Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Dr. Ian Harris:
Térdartroszkópia ízületi betegségben: a bizonyítékok és a gyakorlat nem fedik egymást

Fordította:Mezei Elmira

Forrás: Dr. Ian Harris: Knee arthroscopy in arthritis: an evidence-practice mismatch

Minden műtétnek van kockázata, olykor meg is lehet bele halni. Ezért különösen fontos, hogy haszontalan műtétekbe nem menjünk bele, akkor se, ha éppenséggel volna is okunk rá, pl. a fájdalom, mozgáskorlátozottság miatt.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Az oszteoartritisz, vagyis az az állapot, amikor az ízületeket fedő porc elkopik és ez gyulladást okoz, nagyon gyakori. Ha valaki elég hosszú ideig él, akkor idővel nagy valószínűséggel kialakul nála ez a probléma, ami leggyakrabban a térdízületet érinti. Nem sokat tehetünk a folyamat javítására vagy visszafordítására, és egy e témában megjelent, sokféle oszteoartritisz kezelést áttekintő tanulmány kimutatta, hogy a leggyakoribb kezelések (a fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek, injekciók, stb...) csak átmeneti enyhülést nyújtanak, és sok közülük egyáltalán nem működik. Ha elég súlyos a probléma, a kezelés gyakran térdprotézis beültetését jelenti.

A térdprotézis műtét egy komoly műtét, tehát csak azoknál végzik, akiknél már súlyos a kopás. De mit csinálnak a sebészek azokkal a páciensekkel, akiknek fáj a térde és enyhe vagy közepesen előrehaladott artritisze van? Gyakran artroszkópiát végeznek: egy alacsony kockázatú, ambulánsan végezhető, költséges beavatkozást, ami elvétve működik. Az USA-ban évente több százezer és egyre növekvő számú ilyen beavatkozást végeznek.


A probléma csak az, hogy nem használ. Utána a legtöbb páciens továbbra is ugyanúgy fájdalmat érez, van, akinek romlik az állapota, és kb. a 20 százalékuknál két éven belül úgyis el kell végezni a protézis beültetését.

Sok vizsgálat kimutatja, hogy bizonyos emberek egy ideig jobban érzik magukat az artroszkópia után, és ez sok sebész tapasztalatával és véleményével megegyezik, ám ez nem szolgáltat bizonyítékot ahhoz, hogy az artroszkópiás beavatkozás (a térd kipucolása, az ízületekben található félhold alakú, felszálkásodott porcok levagdosása, a törmelék eltávolítása) valóban javítja a páciens állapotát. Azokból a klinikai vizsgálatokból, amelyek az artroszkópiát hasonlítják össze bármi mással, az derül ki, hogy soha nem az artroszkópia győz.

Egy korai vizsgálat kimutatta, hogy az artroszkópia nem annyira jó, mint amikor egy tűvel egyszerűen kimossák a térdet, de a bombaként robbanó cikk dr. J. Bruce Moseley 2002-es, New England Journal of Medicine című lapban megjelent vizsgálati beszámolója volt. A kutatók összehasonlították az artroszkópiát (a porcfelszínek letisztítását) és átmosását egy álbeavatkozással. Egy ilyen álműtét során egy bemetszést végeznek, a páciens pedig nem látja, hogy melyik beavatkozást végzik rajta. Ezzel a módszerrel jól lehet kontrollálni a placebohatást. A vizsgálat eredményét lejegyző kutatók nem tudták, hogy a páciensek melyik csoporthoz tartoztak, és amikor megkérdezték a pácienseket, hogy mit gondolnak, melyik csoportban voltak, fogalmuk sem volt. Tehát ez egy kettős vak, randomizált kísérlet volt, egy jó placebocsoporttal. Az utána következő két év során több alkalommal, sokféle következményt mértek (fájdalom és funkció). Azt találták, hogy az artroszkópiás (aktív) csoportok semmilyen szempontból nem voltak jobban, mint a placebo csoport. A fájdalom mérésének módjával, a résztvevők életkorával és nemével kapcsolatos kritikák pedig kicsit kétségbeesettnek tűnnek.


Egy későbbi, 2008-as vizsgálatban összehasonlították az orvosi kezeléssel kombinált artroszkópiát a kizárólag orvosi kezeléssel (álbeavatkozás nélkül), a korábbi kritikákra reagálva több nőt és fiatalabb pácienst is bevonva, és kizárva a deformitásokkal rendelkezőket. A két csoport semmilyen szempontból nem mutatott különbséget, kivéve a beavatkozás csoportban egy műtét utáni rövid ideig tartó javulást, ami a műtét várt placebo hatása volt.

Amikor ilyen bizonyítékokkal szembesül, sok sebész így nyilatkozik: "Mindenki tudja, hogy a beavatkozás nem mindenkinél működik. Van, akinél igen, és a trükk az, hogy azon az alcsoporton végezzük el, akiken működik." Ezzel az a probléma, amiért működik bizonyos embereknél. Lehetséges, hogy azért javulnak, mert a betegségnek van egy természetes hullámzása, vagy az elvárások, illetve a kísérő kezelések és nem a műtéti beavatkozás miatt. Bizonyos páciensek az összes vizsgálatban javulást mutattak, de ez nem azt jelenti, hogy a műtét miatt. Az egyetlen következtetés, amelyet ezzel kapcsolatban levonhatunk, az, hogy a műtöttek javulása nem volt valószínűbb, mint a nem műtötteké.

A sebészek célpontjai általában azok az alcsoportok, akiknek enyhe artritisze vagy ízületporc sérülése van. Mindkét fenti vizsgálat különböző súlyosságú alcsoportokat vizsgált (és kizárta a súlyos eseteket) és nem talált összefüggést. Moseleynál a 180-ból 172 páciensnek voltak mechanikus tünetei és a másik cikkben a legtöbb páciensnek eltávolították a levált porcát. És a beavatkozás még így sem volt sikeres. Az életkorral és a nemekkel kapcsolatos kifogások sem elfogadhatók, mivel az eredmények nem különböznek ezekben a csoportokban és semmi okunk arra, hogy számítsunk bármi különbségre. Bárhogy is nézzük bármelyik vizsgálatot, az artroszkópia semmilyen szempontból nem segít jobban, mintha nem csinálnak artroszkópiát.

A sebészek mégis azt állítják, hogy az artroszkópia működik porcleválásnál fiatalabb pácienseknél. Ha valaki be akarná bizonyítani, hogy a 45 és 64 év közöttieknél működik az artroszkópia enyhe artritisznél, illetve MRI-vel bizonyított porcleválásnál, akkor e hipotézis igazolására - a puszta feltételezés helyett - egy klinikai vizsgálatot kellene elvégeznie. Hoppá, várjunk csak! Történt ilyen vizsgálat. Egy 2007-es svéd vizsgálatban pontosan ezeket a pácienseket sorolták be véletlenszerűen artroszkópiára vagy csak fizikoterápiára. A végeredmény szempontjából semmilyen előnye nem volt az artroszkópiának.

És mi a helyzet a térdkalács mögötti artritiszes fájdalommal? Lehet esetleg valami szerepe az artroszkópiának ebben az esetben? Több vizsgálatban mutatták ki, hogy semmi előnye nincs.

A lényeg

Ha önnek kopásos ízületi gyulladással összefüggő térdfájdalma van, akkor függetlenül a tüneteitől, a röntgenfelvétel eredményétől, attól, hogy pontosan hol van, mennyire fáj, vagy hogy az MRI vizsgálat kimutatta-e a porcleválást, egy artroszkópiás beavatkozás nem fog hozzájárulni a javuláshoz. Nem fogja megállítani vagy visszafordítani a térdében lévő degeneratív elváltozásokat, és nem fog "olyan környezetet teremteni, amelyben végbe mehet a gyógyulás" (ahogy egy sebész a beszámolójában állította a beavatkozás indoklására). Ezen a ponton a legtöbb páciens ezt kérdezi: "De mit tehetek az erős fájdalom ellen?" Annyit mondhatok, hogy a fájdalom súlyossága mit sem változtat azon a tényen, hogy a műtét nem működik. Inkább próbáljanak ki valamit az egyéb (sokkal kevésbé drága) kezelések listájáról. Kimondom, amit a sebészek úgy tűnik vonakodnak kimondani: "Sajnálom, de valószínűtlen, hogy a műtéti eljárás bármi előnnyel járna erre a problémára a nem-műtéti alternatívákkal szemben".

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • https://www.cdc.gov/arthritis/data_statistics/arthritis-related-stats.htm
  • https://www.bmj.com/content/341/bmj.c3515.long
  • https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/8452573
  • https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMoa013259
  • https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/18784099
  • https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/17216272
  • https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/18078506
  • https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21357578
  • http://cochranelibrary-wiley.com/doi/10.1002/14651858.CD005118.pub2/abstract