezek a flörtjelzések általában interkontinentális hatótávolságúak, de persze közelharcban is lehet alkalmazni őket.

A közeli flört-technikák közé soroljuk az odafordulást, a szemtől-szembe nézést, a lábak ismételt keresztberakosgatását, a látszólag véletlen, vagy szándékos, beszéd közbeni kar- vagy kézérintést, a térdek összekoccanását. Fontos jelzés együttülőknél, ha a nő a férfi felé dől, vagy pláne, ha hozzá is ér kissé, mert ez az ösztönös közelségkeresés jele. A fülbesuttogás pedig kifejezetten bizalmas gesztus, bármilyen ürüggyel is van álcázva.

Flörtjelzés, ha a nő beszélgetés közben egy kulccsal, vagy valami tárggyal játszik, esetleg cirógatja vele magát.

Külön csoportot képviselnek az un segítségkérések, amikor a nő jelzi, hogy elvárja, segítsék fel a kabátját, húzzák ki a székét, gyújtsák meg a cigijét, töltsenek a poharába. Ősmodellje ennek az oroszlánok közé ejtett kesztyű, melyért a lovag gondolkodás nélkül utána veti magát. Ezek ugyebár a férfi áldozatkészségét hivatottak tesztelni.


Bizonytalan férfiaknak ajánlott listát készíteni e jelekről, és ismerkedéskor sorban kipipálni őket, ahogy a nő adja a jelzéseket. Ha tíz összegyűlt, lehet indulni, de előtte minden kétséget kizáróan győződjünk meg arról, nem ül-e mögöttünk pl. Brad Pitt.

Ifjú hím olvasóinknak a figyelmébe ajánlom az alábbi bekezdést:

Moore idétlen kamaszlányokat is vizsgált, s megállapította, hogy az érett nőkhöz képest tizedannyi flörtjelzést adnak, ami ugye nem könnyíti meg a szerencsétlen fiúk helyzetét. Ráadásul, ha egy lány flörtöl, akkor ezt a fiú ugratásával, csipkedésével, ütögetésével teszi. Flörtjelzései egy kissé mindig harsányabbak. Ez védelmet is jelent, mert el lehet rejteni az érdeklődést a pajtáskodás mögé, másrészt utal arra, hogy a flört-technikák az életkorral finomodnak, vagyis van tanult aspektusuk is. Fiú legyen a talpán, aki érdeklődést vélne felfedezni abból, ha a csajok kinevetik, pedig az az igazság, hogy jó nyomon járna.

Amikor a férfi nem veszi észre magát

"Hamarosan hívlak!", búcsúzik a férfi. "Remek lesz", feleli a nő és nevetve a férfi arca előtt integetve fordul meg és távolodik el. A férfi pár napot eufóriában tölt, majd telefonál, és leforrázva hallja, hogy a nő nem akar vele találkozni. "Rossz tréfa?", kérdezi Joy Davidson pszichológus. Nem, csak a pali hülye a testnyelvhez. A kézmozdulat és az elfordulás ugyanis a közeledést elhárító gesztus volt a nő részéről.

Sajnos a férfiak eredendően nehezebben értik a nem verbális jeleket, és hajlamosak a barátságosságot is szexuális érdeklődésnek venni. Ha már egyszer rászálltak egy nőre, vereségnek éreznék a sikertelenséget. Sokszor nem is az a baj, hogy a nőben nincsen érdeklődés irányukban, hanem a férfiak nem értik az arra vonatkozó finom jelzéseket, hogy "lassabban a testtel". Pl. megérintik a nőt, és az visszahúzza a kezét.

Ha a nő kezdeti flört-jelzései után a férfi közeledik, de később azt tapasztalja, hogy a nő kerülni kezdi vele a szemkontaktust, elfelé hajol tőle, elfordul testével, vagy védekező testtartást vesz fel (pl. keresztbefonja a karjait, összeszorítja lábait), közömbös témák felé tereli a beszélgetést, keze ökölbe szorul, vagy ujjait babrálja, akkor a férfi jobb, ha észre veszi magát. De mondjuk még ezek az udvariasabb formák és nincs veszve minden: "túllihegted magad, egyszer kimaradsz a dobásból".


Ám, ha a nő ásít, körmét vagy fogát piszkálja, rosszallóan néz, kezét zsebre vágja, tüntetően felfelé bámul, vagy mással kezd foglalkozni, pl. telefonját nézegeti, miközben a férfi fűzi, akkor ez a búcsú perce.

A férfiak gyakori hibája, hogy azt hiszik, az ismerkedés rajtuk múlik. Valójában, ha már kiszemelte őket egy nő, legjobb, ha önmagukat adják. A nyitó "jó dumák" soha nem tudnak olyan jó dumák lenni, hogy bármit is el lehessen velük érni. Felmérések szerint a kezdeti érdeklődést 55%-ban a dizájn, 38%-ban a beszédmód és csak 7%-ban a beszéd tartalma határozza meg. Vagyis a jó szövegeknél fontosabb, hogy a férfi ne legyen lehengerlő és hangos, mert ez agresszivitást sugall, de ne legyen túl halk se, mert ez pedig mulyaság. Kivéve, ha a nő éppen erre bukik. Vannak nők, akik szeretnek gondozni, védelmezni, szárnyuk alá venni.

Magukban bizonytalan férfiak sokszor szeretik az "öntsünk tiszta vizet a pohárba" megoldásokat, vagyis azt hiszik, ha lerohanják a nőt egy vallomással, vagy ha nekilátnak "tisztázni" a helyzetet, megszűnik a bizonytalanságuk. Csakhogy a flört olyan ígéret, amit nem lehet számon kérni, csak viszonozni. Aki ehhez erőtlen, adjon fel házassági hirdetést.

Végül a szinkronitás

A flört-szakértők kiemelik a szinkronba kerülés fontosságát, ami fél győzelem a flört során. Már az is egyfajta szinkronitás, ha a férfi nem akar jobban nyomulni, mint ahogy azt a nő engedi. Szinkronban vannak férfi és nő, ha akaratlanul is egyszerre csinálnak dolgokat, egyszerre néznek egymásra, isznak poharukból, nevetnek, mosolyognak egymásra, hajolnak közel egymáshoz. A szinkronba kerülés útja az egyre intimebb beszélgetés, az érzelmi összehangolódás.


A flört, mint önmegvalósítás

Sokak szerint a flört nemcsak evolúciós program, hanem modern játék, az önkifejezés és önmegvalósítás egy módja. Ma már flörttanfolyamokon lehet elsajátítani a flörtölés művészetét. Jill Spiegel szerint a flört egy új életkészség, amellyel barátságossá tehetjük magunk körül a világot és kifejezhetjük legmélyebb önmagunkat. "Flörtölj az Élettel és a Világgal", hirdeti e modern flört-próféta. Ettől minden pillanat egy ünnep és kaland lesz. Ilyen magasságokig talán nem tudjuk követni Jill Spiegelt, de kétségtelen, hogy a flört nemcsak házasodni vágyóknak vagy partnert keresőknek ajánlott. A flört nem egyszerűen ismerkedési technika, hanem a két nem együttlétezési módja. A flörtben elfogadjuk önmagunkat, mint "piacképes", nemmel bíró lényt, aki biológiailag programozott módon óhatatlan érdeklődést vált ki a másik nem egyedeiből. Aki nem veszi a flört-jelzéseket és nem reagál rájuk, az nem akar tudomást venni női vagy férfiúi mivoltáról. Lehasítja magáról identitását. És ennek, ajaj, de súlyos következményei lesznek ám!

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre