Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Dr. Ian Harris:
Tanuljunk a múltból: hormonpótló terápia

Fordította:Czárán Judit

Forrás: Dr. Ian Harris: Lessons from history #13: Hormone replacement therapy

Sajnos még ma is ajánlgatják nőgyógyászok a hormonpótlást azzal a szöveggel, hogy az "új gyógyszerek már nem veszélyesek", meg hogy "kis adagban" vagy "rövid ideig" csak pozitív hatásuk van. Ugye, ha már legyártották azokat a hormontablettákat, valakinek be is kell szednie.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A menopauza utáni nők hormonpóló terápiájáról (angol rövidítés: HRT) sokáig azt állították, hogy az csökkenti a kardiovaszkuláris megbetegedések, például a szívbetegségek és a stroke kockázatát. Ami hihetőnek is tűnt, hiszen ezen betegségek előfordulási gyakorisága nőknél a menopauza után meredeken megnő, ami arra utalhat, hogy a női hormonoknak valamiféle védő hatásuk van ezekkel a betegségekkel szemben. A feltételezést sok megfigyeléses vizsgálat támasztotta alá, úgyhogy az 1980-as-90-es években az orvosok nyakra-főre írták fel a hormonpótló szereket a változó korba lépett nőknek. Ám a későbbi, nagy mintán végzett randomizált placebo-kontrollos vizsgálatok már semmilyen előnyös hatást nem mutattak ki a szív- és érrendszeri megbetegedések tekintetében. Vagyis – mint már annyiszor –, a megfigyeléses vizsgálatok alapján megint túlbecsülték egy kezelés hatékonyságát, amelynek gyakorlati alkalmazása szokás szerint előbb terjedt el, mint hogy rendelkezésre álltak volna a végleges kutatási eredmények.

Hogy is kezdődött ez a történet?

Az 1960-as-70-es években jelentős támogatottsága volt a hormonpótló szerek használatának, részben elméleti megfontolásokból, részben pedig megfigyelések alapján. Még könyvek is születtek a témában, de már egy-egy akkoriban megjelent cikk címéből is érzékelhető, mi volt az üzenet lényege: " A kezeletlen menopauza utáni nőkre leselkedő veszélyek, avagy a megfelelő ösztrogénszint fenntartásának fontossága a pubertástól a sírig


Több oka is van, hogy olyan sok változókorban levő nővel szedettek hormonpótló szereket, a csontritkulás okozta csonttörések kockázatának minimalizálásától a menopauzával összefüggő kellemetlen tünetek csökkentésén át a nők szívbetegségben való megbetegedésének megelőzéséig. És valóban, egy 1991-es, megfigyeléses (nem randomizált és nem placebo-kontrollált) vizsgálatokon alapuló tanulmány ( itt olvasható) szerint a hormonpótló szerek alkalmazása nőknél a felére csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát.

Persze mivel itt kizárólag megfigyelésekről volt szó, felmerült, hogy az adatok nem feltétlenül megbízhatóak. Ám a HRT-k szívvédő hatása annyira szembeszökőnek tűnt, hogy a szerzők végül úgy döntöttek, hogy nem lehet szó tévedésről.

A placebo-kontrollos vizsgálatok

A nagy mintán végzett placebo-kontrollos vizsgálatok (elsősorban a Women’s Health Initiative, két nagy amerikai vizsgálata) azonban nem mutattak ki csökkenést a szívinfarktus előfordulásában a HRT-ket szedők körében, viszont kockázatnövekedést jeleztek a sztrók, a mélyvénás trombózis és a mellrák vonatkozásában. Ezeknek a tényeknek a nyilvánosságra kerülése a 2000-es években a hormonpótló szerek használatának drámai csökkenéséhez vezetett.

Sokan úgy gondolták, hogy a megfigyeléses vizsgálatok eredményét az torzíthatta, hogy az orvosok többnyire egészséges nőknek írták fel hormonpótló szereket (ami a HRT-szedők javára billentette a mérleget), és kisebb valószínűséggel írták fel azoknak, akik a szív- és érrendszeri betegségek tekintetében magas kockázatú csoportba tartoztak (ez ugyancsak a HRT-szedők javára torzít).

Arról pedig még ma is vitatkoznak, hogy a megfigyeléses, illetve a placebo-kontrollos vizsgálatok eredménye közti eltérésben játszhatott-e szerepet, illetve milyen szerepet játszhatott az, hogy az illetők milyen típusú hormonpótlót szedtek, milyen adagolásban és mennyivel a menopauza után kezdték el szedni őket. De egy biztos: a HRT-k előnyös hatásait a megfigyeléses vizsgálatok alapján alaposan túlbecsülték.


Medikalizáció

Itt megint az történik, hogy egy természetes folyamatot, ezúttal a menopauzát, megpróbálják gyógyszerrel "kezelni". A mi (nagyon is "humán") vizsgálatainkban, amelyekben a jelenségek hátterében álló ok-okozat viszonyokat próbáltuk tisztázni, azt találtuk, hogy régen a menopauzát a bűnnel, illetve a neurózissal ( itt olvasható) hozták összefüggésbe. A hormonok működésének, illetve a menopauza biológiai okainak tudományos feltárása azonban azzal járt, hogy az orvosok elkezdték a menopauzát "betegségként" kezelni, és azt mondták rá, hogy az egy hormonhiányos állapot. Márpedig ha az orvosoknak (a gyógyszeripar áldásos tevékenysége folytán) rendelkezésére áll egy kezelési mód (nevezetesen a hormonpótlás, mindegy, hogy az mennyire leegyszerűsítő, naiv, hatástalan, sőt káros), akkor szükségét érzik, hogy medikalizálják a folyamatot, annak érdekében, hogy jobban kézben tarthassák. A problémához a gyógyszergyárak is hozzájárultak azzal, hogy cikkeket írtak a nevükben, amelyekben ódákat zengtek a hormonpótlók előnyös hatásairól, viszont bagatellizálták azok veszélyeit ( erről itt olvashat),

Összegzés

A hormonpótlásról, mint a menopauza "kezelési" módjáról ma is viták folynak. Amire ebben a cikkben fel szerettem volna hívni a figyelmet, az az, hogy ha a kérdésben kizárólag megfigyeléses vizsgálatokra hagyatkozunk, akkor erősen túlbecsüljük a hormonpótlás előnyeit és alábecsüljük annak veszélyeit. Márpedig ezeknek a szereknek a használata már az előtt széles körben elterjedt, hogy elvégezték volna a randomizált, placebo-kontrollos vizsgálatokat.

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre