Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Tűz a nyelőcsőben

A modern orvoslás visszatérő története, hogy talál egy gyógymódot, ami aztán nagyobb problémává válik, mint a betegség, amire kitalálta.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Vagy harminc évvel ezelőtt kezdtem felfigyelni arra, hogy egyre többet beszélnek a refluxról vagy GERD-ről (Gastroesophageal reflux disease). Akkor azt gondoltam, csak az orvoslás hiperaktív, mint már annyiszor megszoktuk, hogy szűrések hajtanak fel újabb és újabb betegcsoportokat. Aztán az évtizedek alatt lassan kiderült, hogy túlbuzgóság tényleg érzékelhető, de azért a haraszt sem zörög, ha nem fújja a szél. A kérdéssel akkor kerültem közelebbi kapcsolatba, amikor a gyomorfekély pszichoszomatikus jellegét kezdtem vizsgálgatni. Ez a kilencvenes évek közepén történt, addigra kipipáltam az asztmát és a szívinfarktust, mert egyik sem bizonyult "pszichoszomatikusnak". Ekkoriban fogadta el a gasztroenterológia Robin Warren és Barry Marshall azon felfedezését, hogy a gyomorban tanyázik egy kígyózó alakú baci, amit Helicobacter pylorinak neveznek. A baci neve egyrészt arra utal, hogy spirálszerű az alakja, a pylori pedig a gyomor alsó részére utal, ahova bevackolta magát. Bár a két kutató már jó tíz évvel korábban bizonyították, hogy a H. pylori okozza a gyomorfekélyt, majd az ebből kifejlődő gyomorrákot, a "független" tudomány csak akkor kezdte ezt komolyan venni, amikor a legnagyobb forgalomnak örvendő savcsökkentőgyógyszer szabadalma lejárt, és a gyógyszeripar kacsintott a "független" orvostudománynak, hogy most már lehet erről is beszélni. Onnantól a H. pylori lett a gasztroenterológia al-Kaidája, minden rendelőben ki van függesztve a megsemmisítési parancs. És persze a gyógyszeripar új gépsorokat indított be a megfelelő antibiotikumok legyártására. Japánban, ahol a világon a leggyakoribb a gyomorrák, nemzeti hajtóvadászatot rendeztek a H. pylori után.

A két kutató diadalmenete ma is tart. 2005-ben Nobel-díjat kaptak, és minden bélrendszerrel kapcsolatos konferencia kezét-lábát töri, hogy a két kutató egyike kegyeskedjék tiszteletét tenni náluk. Az ünneplés hátterében a gyógyszeripar sem volt rest, kifejlesztette először a Hisztamin 2-es receptorát blokkoló gyógyszert (pl. Quamatel) majd később a protonpumpa gátlókat (pl. Omeprazol), amely hatékonynak tűnt a gyomorfekély és a reflux kezelésében.

Hogy ne legyen olyan idilli a kép, kezdtek olyan hírek terjengeni, hogy akiben kiirtották a H. pylorit, annál gyakran alakult ki reflux, és a halálos nyelőcsőrák is gyorsan kezdett terjedni.


A legjobb barátból lesz a legádázabb ellenség

Kinek mi a hobbija. Egyesek azt szeretik kutatni, mit okoz egy baci, másokat meg a baci családfája izgat. Az evolúciós genetikai vizsgálatok azt bizonyították, hogy a H. pylori régi barátunk, ahogy a higiéné hipotézis óta nevezzük a bennünk régóta lakó baktériumokat. Gondolhatunk itt a bélbaktériumokra, vagy akár a bőrünkön nyüzsgő milliónyi láthatatlanul tevékenykedőkre. A H. pylori bizonyíthatóan legalább 100 ezer éve bennünk van, azaz tuti, hogy szimbiózis alakult ki köztünk, máskép már nem éldegélhetne bennünk. Illetve, nem is él már mindenkiben, mert a növekvő tisztaság miatt sok emberbe már eleve nem is fertőződött meg vele, és az életünk során számolatlanul szedett antibiotikumok miatt pedig másokból meg kipusztult. A nyugati népességben így már csak 15-30%-ban fordul elő.

Aztán vannak az orvos antropológusok. Ők járják a harmadik világot, vizsgálgatják a természeti népeket, és kezdtek érkezni a jelentések, hogy ezek a népek (pl. Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában) majd' 100%-ban fertőzöttek, de a gyomorfekély vagy a gyomorrák szinte ismeretlen náluk.

A történi kutatások meg azt derítették ki, hogy a gyomor- és patkóbélfekélyes esetek száma az 1850-es évektől kezdett el meredeken nőni. A közegészségügy meg az orvosok nem szeretik komplikálni a dolgokat, mert előbbinek max. két szavas jelmondatokra van szüksége, utóbbiak meg kezelni akarnak. Mondják meg nekik mire mit írjanak fel. De vannak ezek a komplikált személyiségek, szokás őket gondolkodó embernek is nevezni, akik meg nem szeretik az ilyen ellentmondásokat. Jellemző módon a szakirodalomban Afrika gyomorrákmentességét Afrika enigmának, az ázsiai furcsaságot meg Ázsia enigmának nevezik. Az enigma arra való, hogy megfejtsék. Egy H. pylori kutató fel is vázolta a globális összefüggéseket, ami persze csak a nyugati társadalmakra jellemző: eszerint, ahogy pusztul ki a népességből a H. pylori, úgy csökken a gyomorrák és a fekély előfordulása, viszont ezzel párhuzamosan terjed a reflux és a nyelőcsőrák. És itt válik érdekessé ennek a kis háziállatkánknak a viselkedése. Neki a gyomrunk olyan, mint a kutyusnak a kutyaól. Kis otthonában azt szereti, ha a savasság egy bizonyos szint körül van (2-3 pH). Ha nő a savasság, egy kis mérget fecskendez a gyomorfalba, amitől annak csökken a savtermelése. Ha meg kezd túlságosan lúgosodni a környezet, akkor a H. pylori lekushad, és hagyja, hogy a gyomor végezze a dolgát. Ez neki a funkciója, erre tartottuk őt minimum 100 ezer éve. Magyarán, szabályozza gyomrunk savasságát. De valami belezavart ebbe a békés együttélésbe, miért kezdett H. pylori a gazdiba marni és fekélyt, gyomorrákot okozni neki? Van itt tehát egy hiányzó láncszem: ahol mindenki fertőzött, ott miért nincs se reflux, se fekély, se gyomorrák? Nálunk meg mitől vadult meg ez a kezes jószág? A cikk végéig lehet ezen gondolkodni.


Mi is az a reflux?

