Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Kelsey Lawrence:
Lehet, hogy Ön is szuperérzékeny?

Fordította:Mezei Elmira

Forrás:Kelsey Lawrence: Understanding the Highly Sensitive Person. 2019. május 6.

Sok ember érzi magát kínosan, hogy 'gyengék az idegei', hogy egy csomó dolog idegesíti, amire mások fittyet hánynak. Nos, ez nem hiszti, hanem egy idegrendszeri típus. Ha netán Ön is ebbe a típusba tartozik, mostantól emelt fővel vállalhatja, hogy agya veleszületetten érzékenyebb mint másoké.

 

A Google adatkezelési elvei

 

 

 

Amikor vihar van, akkor mindig reflexszerűen befogom a fülemet. 29 éves vagyok, és ezt a dolgot általában szégyellem. Ugyanakkor mindig is ilyen voltam. A szüleim elmondása szerint az egy éves születésnapi zsúrom közben egy hatalmas trópusi vihar vonult át a környéken és én végig ordítottam az egészet.

Érzékeny gyerek voltam, és bár most már kevésbé vagyok visszahúzódó, felnőttként is érzékeny vagyok: a hirtelen zajokra összerándulok, kerülöm a horrorfilmeket, és a körülöttem lévő emberek hangulatának az energiáját olyan intenzíven magamba szívom, hogy az képtelen vagyok bármi másra koncentrálni.

Az egyetemi éveim alatt fedeztem fel Elaine Aron pszichológus 1996-os Szuperérzékeny vagyok? (The Highly Sensitive Person) című könyvét és őszintén szólva, még soha nem éreztem, hogy valaki ennyire pontosan leírta volna, hogy milyen vagyok. A szuperérzékenységet, mint pszichológiai koncepciót először ezen a könyvön keresztül ismerhette meg a nagyközönség, mielőtt a klinikai pszichológusok még hallottak volna róla. Az Aron által létrehozott 27 részes kérdőív kitöltésével megállapítható az érzékenység szintje. A kérdések némelyike specifikus ("Ön tudatosan kerüli az erőszakos filmeket és TV műsorokat?"), mások általánosabbak ("Ön lelkiismeretes?").


A személyiségjegy meghatározása?-?amit Aron definíciója szerint szenzoros feldolgozási érzékenységnek is neveznek a pszichológiában?-?elég egyértelmű. "A szuperérzékeny embernek kifinomult idegrendszere van, és olyan árnyalatokat is észlel a környezetéből, amelyeket a többség nem, valamint könnyebben túlstimulálódik egy ingergazdag környezetben" - írja Aron.

A szuperérzékenység nem szerepel önálló problémaként a Mentális Rendellenességek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvében (angolul röviden: DSM), és a szakemberek egyetértenek abban, hogy több kutatás szükséges. Egy 2007-es vizsgálat megerősítette a szuperérzékenységet, mint jól megkülönböztethető személyiségjegyet: "elkülöníthető a szociális szorongástól, de magasan korrelál az elkerülő magatartással és az agorafóbiával." 2017-ben a floridai Beacon College egyik pszichológia professzora azt nyilatkozta a Vice-nak, hogy a szuperérzékenység jelenségének mélyebb megértéséhez tovább kell vizsgálódni, hogy kiderüljön, vajon itt egy önálló személyiségjegyről vagy az autizmusspektrum egyik részéről van-e szó.

A szuperérzékenység - ami Aron szerint a teljes populáció 15-20%-át érinti?-?online fórumokon gyakran egy csoportba kerül az introvertáltakkal, a mély empátiával rendelkező beleérzőkkel, vagy a "Védőügyvéd" személyiséggel (Myers-Briggs INFJ). Aron kérdőíve jelenleg az egyetlen olyan jóváhagyott eszköz, amellyel megállapítható, hogy egy felnőtt szuperérzékeny-e.


Huszonhárom évvel az első megjelenése után Aron könyve már világszerte 1 millió példányban kelt el és a nyomán egy halom olyan önsegítő könyv született, amelyek a szuperérzékeny emberek számára adnak útmutatást arról, hogy hogyan létezzenek a szerelemben, a munkában és minden másban.

Kristal Adams humorista a Túl érzékeny a komédiához című podcast házigazdája azt mondja, hogy a szuperérzékeny címke felfedezése segített neki megérteni a "különböző kommunikációs problémákat", amelyeket a társadalomban olyan embereknél tapasztalt, akik lenézik és gúnyolják az érzékenységet.

"Végre megértettem, hogy én tényleg más vagyok." - mondja Adams. "Ezért találok nehéznek bizonyos helyzeteket. Most, hogy már tudom, azt is tudom, hogy mit tehetek magamért, s miként tudok 'normálisan' funkcionálni."

Alanis Morissette énekes azt mondja, hogy: "annyira magamra ismertem benne, hogy az egész könyvet [Szuperérzékeny vagyok?] végig sírtam". Tavaly Kanye West rapper is szuperérzékenynek definiálta magát egy rádió interjúban.

Bár léteznek olyan kutatások, amelyek kimutatják, hogy az ingerfeldolgozási érzékenység egy alapvető személyiségjegy, a fogalmat még mindig szkepticizmus övezi. Sok orvos megkérdőjelezi, hogy a szuperérzékenység valóban egy önálló koncepció volna-e, amely megkülönböztethető a népszerű és jól ismert "Big five" ötfaktoros személyiségmodelltől?-?nyitottság a tapasztalásra (új ötletekre), lelkiismeretesség (a részletek iránti figyelem), extroverzió (a társasági élet élvezete), barátságosság (bizalommal teli és melegséges), és neurotikusság (hogy éli meg a negatív érzelmeket).

Dr. Daniel Gaztambide, a new-yorki New School for Social Research klinikai pszichológusa elmagyarázza, hogy ennek az lehet az oka, hogy a koncepcióta Szuperérzékeny vagyok? című könyv megjelenésével ismerte meg a nagyközönség, mielőtt az keresztül ment volna egy szakértői értékelési folyamaton.


"Mivel így kezdődött az egész, sok orvosnak az az első gondolata, hogy: 'Ez csak egy önsegítő, populáris pszichológiai idea? Van ennek klinikai vagy gyakorlati jelentősége?'" - mondja. "A válasz az, hogy persze, hogy van, csak ők fordítva kezdték. A hétköznapi embereknek több hozzáférése van a koncepcióhoz az interneten keresztül, mint a hétköznapi pszichoterapeutáknak."

Judith Homberg viselkedéskutató, az ingerfeldolgozási érzékenység holland specialistája azt mondja, hogy ő megtapasztalta a Gaztambide által leírt szkepticizmust. Ő akkor kezdte kutatni a személyiségjegyet, amikor a fiának nehézségei támadtak az iskolában és tévesen autizmussal és szociális szorongással diagnosztizálták. Homberg úgy tartja, hogy több kutatásra van szükség ahhoz, hogy a szakértők meggyőződjenek arról, miszerint itt nem a Big Five személyiség modell egyik összetevőjéről van szó.

" [Egy kolléga] a múltban a felnőtt autizmus témáján dolgozott és akkoriban senki nem hitte el, hogy létezik ilyesmi." "Úgy gondolták, hogy az autizmus csak gyerekeknél létezik, felnőtteknél nem. Most, 20-30 évvel később már elfogadott lett."

"Ez így néz ki". - teszi hozzá. "Ha valaki egy új koncepciót mutat be, az emberek eleinte szkeptikusak."

Ariane Resnick táplálkozási szakembernek a környezeti ingerek iránti érzékenységét gyakran tévesen szőrszálhasogatásnak, illetve kontrollmániának tekintették. A most negyvenes éveiben járó Resnick visszaemlékszik, hogy amikor huszonévesen először hallott egy barátjától a szuperérzékenységről, akkor egyből magára ismert a leírásból.

"Egész este ragaszkodtam a tompított fényekhez, még akkor is, ha vendégeim voltak, akik szerették volna, ha felkapcsoljuk a nagyvillanyt." - meséli. "Soha nem engedtem, hogy a közelemben valaki hangosan nézzen TV-t vagy hallgasson zenét. A tömeget csak úgy tudtam elviselni, hogy ittam, mert az alkohol egy kicsit eltompítja az érzékeket. Nagyon kontrollálón viselkedtem annak érdekében, hogy soha ne kerüljek számomra túlzottan megterhelő helyzetbe."


Otthonról dolgozó magánvállalkozóként Resnick kidolgozott egy olyan rugalmas napirendet, ami kézben tartható a számára. Az érzékenysége kordában tartására sokféle terápián vett részt:?kognitív viselkedés-, testi, és expozíciós terápián.

"Megtanultam, hogy erőltetnem kell magam arra, hogy elhagyjam az otthonomat, akárcsak egy séta erejéig vagy bevásárláshoz, mert tudom, hogy a boltban élesebb fények lesznek, és mindenféle olyan stimulánssal fogom szembe találni magam, amelyekre nem vagyok felkészülve" - mondja. "Ha túl sokáig nem szembesülök ilyen helyzetekkel, akkor utána még nehezebb a való világban normálisnak lennem."

Mariel Loveland, zenész pszichológus szülei már kiskorától fogva felismerték nála a környezeti ingerek iránti érzékenységet. Loveland számára, Resniskhez és számos más szuperérzékeny emberhez hasonlóan, a legegyszerűbb hétköznapi bevásárlás helyzete is stresszes lehet. Loveland érzékeny a hangos zajokra, szüksége van egyedül töltött időre, és mások pozitív és negatív érzéseit egyaránt magába szívja.

Az állapotával való megbirkózás érdekében kifejlesztett bizonyos módszereket. Minden éjjel füldugóval alszik, és ha másokkal kénytelen együtt aludni, akkor gyakran hallgat fehér zajokat zajszűrős fejhallgatóval. Gyermek- és fiatalkorában elrettentette a gondolat, hogy nyaraláskor esetleg másokkal együtt kell laknia egy szállodai szobában, vagy hogy nem tudja elhagyni a terepet, ha besokall. De felnőttként - és turnézó zenészként - megtanulta, miként kezelje az "ellenséges" helyzeteket.

"Elfogadtam, hogy bárhova utazom, az első 3-4 nap mindig kínszenvedés lesz" - mondja. "Utálom a változásokat; hozzá kell szoknom a saját hálószobám hiányához és ahhoz, hogy soha nem lehetek egyedül. Néha sírok és pánikba esem emiatt, de azt is felismerem, hogy ezek az érzések alaptalanok, átmenetiek és hogy utazáskor mindig így érzek."

A környezeti ingerek iránti érzékenység és az egyéb rendellenességek, mint pl. a poszttraumás stresszzavar vagy a szociális szorongás megkülönböztetése kicsit zavarosnak tűnhet. Mi történik akkor, ha valaki úgy érzi, az érzékenysége kihat a normális, hétköznapi működésére? Gaztambide elmagyarázza, hogy klinikai szempontból fontos kizárni a potenciálisan hasonló tünetekkel járó egyéb állapotokat, mint pl. a borderline személyiségzavart vagy a szociális szorongásos zavarokat.

Egy 2018-as, a Translational Psychiatry című lapban megjelent vizsgálatban azt találták, hogy az érzékenységnek háromféle osztályozása van: nagyfokú-, közepes és alacsony fokú. A tanulmány 906 felnőtt eredményeit elemezte, akik kitöltötték Aron szuperérzékenység tesztjét, és abból az derült ki, hogy az érzékenység mértékét a neurotikusság, az extraverzió, és az érzelmi reaktivitás szintjéből lehet meghatározni. Egy 2015-ös tanulmány szerint pedig "a környezeti és szociális ingerekre adott megnövekedett érzékenység mögött egy érzékenyebb központi idegrendszer áll, amely az információkat intenzívebben észleli és dolgozza fel."


A szuperérzékenységnek megvannak a maga jó oldalai is. A szuperérzékeny egyének jobban érzékelik a finomságokat maguk körül. A humorista Adams azt mondja, hogy ez a képessége teszi lehetővé, hogy -azonnal átérezve a hangulatot- az összegyűlt hallgatóságot közönséggé kovácsolja.

A szuperérzékenység alapos vizsgálata és a többi rendellenességtől való világos megkülönböztetése még nem egy komolyan kutatott terület, ám a fiatalabb generációk számára ez talán meg fog változni.

Dr. Thomas Boyce, a Kalifornia Egyetem nyugalmazott gyermekpszichiáter professzora januárban publikált egy könyvet Orchidea és nárcisz címmel. Ez a munka azoknak a laboratóriumi méréseknek az összefoglalása alapján született, amelyekben azt vizsgálta, különböző -köztük a környezetükre rendkívül érzékeny- gyerekek miként reagálnak testileg a mindennapi kihívásokra és stresszorokra.

"Kutatásainkban kimutattuk, hogy ugyanazok a válaszminták találhatók meg a fizikai betegségeknél, mint pl. a súlyos légzőszervi betegségeknél, a tüdőgyulladásnál, az asztmánál, mint az emocionális viselkedéses zavaroknál, pl. a szorongásnál, a depressziónál és az deviáns magatartásoknál" - mondta egyszer Boyce egy interjúban.

Az iskolaudvar - a szociális túlélést és dinamizmust kialakító egyik környezet - soha nem lesz a világ leggyengédebb helye, és ez valószínűleg mindig így lesz az érzékeny gyerekek számára. De segíthet a felnőtteknek annak a megértésében, hogy bizonyos gyerekek miért zárulnak be egy különösen zajos osztályteremben, vagy, hogy ajánljanak nekik technikákat a túlstimuláció kezelésére. Ha már gyerekkorban kezdünk valamit ezekkel a problémákkal, az sokkal konstruktívabb lehet, mintha felnőttként csak véletlenül akadunk rá egy erről szóló könyvre a könyvesboltban.

"Sok ember számára a szuperérzékenységük felfedezése lehet az első valódi pillanat, amikor fény gyúl a sötétségben és azt érzik: Á, szóval erről van szó." - mondja Gaztambide. "És nem csak képessé válnak arra, hogy a saját valóságuk szerint éljék az életüket, hanem még át is keretezhetik a tapasztalataikat: 'Tudjátok mit? A szuperérzékenység miatt több mindent észreveszek, olyasmit is, amit mások egyáltalán nem és amint a kutatások is kimutatják, ettől nyitott vagyok más emberek közléseire és az új tapasztalatokra, ami egy nagyon jó dolog.'"

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre