Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Mérgező italunk a tej

Az ilyen címekre szoktak a Facebookon sutyerákok az oldalamra piszkítani szerintük szellemes kommentekkel, hogy "Höhö, na persze", meg hogy ne már egy programozó-cihológus mondja meg nekik a tutit. Van ám azonban úgy, hogy nem a cím provokatív, hanem maguk a tények. A tudós csak tolmácsolja a kutatási eredményeket. A Föld se volt mindig gömbölyű, és a fény se hajlott el mindig a görbült térben. De, ami azt illeti, a tej sem volt mindig úgy hirdetve, mint az élet és egészség forrása.

 

A Google adatkezelési elvei

 

1910-ben az Amerikai Orvosok Szövetsége fődíját nyerte el egy tejellenes plakát, amelyen az asztalon egy szennyezett tejjel teli tál mellett hever még egy feldöntött italos üveg, s mindezek felett egy csontváz áll kezében egy ürítésre emelt pohárral. A szöveg valami olyasmi, hogy "Iszom a halál szokásos okozóira" (Rosenau, 1912). Milton Joseph Rosenau 1912-ben megjelent "A tejkérdés" című könyvében ezt írta: "Ahogy manapság a tejet használjuk, az mesterséges, ha nem éppen természetellenes. Ha szembemegyünk a természettel, annak viselnünk kell a következményeit. A Természet sosem szánta az egyik állat tejét egy másik faj kicsinyének." Rosenau a tejkérdés egyik fő problémájának a tej fertőzöttségét látta, ugyanis a nagyvárosokban már régen megszűnt a helyi tehenészet, így a tejet sok utaztatás után kapta meg a fogyasztó. Mivel a tejet eleve kétes tisztaságú helyeken fejték, gyűjtötték össze és akkoriban még hűtés nélkül szállították, az ilyen tejben -mire a fogyasztóhoz érkezett- rengeteg baktérium és vírus szaporodott el. "A tej tökéletes táplálék a kórokozók szaporodásához". A tej terjesztette a TBC-t, a hastífuszt, a skarlátot, a sztreptokokusz okozta mandulagyulladást, a diftériát.


Pasteur a róla elnevezett pasztörizálást már 1880-as években kifejlesztette és a közegészségügy akkori hősei igyekeztek is elterjeszteni, Graham Wilsonnak a British Medical Journalban 1943-ban megjelent cikkéből kitűnik, hogy a pasztörizálás még akkoriban sem volt általános. Cikke a pasztörizálás kiskátéjának íródott, kérdések és feleletek formájában igyekezett olvasóit, azaz az orvosokat meggyőzni ennek szükségességéről. Statisztikája szerint 1912 és 1937 között Nagy Britanniában 113 különféle, tejnek tulajdonítható járvány ütötte fel a fejét, amely 14 ezer embert érintett. Angliában és Walesben ez idő alatt 65 000 ember halt meg a tejtől kapott TBC-ben, és 10 ezer ember kapott váltólázat. Ehhez hozzá kell adni még a nyári hasmenésjárványokban meghalt 2 éven alul gyerekek számát, ami 190 000-re rúgott. 1943-ban a tehenek 40%-a fertőzött volt TBC-vel. Az USA-ban 1917-től 1939-ig az ottani 4%-os fertőzöttséget visszaszorították 0.4%-ra, aminek a költsége 260 millió dollár volt (Graham, 1943). Azonban 1921-re az USA-ban csak az 500 000 lakosú nagyvárosokban érték el, hogy a tej 95%-a pasztörizált legyen, míg a kisebb méretű városokban -a lakosság számától függően - 40-89%-ban még nem pasztörizálták a tejet (Ayers, 1922). A tej tehát igencsak veszélyes élelmiszer volt, a pasztörizálás univerzálissá válása pedig még hosszú évtizedekig váratott magára.

Emlékszem, kis koromban anyám leküldött tejért (akkor még jegyre adták), és mi mindig nyers tejet vettünk, mert az olcsóbb volt. A tejet nagy alumínium kannákból merték ki hosszú szárú mérőedénnyel. Otthon persze anyám első dolga volt felforralni, és örök viccelődés témája volt a "kifutott a tej". Ugyanis, ha nem lestük éber szemmel a tejesedényt, akkor a tejen képződő finom bőrszerű képződmény miatt a tej, amikor felforrt, kifolyt az edényből, s aztán lehetett sikálni a ráégett tejhabot.


De végülis a tejcsata a pasztörizálást szorgalmazók győzelmével zárult, s ma már csak a nyerstejre esküdők vannak közvetlen veszélyben. Sok országban betiltották a nyers tej forgalmazását, így a nyerstej hívőknek nemcsak a kórokozókkal, de a hatóságokkal is meg kell időnként küzdeniük.

Ám, ahogy a tej megszabadult a kórokozóktól, kezdett kiderülni, hogy ettől még nem feltétlen egészséges.

A laktóz

Általános iskolás koromban néha kilógtunk a napköziből a közeli tejcsárdába és zacskós tejet ittunk kaláccsal. Egy idő után azonban feltűnt nekem, hogy az ezt követő órákban felfújódtam és hasmenésem is lett. Így aztán lassan leszoktam a tejről, bár nem értettem, hogy mi a bajom vele. A laktóz a tejben található cukorfajta. A laktózérzékenységről az 1970-es években kezdtek beszélni, de még sokáig nyafogásnak vélték, ha valaki ilyesmire panaszkodott. Aztán kiderült, hogy a magyar emberek 20-30%-a szenved ettől, így megnyugodtam, hogy nem én "játszom az eszemet", ahogy egy barátnőm mondta nevetve, amikor bevallottam neki a titkomat. A laktózérzékenység az ember természetes állapota, mert ugyan az anyatej is tartalmazza, de egy-két kivételtől eltekintve a csecsemők rendelkeznek még laktázenzimmel, s a laktázgén csak fokozatosan kapcsol ki. Délről Északra haladva a népesség 50%-tól 95%-ig képes a laktózt megemészteni. Ugyanakkor a világ lakosságának 60%-a laktózérzékeny, pl. Kínában az emberek 1%-a képes a laktózt megemészteni (Deng és mtsi., 2015).

Több elmélete is van annak, miért maradt aktív egyesekben a laktázgén felnőttkorra is. A laktóztolerancia északi nagy gyakoriságából következett az a teória, hogy az északi emberek D-vitaminhiányát kompenzálja az, hogy a laktóz elősegíti a kalcium tejből való felszívódását (Smith és mtsi., 2009). Az afrikai állattenyésztő népek nyilván a rendszeres tejfogyasztáshoz alkalmazkodva váltak laktóz-emésztővé.

Azt gondolhatnánk, hogy az evolúció győztese az, aki meg tudja emészteni a laktózt. A friss kutatások szerint a dolog nem így áll. Jianguang Ji és munkatársai a svéd egészségügyi nyilvántartásból azonosítottak 22 700 laktózérzékeny személyt és összehasonlították rákkockázatukat az átlagnépességével. Kiderült, hogy a tüdőrák kockázatuk 45%-kal, a mellrák kockázatuk 21%-kal és a petefészek rák kockázatuk 39%-kal volt alacsonyabb. Egy másik svéd vizsgálatban 61 000 nőt követtek 13.5 éven át, mérve az étkezési szokásaikat. Akik napi 4 vagy annál több adag tejet- és tejterméket fogyasztottak, azoknak kétszeres volt a petefészekrák kockázata a napi 2 vagy annál kevesebb adagot fogyasztókhoz képest (Larsson és mtsi., 2004). A Nurses' Health Study (Ápolónők Egészsége Vizsgálat)-ban 80 ezer nő 20 éves követéses vizsgálatában a legtöbb laktózt fogyasztóknak több mint kétszeres kockázata volt a legsúlyosabb petefészek rákfajtára. Minden pohár tej/nap (11 gramm laktóz) 20%-kal növelte meg a kockázatot (Fairfield és mtsi., 2004).


Van olyan elképzelés, hogy a laktóz okozza a fokozott rákkockázatot, de erősebb érvek szólnak a galaktóz hipotézis mellett. A megemésztett laktóz a szervezetben galaktózra és glükózra bomlik, ez két egyszerű cukor. A galaktóz állatkísérletekben károsítja a petefészket és petefészek kimerülést okoz. Daniel Cramer, akitől a galaktóz teória ered, kimutatta, hogy azokban a nőkben alakul ki nagyobb valószínűséggel a petefészekrák, akikben a legalacsonyabb a galaktózt bontó enzim szintje, azaz bennük kering legtovább lebontatlanul a galaktóz (Cramer, 1989).

Hormonok a tejben

A modern tehenészetekben úgy érik el a nagy tejhozamot, hogy a tehenek az év 300 napján vemhesek, és a vemhességük második felében már jelentősen megemelkedik az ösztrogén és az ösztrogén bomlástermékek szintje a tejükben (Ganmaa és Sato, 2005). Egy nagy összefoglaló tanulmány szerint az ösztrogén és ösztrogénszármazékok karcinogén szerepe nem zárható ki mellrák, s különösen a prosztatarák esetében. Az állati eredetű táplálékból származó ösztrogént az ember a tejjel fogyasztja el. Még veszélyesebb a tejben nagy mennyiségben található IGF-1 (Inzulinszerű Növekedési Faktor-1), mert ez serkenti a sejtek osztódását és közismerten elősegíti a mell-, prosztata-, endometrium-, hasnyálmirigy- és vastagbélrák kialakulását(Malekinejad és Rezabakhsh, 2015). A tejnek magas az Inzulin Indexe, azaz fogyasztása sokkal nagyobb inzulinválaszt vált ki, mint amit a benne lévő laktóz indokolna. Az inzulinszint emelő hatását és az erre reakcióként kialakuló inzulinrezisztenciát igazolták gyerekeknél is (Hoppe és mtsi., 2005) és felnőtteknél is (Tucker és mtsi., 2015). A magas inzulinszint ugyancsak kedvez a ráknak. A legmagasabb inzulinszintű férfiaknak 2.6-szer nagyobb a prosztatarák kockázata (Hsing és mtsi., 2001).

A prosztatarák 41 ország adatainak elemzése alapján igen szoros kapcsolatban áll a tejfogyasztással (Ganmaa és mtsi., 2002). Számítások szerint 3 adag tej- és tejtermék elfogyasztása 9%-kal növeli meg a prosztatarák kockázatát (Gao és mtsi. 2005). (Egy adag tejnek vagy joghurtnak 244 grammot tekintünk, sajtból egy adag 43 gramm, vajból 5 gramm, fagylaltból 132 gramm). Ennek egyik oka a tejben lévő ösztrogén lehet (Qin és mtsi., 2004). A tejben lévő kalcium is hozzájárulhat a prosztatarák kialakulásához, ugyanis a napi 2000 mg kalciumot fogyasztó férfiaknak 4.6-szeres a kockázatuk a napi max. 500 mg kalciumot fogyasztókhoz képest (Giovannucci, 1998).


A tejfogyasztást a gyerekeknek szokták ajánlgatni, mint legfontosabb kalciumforrást, viszont a tej hormontartalma a fejlődő hormonrendszerben keltheti a legnagyobb zavart (Malekinejad és Rezabakhsh, 2015).

Autoimmun betegségek

A tej és az 1-es típusú, autoimmun cukorbetegség közti kapcsolat már korán felvetődött. 690 finn cukorbeteg gyermek korai étrendjét elemezve kimutatható volt, a tejet csecsemőként fogyasztóknak 1.5-szeres volt a kockázata a megbetegedésre (Virtanen et al. 1993). A kockázat mértéke megtévesztő, mert ez a gyermeknépességben jelenlévő nagykockázatúak és kockázatmentesek kiátlagolt kockázatáról szól. Akik genetikailag hajlamosak 1-es típusú cukorbetegségre (és ezzel párhuzamosan cöliákia betegségre), azoknak ennél sokkal nagyobb lesz az átlagnépességhez képest a kockázata.

Keith Woodford "Démon a tejben" (Devil in the milk) könyvében részletesen leírja miként figyelt fel Robert Elliott új-zélandi professzor arra, hogy az Új-Zélandon élő gyerekek körében tízszer gyakoribb az 1-es típusú cukorbetegség, mint a Samoa szigeten élő gyerekek közt (Woodford, 2009). Elliott a tejre kezdett gyanakodni. Kétféle tehéntej van, az egyiket A1-nek hívják, és ezt a nyugati világban elterjedt tehenek adják, míg az ázsiai és afrikai tehenek A2 tejet termelnek. Elliott A1-béta-kazeinnal az egerek 47%-át tudta cukorbeteggé tenni, míg az A2-béta-kazeinre az egerek nem betegedtek meg. Murray Laugesen és Robert Elliott 2003-as cikkében 19 ország alapján az A1 típusú béta-kazein fogyasztása 96%-ban magyarázta a cukorbetegség gyakoriságát adott országban (Laugesen és Elliott, 2003). A szerzőpáros mellesleg az ischémiás szívbetegséget is szoros kapcsolatban találta az A1 tej fogyasztásával.

A tejfogyasztást a szklerózis multiplex kialakulásával is összefüggésbe hozták. Ebben a betegségben az immunrendszer az agyidegek myelinhüvelyét támadja meg, ami tulajdonképpen az idegek védőburkolata, és ha ez károsodik, elektromos vezetési zavarok támadnak. Huszonhét ország tejfogyasztása szoros kapcsolatot mutatott a szklerózis multiplex gyakoriságával (Malosse és mtsi., 1992). Feltételezik, hogy valamely tejfehérje és a myelinhüvely valamely fehérjéje közti hasonlóság provokálja az immunrendszert támadásra (Guggenmos és mtsi., 2004).

Színezi a képet, hogy a csecsemő és gyermekkori D-vitaminhiány mindkét betegségben kockázati faktor, sőt, megfelelő D-vitaminszint kivédi a megbetegedést. Ugyanakkor genetikai hajlam is áll a betegségek hátterében,hiszen a nyugati népesség nagymértékben D-vitaminhiányos, mégsem lesz mindenki autoimmun beteg.


Idegrendszeri betegségek

Százharminc ezer ember 9 éves követéses vizsgálatnak eredmény szerint a legtöbb tejet fogyasztó férfiaknak 1.8-szeres volt a Parkinson betegség kockázata. A nők védettebbnek bizonyultak, az ő kockázatuk 1.3-szeres volt (Chen és mtsi., 2007). A kutatócsoport, másik, hasonlóan nagy követéses vizsgálatában ugyancsak a férfiaknál találtak kiugró, hasonló mértékű kockázatot (Chen és mtsi., 2002). Egy 7500 férfit 30 éven át követő vizsgálatban a sok tejet ivók Parkinson kockázata 2.3-szeres volt a tejet nem ivókhoz képest (Park és mtsi., 2005). Egy 2017-es nagy követéses vizsgálat ugyancsak 1.56-szoros Parkinson kockázatot talált elsősorban az alacsony zsírtartalmú tejet fogyasztóknál (Hughes és mtsi., 2017). Két kutató felvetette a galaktóz szerepét a Parkinson betegség kialakulásában, ugyanis a galaktóz okozta immunológiai és neuronális elváltozások megegyeznek a Parkinson betegség jellemzőivel (Sarni és Baroni, 2018).

A tej (és a glutén) elhagyása több vizsgálat szerint javít az autizmusban és schizofréniában élők tünetein is (Szendi, 2009).

Sok mindenről nem szóltam még, pl. hogy csecsemők és gyerekek közt a leggyakoribb ételallergia a tehéntej allergia (Flom és Sicherer, 2019).

Következtetés

A tej az emberiség történetében új keletű, pár ezer éves tápanyag, amihez igazából nem alkalmazkodtunk. Még neves kutatók is, hogy belerúghassanak egyet a paleóba, azt hangoztatják, hogy a laktóztolerancia az alkalmazkodás bizonyítéka (Zuk, 2013). Hogy ez mekkora tévedés, azt bizonyítja, hogy pont azok betegednek meg a galaktóztól, akik a laktóztoleranciájuk miatt bátran ihatnak tejet. Mondhatni, a laktózintolerancia a normális állapot, mert ez megvéd olyan rejtett ártalmaktól, amelyet más állatok tejének fogyasztása okozhat Mivel ezek a kockázatok évek alatt realizálódnak, s akkor már késő, senki ne érezze biztonságban magát, ha tejet fogyaszt.


 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Ayers, SH: The Present Status of the Pasteurization of Milk. U.S. Government Printing Office, 1922, Vol. 342-922

Chen H, O'Reilly E, McCullough ML, Rodriguez C, Schwarzschild MA, Calle EE, Thun MJ, Ascherio A. Consumption of dairy products and risk of Parkinson's disease. Am J Epidemiol. 2007 May 1;165(9):998-1006

Chen H, Zhang SM, Hernán MA, Willett WC, Ascherio A. Diet and Parkinson's disease: a potential role of dairy products in men. Ann Neurol. 2002 Dec;52(6):793-801.

Cramer DW. Lactase persistence and milk consumption as determinants of ovarian cancer risk. Am J Epidemiol. 1989, 130(5):904-10.

Fairfield KM, Hunter DJ, Colditz GA, Fuchs CS, Cramer DW, Speizer FE, Willett WC, Hankinson SE. A prospective study of dietary lactose and ovarian cancer. Int J Cancer. 2004 Jun 10;110(2):271-7.

Flom JD, Sicherer SH. Epidemiology of Cow's Milk Allergy. Nutrients. 2019 May 10;11(5). pii: E1051,

Ganmaa D, Li XM, Wang J, Qin LQ, Wang PY, Sato A.. Incidence and mortality of testicular and prostatic cancers in relation to world dietary practices. Intl J Cancer 2002, 98:262-7.

Ganmaa D, Sato A. The possible role of female sex hormones in milk from pregnant cows in the development of breast, ovarian and corpus uteri cancers. Med Hypotheses. 2005;65(6):1028-37.

Gao X, LaValley MP, Tucker KL.. Prospective studies of dairy product and calcium intakes and prostate cancer risk: a meta-analysis. J Natl Cancer Inst 2005,97:1768-77.

Giovannucci E. 1998. Dietary influences of 1, 25 (OH)2 vitamin D in relation to prostate cancer: a hypothesis. Cancer Cause Control 9:567-82.

Guggenmos J, Schubart AS, Ogg S, Andersson M, Olsson T, Mather IH, Linington C. Antibody cross-reactivity between myelin oligodendrocyte glycoprotein and the milk protein butyrophilin in multiple sclerosis. J Immunol. 2004 Jan 1;172(1):661-8.

Hoppe C, Molgaard C, Vaag A, Barkholt V, Michaelsen KF.High intakes of milk, but not meat, increase s-insulin and insulin resistance in 8-year-old boys. Eur J Clin Nutr. 2005 Mar;59(3):393-8.

Hsing AW, Chua S Jr, Gao YT, Gentzschein E, Chang L, Deng J, Stanczyk FZ. Prostate cancer risk and serum levels of insulin and leptin: a population-based study. J Natl Cancer Inst. 2001 May 16;93(10):783-9.

Hughes KC, Gao X, Kim IY, Wang M, Weisskopf MG, Schwarzschild MA, Ascherio A. Intake of dairy foods and risk of Parkinson disease. Neurology. 2017 Jul 4;89(1):46-52.

Ji J, Sundquist J, Sundquist K. Lactose intolerance and risk of lung, breast and ovarian cancers: aetiological clues from a population-based study in Sweden. Br J Cancer. 2015 Jan 6;112(1):149-52.

Knopfler, M: How compatible is cow's milk with the human immune system?, Science Journal of the Lander College of Arts and Sciences, vol. 9, p. 2, 2016.

Larsson SC, Bergkvist L, Wolk A. Milk and lactose intakes and ovarian cancer risk in the Swedish Mammography Cohort. Am J Clin Nutr. 2004 Nov;80(5):1353-7.

Laugesen M, Elliott R. 2003. Ischaemic heart disease, Type 1 diabetes, and cow milk Al beta-casein. New Zealand Medical Journal 116(1168).

Malekinejad H, Rezabakhsh A. Hormones in Dairy Foods and Their Impact on Public Health - A Narrative Review Article. Iran J Public Health. 2015 Jun;44(6):742-58.

Malosse D, Perron H, Sasco A, Seigneurin J. Correlation between milk and dairy product consumption and multiple sclerosis prevalence: a worldwide study. Neuroepidemiology [serial online]. 1992;11(4-6):304-312.

Milton Joseph Rosenau: THE MILK QUESTION. HOUGHTON MIFFLIN COMPANY. BOSTON 1912

Park M, Ross GW, Petrovitch H, White LR, Masaki KH, Nelson JS, Tanner CM, Curb JD, Blanchette PL, Abbott RD. Consumption of milk and calcium in midlife and the future risk of Parkinson disease. Neurology. 2005 Mar 22;64(6):1047-51.

Qin LQ, Wang PY, Kaneko T, Hoshi K, Sato A.. Estrogen: one of the risk factors in milk for prostate cancer. Med Hypotheses 2004, 62: 133-42.

Sarni, AR; Baroni, L: Milk and Parkinson disease: Could galactose be the missing link Mediterranean Journal of Nutrition and Metabolism 12(16):1-28

Smith GD, Lawlor DA, Timpson NJ, Baban J, Kiessling M, Day IN, Ebrahim S. Lactase persistence-related genetic variant: population substructure and health outcomes. Eur J Hum Genet. 2009 Mar;17(3):357-67.

Szendi G: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009.

Tucker LA, Erickson A, LeCheminant JD, Bailey BW. Dairy consumption and insulin resistance: the role of body fat, physical activity, and energy intake. J Diabetes Res. 2015;2015:206959.

Virtanen S, Räsänen L, Ylönen K, Aro A, Clayton D, Langholz B, Pitkäniemi J, Savilahti E, Lounamaa R, Tuomilehto J, et al. Early introduction of dairy products associated with increased risk of IDDM in finnish children. The Childhood in Diabetes in Finland Study Group. Diabetes. 1993 Dec;42(12):1786-90.

Wilson GS. The Pasteurization of Milk. Br Med J. 1943 Feb 27;1(4286):261-2.

Woodford, K: Devil in the Milk: Illness, Health and the Politics of A1 and A2 Milk. Chelsea Green Publishing Company, 2009.

Zuk, M: Paleofantasy: What Evolution Really Tells Us about Sex, Diet, and How We Live W. W. Norton & Company, Mar 18, 2013