Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Testedzés és halál

A legnagyobb balszerencse abba belehalni, amit pont a hosszú, egészséges életért csinálunk. Pedig ez a veszély ott leselkedik minden megfontolatlan, a sportba hirtelen fejest ugró emberre.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A rendszeres testedzés rendkívül fontos az életünkben, hiszen mozgásra születtünk. Nem a professzionális versenysportokra gondolok, ahol ma már az elért helyezés az egyedüli, s a sport egészségre gyakorolt hatása az utolsó szempont. Amikor egy sportlap azt a kérdést tette fel olimpikonoknak, hogy "Ha egy kimutathatatlan teljesítménynövelő szert kapna és nyerne vele, szedné azt?", a sportolók 98%-a igennel felelt. Arra a kérdésre, hogy "ha öt évig minden versenyt megnyerne így, de utána meghalna, szedné azt", a sportolók 50%-a vállalta volna így is (Baron és mtsi., 2007). Tudjuk, hogy egyik kérdés sem volt költői.

Persze, minket, átlagembereket ez a veszély kevésbé fenyeget. Egyes megszállott testépítőket leszámítva minket, az egészségünkért sportolókat a dopping veszély nem fenyeget, hiszen nem akarunk bármi áron versenyeket nyerni. Amikor a saját tempómban tekerek fel a János hegyre, csöppet sem izgat fel, amikor elhúz mellettem egy fiatalabb, erősebb biciklista. Én a hegyet akarom legyőzni, nem másokat. A haveri focimeccseken egyik csapat sem fog doppingolni a győzelemért. Ennek ellenére, az amatőr sport sem veszélytelen. És itt most nem az extrém sportok kockázatára gondolok, hiszen ott sem az egészség a cél, hanem az izgalomkeresése. A teljesen mindennapos sporttevékenységek, mint futás, kerékpározás, úszás, teniszezés is rejt magában kockázatot.

A sporttal kapcsolatban hozható halálozás leggyakoribb oka szíveredetű. A kérdést sokat vizsgálták professzionális sportolóknál. Az extrém erőkifejtés és tartós, intenzív fizikai terhelés felerősíthet veleszületett vagy szerzett kardiovaszkuláris problémákat, és ez nyilván áll az amatőr testedzőkre is. A hirtelen szívhalál fiatal sportolóknál rejtett szívhibákból, idősebb versenyzőknél pedig a szív erek atheroszklerózisából, azaz beszűküléséből fakad (Borjesson és Pelliccia, 2009). Bár a professzionális versenyzők közt a hirtelen szívhalál vagy szívleállás az átlagnépességhez viszonyítva 3-4-szer gyakoribb (Harmon és mtsi., 2014), ez kevésbé vigasztalja azt az amatőrt, aki, mondjuk futás közben leli halálát. Isten ments, hogy bárkinek a kedvét elvegyem a testedzéstől, inkább a szív és az erek állapotának időnkénti orvosi ellenőrzésére szeretnék buzdítani mindenkit. Egy francia vizsgálat becslése szerint egymillió emberből 5-17 közé tehető azok száma, akik sportolás következtében halnak hirtelen halált. Ez kis kockázatnak tűnik, mégis Franciaországban 2005 és 2010 közt évente átlag 200 ember halt meg így. Az esetek 78%-a orvosi értelemben megmagyarázhatatlan volt, s mindössze 19%-ban volt igazolható a szívkoszorúerek beszűkülése (Marijon és mtsi., 2011).


Jelentős különbség van a rendszeresen edzők és az alkalmilag belelkesülők hirtelen szívhalál kockázata között. A rendszertelenül sportolóknak a nyugalmi helyzethez képest 56-szor, a rendszeresen sportolóknak "csak" ötször volt nagyobb a hirtelen szívhalál kockázata (Siscovick és mtsi., 1984). Egy másik vizsgálatban a ritkán sportolóknak 74-szeres, a hetente 1-4-szer edzőknek 19-szeres, és a hetente több mint ötször sportolóknak 11-szeres volt a hirtelen szívhalál kockázata (Albert és mtsi., 2000). Mielőtt bárki a szívéhez kapna, tegyük hozzá: a vizsgálatban másfél millió edzésre esett 1 hirtelen szívhalál. A levonható tanulság szerintem fontos: a gyakori edzés még ezt a kis, de létező kockázatot is hetedére-tizedére csökkenti.

A rendszeres fizikai erőkifejtéshez nem szokott embernek hirtelen terhelés során a nyugalmi helyzethez képest 100-szor nagyobb a kockázata a szívinfarktusra (Mittleman és mtsi., 1993). Ez a nagy kockázat 2-5-szörösére csökken ugyan, de fennáll rendszeresen sportolók közt is (Bärtsch, 1999). Ennek egyik oka az a kevésé ismert hatás, hogy a sportolás, fizikai erőkifejtés hatására megnő a vér alvadékonysága, ugyanis a fizikai erőkifejtés során a vérben megemelkedik a keringő vérlemezkék száma: ezek azok a véralkotó elemek, amelyek összetapadva vérrögöt képesek képezni az erekben. A vérlemezkeszám növekedésének mértéke és a vérrögképződés kockázata jóval nagyobb a hirtelen intenzív aktivitásba kezdő edzetlen emberekben, ill. a kemény edzések során. Ennek egyik fő oka, hogy a vérrögképződést jelentősen befolyásolja a fizikai erőkifejtésre megemelkedett adrenalin és noradrenalin szintje. E hormonok szintemelkedése azonban nagyobb az edzetlen, mint az edzett emberekben. Minél edzettebb valaki, annál kisebb a kockázata az edzés indukálta vérrögképződésre (El-Sayed és mtsi., 2005).

Paradoxnak tűnik, hogy a rendszeres sport jelenti az egyik legnagyobb védelmet a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben, mégis fokozott szívhalál kockázattal jár. Az ellentmondás látszólagos. A kockázat rendszeres sportolásnál csekély, ami tovább csökkenthető a véralvadás gátlásával. Sajnos, a sokat ajánlott aszpirin az edzés okozta vérrögképződéssel szemben mit sem ér (Hurlen és mtsi., 2000). Viszont a gamma-tokoferol, ami az E-vitamincsoport egyik tagja, igen hatásos (Vucinic és mtsi., 2010). Ezzel csak az a gond, hogy legtöbb E-vitaminként árult készítményben valójában csak alfa-tokoferol található. A halakból származó omega-3 ugyancsak hasznos, mert a fokozott vérzékenység kockázata nélkül csökkenti a vérrögképződést (Begtrup és mtsi., 2017).

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Albert: N Engl J Med. 2000, 343(19):1355-61.

Baron: World Psychiatry. 2007, 6(2):118-23.

Bärtsch: Lancet. 1999, 354(9192):1747-8

Begtrup: Dan Med J. 2017, 64(5).

Borjesson: Br J Sports Med. 2009, 43(9):644-8.

El-Sayed: Sports Med. 2005, 35(1):11-22.

Harmon: Heart. 2014, 100(16):1227-34.

Hurlen: Thromb Res. 2000, 99: 487-94

Marijon: Circulation. 2011, 124(6):672-81.

Mittleman: N Engl J Med. 1993, 329(23):1677-83.

Siscovick: N Engl J Med. 1984, 311(14):874-7.

Vucinic: Thromb Res. 2010, 125(2):196-9.