Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Igaz-e, hogy az omega-3 nem használ a szívbetegségben?

Figyelemreméltó, ahogy egyes kutatócsoportok és a média 'összedolgoznak' azon, hogy elbizonytalanítsák az egészségtudatos embereket abban, vajon helyesen cselekednek-e, amikor omega-3-at vagy más étrendkiegészítőket szednek. A cikk végére felmérhetjük, közvetve vagy közvetlenül hány ember halálát is okozhatják az index.hu, a hvg.hu és más hírportálok, amelyek szakértők híján gátlástalanul részt vesznek a tévinformációk terjesztésében.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A tudomány mindenkié - de csak az lát bele a kártyákba, aki le tudja tölteni a fizetős szaklapok cikkeit, tud angolul, érti a tudományos nyelvet, van ideje átböngészni egy 743 oldalas elemzést, és arra is van ideje, hogy elmerüljön az elemzésbe beválogatott cikkek ellenőrzésébe. A tájékozatlan médiamunkásoknak mindezen képessége és ideje hiányzik, ők már előemésztett magazincikkecskékből tájékozódnak aszerint, hogy mekkora a hírértéke az adott kutatásnak, elemzésnek. A hírérték nem azonos a hasznossággal vagy igazságtartalommal, hanem az a lényege, hogy keltse fel a figyelmet, mondjon ellent elterjedt nézetnek, s okozzon bármekkora kárt is, a lényeg az aznapi kattintásszám. Már elég sok kritika elhangzott az újságírói etikáról a politika bulvár kapcsán, de ne feledjük, az egészséggel kapcsolatos hamis hírek terjesztése sokkal súlyosabb vétség, de ezt nap mint nap pártállástól függetlenül elkövetik.

A legutóbbi "világszenzáció", amit minden magára adó online újság közreadott, úgy hangzott, hogy az omega-3-at hiába szedi a polgár, ablakon kihajított pénz, mert ettől neki nem lesz kevésbé szívbetegsége, sztrókja, magas vérnyomása, és nem csökkenti sem a kardiovaszkuláris sem az összhalálozás kockázatát sem. Én csak remélni tudom, hogy akik ezeket a híreket közreadják, követik is ezeket a tanácsokat, ennyi büntetést megérdemelnének.

A tudományos publikációkban folyamatos a visszaélés, hamisított vizsgálatok garmadával jelennek meg. A hamisítás speciális válfaja a metaanalízisekkel elkövetett megtévesztés.


A metaanalízist elvileg arra találták ki, hogy az egyes vizsgálatok eredményeiben megjelenő véletlenszerű eltéréseket sok vizsgálat összevont elemzésével kiküszöböljék. Amikor egy-egy ilyen gyanús eredményt felmutató metaanalízist kicsit alaposabban megvizsgálok, hol előre megfontolt szándékkal elkövetett hamisításba botlok, hol látszólag korrekt módszerrel végzett, de az elemzésbe bevont vizsgálatok szelekciós szempontjai miatt torzul az igazság.

A szándékos hamisításra jó példa, amikor az elemzők pl. azt akarják kihozni, hogy a K2-vitamin nem javít a csontritkuláson és az elemzésbe K1-vitamin vizsgálatokat is bevonnak, holott a K1-vitaminról tudni, hogy csontépítő hatása nem igen van (Fang és mtsi., 2012). A másikfajta módszer, amit Bjelakovic előszeretettel követ el, hogy veszi a vitaminokat és antioxidánsokat, és mondjuk egy E-vitaminvizsgálat során autóbalesetben meghalt ember halálát az E-vitaminnak tulajdonítja, mert az illető történetesen az E-vitamint szedő csoportban volt. Más vitaminokkal ugyanezt tette, az elemzésben a vitaminokkal semmiféle összefüggésben nem álló haláleseteket mind az adott vizsgálatban éppen szereplő vitaminnak tulajdonította (Bjelakovic és mtsi., 2007). Végeredmény: a vitaminok fokozzák a halálozást. (Milyen lehet a lektori munka, ha ilyen cikk ennek ellenére megjelenhet?) Ha azt akarjuk kimutatni, hogy a D-vitamin nem véd a rák ellen, beválogatási kritériumként megadjuk, hogy csak placebokontrollos vizsgálatot fogunk figyelembe venni. Egyrészt, mivel a D-vitamin rákmegelőző hatása bizonyított, ilyen vizsgálatot egy becsületes kutató sem fog végezni, hiszen, ha lesz egy csoport, aki a vizsgálat miatt nem szedhet D-vitamint, az fokozott rákkockázatnak lesz kitéve. Vagy ha mégis végez valaki ilyen vizsgálatot (kontrollnak vitamint nem szedőket választva), etikai okokból a hivatalos ajánlásnak megfelelően 2000 NE-nél nagyobb dózist kutatásban nem lehet alkalmazni. Ez viszont túl kicsi adag ahhoz, hogy kimutatható előnye legyen. Ergo: bebizonyítottuk, hogy a D-vitamin nem véd a rák ellen. Pontosan így járt el a Nemzetközi Rákügynökség, amikor máig érvényesen kijelentette, hogy a D-vitaminnak nincs rákmegelőző és prognózist javító hatása (IARC, 2008).


Minden korrekt, csak a végeredmény hazugság

Minden tiszteletem és sajnálatom az elemzésben részt vettek iránt, mert hatalmas munka volt összehozni ezt az elemzést, de a végeredmény viszont tudományos szempontból is, tudományetikai szempontból is, szánalmas. Etikátlan ugyanis egy tudóscsoport részéről olyan eredményt egyetemes összefüggésnek beállítani, amiről a kutatók is tudják, hogy korlátozott érvényű: csak azon a kutatási eredményekre érvényes, amely kutatásokat ők a saját szempontjaik szerint beválogattak a vizsgálatukba. Ezek a placebokontrollos, legalább 12 hónapig tartó vizsgálatok voltak. Mi ezzel a baj, kérdezheti bárki. Hiszen a placebokontrollos vizsgálatokat tekintjük a kutatásban aranystandardnak.

Csakhogy!

Ha az omega-3 hatását akarjuk mérni a szervezetben, akkor csak azok a vizsgálatok volnának elfogadhatók, amelyek hiteles módon mérik a szervezet omega-3 szintjét. Erre a vérlemezke vagy a vérplazma foszfatidilkolin EPA és DHA tartalma, vagy legalább két hónapos omega-3 fogyasztás után a vörösvérsejt EPA és DHA együttes tartalmának a mérése alkalmas. A vörösvérsejt EPA és DHA tartalmát %-ban kifejezve nevezzük omega-3 indexnek.

Ha valaki figyelmesen elolvassa a vizsgálat absztraktját, ott az áll, hogy olyan placebokontrollos vizsgálatokat válogattak be, amelyekben omega-3-at vagy halat adtak a vizsgálati személyeknek, vagy ajánlották nekik, hogy ilyet fogyasszanak. Már ettől az "ajánlották"-tól is hideglelést kaphatunk. Mi az, hogy "ajánlották"? És mi van, ha nem fogadták meg az emberek az ajánlást? Az is ismert, hogy sok vizsgálati személy még azt sem veszi be vagy eszi meg, amit a vizsgálat során ingyen odaadnak neki. Elfelejti, megbánta, hogy jelentkezett a vizsgálatba, de nem akarja bevallani, stb. Ezt kivédendő kötelező mérni az együttműködési hajlandóságot, azaz komplájenszt. A legtöbb elemzésbe beválogatott vizsgálat ezt teljesen nevetséges módon végezte: megkérdezték az embereket az omega-3 vagy a halfogyasztásukról vagy megszámolták a visszaadott tablettákat - vagy sehogy nem ellenőrizték, hanem csak elhitték bemondásra. Már ezen fejreáll a legtöbb vizsgálat, mert egy tudományos kutatás eredménylét nem lehet a vizsgálati személyek megbízhatóságára építeni. Például az elemzésbe beválogatott Zhang és mtsi. (2017) vizsgálatban a kontroll és a vizsgálati csoportnál a visszaadott tabletták alapján 95%-os és 97%-os komplájenszt vélelmeztek, ám amikor megmérték a résztvevők vérében a DHA szintet, alig találtak eltérést a kontroll és a DHA-t "szedő" (vagyis nem szedő) csoport között. Ezek után sejthetjük, mennyire megbízható az a kutatás, ahol bemondásra, vagy a visszaszolgáltatott tabletták megszámlálására építik a komplájensz megítélését.

Az egyedüli megbízható mérés, ha rendszeresen, de legalább vizsgálat végén vért vesznek a vizsgálati személytől, és megmérik az omega-3 szintjét. Erre a fentieken túl még igen sok okunk van.


Egyrészt, egy 12 hónapos vizsgálatban olyan emberek vesznek részt, akik esetleg már addig is sok omega-3-at vagy halat fogyasztottak, azaz a vizsgálat indulásakor már valamilyen omega-3 szinttel rendelkeznek. Továbbá, azt sem lehet megtiltatni senkinek, hogy halat egyen, vagy esetleg a saját szakállára plusz omega-3-at fogyasszon. Az egyetlen lehetőség az ilyen hatások kivédésre az omega-3 szint objektív mérése.

Az omega-3szint korrekt mérése

Vizsgálták az elfogyasztott omega-3 hasznosulási arányát, azaz, hogy pl. adott dózis mennyire növeli meg mondjuk a vörösvérsejt vagy a vérlemezke omega-3 szintjét. Kiderült, hogy az életkor, a felszívódási arány, bizonyos enzimek aktivitása vagy inaktivitása, esetleg csak csökkent működése (Itomura és mtsi., 2008; Superko és mtsi., 2013) jelentősen befolyásolja, hogy ugyanaz az adag omega-3 kinél mekkora emelkedést eredményez a vér omega-3 tartalmában, azaz ugyanakkora adag egyik embernél hatásos lehet, a másiknál pedig nem.

Egy további -szinte minden vizsgálatban mellőzött mérés- az omega-3/omega-6 arány. Hiába magas valakiben az omega-3 szint, ha még annál is több omega-6 kering a vérében, hiszen az omega-6 pont ellentétes hatású az omega-3-al. Ideálisnak az 1:1 arányt tekintjük. A paleósok ezt jól tudják, és nem csak az omega-3 bevitel növelését, hanem az omega-6 minél teljesebb kiiktatását igyekeznek elérni. Más eredményt kapunk ugyanis, ha csak az omega-3 szintet növeljük és mérjük, mintha az omega-3/omega-6 arányt is figyelembe vesszük!

Azért találkozunk annyi egymásnak ellentmondó vizsgálattal, mert a legtöbb vizsgálat elhanyagolja ezeket a szempontokat.

Mérték-e az omega-3 szintet?

Abdelhamid és munkatársai világgá kürtölt 2018-as vizsgálata azért jutott arra a következtetésre, hogy az omega-3 nem véd semmitől, mert olyan gagyi vizsgálatokat vettek be az elemzésbe, amelyek nem foglalkoztak az omega-3 szint mérésével (az omega-3/omega-6 arányról már nem is beszélve).

Ezt a szerzők maguk is pontosan tudták, hiszen minden vizsgálatnál feltüntették a résztvevők együttműködési hajlandóságát, és bizony nem egy vizsgálatnál semmiféle ilyen ellenőrzés nem történt.

Végigböngésztem mind a 79 vizsgálatot, ezek közül mindössze 12 tett kísérletet arra, hogy objektíve is mérje az omega-3 szintet. A 12 vizsgálatból 4-nek semmi köze nincs a kardiovaszkuláris kockázatokhoz. (A beválogatott vizsgálatok közt nagyon sok van, amelynek semmi köze a kardiovaszkuláris kockázatokhoz /pl. mellszövet sűrűség, multiplex szklerózis, retinakárosodás, Crohn betegség, sokízületi gyulladás, nem alkoholos eredetű májzsírosodás, stb./, ez meglehetősen furcsa, meg sem indokolják ezek bevételét a szerzők. Valószínűleg a halálozási kockázatnál vették figyelembe ezeket a vizsgálatokat, de ennek semmi köze az omega-3-hoz a felsorolt betegségekben!)

Ahol mérték az omega-3 szintet, ott a 8-ból 5 vizsgálat az omega-3 pozitív hatását bizonyította. Csak játszunk el a gondolattal, mit kürtölt volna világgá ez a tudós csapat, ha csak azokat a vizsgálatokat veszi figyelembe, amelyekben objektíve igazolható a kapott eredmény és az omega-3 vérszint közti kapcsolat.

A közlemény úgy szólt volna, hogy: igazoltuk az omega-3 védőhatását.

De nem csak ezért tisztességtelen a vizsgálat. Az omega-3 kardiovaszkuláris védőhatására, vagy hogy az összhalálozást is csökkenti, úgy derült fény, hogy olyan népeknél vagy területeken, ahol feltűnően sok halat fogyasztanak, ritkább a szívbeteg és tovább élnek az emberek. Ezek epidemiológiai vizsgálatok voltak, és nem placebokontrollosak. A rák és a D-vitamin kapcsolatát is ilyen vizsgálatokból tudjuk, placebokontrollos vizsgálatok a fentebb említett okokból ezt eddig nem igazolták.

Nézzünk egy-két valódi vizsgálatot!

Ezek mind kimaradtak a "világraszóló" elemzésből, mert nem kettős vak, placebokontrollos vizsgálatok voltak.

Siscovick és mtsi. (1995) az átlag 3.3%-os omega-3 indexűekhez képest az átlagosan 6.5%-os omega-3 indexűeknek 90%-kal csökkent a hirtelen szívhalál kockázata.

Albert és mtsi. (2002) 14 916 férfi orvost követtek 17 éven át, ez idő alatt 94 halt meg hirtelen szívhalálban. A 3.8%-os omega-3 indexűekhez képest a 6.9%-os értéket mutatóknak 90%-kal volt kisebb a kockázata a hirtelen szívhalálra.


Lemaitre és mtsi. (2002) vizsgálatában a 8.9%-os omega-3 indexűeknek a 6.9%-os csoporthoz képest 70%-kal volt kisebb a kockázata ischémiás szívhalálra.

A SCIMO vizsgálatban (ezt idézték az itt kritizált vizsgálatban is) 3 hónapig napi 3 gramm, utána 18 hónapon át napi 1.5 gramm EPA+DHA (figyelem, ez nem az omega-3 mennyisége, az sokkal több kell legyen!) az átlagos 3.4%-ról 8.3%-ra növelte az omega-3 indexet és ezzel 3.5-szer kisebb lett a szívesemények kockázata (von Schacky és mtsi., 2001).

Harris és mtsi. (2004) mérték az omega-3 indexet, és akiknek 8% felett volt, azok jelentős védelmet élveztek a szíveseményekkel, de különösen a hirtelen szívhalállal szemben, míg 4% alatti értékenek védőhatása nem volt (Harris és mtsi., 2004).

A híres GISSI-Prevenzione vizsgálatban 11 324 szívbeteg kapta meg a megfelelő kezelést, s közülük 2836 napi 850 mg EPA+DHA-t kapott, ami más vizsgálatok adatai alapján 9.5%-os omega-3 indexet alakított ki a vizsgálat 3.5 éve alatt. Ennek hatására az omega-3-at nem kapó csoporthoz képest 20%-kal csökkent az összhalálozás, 35%-kal a kardiális halálozás és 45%-kal csökkent a hirtelen szívhalál (GISSI-Prevenzione Investigators. 1999).

Block és mtsi. (2007) akut infarktusos betegeket hasonlított össze kontrollokkal. A legmagasabb omega-3 indexűeknek (8% fölött) 70%-kal, a közbenső csoportnak (4.1-7.9%) 42%-kal volt kisebb kockázata az infarktusra.

Sun és mtsi. (2008) a legmagasabb EPA és DPA (docosapentaenoic sav, egy omega-3 fajta) szintet mutatóknak 77%-volt kisebb a kockázatuk az infarktusra, mint a legalacsonyabb szintűeknek.

Tekintve, hogy az omega-3 gyulladáscsökkentő és a magas vérnyomás az érfalak merevvé válásával függ össze, amiben a gyulladás jelentős szerepet játszik, ezért nem meglepő, hogy a magasabb omega-3 szint alacsonyabb vérnyomást eredményez. Filipovic és mtsi. (2018) vizsgálatában az omega-3 index nem volt túl magas, az átlag 4.8% volt. Mégis, ezen belül, a legalacsonyabbakhoz képest a legmagasabbaknak átlagosan 4/2 Hgmm-el volt alacsonyabb a vérnyomása.

Pottala és mtsi. (2010) 6 évig követtek 956 beteget, és az összhalálozás és az omega-3 index között szoros kapcsolatot találtak. A legmagasabb szintűeknek 27%-kal kisebb volt a kockázata a bármilyen okból bekövetkező halálra a legalacsonyabb szintűekhez képest.

Következtetés

Hosszasan lehetne még sorolni a vizsgálatokat, amelyek valóban az omega-3 hatását vizsgálták, mert mérték a vérben az omega-3 szintjét, és mind egyöntetűen arra következtettek, hogy a magas omega-3 szint véd a szívhalállal, a szívbetegségekkel szemben és csökkenti az összhalálozás kockázatát is. Igaz, egy kivételével egyik sem volt kettős vak, placebokontrollos vizsgálat. De bizonyos összefüggéseket életszerűbb keresztmetszeti vagy követéses vizsgálatokkal elemezni. Vagy, ha már ragaszkodunk a placebokontrollos vizsgálathoz, nem ártana mérni a valódi omega-3 bevitelt és hasznosulást, és ha metaanalízist végzünk, csak ilyen korrekt vizsgálatokat beválogatni az elemzésbe.

Az omega-3 még sok mindenre jó, itt most csupán válaszolni szerettem volna Abdelhamid és munkatársai (2018) durván félrevezető vizsgálatára, és az ered,ényt papagájként visszhangzó médiára. Ezt az elemzésemet sajnos nem fogja a média ugyanolyan lelkesen terjeszteni, mint az álhírt.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Albert CM, Campos H, Stampfer MJ, et al. Blood levels of long-chain n-3 fatty acids and the risk of sudden death. N Engl J Med 2002;346:1113- 8.
  • Asmaa S Abdelhamid, Nicole Martin, Charlene Bridges, Julii S Brainard, Xia Wang, Tracey J Brown, Sarah Hanson, Oluseyi F Jimoh, Sarah M Ajabnoor, Katherine HO Deane, Fujian Song, Lee Hooper, Polyunsaturated fatty acids for the primary and secondary prevention of cardiovascular disease, Cochrane Database of Systematic Reviews, 2018
  • Bjelakovic, G., Nikolova, D., Gluud, L., Simonetti, R., Gluud, C.,. Mortality in randomized trials of antioxidant supplements for primary and secondary prevention. JAMA 2007, 297, 842-857.
  • Block RC, Harris WS, Reid KJ, Sands SA, Spertus JA. EPA and DHA in blood cell membranes from acute coronary syndrome patients and controls. Atherosclerosis. 2008 Apr;197(2):821-8.
  • Fang Y, Hu C, Tao X, Wan Y, Tao F. Effect of vitamin K on bone mineral density: a meta-analysis of randomized controlled trials. J Bone Miner Metab. 2012 Jan;30(1):60-8.
  • Filipovic MG, Aeschbacher S, Reiner MF, Stivala S, Gobbato S, Bonetti N, Risch M, Risch L, Camici GG, Luescher TF, von Schacky C, Conen D, Beer JH. Whole blood omega-3 fatty acid concentrations are inversely associated with blood pressure in young, healthy adults. J Hypertens. 2018 Jul;36(7):1548-1554.
  • GISSI-Prevenzione Investigators. Dietary supplementation with n-3 polyunsaturated fatty acids and vitamin E in 11,324 patients with myocardial infarction: results of the GISSI-Prevenzione trial. Lancet 1999;354:447- 55
  • Harris WS, Von Schacky C: The Omega-3 Index: a new risk factor for death from coronary heart disease? Med, 2004; 39:212-220
  • IARC Working Group Report 5: Vitamin D and Cancer. 2008. Nov 25.
  • Itomura M, Fujioka S, Hamazaki K, Kobayashi K, Nagasawa T, Sawazaki S, Kirihara Y, Hamazaki T. Factors influencing EPA+DHA levels in red blood cells in Japan. In Vivo. 2008 Jan-Feb;22(1):131-5.
  • Lemaitre RN, King IB, Mozaffarian D, et al. N-3 polyunsaturated fatty acids, fatal ischemic heart disease and non-fatal myocardial infarction in older adults. The Cardiovascular Health study. Am J Clin Nutr 2002;76:319-25.
  • Pottala JV, Garg S, Cohen BE, Whooley MA, Harris WS. Blood eicosapentaenoic and docosahexaenoic acids predict all-cause mortality in patients with stable coronary heart disease: the Heart and Soul study. Circ Cardiovasc Qual Outcomes. 2010 Jul;3(4):406-12.
  • Siscovick DS, Raghunathan TE, King I, Weinmann S, Wicklund KG, Albright J, Bovbjerg V, Arbogast P, Smith H, Kushi LH, et al. Dietary intake and cell membrane levels of long-chain n-3 polyunsaturated fatty acids and the risk of primary cardiac arrest. JAMA. 1995 Nov 1;274(17):1363-7.
  • Sun Q, Ma J, Campos H, Rexrode KM, Albert CM, Mozaffarian D, Hu FB. Blood concentrations of individual long-chain n-3 fatty acids and risk of nonfatal myocardial infarction. Am J Clin Nutr. 2008 Jul;88(1):216-23.
  • Superko HR, Superko SM, Nasir K, Agatston A, Garrett BC. Omega-3 fatty acid blood levels: clinical significance and controversy. Circulation. 2013 Nov 5;128(19):2154-61.
  • von Schacky C, Baumann K, Angerer P. The effect of n-3 fatty acids on coronary atherosclerosis: results from SCIMO, an angiographic study, background and implications. Lipids 2001;36(Suppl):S99-102.