Talán ideje volna bemutatni ezt a refluxot, akiről már sok mindent tudunk, csak azt nem, mi is ő valójában. A gyomor olyan, mint egy tartály, amibe egy nyíláson át potyog be a megrágott falat, s aztán itt a gyomorsav meg a pepszin, ami egy fehérjemolekulákat daraboló enzim, megdolgozzák az ennivalót, hogy a további bélszakaszokban könnyebb legyen az emésztés. A bedobó nyílást kettős gyűrű zárja le, az egyik magának a nyelőcsőnek a gyomorszájnál található gyűrűs záróizma, a másik a rekeszizom. A gyomor a rekeszizom alatt található, ezért a nyelőcső egy lyukon át jut el a gyomorig. Ez a nyílás a rekeszizomban szintén egy izomgyűrű, ami rásegít a nyelőcső zárva tartására. Amikor nyelünk a nyelőcsövünk olyan, mint egy kígyó, amint éppen nyeli áldozatát. Kitágul, de ettől megrövidül kicsit, azaz feljebb húzódik kissé, és a két izomgyűrű eltávolodik egymástól. Sok emberben ez egy idő után így is marad, mert az évtizedeken át tartó ismételt megrövidülés miatt a nyelőcső záróizma felköltözik a rekeszizom fölé. Mások meg így születnek. Ezt hívják rekeszizomsérvnek, vagy hiátusz herniának. A lényeg, hogy innentől már a két izomgyűrű nem tud összedolgozni. Ezen anatómiai lecke után már könnyű megérteni a refluxot: ha a bedobó nyílás akkor is kinyílik, amikor nem kéne, a gyomor savas tartalma felnyomódhat a nyelőcsőbe. A nyelőcső erre nincs felkészítve, és maródni kezd. Ha sokáig maródik, lesz belőle nyelőcsőrák, és a gyenge idegzetűek miatt tovább nem is részletezném. A garatig feljutó savas tartalom és gőzök rekedtséget, égő garatérzést, fülgyulladást okozhatnak, és ha a trutyi befolyik a légcsőbe is, köhögés, asztma is kialakulhat. De mi nyitja ki a zárógyűrűt? Egyrészt, minden falattal levegőt nyelünk, és ezt időnként felbüfögjük. Ha nagyon tele van a gyomor, már ekkor is feljöhet sav, de ha jól el vagyunk hízva, ez növeli a nyomást a gyomorban, és ez nyitogatja a zárógyűrűt. Végül van egy csomó étel és gyógyszer, amelyek biokémiai és idegi hatásokon keresztül lazítják a gyűrűizom feszességét. Paradicsom, kávé, hagyma, stb. mindaz, amit az emberek úgy tapasztalnak, hogy fogyasztásuk után "gyomorégésük" lehet, az lazítja az izomgyűrűt. De ez még mindig nem a teljes lista. Mert jusson eszünkbe, hogy ha ez évmilliókig így ment volna, csak tett volna az evolúció valamit ez ellen. Természeti népeknél nem szokás refluxtól szenvedni. Jaj, ne, Szendi most megint jön a paleóval. Nyugi! De hogy fokozzam a feszültséget, erre az alantas vádaskodásra csak később válaszolok.

Előtte lássuk, mit agyalt ki a gyógyszeripar a refluxra!

H2 blokkoló és PPI

Ezek a hisztamin 2 receptort blokkolók ill. a protonpumpa gátlók becenevei. Különböző módon, de ezek gátolják a gyomor savtermelését. S miután lecsökken a gyomor savassága, nyiladozhat a zárógyűrű, ugyan kit zavar már? Az aggodalmaskodók persze kérdezgethetik, hogy "Tessék mondani, a gyomorsav nem arra való, hogy aktiválja a pepszinogént, és az így keletkező pepszin tudja majd emészteni a fehérjét?". A válasz erre nem az, hogy "igen, sajnos van itt egy kis ellentmondás", hanem az, hogy "nyelőcsőrákot akar, vagy sósavat?". A beteg tehát nem vitatkozik tovább, szedi a PPI-t, mert most ez a sztár, és tény, hogy hatásosabban csökkenti a savtermelést. De végülis az a baj vele, amire kitalálták. Ha tartósan csökkentjük a gyomor savasságát, az első lépésben elégtelen emésztéshez vezet. Már ez is elég nagy baj, de valahogy túléljük. Igaz, a B12 vitamin sósav hiányában nem tud aktiválódni, de ez olyan sokára okoz majd rákot meg neuropátiát, hogy kinek jut eszébe a PPI-vel összekötni? Közvetlenebb veszély, hogy a sósav a gyomorban egyfajta zsilip, ami nem engedi be a szájon át bacikat. Belepottyannak a sósav tóba, és rángatódzva kimúlnak. Na de, ha nincs védő gát, akkor pl. a Clostridium difficile nevű baktériumterrorista bejut a bélrendszerbe, és aztán onnan már nehéz őt kipaterolni. Lesz belőle kóros hasmenés, legyengülés és szép temetés. Más bacik is bekerülhetnek, így a PPI-k 50%-kal megnövelik a tüdőgyulladás veszélyét. Más bacik a vékonybelet célozzák meg, mert ott van bőséggel kaja, s így alakul ki a SIBO, azaz, amikor a vékonybélben túlszaporodnak a bélbacik. Ezek aztán puffadást, hasmenést, hasi görcsöket okoznak. A savhiány rontja a kalcium- és magnéziumhasznosulást is, növekszik a csontritkulás kockázata.

Persze, de nem megéri mindezt a kockázatot elviselni, s cserébe nyugodtan hajtani álomra fejünket azzal a biztos tudattal, hogy viszont tettünk a gyomorrák és a nyelőcsőrák ellen. Nem akarom senki álmát megzavarni, de sajnos kiderült, hogy a PPI-t rendszeresen szedőknél mindkét ráktípus 3-4-szer gyakoribbnak bizonyult. Az angyalát, amire tehát kitalálták a PPI-ket, azt okozza? Ezek a különféle halálokok úgyis összefoglalhatók, hogy pár év alatt a PPI-t szedőknél 50%-kal nő a nem szedőkhöz képest az összhalálozás kockázata.

Ha most ijedtében a kukába karja dobni a PPI-t, ne tegye, mert másnap majd mehet kikotorni a szemétből, amikor olyan mardosó refluxa lesz, hogy a falat kaparja. Kiderült, hogy a PPI-ket elhagyni emberfeletti feladat, mert visszacsapás reakció következtében a szer elhagyásával még rosszabb lesz a reflux, mint valaha is volt. Ugye a gyógyszeripar nem a gyógyszerekről való leszokást kutatja, őt csak a rászoktatás érdekli. Úgyhogy találja ki mindenki az ő egyéni módszerét. Egy kis segítséget azért a befejezésben megemlítenék.


A hiányzó láncszem

Mi a különbség a természeti népek, a tradicionálisan táplálkozók és a nyugati ember étrendje között? A gyorsan felszívódó vagy finomított szénhidrát. Gabonafélék, burgonya, rizs, kukorica, cukor, fruktóz, stb. A nyugati ember étrendjének 50-70%-át ez jelenti. Ezért is híznak el. A fogyasztóvizsgálatokban az emberek többségének elmúlik a refluxa, részben azzal összefüggésben, hogy fogyni csak a gyorsan felszívódó szénhidrátok elhagyásával lehet. Mit csinálnak ezek a szénhidrátok? Lejutva a vékonybélbe, az ott található bacik rávetik magukat a friss élelemre és a feldolgozás közepette rengeteg gázt termelnek. ez visszajut a gyomorba és nyitogatja a nyelőcső szelepét. Na de a vékonybélben nem is kéne baciknak lenni? Hát vannak, mert az a bizonyos SIBO meglepően gyakori, csak senki nem foglalkozik vele. Ha nem eszünk ilyesmiket, akkor ezek a bacik ott lent szépen éhen halnak, vagy ha nem akarnak önként, egy kis borsmentaolaj kapszulával halálba lehet őket noszogatni. Több vizsgálat igazolta, hogy lowcarb étrendre, azaz nem keményítőt tartalmazó növényi eredetű szénhidrátokat, zsírokat, fehérjéket tartalmazó étrendre 1, azaz egy hét alatt a reflux elmúlik.

Ugye milyen ügyesen elkerültem a paleót? A paleo is egy lowcarb étrend, további előnyökkel, de nekem mindegy, ki melyiket választja, nincs anyagi érdekeltségem a paleo terjesztésében.

És hogy a puzzle utolsó darabkáját is a helyére rakjuk: a H. pylorival addig éltünk békében, amíg nem kezdtünk a 19. század második felétől egyre több finomított szénhidrátot fogyasztani. Mivel a fogyás és a lowcarb H. pyloritól függetlenül is elmulasztja a refluxot, nem érdemes az ócskapiacon használt H. pylori után kajtatni.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre