Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A szem a lélek tükre?

A szem az egyik legkülönösebb érzékszervünk. A szem színéből, a szivárványhártya mintázatából, a szem alakjából, a szemfehérje tisztaságából, a szemszínből és nézés módjából mindig is meg próbáltak az emberek mások személyiségére, jellemvonásaira következtetni.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A tekintet lehet lágy, szelíd, szende, csábító, de lehet kemény, szigorú, kegyetlen, eszelős, zavaros, stb. Vajon mit lehet a szemből igazán kiolvasni?

Egy fantáziadús teória születése

Hogy a szem jellemzőiből testi betegségekre is lehet következtetni, az már az 1600-as években felmerült, de az íriszdiagnosztika kidolgozott teóriáját Péczely Ignác magyar orvos alapozta meg az 1860-as években. Péczely története szerint gyermekkorában egy bagoly támadta meg és védekezés közben a bagoly lába eltörött. A család magához vette a baglyot, hogy meggyógyítsák. Péczely a bagoly szemében azon az oldalon amelyik lába eltörött, egy elváltozást látott meg a szivárványhártyán. Később, ahogy a bagoly lába begyógyult, ez az elváltozás is fokozatosan elhalványodott és fehér vonalka maradt vissza. Péczely később orvos lett, és egy műtéten átesett betegénél ugyanígy felfedezte a szemben a szivárványhártyán az elváltozást. Az 1870-es években köze is tette az írisz térképet, amit kisebb módosításokkal ma is használnak. A szivárványhártyát területekre osztotta és minden egyes terület megfelel valamelyik szervnek vagy testrésznek. Az íriszdiagnoszták állítása szerint a szivárványhártya elváltozásaiból következtetni lehet sérülésekre, szöveti elváltozásokra, mérgek felhalmozódására, de gondolkodnak diagnózisban, hiszen mondjuk a veseterület elváltozása csupán azt jelzi, hogy a vesével gond van. Magam személyesen több mint 30 éve találkoztam először az íriszdiagnosztikával, és nem tagadom, lenyűgözött ez a titkos tanítás, amely akkor csak fénymásolatban terjedhetett. Akkoriban mindennek hittünk, ami szembe ment a hivatalos nézetekkel. Jó 10 éve egy íriszdiagnoszta megvizsgálta a szememet, és hál' istennek mindent rendben talált. Ez akkor megnyugtatott. De most, hogy a szakirodalomban alátámasztást vagy kritikát kerestem, szomorúan tapasztaltam, hogy egy mítosszal megint szegényebb lettem. És elgondolkodtam: mi lett volna, ha valami komoly bajom lett volna, de hiszek az iridológusnak?


Az íriszdiagnosztika bukása

Egy módszer működőképességét legegyszerűbben szisztematikus vizsgálatokkal lehet igazolni vagy cáfolni. Allie Simon és munkatársai 1979-ben publikálták azt a vizsgálatot, amelyben három iriszdiagnoszta143 páciens mindkét szeméről készült fotót vizsgált meg. A vizsgálati személyek közt 95nek egészséges volt a veséje, 48-nak viszont komoly vesebetegsége volt. A három íriszdiagnoszta közül az egyik világhírű volt, népszerű könyvet is írt az iridológiáról, a másik két diagnoszta 40 éve íriszdiagnosztikával foglalkozott. Tehát a vizsgálatot nem érheti az a vád, hogy gyakorlatlan diagnosztákat alkalmaztak. A diagnoszták azt is tudták, hogy vesebetegséget kell felismerniük, ami jelentősen megkönnyítette a dolgokat, hiszen az írisznek csupán egy kis területét kellett alaposabban megvizsgálniuk. Ennek ellenére a vizsgálat teljes kudarccal végződött: a legjobb diagnosztának 2,5 %-os találati arányt sikerült elérnie.

Egy másik vizsgálatban 39 epehólyag gyulladásban és epekőben szenvedő beteget kevertek 39 egészséges személlyel és öt ismert íriszdiagnoszta vizsgálta meg a szemekről készült fotókat. Ám a találati arányuk minimálisan haladta csak meg a véletlenszerű találati arányt.

Egy 2005-ös vizsgálatban 68 különféle rákos betegségekben szenvedő beteget és 42 egészséges kontrollt vizsgált meg egy íriszdiagnoszta. Mindegyik személynél öt diagnózist adhatott meg. A diagnózisokat összevetették a vizsgálati személyek egészségi állapotával, s így megállapítható volt, hogy mindössze három helyes diagnózis volt, azaz 0,04% volt a találati arány.

Íriszdiagnoszták körében evidenciának számít az, hogy a corneaív, vagy szenilis ív, ami az életkor előrehaladtával az írisz szélén megjelenő szürkésfehér karima vagy gyűrű, az érelmeszesedés jele. Egy dán vizsgálatban harminc évig követtek 12 745 embert, és az elváltozás nem mutatott kapcsolatot a szívbetegséggel és szívhalálozással.

Az utóbbi időben számos olyan publikáció jelent meg íriszdiagnosztika témakörben, melyekben egy konkrét szöveti elváltozást (pl. veseelégtelenséget, hasnyálmirigy elégtelenséget) vizsgáltak a szemről készült fénykép computeres elemzésével. Meglepő módon az eredmények szerint ezekben a vizsgálatokban 80-90 %-os találati arányt értek el. Feltűnő azonban, hogy ezeket a vizsgálatokat általában távol- keleti országokban végezték, pl. Indonéziában, Malajziában, Pakisztánban és Kínában. Ezekben a vizsgálatokban ismert betegségek íriszen lokalizálható területét vizsgálták, de kontrollcsoportot nem alkalmaztak. Persze, joggal vethetné fel valaki, hogy miért éppen azokat a vizsgálatokat tekintem gyanúsnak, amelyek igazolják az iridológiát?


Nos, 2013-ban jelent meg egy vizsgálat, amely azt igazolta, hogy a szivárványhártya az élet során nem változik, s éppen ez teszi lehetővé azoknak a biztonsági rendszereknek a működését, amelyek az íriszmintázat alapján azonosítják be a személyeket. Minden eltérés a megvilágítás változásával volt magyarázható.

Ha meg akarjuk érteni, miért hisz mégis annyi iridológus a módszerben, akkor érdemes elolvasni a www.quackwatch.com- on Joshua David Mather volt íriszdiagnoszta beszámolóját arról, miként ábrándult ki az iridológiából. Munkája során folyamatosan törekedett az egyre pontosabb íriszfényképek elkészítésére, s ennek során fokozatosan ráébredt arra, hogy amit a diagnoszták jelnek látnak, az a változó megvilágítás, a fény beesési szögének, ill. a pupilla méretének változásaiból fakadó műtermékek.

Én nem kedvelem az olyasfajta érvelést, amely a tudomány nevében elvileg tekinti lehetetlennek az íriszdiagnosztikát, csupán mert nincs idegi kapcsolat a szivárványhártya egyes területei és a test különböző szervei és részei között. De tudomásul kell vennünk, hogy az írisz nem változhat, és az íriszdiagnosztákkal végzett empirikus vizsgálatok teljes kudarccal végződtek.

De vajon, akkor le kell mondjunk arról, hogy a szem bármit is elárulna tulajdonosáról? Természetesen nem. Egyrészt régóta ismert, hogy bizonyos betegségekkel jellegzetes globális elváltozások figyelhetők meg a szemben, de ennek semmi köze az iridológiához. Ezen túl, a modern kutatások szerint kapcsolat van a szivárványhártya különböző jellemzői és a személyiség között.

Mitől színes a szem?

Majomőseink szeme barna vagy fekete. Miként lett ebből kék és zöld szemű ember? A genetikai elemzések egyetlen közös ősre mutatnak, aki 6-10 ezer évvel ezelőtt született valahol a Fekete-tenger északnyugati partszakaszán, ahonnan később nagy népvándorlás indult meg Észak-Európába. Az iskolában tanultakkal ellentétben, a szemszínt nem két génváltozat, hanem legalább 16 gén együttes hatása alakítja ki.


A szemszínt többek közt a szivárványhártya középső rétegében, a sztrómában található pigment szemcsék, azaz a melanin mennyisége dönti el. Bár mindenki szemében ugyanannyi melanint termelő melanocyta található, ezek eltérő mennyiségben termelnek pigment szemcséket. Kétféle melanin létezik, az eumelanin és a feomelanin. Kék vagy zöld pigmentünk nincsen. Már csak ezért is eleve kudarcra voltak ítélve Mengele azon barbár kísérletei, amelyben kék festéket fecskendezett gyerekek szemébe, hogy "árjásítsa" őket. Ha sok az eumelanin a szemben, akkor az írisz kevés fényt ver vissza, és a szemszín feketének vagy barnának látszik. Ha kevés, akkor az írisz speciális fénytörési effektusok miatt kéknek látszik. Ha a szemben még feomelanin is található, akkor a szem színe zöld vagy zöldes barna. A csecsemők szemszíne azért kék, mert kevés még a pigment az íriszükben. A szem színét az is befolyásolja, hogy a sztrómában a rostok mennyire sűrűek. Ha sok a "lyuk" (ezeket hívják kriptáknak és lakunáknak), akkor a szem sötétebb lesz, mert érvényre jut az írisz legbelső, átlátszatlan rétege.

A szem írisze felnagyítva különös képet mutat:

Ezeket a rostokat látjuk aztán szivárványszínben tündöklő íriszmintázatnak.

A félénk kékszeműek

Az 1980-as években Jerome Kagan és munkatársai írták le kisgyermekeknél az ismeretlen helyzetekben gátolt (félénk) vagy gátolatlan (érdeklődő) viselkedésekkel járó temperamentum dimenziót. A kutatócsoport kapcsolatot talált a gátolt temperamentum és a világos szemszín között. A gátolt gyermekekben magasabb a stresszhormonszint és a fokozott éberségért felelős noradrenalin: mindkettő gátolja a melanin termelődését, ezért gyakoribb a világos szeműek közt a gátolt gyermek. Ezt az eredményt többen megerősítették, bár ahogy a gyerekek növekednek, a különbségek elhalványulnak, hiszen a személyiséget módosítják a szociális hatások.

A gátolt viselkedésűek tulajdonképpen jobbak a viselkedésgátlásban, azaz óvatosabbak, megfontoltabbak; a gátolatlanok pedig jobbak a közelítő viselkedésben, azaz kíváncsiak, és mozgásuk gyorsabb, mivel nem sokat hezitálnak. Úgy tűnik, a szemszín általában is kapcsolatban áll a viselkedésszabályozással. Morgan Worthy vizsgálatai szerint a sötét szemszínű állatok gyorsabbak, és jobbak a gyors reagálásban, míg a világos szeműek jobbak a lesben állásban és beszabályozottságban. Például a sötét szemű madarak rovarokra vadásznak, mert az nagy sebességet és gyors reagálást igényel, a világos szeműek pedig halakra, mert ott a pontos időzítés a fontos. A farkasoknak, a macskáknak és a rókáknak általában világos a szemük, és vadászstílusukra a lopakodás, kivárás, becserkészés a jellemző. Kutyafajtákat vizsgálva megállapítható, hogy a világos szeműek 80%-a félénk, míg a sötétszeműek közt csak 17% minősül annak.

A különféle sportokban az eltérő szemszínűek több vizsgálatban eltérő teljesítményt mutatnak. A sötét szeműek jobbak a sebességet és a gyors reagálást igénylő sportokban (boksz, ütőjátékos a baseballban), míg a világos szeműek általában jobbak az olyan sportágakban, ahol a játékos a maga ütemében űzheti tevékenységét (pl. golfban, céllövészetben, tekében).


Úgy tűnik, a szemszín nemcsak a személyiséget, de az arcberendezkedést is befolyásolja. A barna szemű férfiakat az emberek gyakrabban ítélik dominánsnak és megbízhatónak, míg a világos szeműeket önalávetőnek. Amikor azonban a vizsgálatban a barna szemet kékre változtatták, az arcokat még dominánsabbnak ítélték. Kiderült, hogy a barna szemmel férfiasabb, a világos szemmel nőiesebb arcberendezkedés jár, aminek genetikai magyarázata még nem világos. Ugyanakkor a kékszeműek barátságtalanabbak, önfejűbbek és versengőbbek, legalábbis az észak-európaiak és az onnan származók.

A világos szem kétszer nagyobb kockázatot jelent az alkoholizmusra, mint a barna szem. Ennek legvalószínűbb oka, hogy a világos szeműek szorongóbbak, s hajlamosabbak az alkoholt szorongáscsökkentőként használni.

Az írisz jellemzői és a személyiség

Mats Larsson és munkatársai az ideggyűrűk vagy barázdák és a kripták (üregek) kapcsolatát vizsgálták a személyiséggel.

1: kripták (üregek); 2: pigment foltok; 3: ideggyűrűk

Vizsgálatuk alapját az adta, hogy a kripták és az ideggyűrűk gyakoriságát olyan gének határozzák meg, amelyek egyben fontosak az agy bizonyos területeinek fejlődésében is. Eredményük szerint minél sűrűbb valakinek az írisze, azaz minél kevesebb és kisebb méretűek a kripták (amik tulajdonképpen az írisz szövethiányait jelzik), annál barátságosabb, együttérzőbb, melegebb szívű, pozitív érzelmű és bizalomteli. Az ideggyűrűk növekvő száma viszont növekvő impulzivitással függött össze. Az ilyen személyek hajlamosabbak a különféle szenvedélybetegségekre, mert nehezebben állnak ellent a csábításnak.

Young-Woo Lim és munkatársai az alábbi ábrán bemutatott különböző íriszjellemzőket vetettek össze a biológiailag is megalapozott temperamentum vonásokkal.

Az írisz néhány vizsgált jellemzője: A: lakuna (hézag); B: pigment folt; C:ideggyűrűk; D: vegetatív idegkoszorú; E: radiális vonal

Megerősítették a Larsson csoport azon eredményét, hogy az ideggyűrűk növekvő száma az impulzivitás jele, hiánya pedig a kitartásé. Ugyanakkor az ideggyűrűk száma az újdonságkeresés temperamentumvonás erősségével is összefüggött. Akiknek az íriszén sok ideggyűrű található, azok tehát nehezen állnak ellent, az új, izgalmas ingereknek, sőt keresik azokat. Hajlamosak az unalomra, és meglehetősen szalmaláng természetűek, hiszen hiányzik belőlük a kitartás. Lim-ék eredménye szerint a sűrű írisz, amelyben a lakunák (hézagok) száma alacsony, magabiztos, gondtalan, felelősségteljes, önirányította személyiségre utal. Ez nagyban egyezik Larssonék eredményével.

Baglyok és pacsirták

Jól ismert, hogy az emberek egy része bagoly, másik részük pacsirta típusba sorolható. A baglyok, ha tehetik, szeretnek sokáig fennmaradni és ezért későn is kelnek, míg a pacsirták, mivel gyorsan elálmosodnak este, korán fekszenek és korán is kelnek. Ez a jellemző szoros kapcsolatot mutat a szemszínnel, ugyanis a világos szemen több fény jut át. Az alvás ébrenlét ciklus szabályozásában fontos szerepet játszik a sötétben termelődő melatonin. Ebből azt gondolhatnánk, hogy a világos szeműek tartoznak a bagolytípusba, hiszen náluk az esti gyengébb világítás is képes még gátolni a melatonin termelődést, de meglepő módon pont az ellenkezője az igaz: a sötét szeműek két órával később álmosodnak el, azaz ők a baglyok, a világos szeműek pedig a pacsirták. A nagyobb fényérzékenység miatt világos szeműeknél a szezonális depresszió enyhébb formát ölt.

Az iridológia sokáig szalonképtelenné tette a tudomány számára az irisz és pszichobiológiai sajátosságok közti kapcsolat kutatását. Mivel az írisz fontos biometrikus azonosítóvá vált, várható, hogy ez pezsdítőleg hat majd az íriszkutatás más területeire is. Ez akár aggodalommal is eltölthet bennünket, ki tudja, mire fogja a Nagy Testvér használni az íriszmintázatból levont következtetéseket.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Bassett, JF; Snyder, TL: Eye Color, Behavioral Inhibition, and Performance in Selfpaced and Reactive Hunting Domains: A Further Test of the Worthy Hypothesis Individual Differences Research 2010, Vol. 8, No. 4, pp. 239-245

Brennan R, Jan JE, Lyons CJ. Light, dark, and melatonin: emerging evidence for the importance of melatonin in ocular physiology. Eye (Lond). 2007 Jul;21(7):901-8.

Christoffersen M, Frikke-Schmidt R, Schnohr P, Jensen GB, Nordestgaard BG, Tybjarg-Hansen A. Xanthelasmata, arcus corneae, and ischaemic vascular disease and death in general population: prospective cohort study. BMJ. 2011 Sep 15;343:d5497.

Coplan RJ, Coleman B, Rubin KH. Shyness and little boy blue: iris pigmentation, gender, and social wariness in preschoolers. Dev Psychobiol. 1998 Jan;32(1):37-44.

Eiberg H, Troelsen J, Nielsen M, Mikkelsen A, Mengel-From J, Kjaer KW, Hansen L. Blue eye color in humans may be caused by a perfectly associated founder mutation in a regulatory element located within the HERC2 gene inhibiting OCA2 expression. Hum Genet. 2008 Mar;123(2):177-87.

Gardiner, E; Jackson, CJ: Eye Color Predicts Disagreeableness in North Europeans: Support in Favor of Frost (2006). Curr Psychol, 2010, 29:1-9.

Goel, N; Terman, M; Terman, JS: Depressive symptomatology differentiates subgroups of patients with seasonal affective disorder. Depress. Anxiety, 2002,15:34-41.

Higuchi S, Motohashi Y, Ishibashi K, Maeda T. Influence of eye colors of Caucasians and Asians on suppression of melatonin secretion by light. Am J Physiol Regul Integr Comp Physiol. 2007 Jun;292(6):R2352-6.

Kagan J, Reznick JS, Snidman N. Biological bases of childhood shyness. Science. 1988 Apr 8;240(4849):167-71.

Kleisner, K., Kocnar, T., Rubešova, A., & Flegr, J. (2010). Eye Color Predicts but Does Not Directly Influence Perceived Dominance in Men. Personality and Individual Differences, 49, 59-64.

Kleisner, K., Priplatova, L., Frost, P., & Flegr, J. (2013). Trustworthy-Looking Face Meets Brown Eyes. PLoS ONE, 8, e53285.

Knipschild, P: Looking for gallbladder disease in the patient's iris Br Med J, 297 (1988), pp. 1578-1581.

Larsson, M; N.L. Pedersen, H. Stattin Associations between iris characteristics and personality in adulthood Biol Psychol, 75 (2) (2007), pp. 165-175

Lim, Y-W; Park, Y-B; Park,Y-J: Experimental study of reliable iris parameters and their relationships with temperament, character, and heart rate variability, European Journal of Integrative Medicine, Volume 6, Issue 5, October 2014, Pages 524-531

Mehrotra,H; M. Vatsa, R. Singh, B. Majhi Does iris change over time? PLoS ONE, 8 (11) (2013), p. e78333

Münstedt, K; S. El-Safadi, F. Brück, M. Zygmunt, A. Hackethal, H.R. Tinneberg Can iridology detect susceptibility to cancer? A prospective case-controlled study J Altern Complement Med, 11 (3) (2005), pp. 515-519.

Prota G, Hu DN, Vincensi MR, McCormick SA, Napolitano A. Characterization of melanins in human irides and cultured uveal melanocytes from eyes of different colors. Exp Eye Res. 1998 Sep;67(3):293-9.

Rosenberg A, Kagan J. Iris pigmentation and behavioral inhibition. Dev Psychobiol. 1987 Jul;20(4):377-92.

Rubin KH, Both L. Iris pigmentation and sociability in childhood: a re-examination. Dev Psychobiol. 1989 Nov;22(7):717-25.

Simon,A; D.M. Worthen, J.A. Mitas: An evaluation of iridology J Am Med Assoc, 242 (1979), pp. 1385-1389

Sulovari A, Kranzler HR, Farrer LA, Gelernter J, Li D. 2015. Eye Color: A Potential Indicator of Alcohol Dependence Risk in European Americans. Am J Med Genet Part B 9999B:1-7.

Wang, H; Lin, S; Liu,X; Kang, SB: Separating reflections in human iris images for illumination estimation. Proceedings of the Tenth IEEE International Conference on Computer Vision, 2005, 1691-1698.

White, T; Terman, M: Effect of iris pigmentation and latitude on chronotype and sleep timing. Chronobiol, Int 2003, 20:1193-1195,.

Worthy, M.: Eye color: A key to human and animal behavior. toExcel, Lincoln, NE, 1999.