Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi G:
Tehetség vagy gyakorlás?

Az a gyanúm, a tehetség szót azért szeretik annyira az emberek, mert, ahogy a boldogtalan emberek szeretik a sorsot és a körülményeket okolni, úgy a sikertelenséget lehet tehetséghiánynak nevezni, mások irigylésre méltó sikerességét pedig a rajtuk kívül álló tehetséggel magyarázni.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Könnyebb beismerni, hogy sajnos nem vagyunk tehetségesek -erről szüleink tehetnek-, mint bevallani, hogy igazság szerint mindig is lusták voltunk küzdeni.

A modern kutatások fényében azonban a kiválóság és a magyarázatául szolgáló tehetség fogalma egyre inkább csak metaforának bizonyul, amely rendkívüli adottságnak, egyfajta csodának állítja be azt, ami valójában szinte bárkinek adott volna, ha képes volna gyermekkorától éveken-évtizedeken át állhatatosan tanulni, gyakorolni, edzeni egy kitűzött célért.

A tehetségről évszázadok óta vitáznak. Az ókori görögök óta a tehetséget isteni adománynak tekintették, mígnem a szorgalmat a siker zálogának tekintő kapitalizmus ki nem alakított egy sokkal földhözragadtabb tehetség fogalmat. A tehetség átalakult a szívós küzdeni tudás képességévé. Bizonyos értelemben ez is valamifajta adottság, de olyan adottság, amit bárki megszerezhet. Azóta alapvetően két tábor áll vitában, a környezeti hatás pártiak és az örökletes tényezők döntő szerepét hangsúlyozók. Mindkét oldalnak megvannak az érvei, s ez a vita igazából tudományos érvekkel eldönthetetlen, mert a tudományos kutatás ugyanúgy elfogult, mint a köznapi gondolkodás, és egy ennyire összetett kérdésben végtelen sok az érv és az ellenérv. Francis Galton, akinek a tehetség tudományos vizsgálatát is köszönhetjük, fiatalabb korában még maga is abban hitt, hogy mindenki egyenlő esélyekkel születik. Ez remek összhangban volt a polgári eszmékkel is, csak aztán elolvasta unokatestvére, Darwin kéziratát, és a természetes kiválasztódás és öröklődés gondolata, na meg az emberi tulajdonságok haranggörbe eloszlása meggondolásra késztette, s onnantól a tehetség gyökerét az öröklött képességekben látta. Olyannyira hitt a képességek örökletességében, hogy ő indította el az eugenikus mozgalmat is, nem sejtve előre, milyen ideológiák melegágyát teremti meg ezzel. A gének és a genetikus gondolkodás a mai napig uralja a tudományos és közgondolkodást, különösen a kiválóságok terén. Holott a génekről ma már egészen másként gondolkodunk. Imádjuk az egypetéjű ikrek elképesztő hasonlóságairól szóló történeteket, de ezek elfedik azt a tényt, hogy nagyon sok ikerpár nem mutat egyezést olyan fontos tulajdonságokban, amelyeknél a géneket meghatározónak vélnénk. Ilyenek bizonyos betegségek, /autoimmun betegségek, szkizofrénia, Parkinson betegség, autizmus /, személyiségvonások, vagy az intelligencia.

CannabiGold by UniHemp

Ezek után nem meglepő, hogy azonos családban nevelkedett ikrek közt is lényeges különbség lehet a zenei érdeklődésben és tehetségben, és hogy ezeknél az ikreknél lényeges eltéréseket találtak a zenével kapcsolatos agyterületek fejlettségében is. Túl a magzati hatásokon, a különbségeket epigenetikus, azaz környezeti hatásokra kialakuló, gének kifejeződését módosító folyamatokkal magyarázzák. És mik volnának ezek a titokzatos környezeti hatások? Elég csak arra a kutatásra gondolnunk, amely kimutatta, hogy a londoni taxisofőröknek a téri memóriát és mentális térképet megtestesítő hippokampuszának a mérete a taxizással eltöltött idővel arányosan nőtt. Azaz egy képesség tartós gyakorlása fejleszti a képességhez szükséges agyterületet. A tehetségkutatás paradoxonja abban rejlik, hogy a tehetség bizonyítéka mindig a kiválóság, kiválóság viszont nem létezik sokezer órás speciális gyakorlás nélkül. A gyakorlás átalakítja az agyat, a személyiséget és a testet. Aztán jön a kutató és rámutat, hogy ezek magyarázzák a kiválóságot. Csakhogy ez tyúk-tojás probléma. Einsteint extraméretű parietális lebenyeinek tulajdonítják kivételes matematikai képességeit. Csakhogy matematikusoknak a matematikával eltöltött évekkel arányos ezen agyterület mérete. Bár ellenőrizni nem tudjuk, de nem alaptalan a feltevés, hogy az agykutatók Einsteinnél is csak az évtizedeken át folytatott intenzív matematikai gondolkodás végeredményét találták meg. A "született zseni" helyett célravezetőbb a gyakorlás során "kifejlődő zseni" jelenségét kutatnunk.

Hogyan alakítja át az agyat és a testet a gyakorlás?

A dadogás genetikailag erősen meghatározott, és dadogóknál speciális strukturális elváltozások mutathatók ki az agyban. Demoszthenész mégis képes volt legyőzni beszédproblémáját és kora híres szónokává vált. De Julia Roberts is dadogott, akárcsak testvére, aztán híres színésznő lett belőle. Elvis Presley a dadogását énekléssel akarta javítani, így lett világsztár. De Hugh Grant, Bruce Willis, Rowan Atkinson, Harvey Keitel, Anthony Quinn, és még sorolhatnám, mind dadogtak gyermekkorukban és ennek ellenére - vagy ezért?- a filmipar sztárjaivá váltak. Kicsit vicces, hogy ezek szerint az "isteni adomány" számukra egy kifejezett hátrány volt. Ma már pontosan ismerjük dadogóknál azt az agyterületet, amelyet a szorgalmas, célzott gyakorlás aktivál, s e folyamatban az agy újrahuzalozódik.


Az agy újraszerveződési képességét megszámlálhatatlanul sok vizsgálat igazolja. Vakon születetteknél, vagy látásukat fiatal gyermekként elveszítőknél azt tapasztalták, hogy a látókéreg Braille írás olvasásakor "tapintó kéregként" funkcionál. Húros hangszeren játszóknál a pengető ujjak agykérgi területe a gyakorlás idejével arányosan megnő a többi ujj kérgi reprezentációjának a rovására. Az agy beszédértésért felelős Wernicke területe annál sűrűbb dendritelágazást tartalmaz, minél iskolázottabb valaki, azaz minél bonyolultabb szövegeket kellett éveken át megértenie. Bogdan Draganski és csoportja igazolta, hogy a 3 labdával való zsonglőrködés pár hónapos gyakorlása során az agy bizonyos területe megnövekedett, majd amikor a kísérleti személyek három hónapig nem gyakorolták újonnan szerzett képességüket, az agyterület visszazsugorodott eredeti méretére. Na, most képzeljük el, amikor valaki kicsi gyermekkorától minden szabadidejében a golfütővel gyakorol! Így lesz valakiből Tiger Woods, minden idők legjobb golfjátékosa. A világ csak a végeredményt látja, és magyarázatként megszületik a zsenimítosz.

Az agy újraszerveződésének legdrámaibb példája az Edward Taub képviselte terápiás irányzat, amely azt bizonyította, hogy traumatikus agysérülés vagy sztrók okozta funkciókiesést maradéktalanul meg lehet szüntetni célzott gyakorlással. Akár sok éve fennálló bénulások is meggyógyulnak a terápia hatására. Az más kérdés, mekkora elszántságot igényel ez a beteg és a mozgásterapeuta részéről.

Előttünk áll annak a modellje, milyen hatással van a megfelelő gyakorlás az agy szerkezetére és funkcióira. Ugyanezt elmondhatnánk a testről is, elég Houdini, vagy David Blaine elképesztő teljesítményeire gondolunk; utóbbi egy showban egy levegővétellel 17 és fél percig volt a víz alatt, máskor 63 órát állt egy jégtömbbe zárva, más alkalommal 35 órán át állt egy harminc méter magas, fél négyzetméteres oszlop tetején. A lelki változásokat legjobban az intelligencia változásával lehet mérni. Az intelligenciáról a mai napig azt tanítják, hogy nagymértékben öröklött és élethosszig állandó tulajdonságunk. Egy követéses vizsgálatból azonban kiderült, hogy a rendszeresen olvasó gyerekeknek - agyuk mérhető változásával párhuzamosan - nőtt az intelligenciájuk, míg a nem olvasóknak csökkent.


A siker elérésében óriási szerepet játszhatnak a nem sokra becsült lelki tulajdonságok. Maurizio Damilano és Giorgio Damilano távgyalogló ikerpármindig is együtt edzettek, genetikailag és fizikai adottságaikban teljesen egyformák voltak, Maurizio mégis sokkal sikeresebb volt 1 olimpiai arany- és 2 bronzérmével és 2 világbajnoki győzelmével. Giorgio azonban csak jóval szerényebb eredményeket ért el. A kutatók egyetlen apró különbséget találtak közöttük: Maurizio megtanulta jobban kezelni a frusztrációkat.

De vajon, önmagában a gyakorlás, a test, az agy és a lélek alakíthatósága képes-e megmagyarázni a rendkívüli képességeket? Vagy ahhoz kell még valami plusz is?

Egyre több a tehetség? Vagy egyre több az ambiciózus ember?

1896-os olimpián Charilaos Vasilakos 3 óra 18 perccel nyerte meg a maratón olimpiai számát. Akkoriban méltán gondolhatták, hogy valami veleszületett tehetség tette őt képessé erre a fantasztikus rekordra. Ma ez arra sem volna elég, hogy a többi harmincezer indulóval együtt starthoz álljon a bostoni maratón futóversenyen, ugyanis a 18-34 éves korcsoportban az indulás feltétele egy korábbi versenyen elért 3 óra 5 perc alatti futóidő. A legjobb bostoni maratoni idő 2 óra 3 perc, azaz Vasilakos-énál több mint 1 órával jobb eredmény. Az 1930-as évek elején Alfred Cortot az egyik legismertebb zongorista volt a világon, és őt tekintették Chopin 24 etűdjének legautentikusabb előadójának. Ma zeneiskolákban Cortot előadásán szokták bemutatni a gyerekeknek, milyen hibákat nem szabad véteni a darab előadása során. Amikor Csajkovszkij 1878-ban befejezte D-dúr hegedű hangversenyét, felkérte Leopold Auert, a kor híres hegedűművészét, hogy legyen ő az előadás első előadója. Mikor Auer átnézte a darab kottáját, visszautasította a felkérést azzal, hogy a darab előadhatatlan. Manapság minden konzervatóriumot elvégzett fiatal hegedűs el tudja játszani.


A Rubik-kockának 43 trillió lehetséges állása van, mindegyik állásból másként kell az alapálláshoz eljutni. 2012-ben Mitsuki Gunji 7.03 másodperc alatt érte el az alapállást, de ezt az eredményét hamarosan százan is megjavították. Lucas Etter 11 évesen 24.11 másodperc alatt érte ezt el, de még abban az évben letornázta 12.09-re. 14 évesen már 4.904 mp volt az eredménye, azonban Feliks Zemdegs 2018-as rekordja 4.22 mp. A kockatekerés világmozgalom, több ezer fiatal képes pár másodperc alatt alapállásba tekerni a kockát. Azt hihetnénk, itt a tekerés gyorsasága számít. Valójában a mintázatot kell felismerni, amiből jól megtervezett pár mozdulattal elérhető az alapállás.

1973-ban David Richard Spencer a Pi 511 jegyének memorizálásával tűnt fel. 2015-ben Rajveer Meena már 70 ezer számjegyét mondta fel hibátlanul. Akira Haraguchi 111 700 számjegynél tart. Elképzelni is nehéz, mekkora ambícióra és mennyi gyakorolásra van szüksége valakinek ahhoz, hogy idáig eljusson. De ez egyben magyarázat arra, miért csak "kiváltságosoknak" sikerül. Az évente megrendezett Memória Világbajnokságon 10 különböző memóriafeladatban kell teljesíteni. A versenyen több mint százan vesznek részt, s a szervezők hangsúlyozzák, hogy a versenyzők közt senkinek sincs rendkívüli képessége, egyedül a szorgalmuk teszi őket kiemelkedővé.

Vagy egyre több a zseni - vagy egyre több ember adja a fejét arra, hogy hallatlan sok gyakorlással mások számára érdektelen, ám mégis fantasztikus teljesítményeket produkáljanak. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a fizikai és szellemi teljesítményeknek még nem találtuk meg a felső határát.

A tehetség veleszületett vagy szerzett?

A genetikusok, ha a felmenők közt ismétlődik egy területen a kiválóság, rávágják, hogy íme az örökölt tehetség. De ha egy családban a semmiből bukkan fel a zseni, akkor is készek a magyarázatra: az addig csak különböző felmenőkben előfordult gének véletlen "összeállása" a válasz. A veleszületett tehetségre szokás felhozni példaként az azonos területen kiemelkedő eredményt elért egypetéjű ikreket. Csakhogy ellenpéldaként ott vannak azok az ikrek, akik közül csak az egyik lett kiválóság, a másik pedig megmaradt átlagembernek.

Az öröklött tehetség legjobb ellenpróbája az, amikor ambiciózus szülők, saját érdeklődésükből fakadóan vagy egyéb megfontolásokból, a fejükbe veszik, hogy gyermekeikből kiválóságot faragnak. Ennek egyik világraszóló példája a Polgár lányok karrierje. Polgár László sikeres emberek életét tanulmányozva kidolgozott egy nevelési módszert, amellyel mindhárom lányából kirobbanó sakktehetségeket faragott. Ha csak egyiküknek sikerült volna a világ legjobb sakkozói közé bekerülni, mondhatnánk, hogy a gének szerencsés találkozása. De amikor mind a három lány sakkzseniként debütált, akkor a génteória megdőlt. Ugyanez a helyzet Serena és Venus Williams esetében, mindkét lányból tenisz világklasszist faragott elszánt apjuk.


Anders Ericsson elemzésében Mozart zsenialitása is nagyrészt legenda, valójában ambiciózus apja teremtett belőle és nővéréből zenei tehetségeket. A Jackson Five, majd Michael és Janet Jackson könnyűzenei sikerei mögött is naivitás volna valami családi tehetséghalmozódást feltételezni: fiatal koruktól kezdve keményen megdolgoztak későbbi sikereikért. Beyonce és Solange Knowles énekesi sikerei is az egészen fiatalon megkezdett gyakorlásban gyökereznek.

Sportolók, színészek, zenészek közt nagyon sok egyként sikeres testvér van, ami nem a közös géneket, hanem a közös családi környezet és a testvérek egymásra hatását bizonyítja. Gondoljunk csak a Baldwin fivérekre, vagy Maggie és Jake Gyllenhaal-ra, hogy ne csak zenészekkel példázódjak. Vagy az irodalomban a Grimm testvérek, a Brontë nővérek vagy Thomas és Heinrich Mann.

A csúcsra szülők százezrei szeretnék gyermeküket feljuttatni, s ezért jól-rosszul képzik, vagy csak egyszerűen gyötrik őket a felemelkedés reményében. A siker titka azonban összetett, kell hozzá nagyon erős motiváció, támogató környezet és éveken-évtizedeken át tartó speciális, az állandó fejlődést biztosító képzés. Püfölheti valaki a zongorát 10 éven át is, futhat akármennyit is, sakkozhat évtizedekig, de célzott gyakorlás nélkül nem jut semmire. Azért nehéz megérteni, miért csak egy-két kiválóság emelkedik ki a sokezer gyakorló közül, mert laikusként nehéz meglátni egy speciális területen a különbséget gyakorlás és minőségi változást eredményező gyakorlás között.

A tehetség és a kitartó, célzott gyakorlás

Minőségi változáshoz az a gyakorlás vezet, amely mindig a kiválósághoz vezető következő lépcsőt tudja megcélozni.

De bizonyítható-e, hogy a siker a gyakorláson múlik. Anders Ericsson évtizedek óta kutatja a célzott gyakorlás hatását a kiválóvá válásban. Nem tagadja, hogy bizonyos veleszületett adottságok segíthetnek nagy teljesítmények elérésében, de ezek hiánya nem akadály. Ami viszont nélkülözhetetlen a kiválóság elérésére, az a sok ezer órán át folytatott speciális, fejlesztő gyakorlás. Mivel ez rendkívül erős elköteleződést és motivációt igényel, erre kevesek képesek. Az élet minden területén rengeteg szorgalmas és kitartó embert látunk, akik mégsem mutatnak fel kiemelkedő teljesítményt, ezért is könnyű hinni abban, hogy közülük az emelkedik ki, akinél a szorgalom tehetséggel párosul. Ericsson azonban rámutat arra, hogy gyakorlás és gyakorlás közt minőségi különbség van, s ez magyarázza, hogy egyesek kiválósággá válnak, mások pedig megmaradnak átlagnak.

A balett vagy a hegedülni tanulás jó vizsgálódási terület, mert évszázados hagyományai vannak a célzott gyakorlásnak.


Ericsson munkatársaival híres balett társulatok tagjait kérdezték ki arról, mennyi időt töltöttek 20 éves korukig gyakorlással. Az addig elért pozíció (vezető táncos, szólótáncos, tagja a balettkarnak) szoros kapcsolatot mutatott a gyakorlással töltött órák számával.

Egy másik vizsgálatukban munkatársaival a Berlini Művészeti Egyetemen kiválasztottak 30 hegedülni tanulót: közülük 10 tanáraik szerint nemzetközi szóló karrier várományosa, 10 nagyzenekari hegedűsnek és 10 hegedűtanárnak lesz alkalmas. A hallgató csoportok 18 éves korukig minősítésükkel összhangban átlagban 7410, 5301, és 3420 órát gyakoroltak. Egyik vizsgálatban sem találtak olyan "tehetséget", aki jóval kevesebb gyakorlással is ugyanazt elérte volna, mint azonos szintű társai. Eredményüket más vizsgálatok is megerősítették.

Neil Charness és munkatársai sakkozók elért fokozatát vetették össze a sakk célzott tanulmányozásával eltöltött idővel: a nemzetközi nagymesteri szintet elérők 10 év alatt ötször annyi időt töltöttek tervezett gyakorlással, mint a középmezőnybe tartozó sakkozók. A sakkozó zseninek tartott Bobby Fischerről tudjuk, hogy gyermekkorától megszállottan sakkozott, de neki is 9 év kellett a nemzetközi nagymesteri cím eléréshez, míg a Polgár lányok 10 év alatt érték el ezt a szintet.

A komplexebb teljesítmények elérésére nagyjából 10 év intenzív tanulás és gyakorlás szükséges, ezt igazolták sakkban, úszásban, teniszben, matematikában, zenében, távfutásban is. 120 leghíresebb tudós és 123 leghíresebb irodalmár első publikációja átlagosan 25.2 és 24.2 éves korukban jelent meg. Szokás Arthur Rimbaud-ot vagy Petőfit ellenpéldaként idézni, de mindketten már gyermekkorukban elkezdtek írni.

A célzott, a fejlődést tervszerűen szolgáló kitartó gyakorlás nem azonos a puszta, gépies gyakorlással. Sok múlik a gyakorlást vezető mester (edző, zenetanár, stb.) képzettségén és a tanuló elkötelezettségén és fegyelmezettségén. A siker az éles mezőnyben olyan nüansznyi különbségeken múlik, mint az idézett Maurizio és Giorgio Damilano esetében. Bármit is akar valaki elérni, egész lényét kell fejlesztenie, nem csupán a szükséges izomcsoportot vagy agyterületet.

A kiválósághoz eléréséhez szükséges legfőbb adottságnak a speciális területhez való vonzódáson túl a kitartás és a legapróbb részletekre való odafigyelés képessége tűnik. Lehet ezzel születni, de ez is fejleszthető.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Szendi G: Szárnyakat adni. Jaffa, 2017.