Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi G:
Orvostudományi mítoszok

Az orvostudomány saját mítoszait ápolgatja és nem akar tudomást venni arról, hogy ezeket az élet és a kutatás már réges-régen megcáfolta. Így nem csoda, hogy az orvoslás a vezető halálok. Ez csak azért nem tűnik fel senkinek, mert a nyugati életmód még az orvoslásnál is gyilkosabb.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Különös kettőség jellemzi az orvostudományt. Az orvoslás néha olybá tűnik nekem, mint egy középkori várkastély, amelyikbe bevezették a villanyt és az internetet, és a tetőt napelemekkel borították. Ósdi elméletek csili-vili műszerekkel kiszolgálva. Csak egy példa: hetven éve az ósdi koleszterinhipotézis szolgál a koronáriák beszűkülésének magyarázatára, s a fejlődés csak annyi, hogy kifinomult műtéti technikákkal meg lehet menteni a beteget.

Egyfelől tehát tapasztaljuk az akadémikus orvoslást kívülről megtermékenyítő hatásokat, amiket a kezdeti gyógyszerfelfedezéseknek vagy a technikai újításoknak köszönhetünk, másfelől megkövült dogmákat látunk, némelyik még a középkorból ered.

Thomas Kuhn (Kuhn, 1984) filozófus a tudomány fejlődéséről írott művében kifejtette, hogy a régi paradigmákat a pozícióba került tudósok tartják életben, amíg az hatalmukban áll. Az orvostudományban azt tapasztalni, hogy a dogmák több generációt is túlélnek, amire -túl a hierarchizáltságon és tekintélyelvűségen - az lehet a magyarázat, hogy az élő szervezet túl bonyolult ahhoz, hogy egy téves paradigma feketén-fehéren megdönthető volna.


Hiába születnek cáfoló vizsgálatok garmadával, a paradigma iránt elkötelezettek mindig tudnak olyan ellenérveket felhozni, amivel évtizedeken át életben lehet még tartani ezeket a téves teóriákat. Az orvostudományt már régen felvásárolta a gyógyszeripar és az orvosi műszeripar, manapság már ők írják még az elméleteket is. John Ioannidis az orvostudománnyal kapcsolatban kétségbe vonja azt az optimista elképzelést, hogy a tudomány folyamatosan képes korrigálni önmagát. Ez csak az élettelen tudományokra igaz, mert ott gyorsan kiderülnek a tévedések. Ahol iparszerű méreteket öltött a csalás, ott ez már nem működik. Mint írta: "Az orvoslás és az egészségügy a közeljövőben nagyon is sikeresen rombolhatja le az emberi civilizációt, amennyiben a korlátozott érvényességű vagy téves bizonyítékokon alapuló (illetve a korrekt bizonyítékokat ignoráló), csekély költséghatékonyságú orvostudomány anyagi ráfordításai továbbra is növekedni fognak."(Ioannidis, 2012). Számos elemzésében mutat rá arra, hogy az orvostudomány nem felel meg a tudományosság kritériumainak. A vizsgálatok eredményei nem általánosíthatók az átlagemberre, a kutatók többsége a korábbi eredményeket figyelmen kívül hagyó, eredetiségre törő vizsgálatokat végez, vagy olyat, amit akár el sem kellett volna végezni. Mások eredményeinek megismétlésében és ellenőrzésében a kutatók többsége nem érdekelt. Ebből fakad, hogy a nagy szenzációval bejelentett új teóriák és kezelési eljárások pár éven belül a gyakorlatban tévesnek bizonyulnak. Az orvosi praxisban alkalmazott gyógyító eljárásoknak mindössze 13%-a igazoltan hatásos (Garrow, 2007). A kutatásokat állami és ipari pénzekből valósítják meg, s a szponzorok inkább adnak pénzt olyan vizsgálatra, amely vagy az uralkodó elméleteket kívánja megerősíteni, vagy továbbfejleszteni.


Ha megnézzük az orvostudományi mítoszokat még újszülött korukban, akár hátborzongató élményben is lehet részünk, amikor azzal szembesülünk, hogy évtizedek óta tévedésből született paradigmák nevében szűrnek és kezelnek milliókat.

Vegyük szemügyre, miért kőbevésett paradigma az, hogy a prosztata megnagyobbodást és rákot az évtizedeken át tartó tesztoszteronhatás okozza! Rögtön kiderül, hogy a teória két orvosnak egyetlen betegen 1941-ben tett megfigyelésén alapszik (Huggins és Hodges, 1941). Tudományosan a teória már többszörösen megcáfolódott, ennek ellenére a téves teóriára épülő protokoll szerint kezelik félre a betegeket (összefoglalva lásd: Szendi, 2018).

Hasonló a helyzet azzal a mítosszal is, hogy a melanomát az UV-sugárzás okozná. Az UV hipotézis bölcsőjét egy statisztikus ringatta, aki az ötvenes években felfigyelt arra, hogy kétszer gyakoribb a melanoma halálozás Ausztrália egyenlítő felé eső területein, mint a sarkkörhöz közelítve (Lancaster és Nelson, 1957). A "kétszer gyakoribb" alatt azt kellett érteni, hogy a napsütöttebb területeken 2/100 000, a kevésbé napsütötte területeken pedig 1/100 000 volt a melanoma halálozás gyakorisága. Minden tény a rendelkezésünkre áll, hogy lesöpörjük ezt a teóriát, de amikor 10 bőrgyógyászból 10 a nap kerülését tanácsolja, a helyzet reménytelen (összefoglalva lásd: Szendi, 2018).


A mára az egész orvostudományt eltorzító koleszterinhipotézis a fiziológus Ancel Keys agyszüleménye volt, s mivel elég ambiciózus ember volt, a kezdeti józan ellenvetéseket legyűrve, adathamisítások sorozatával győzelemre vitt egy alapjaiban elhibázott teóriát. Pontosan tudni, hogy a szénhidrátok túlzott fogyasztása okozza a kardiovaszkuláris betegségeket, de ez a beismerés súlyos mezőgazdasági és élelmiszeripari érdekeket sértene (összefoglalva lásd: Szendi, 2018).

De említhetném a mammográfiai szűrőhálózatok átgondolatlan kiépítését is. Már rég tudjuk, hogy a mammográfiás szűrés 20-30%-os túldiagnosztizáláshoz és túlkezeléshez vezet, de a kiszabadult szellemet már nem lehet visszaparancsolni a palackba. Hasonló a helyzet a prosztata- vagy tüdőrák-szűréssel is. De kérdezhetnénk azt is, miért tagadja az akadémikus orvoslás a vitaminpótlás szükségességét, miközben a nagyarányú rákhalálozás szoros kapcsolatban áll a népesség D-vitaminhiányával. Az érvényben lévő téves D-vitaminajánlás súlyos számolási hibából fakad (Veugelers és Ekwaru, 2014). Más vitaminokkal is rosszul állunk; csak példaként említem, hogy az USA-ban 2003-4 közt lefolytatott nemzeti reprezentatív felmérés szerint a lakosság 7%-a C-vitaminhiányban szenvedett (Schleicher és mtsi., 2009), és a különféle hiányállapotok jelentősen megnövelik a halálozást.

Hány és hány ember köszönheti a halálát ezeknek az idejétmúlt orvostudományi mítoszoknak?

Zsákutcában a rák és a szívbetegség okainak a kutatása, haszontalan szűrésekkel csinálnak egészségesekből beteget, igazolatlan vagy káros eljárásokkal "gyógyítanak", életveszélyes gyógyszereket alkalmaznak, előttünk áll az antibiotikus éra bukása, ártalmas életmód tanácsokkal betegítik meg a népességet.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy burjánzanak a tudatos népirtással kapcsolatos összeesküvés elméletek és növekvő népszerűségnek örvendenek olyan obskúrus irányzatok is, mint az Új Germán Medicina.


 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Garrow, J. S. 2007. What to do about CAM: How much of orthodox medicine is evidence based?, BMJ, 335(7627):951.
  • Huggins, C.; Hodges, C. V.: Studies on prostatic cancer., I. The effect of castration, of estrogen and of androgen injection on serum phosphatases in metastatic carcinoma of the prostate. Cancer Res 1941;1:293-297.
  • Ioannidis JP.. Why science is not necessarily self-correcting. Perspect Psychol Sci, 2012, (6):645-654.
  • Kuhn, T. S.. A tudományos forradalmak szerkezete, Gondolat, 1984.
  • Lancaster, H. O. - Nelson, J. 1957. Sunlight as a cause of melanoma; a clinical survey, Med J Aust, 44(14):452-456.
  • Schleicher, R. L. et al. 2009. Serum vitamin C and the prevalence of vitamin C deficiency in the United States: 2003-2004 National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES), Am J Clin Nutr, 90(5):1252-1263.
  • Szendi G: Tévutak az orvoslásban. Jaffa, 2018.
  • Veugelers, P. J.; Ekwaru, J. P.. A statistical error in the estimation of the recommended dietary allowance for vitamin D, Nutrients. 2014, 6(10):4472-4475.