Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Benedict Carey:
Örökölhetjük-e a traumát?

Fordította: Váradi Judit

Forrás: Benedict Carey: Can We Really Inherit Trauma? New York Times, 2018 dec.

Az újságok szalagcímei azt sugallják, hogy a trauma epigenetikus nyomai tovább adódhatnak az egyik generációról a másikra. Ennek bizonyossága azonban - legalábbis az emberek esetében - legjobb esetben is a körülményektől függ.

 

A Google adatkezelési elvei

 

2018 októberében egy figyelemre méltó kutatást hoztak nyilvánosságra, amelyben a tudósok az Amerikai Polgárháború hadifoglyait vizsgálták. Az eredmények azt mutatták, hogy a bántalmazott hadifoglyok fiúgyermekei kortársaiknál tíz százalékkal nagyobb valószínűséggel haltak meg középkorukat elérve.

A szerzők szerint az eredmények az epigenetikus magyarázatot támasztják alá. Ennek az alapgondolata az, hogy a trauma módosítja az ember génjeit, ami azután nemzedékről nemzedékre öröklődik. A jel közvetlenül nem károsítja a gént, mutáció nem történik, azonban megváltoztatja azt a mechanizmust, amely által a gén működik, illetve működteti a fehérjéket. A változás nem genetikai, hanem epigenetikai.

Az epigenetikai kutatások akkor nyertek lendületet, amikor, úgy egy évtizede a tudósok beszámoltak a Nagy Holland Téli Éhínség (1944-45 tele) idején az anyjuk méhében szűkölködő gyermekek sorsának alakulásáról. E gyerekek epigenetikai jegyet viseltek génjeiken. A kutatók megállapították, hogy e gyerekek kortársaiknál súlyosabb egészségügyi problémákkal küzdöttek, az átlagnál jobban fenyegette őket az elhízás, a szívbetegség és a cukorbetegség.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Azóta csak növekedett az izgalom, ami az egyre növekvő számú epigenetikai vizsgálatokat körülveszi. A Holokauszt túlélők leszármazottait vizsgáló kutatások is a trauma örökölhetőségére utalnak. Ha ezt alá tudják támasztani, az azt jelenti, hogy szüleink, sőt nagyszüleink által átélt traumák, szenvedések nyomait örököljük, és ez megváltoztatja egészségünket - talán még a gyermekeinkét is.

A színfalak mögött ez a kutatómunka azonban elkeseredett vitát robbantott ki a tudósok körében. A kritikusok azt állítják, a mögöttes biológiai magyarázat nem hihető. Az epigenetikusok viszont úgy érvelnek, hogy a bizonyítékok megbízhatóak, még ha a biológiai magyarázat még sántít is.

"Ezek valójában rendkívüli állítások, ráadásul nem szokványos bizonyítékon alapulnak", mondja Kevin Mitchell, a dublini Trinity College genetika és neurológia tanszékének docense. "Ez a modern tudomány rákfenéje: minél inkább rendkívüli és szenzációkeltő és láthatóan forradalmi egy állítás, annál kevesebb és gyengébb bizonyíték is elégnek bizonyul ahhoz, hogy cáfolja azt, amit addig igaznak gondoltunk."

A terület kutatói szerint túl korai kritikát mondani: ez a tudományág még fiatal, kezdeti lépéseket tesz. Egereken végzett kísérletekkel már alátámasztották a trauma-átadás elméletét, a mechanizmust így is lehet tanulmányozni. "Kevés eredményt értünk el mostanáig, de azok meglehetősen egy irányba mutatnak", mondja Moshe Szyf, a McGill University farmakológiai professzora. "A tudomány így halad előre. Eleinte tökéletlen, de minél több kutatást végzünk, annál inkább erőre kap."

A vita a genetika és a biológia körül folyik. A közvetlen hatások állnak az egyik oldalon: amikor egy várandós asszony keményen iszik, magzatának alkohol szindrómát okozhat. A terhes asszony szervezetét ért stressz bizonyos fokig átadódik a magzatnak, ebben az esetben közvetlenül a méhen belül éri a normális fejlődés ellen ható beavatkozás.


Senki nem tudja azonban megmagyarázni, hogy a bántalmazás okozta elváltozások az agysejtekben hogyan adódnak át a sperma- illetve petesejteknek még a megtermékenyülés előtt. És ez még csak az első kihívás. A fogantatás után, amikor az ondósejt egyesült a petesejttel, egy természetes tisztító, illetve "újraindító" folyamat indul be, ami a génekről "lehámozza" a legtöbb kémiai jelet. Végül, amikor a megtermékenyített pete elkezd nőni, fejlődni, elindul egy genetikai átrendeződés, a sejtek agysejtekké, bőrsejtekké, stb. különülnek el. Hogyan éli mindezt túl a trauma nyoma?

Egy lehetséges munkateória állatkísérleten alapul. A University of Maryland School of Medicine kutatói Tracy Bale vezetésével hím egereket neveltek fel nehéz körülmények között, rendszeresen rázták a ketrecüket, vagy éjszakára égve hagyták a villanyt. A traumatikus gyerekkor megváltoztatja az egerek későbbi viselkedését, a génjeik módosulnak abban, ahogyan a stresszhormonok löketeit kezelik.

Ez a változás pedig szorosan összefügg azzal az átalakulással, ahogyan az utódjuk kezeli majd a stresszt: nevezetesen a kisegerek tompák lesznek, kevésbé reagálnak az őket befolyásoló hormonokra, mint a kontrollcsoport állatai, állítja Dr. Bale, az egyetem epigenetikai kutatási központjának igazgatója. "Ezek tiszta, egy irányba mutató felismerések, az elmúlt öt évben drámai előrehaladás történt".

A traumanyomoknak az apai hímivarsejthez való kapcsolódásának talán a legjobb magyarázatát a Massachusetts Egyetem professzora, Oliver Rando adta. Vizsgálatainak tárgya - az egerek mellékheréje - a herék közelében elhelyezkedő cső, ahol az ondósejtek felhalmozódnak a kilövellés előtt. Ott, miközben néhány nap alatt megtanulnak úszni, a gének megjelölődnek - mondja Dr Rando. A molekulák, amelyek a változásokat befolyásolják, mikroRNS-eknek tűnnek, olyan genetikai anyagrészecskéknek, amiről még kevés a tudásunk, mondja Dr Rando. "A csőben mikroRNS-ek képződnek és amint kifejlődnek, a spermiumba kerülnek, ami azt sugallja, hogy létezik egy hely, ami érzékeli az apa körülményeit és képes megváltoztatni a spermiumon keresztül a magzatba kerülő RNS csomagot." , mondja Dr. Rando. Dr Rando ezt közelebbről nem fejti ki.

A hiányzó magyarázatot más tudósok igyekeznek pótolni. A hipotézis szerint, ha egyszer az RNS csomagok megérkeztek a mellékherébe, a fogantatáskor változások láncolatát indítják be, melyek hatására a gének működése megváltozik, és ez a korai fejlődés során átrendezi a dolgokat.

A kritikusokat ez a magyarázat egyáltalán nem győzi meg. "Ez mind szép, és igen, a heresejtekben változások zajlanak le," állítja John M. Greally, az Albert Einstein College of Medicine genetika, orvoslás és gyermekgyógyászat professzora, "az eredmények azonban eltörpülnek a hangzatos állításhoz képest".

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Ez a vita csak az állatkísérletekre vonatkozik. Az emberi vizsgálatok még kevésbé meggyőzőek, ebben a legtöbb szakember egyetért. Nem sikerült kézenfekvő magyarázatot találniuk az epigenetikus átörökítés működésére. Néhány vizsgálat nem a mikroRNS-ekre fókuszál, hanem egy teljesen más kémiai jelre, a citozin metilációra (ez befolyásolja a DNS kiolvasást, azaz a gének működését), ami a megtermékenyülés után - nem pedig előtte - kerül be a folyamatba. mondja Dr Rando.

Annak a gondolatnak, hogy őseink fájdalmának biológiai lenyomatát hordozzuk, érzelmileg erősen megragadó. Rezonál olyan érzésekre, amelyek az éhezés, a háború, a szolgaság képeit látva feltörnek bennünk. A traumáról alkotott pszichodinamikai történeteket támasztja alá, hogyan öröklődik a trauma nemzedékről nemzedékre a családokban, korszakokat átívelve. Egyelőre azonban az epigenetikai kutatás messze elmarad annak bizonyításától, hogy a múltbéli szörnyűségek bármilyen előre látható módon meghatároznák mai fiziológiánkat.

Kommentár: Az epigenetikus hatásokat immáron sok bizonyíték igazolja. Hogy a biokémiai-genetikai mechanizmusok még nem feltártak, az nem ok arra, hogy a tényeket elutasítsuk.

Az epigenetikus programozás értelme az, hogy a szülői nemzedék által tapasztalt megváltozott környezeti feltételekhez való alkalmazkodást elősegítse az utódokban. Ha egy magzat ínséget tapasztal az anyaméhben, akkor a génjei egy takarékosabb tápanyag felhasználásra állítódnak át, s mint az ilyen típusú vizsgálatok igazolták, ez akkor okoz bajt, ha az anyai éhezés csak átmeneti volt, s a felnövekvő utód jólétben nő fel. A jólét és a "takarékos" gének találkozása vezet aztán elhízáshoz, az elhízás pedig cukorbetegséghez és szívbetegséghez.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre