Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Szerelemkutatás

A szerelem kutatása és leírása évezredekig a költők munkája volt. Az evolúciós pszichológia megjelenése és az agykutatás robbanásszerű fejlődése változtatott ezen a helyzeten. Egyre többet tudunk meg a szerelmes agy működéséről, szerencsére ez mit sem változtat a szerelmen magán. A szerelem szent, és egy kis profán elemzés sem szentségteleníti meg.

 

Google hirdetés

 

A szerelem, mint élmény

Antropológusok vizsgáltak végig 166 kultúrát, és ezek 88.5%-ában tudták bizonyítékát találni a romantikus szerelemnek. A romantikus vagy szenvedélyes szerelem tehát univerzális emberi jelenség, sőt, már Darwin megfigyelte, hogy a szerelem megfigyelhető madaraknál és emlősöknél is.
Ha a szerelmet, mint lelkiállapotot vizsgáljuk, sajátos, minden más állapottól megkülönböztető jellemzőket ismerhetünk fel.
Az egyik legmarkánsabb jegy a "különös jelentőség". A szerelmes ember szemében szerelmese egyedi, felcserélhetetlen, kizárólagos, és rendkívüli. A beleszerelmesedés gyakran egyfajta eksztatikus megvilágosodás-élmény. Ennek az állapotnak a beszűkült, koncentrált figyelem az egyik jellemzője. A szerelmesek a Másik jelentéktelen szavait, viselkedését is mohón isszák, a tőle elcsent fürtöt, a közösen látott film mozijegyét, a róla készült fényképet őrizgetik varázserejű tárgyként. A szerelmesre tapadt figyelmet felfokozott csodálat kíséri. Minden gesztus, vonás csodálatot kelt, mintha soha nem hallott-látott dolgot élne meg a szerelmes. Szerelmesnek lenni, a vizsgálatok szerint egész napos elfoglaltságot jelent. A mindennapos tevékenységek során a Másik állandóan "betör" a gondolatokba, még akarattal sem lehet nem gondolni rá, a vele való foglalatoskodás egyfajta kényszerré válik. A szerelem állapotában az emberek sajátos hevületben élnek, némelyek remegnek, másokat belső tűz hevít, van, akik ügyetlen és dadogó lesz, van, akit elönt a mámor. Sokan érzik úgy, hogy szinte a föld felett lebegnek, könnyűnek érzik magukat. A szerelemben az emberek gyakran étvágytalanok lesznek, kevés alvást igényelnek, telve vannak energiákkal. Valójában a pszichiátria ezt nevezi mániás állapotnak. Ilyenkor az emberek szó szerint "kicserélődnek". A szerelem hatására az emberek hirtelen megszeretnek hobbikat, ételeket, új szokásokat és új stílust vesznek fel. A szerelem átrendezi az életet, hogy az jobban passzoljon a Másikhoz. Ám a szerelmesnek elég a Másik részéről egy figyelmetlenség, egy meg nem válaszolt levél, egy túl sokáig tartó beszélgetés mással, egy kevésbé lelkesen viszonzott csók - és máris itt a kétségbeesés, a reménytelenség. A szerelem jellemzője tehát a nagy hangulati ingadozás. Az igazán szerelmes emberek örökké szeretnének együtt lenni, összeolvadni, eggyé válni. Megjelenik ez a másikra irányuló mohó kíváncsiságban, az állandó közelség igényében és a kölcsönösség utáni vágyban. A "szeretlek" nem egy állítás, hanem egy kérdés: "ugye Te is?". A pszichológusok ilyenkor az énhatárok felbomlásáról beszélnek, vagy a Másik bekebelezéséről. A Másik elvesztésének a réme ezért oly nagy, hiszen a szerelmes önmaga részét veszítené el. Mivel a szerelem egy mély függőség, a szerelmes minden apró jelre figyel, ami bátorítja, vagy elcsüggeszti. A féltékenység, mint egy mérgező növény, a szerelem talaján virágzik ki. Az apró, különös jelentőségű jelek ugyanis sokszor aztán feltámasztják az aggodalmakat. Merthogy a szerelem maximális birtoklási vágyat jelent, nem csak szexuálisan, hanem gondolatilag, érzelmileg. A mondat, hogy "Ő csak az enyém", valószínűleg több milliárdszor elhangzott már. Azonban a felmérések szerint az emberek majd' 90%-a a szerelemben nem a szexuális kívánást és birtoklást tartja a legfontosabbnak, hanem, hogy a Másik szeresse őt. Persze a szex is fontos, valljuk be, az evolúció a szex miatt találta ki a szerelmet is. A szerelmesek mindenre képesek, csak megteremtsék az együttlét módját. Az igazi szerelmes kölcsönös kizárólagosságra vágyik, ennek ugyancsak meg van a rejtett evolúciós célja. A szerelem nem elhanyagolható vonása a "szerelem első látásra" jelenség. Ez egyfajta imprinting, beégetődés. Vagy inkább egy előkép életre kelése? Sok ember úgy éli meg fellángoló szerelmét, mint ami nem választás, hanem sokkal inkább egyfajta baleset. Nem akarat kérdése, hanem csak úgy jön. Hiába kapálódzik ellene az ember, mint valami ragályos betegség, a szerelem megfertőzi és ledönti lábáról. Talán ez a hatalmas erő magyarázza a "Rómeó és Júlia" jelenséget, miszerint a nehézségek és akadályok nem gyengítik, hanem erősítik a szerelmet. Az imprintingszerű kötődés magyarázza aztán az elmúlt szerelem utáni vágyakozást, amely annyi költőnek adott olykor évtizedekre muníciót.
És végül a szerelem egyik legszomorúbb sajátsága, hogy el tud múlni, méghozzá olykor váratlanul, mint valami felébredés. Meddig tart a szerelem? A mérések szerint egy-másfél évig biztosan.


A szerelem biokémiája

A szerelem nem emberi találmány, nem is lehet az, hiszen az ember nem a semmiből jött, hanem evolúciós folyamat terméke. Állatok ugyanúgy vonzódnak egymáshoz, náluk a szerelem nem csak első látásra, hanem első szaglásra is bekövetkezhet. A szerelmes állat ugyanolyan kitartó, zaklatott, étvágyát elveszti. Sok fajnál a szexuális birtoklás is jelen van, ezt párőrzésnek nevezik. A hím követi mindenhova a nőstényt, vigyáz rá, nehogy elcsábuljon más hímektől. Ebből fejlődött ki az emberi monogámia intézménye is.
A szerelem biokémiai folyamatai kísérleti állatokon sokkal jobban tanulmányozhatók, mint embernél. A vizsgálatok során több transzmitter került "képbe": a dopamin, a noradrenalin, a szerotonin, és két hormon
A természet rendkívül gazdaságos. A dopamin irányítja az akaratlagos viselkedést, a zsákmányszerzést és az agyi jutalmazó rendszer transzmittere is. Vágyni valami után, kitartóan küzdeni érte, majd megszerezve kielégülni - variációk a dopaminra. A dopaminerg rendszert aktiválják a kábítószerek is, és a jutalmazó rendszer könnyen "ragaszkodni kezd" kielégülése forrásához. A szerelem valójában egy személyhez való addikció, vágy újra és újra kielégülni látása, érintése, ölelése által. A dopaminerg rendszer fokozottan aktív mániás állapotokban is, vagyis az étvágytalanság, feldobottság, csökkent alvásigény is részben a dopamin hatása.
A dopaminnak nagy szerepe van a nemi vágy felkeltődésében is. Ehhez persze kell még a tesztoszteron, de a dopamin önmagában vágyserkentő. Ha farmakológiailag serkentik a dopaminerg rendszert, fokozott szexuális késztetés jelenik meg. De érdekes mód, ez magyarázza az újszerű, izgalmas, netán tiltott ingerek szexuális vágyfokozó hatását is, ugyanis az újdonságkeresés, újdonságélmény a dopaminszintet emeli.

A noradrenalin a figyelem, a nyugtalanság, az aktivitás transzmittere. Magas szintje izgatottságot, étvágytalanságot, fokozott figyelmet és jó memóriát eredményez. A noradrenalin gyorsítja a szívműködést, növeli a vérnyomást, egyszóval izgalmi állapotot hoz létre.

A kényszeres szerelem

A szerelemben fontos szerepet játszik a szerotonin is. A szerelem egyfajta kényszeres megszállottság - és a szerotonin szint kényszerbetegségben alacsony. Amikor szerelmeseket és kényszerbetegeket hasonlítottak össze, mindkét csoportnak hasonlóan alacsony volt a szerotonin szintje.
Jól ismert probléma, hogy a modern antidepresszánsok, az SSRI-ok és az SSNRI-ok jól belekavarnak a szerotonerg rendszer működésébe. Hogy pontosan mit csinálnak, azt nem tudjuk, a propagandaszöveget a reklámosztályon írják, a valódi tudományos igazság pedig még várat magára. De ha az antidepresszánsok hatásosak a kényszeres tünetek ellen, akkor megszüntetik a szerelem egyik legfontosabb vonását, a Másikkal való szenvedélyes foglalatosságot is. Az antidepresszánsok kevésbé ismert mellékhatása ez, hogy érzelmileg tompává tesznek. Mint Helen Fisher szerelemkutató feltételezi, a szerotonerg rendszerbe való beavatkozás megöli a szerelmet. Az antidepresszánsok nem a depressziótól szabadítják meg az embert, hanem az érzelmi életétől.


A vágyakozás

A szerelem egy másik fontos eleme a szexuális vágyakozás. Ez persze mondhatni önálló rendszer, hiszen szexuálisan vágyakozni lehet szerelem nélkül is. Mindenesetre a szexuális vágy univerzális hormonja a tesztoszteron, vagyis a férfi nemi hormon - és érdekes mód nőkben is ez kelti a vágyat. A magas tesztoszteron szintű férfiak és nők sokkal többet fantáziálnak szexuális jeleneteken, mint az alacsony tesztoszteron szintűek. Persze van egy rossz hír. Az antidepresszánsok a nemi hormonokat is "kicsinálják". Az antidepresszánsok egyes vizsgálatok szerint az emberek 70%-ban is szexuális zavarokat okoznak. Nemrég egy meddőségi centrumban derült ki, hogy az ott kezelésre jelentkezett férfiaknak az általuk szedett antidepresszánsokra nullára csökkent le a spermaszáma, ami azonnal rendeződött, ahogy elhagyták a szerek szedését.
Tehát nemcsak a szerelem, de a vágy is meghal.

Na és a kötődés?

Na és hát ne feledjük, mi végre is van a szerelem. Hát a kötődés kialakulásáért. A kötődési viselkedés az emlősökkel és a madarakkal jelent meg. A kötődési rendszer célja, hogy a hosszabb nevelést és védelmet igénylő utódok és szüleik egymáshoz és csakis egymáshoz kötődjenek. Anya és gyermeke szagról megismerik egymást. A természet ugyanezt a kötődési rendszert "használja" a tartós párkapcsolatok kialakítására is. Erre azért van szükség, mert amíg a nőstény neveli a kicsinyeket, addig a hím élelmet szállít, védi a territóriumot és családját. Jól ismert, hogy humán szinten a kötődési rendszernek legalább három működési módja van, amit a szülői bánásmód "élesít be". A megbízható és kiszámítható szülői gondoskodás alakítja ki a biztonságos kötődési stílust, amelyet bizalom és tartósság jellemez. Az ambivalens kötődési stílust a bizonytalan, akadozó, kiszámíthatatlan szülői magatartás váltja ki. A gyermek egy életre azt tanulja meg, hogy a Másikban nem lehet feltétlen bízni, ezért felnőttkorában is, kapcsolataiban tartózkodó, távolságtartó lesz, nem képes feltétlen bizalomra, és nem hisz önmaga szerethetőségében sem. A harmadik kötődési stílus a nem-kötődés, vagyis amikor valaki már kicsiny korában megtanulja, hogy vagy egyedül képes túléli a gyermekkort, vagy elpusztul.
Ha a kötődést biokémiai oldalról vizsgáljuk, erre kedvenc alanyok az életfogytiglani "házasságban" élő prériegerek. Mivel a nőstény és a hím másként kötődik, és mások a szülői szerepeik is, ezért várható, hogy a kötődés biokémiája eltérő lesz náluk.
Amikor egy fiú prériegér párzik, orgazmuskor a vasopressin nevű transzmitter szabadul fel agyában és "érzelmi" kötődést alakít ki benne nősténye iránt. A vasopressin ezen túl "apasági" hormon is, vagyis a kötődésnek rögtön meg is adja az értelmezési kereteit. Amikor szűz fiú prériegérbe vasopressint fecskendeztek, azon nyomban munkához látott, hogy berendezze körletét egy házassághoz. Ha aztán véletlenszerűen mellé tettek egy nőstényt, rögtön úgy tekintett rá, mint szíve választottjára.
Nőstényekben a kötődés hormonját és transzmitterét (ami a véráramban hormon, az az agyban ingerületátvivő anyag) az oxytocin képviseli. A hímekhez hasonlóan, oxytocint adva egy nősténynek, azonnal magához ránt egy kéznél levő kölyköt, és gondozni kezdi. A természet ugyancsak gazdaságosnak mutatkozott az oxytocin "hasznosítása" kérdésében is. Szülés alatt oxytocin szabadul fel, amely méhösszehúzódásokat idéz elő, és egyben kötődést alakít ki az anya és a gyermek közt. Ezt a kötődést tovább erősíti a szoptatáskor felszabaduló, ill. a tejjel ürülő további oxytocin. De oxytocin szabadul fel orgazmuskor is, kialakítva a kötődést a férfi iránt. A kapcsolatban a simogatások, becézgetések ugyancsak oxytocin felszabadulással járnak mindkét nemben, így biokémiailag is érthető, miért erősíti a kapcsolatokat a kedvesség és az intimitás. Egy friss vizsgálat - mint várható volt - kapcsolatot talált a vérben mérhető átlagos oxytocin szint és a kötődési stílus között.
Az oxytocin szinte kultúraformáló szerepet tölt be, ugyanis ez az emberek közti általános bizalom anyaga is. Ha üzleti tárgyalás előtt a felekbe oxytocint jutattunk, feltehetőleg sokkal sikeresebb lesz az eredmény. Szokás az egyes országok bizalomindexét mérni, ez jelentősen befolyásolja a gazdaság működését is, hiszen, ahol alacsony a másikba vetett bizalom, ott csikorogva működik a gazdaság gépezete. A kötődési stílus tehát termelési tényező is.

Mit látunk a szerelmes agyban?

A korai vizsgálatok elsősorban az orgazmust átélő agyat vizsgálták. Már korábban ismert volt, hogy a jobb oldali fókuszú temporális epilepsziások olykor orgazmust élnek át rohamuk alatt. Amikor orgazmus során agyi képalkotó eljárás segítségével vizsgálták az agyat, valóban, a jobb fali lebeny fokozott aktivitást mutatott.
Aztán a kutatók is továbbléptek erről a "primitív" szintről, és őrülten szerelmes emberek agyát kezdték vizsgálgatni. Ingerként szerelmesük fényképét nézegethették, miközben fejük a funkcionális MRI-be volt bedugva. Két érdekes eredményt kaptak. A szerelmes agyban fokozottan aktív jobboldalon az un. ventrális tegmentális área, amiről azt tudjuk, hogy ez az agyi jutalmazó rendszer egyik fontos része. Örömszerzés, kielégülés, a jutalom keresése és megszerzése során ez a rendszer aktiválódik. A másik fontos eredmény volt a jobb oldali kaudátusz fokozott aktivitása. A kaudátusz az agy mélyében fekvő központ, amely - milyen különös- kényszerbetegségben is fokozottan aktív. Amikor a kényszerbetegséget sikeresen kezelik, a kaudátusz aktivitása csökken. Ebben a vizsgálatban a résztvevők átlagosan 7 hónapja voltak szerelmesek, amit a kutatók láttak, az tehát az intenzív szerelem fázisa.
Egy másik vizsgálatban olyanok szerepeltek, akik már több, mint két éve éltek szerelemben. Meglepő módon az ő agyuk már mást mutatott. Náluk az anterior cinguláris kéreg és az inzuláris kéreg volt fokozottan aktív. Előbbi a homloklebenyben található, és többek közt a gondolkodást és érzelmeket összehangoló központ. Utóbbi a halántéklebeny mélyén található, és a külső-belső ingerek feldolgozásával foglalkozik. A szerelem lecsendesülésével járó agyi aktivitás változásra egyelőre nincs épkézláb magyarázat. Fontos azonban az adatok megértéséhez tudni, hogy a cinguláris kéreg az emlősök agyában jelenik meg, s fontos funkciója a "családi élet" szabályozása. Egyrészt a fiatal állatok játékossága, az anyák utódgondozói viselkedése és az érzelemmel telített "hívó" hangadás e terület funkciója. A szerelem lanyhulásával bekövetkező változás valójában nem más tehát, mint hogy a romantikus, szenvedélyes szerelmet felváltja a kötődés és az utódokról való gondoskodás.

Mi hát a szerelem?

Összességében arra következtethetünk, hogy a szerelem nem érzelem, hanem egy összetett motivációs rendszer, amelynek célja: rátalálni az "igazira", az "egyetlenre", beleszeretni, meghódítani, utódokat nemzeni vele, s mire a gyermekek megszületnek (12-18 hónap a szerelem szavatossági ideje!) átalakulni szülővé és hűséges társsá. E folyamat, bármily költőinek és önzetlennek tűnik, rideg számításon alapul. Először is, minden férfi és nő agyában van egy beépített kompjuter, amely kiszámítja különféle testi jellemzők alapján a másik termékenységét. Férfiaknál a jövendő eltartóképesség és társadalmi sikeresség is fontos mutató. Az eredményt persze össze kell vetni a saját csereértékről alkotott ítélettel, vagyis mekkora eséllyel indulhat a férfi vagy a nő a másik meghódítására. Ha minden stimmel, jöhet az udvarlás. A nők csáberejüket vetik be, a férfiak bátorságukat, erejüket, bőkezűségüket fitogtatják. Persze mindenki ott csal, ahol csak tud, mert megéri. A kozmetikai ipar, a divatipar, a fitnessipar ebből él. A szerelem alkudozás, a cserepartner meggyőzése arról, hogy élete legjobb "üzletét" köti. Ha ugyanis már kialakult a szerelem, mindenki elvakulttá válik. S ha már van szerelem, majd lesz kötődés és házasság is.
De hogy mi lesz azután? Arról sajnos a természet már kevésbé gondoskodott, ott találja fel mindenki magát.
Nem véletlen, hogy a költők és írók a szerelemről évezredek óta csodákat, a házasságokról meg csupa rosszat írnak.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre