Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Új utak az autoimmunbetegségek terápiájában:
a féregterápia

Tetszik, nem tetszik, az orvostudomány előbb-utóbb tudomásul kell vegye az evolúciós szempontú gyógyítást, ami sokszor azt jelenti, hogy mesterségesen kell megteremteni azt, amit már nagy büszkén a hátunk mögött hagytunk. Kiderült azonban, hogy a fürdővízzel kiöntöttük a gyereket is

 

A Google adatkezelési elvei

 

Mára mindennapossá váltak az immuntúlműködéssel jellemezhető betegségek. Az e csoportba tartózó autoimmunbetegségek legegyszerűbb definíciója szerint ezekben a kórképekben az immunrendszer a szervezet saját sejtjeit támadja. Ez korlátozódhat egy specifikus szerv bizonyos sejtjeire, de irányulhat több szervre is, mint pl. szisztémás lupusz eritematózusz esetében. Az autoimmunbetegségek halmozottan is előfordulhatnak, hiszen egy személy szenvedhet egy időben több autoimmunbetegségben is. A nyugati orvoslás tehetetlenül áll a nyugati népesség megközelítőleg 10%-át érintő betegségekkel szemben (Cooper és mtsi., 2009). A tüneti kezelések elsősorban az immunrendszer működésének gyengítésére irányulnak, ami viszont fokozza a fertőzőbetegségekkel szembeni fogékonyságot és növeli a rákkockázatot (Giat és mtsi., 2017).

Az orvostudomány evolúciós és történeti szemléletének hiánya jelentősen megnehezíti az okok feltárását, s így a megelőzést és a kezelést is. Az a tény, hogy az autoimmun betegségek a 19-20. században jelentek meg és váltak gyakorivá, bizonyítja, hogy a nyugati életmódnak és táplálkozásnak döntő szerepe van létrejöttükben. Innen már csak egy lépés volna a természeti népek életmódjának és táplálkozásának a tanulmányozása, mivel ők mentesek az autoimmun betegségektől. Jelen írásunk egy szeletét mutatja meg az e szemléletben folyó, az orvostudományban éppen csak megtűrt, ám annál ígéretesebb kutatásoknak. Evolúciós nézőpontból 4 fő tényező tehető felelőssé az autoimmunbetegségek utóbbi 150-200 évben való megjelenéséért és elterjedéséért:

1, A D-vitaminhiány: az urbanizációval csökkent az átlagos D-vitaminszint, több autoimmunbetegségben, mint multiplex szklerózisban, 1-es típusú cukorbetegségben, az alacsony D-vitaminszint jelentős kockázati tényező (Szendi, 2018)

2, A nyugati életmód hatására a bélfal áteresztővé válik, s így a szervezetbe bejutnak olyan fehérjetöredékek, mikroorganizmusok, amelyek provokálják az immunrendszert (Mu és mtsi., 2017).

3, A molekuláris mimikri: evolúciós szempontból új tápanyagok (pl. glutén, tej, kukorica, hüvelyesek) bizonyos összetevői a szervezet bizonyos fehérjéihez hasonló aminosavláncot tartalmaznak, s a bélfalon és vér-agy gáton átjutva az immunrendszer támadni kezdi az idegen fehérjét majd a hozzá hasonló saját szövetet (Cusick és mtsi., 2012).

4, A 19. századtól a fokozódó higiénia, majd a védőoltások és az antibiotikumhasználat miatt az immunrendszert korábban egyensúlyban tartó fertőzések és paraziták jórészt eltűntek az életünkből (Rook, 2012).


Az immunrendszer négy ága

Az immunműködésünkben meghatározó szerepet játszanak a csecsemőmirigyben termelődő un. naiv T sejtek, amelyek az őket ért immunológiai ingerek hatására nagyjából négyféle, eltérő funkciókat ellátó T-sejtté alakulnak át. Az T-helper (segítő) sejtek onnan kapták a nevüket, hogy egyfajta kapitányként különféle immunfolyamatokat indítanak be és irányítanak. A Th1 sejtek a sejtes immunitást vezérlik, arra ösztökélik a makrofágokat, hogy kebelezzék be és emésszék meg a sejtekbe bejutó baktériumokat ás protozoonokat (egysejtű kórokozók). A Th1 ág túlműködése döntő szerepet játszik az autoimmun betegségek kialakulásában. Az immunrendszer Th2 ága az un. humorális immunitásért felel. A Th2 sejtek a különféle paraziták, pl. a férgek ellen vezénylik az immunrendszer támadását. Ennek az ágnak a kóros túlműködése vezet az atópiás megbetegedésekhez (allergia, ekcéma, asztma). Az utóbbi években ismerték fel a Th17 ág jelentőségét, amely szintén fontos szerepet játszik az autoimmun betegségek kialakulásában (Zhu és Paul, 2008). Számos gyulladásos folyamat és autoimmunbetegség kialakulásában szerepet játszik a D-vitaminhiány, s az újabb kutatások azt igazolták, hogy a D-vitamin képes gátolni a Th17 sejtek aktivitását (Joshi és mtsi., 2011). A Th-sejtek negyedik változata a T-szabályozó vagy T-szupresszor sejtek, amelyek fékezik az immunválaszt és pl. ezáltal megakadályozzák az autoimmun betegségek kialakulását (Zhu és Paul, 2008). Ha ennek a négy, egymást kölcsönösen szabályozó immunrendszer ágnak az egyensúlya megbomlik, akkor autoimmunbetegségek és atópiás betegségek alakulhatnak ki.


A higiénia hipotézis

Már a 19. század utolsó harmadában felfigyeltek arra, hogy a virágpor allergia valamiképp összefügg a civilizációval, és hogy farmeroknál jóval ritkábban fordul elő (Rook, 2012). Egzakt formát ezek a megfigyelések David Strachan 1989-ben publikált epidemiológiai kutatásában öltöttek testet. Több mint 17 ezer újszülöttet követett 23 éves korukig, és eredménye szerint minél több idősebb testvére volt valakinek, annál kisebb volt az esélye szénanáthára és ekcémára. Az egykékhez képest négy idősebb testvér 2.5-szeres védelmet jelentett a szénanáthával és 4-szeres védelmet az ekcémával szemben. A fiatalabb testvérek sokkal kisebb védelmet képviseltek (Strachan, 1989). Strachan arra következtetett, hogy a csecsemőként és fiatal gyermekként elszenvedett különféle fertőzések védelmet jelentenek az atópiás betegségekkel szemben. Mivel az elmúlt 150 évben csökkent a családok mérete, növekedett a higiénia és a fertőzésekkel szembeni védelem, ennek ára, hogy egyre gyakoribbak az atópiás betegségek.

Ez a rövid kis közlemény intenzív kutatások indított be, s hamarosan megfogalmazódott az evolúciós medicina higiénia hipotézise. Eszerint az ember immunrendszere évmilliókig együtt fejlődött a vele és benne élő mikroorganizmusokkal és parazitákkal. A bőrünkön és a beleinkben több baktérium él, mint ahány sejtből állunk, s az emlősök több száz millió éves fejlődésének szerves része volt a férgekkel való fertőzöttség. A mikroorganizmusoknak és parazitáknak nem a gazdaszervezet elpusztítása a "célja", hanem a békés "egymással" élés. Ez azonban csak kölcsönös előnyökre épülhet. Például a bélflóránk megannyi baktériumtörzse mind specializálódott valami részfeladatra: bizonyos baktériumok az emésztőrendszer felsőbb szakaszaiban emészthetetlen tápanyagokból rövidláncú zsírsavakat állítanak elő, amellyel nem csak tápanyagot szolgáltatnak, de az immunrendszer működését is szabályozzák. Más baktériumok különféle vitaminokat állítanak elő, megint mások káros anyagokat semlegesítenek, stb. A különféle férgekkel való évmilliós kényszerű együttélés következménye, hogy a férgek megtanulták az ellenük irányuló immunválaszt lecsendesíteni, aminek pozitív következménye lett, hogy az immunrendszer nem reagálja túl az allergéneket, vagy az autoimmunitást provokáló tényezőket sem (Rook, 2012).


A különféle fertőzések vagy a parazitákkal való együttélés valójában évmilliókon át feltételévé vált az immunrendszer normális fejlődésének. Az utóbbi 150 év fokozódó higiéniája miatt elveszítettük "régi barátaink" immunműködést beállító-szabályozó ténykedését. Állatkísérletekkel igazolták, hogy a steril körülmények közt felnevelt állatok immunműködése súlyosan károsodik.

Veszélyes higiénia

Bár a higiéniás viszonyok fejlődése csökkentette le a fertőző betegségekből eredő halálozást, egy ponton túl a túlzott higiénia ellenünk fordult. Látványos bizonyítékaink vannak erre. Például a sokkal fejlettebb Finnországban hatszor gyakoribb az 1-es típusú (autoimmun) cukorbetegség, mint a vele szomszédos Karéliában, jóllehet az e betegségre hajlamosító gének gyakorisága a két országban megegyezik (Kondrashova és mtsi., 2005). Ugyan ez a helyzet a cöliákia betegséggel is. Karéliához képest Finnországban négyszer gyakoribb a biopsziával is igazolt gluténérzékenység, dacára annak, hogy a betegségre hajlamosító gének gyakorisága azonos (Kondrashova és mtsi., 2008). Az 1-es típusú cukorbetegség modelljeként kifejlesztett egértörzs tagjai 80%-ban spontán megbetegszenek 1-es típusú cukorbetegségben. Ám ha az emberben is élő két féreg egyikével fertőződnek meg, a cukorbetegség nem jelenik meg náluk (Saunders és mtsi., 2007). A szklerózis multiplexszel kapcsolatban egy izraeli kutatás már 1966-ban igazolta, hogy a betegség annál gyakoribb, minél fejlettebb a szaniter ellátottság (vezetékes víz, öblítős wc, stb.) (Leibowitz és mtsi., 1966). Egy másik vizsgálat arra mutatott rá, hogy amelyik országban gyakori az ostorgiliszta fertőzöttség, ott igen ritka a szklerózis multiplex (Fleming és Cook, 2006). A szisztémás lupusz eritematózusz Nyugat-Afrikában feltehetőleg azért meglepően alacsony, mert az igen magas maláriafertőzöttség védelmet nyújt e betegséggel (Symmons, 1995), ill. általában is az autoimmun betegségekkel szemben (Greenwood, 1968).


Nem minden fertőzés jó

A higiénia hipotézis ismertté válása után elterjedt az a nézet, hogy kifejezetten jó, ha a gyerekek minél több fertőzésen esnek át. A vizsgálatok azonban tisztázták, hogy az utóbbi tízezer év alatt kialakult emberi fertőző megbetegedések, mint influenza, mumpsz, kanyaró, himlő nem jelentenek védelmet az immuntúlműködésekkel szemben. Az évmilliók alatt kifejlődött immunrendszerünkbe ezen kórokozók hatása nem épült be. Ezzel szemben a széklettel terjedő betegségek, a féregfertőzések vagy a lappangó tuberkulózis, a Hepatitis A, a Helicobacter pylori fertőzések immunműködést szabályozónak bizonyultak. Ezért ma már a higiénia hipotézis helyett szívesebben használják a "régi barátok" hipotézis elnevezést, mert ez nem általában a rossz higiénés viszonyokat, hanem speciális, néven nevezhető kórokozóknak és parazitáknak tulajdonít védőhatást (Rook, 2012).

Afrikai gyerekeknél igazolták, hogy a különféle parazitákkal fertőzött gyerekek ritkábban allergiásak, mint a nem fertőzöttek (Wickelgrencan, 2004). Egy venezuelai vizsgálatban féregirtóval kezeltek gyerekeket, s a sikeres kezelés hatására megnőtt köztük az allergiások száma (Lynch és mtsi., 1993). Régen ismert az a paradoxon, hogy a természeti emberben igen magas az IgE szint, ennek ellenére nem szenvednek atópiás betegségekben. A magas IgE-szint ugyanis a fejlett világban az atópiás betegségek diagnosztikus jele. A magyarázat az, hogy a különféle, tartósan az emberben élő paraziták olyan magas IgE-választ váltanak ki, hogy az immunrendszernek már nincs kapacitása a környezeti allergének ellen specifikus IgE-t termelni, így nem alakul ki allergiás válasz sem (Lynch és mtsi., 1993).

A féregterápia

Az 1930-as évekig szinte mindenki "férges" volt a fejlett világban is. Azóta a fejlett társadalmakban sikeresen kiirtották a korábban mindennapos parazitákat (Elliott és Weinstock, 2009). A férgekkel való fertőzöttség csökkenésével egyenes arányban nőtt a különféle autoimmunbetegségek gyakorisága. A "régi barátok" hipotézis, az állatkísérletek és emberi esetismertetések megalapozták azt a feltevést, hogy már kialakult autoimmun betegségben speciális féreggel történő megfertőzés javíthat az autoimmun betegség folyamatán. A kutatások többek közt arra irányulnak, mely férgek alkalmazhatók komolyabb mellékhatások vagy a súlyos megbetegedés kockázata nélkül, és mely férgek milyen betegségben hatásosak. Pl. az ostoros férgek egy fajtája (Trichuris suis) alkalmasnak bizonyult a colitis ulceroza (fekélyes vastagbélgyulladás) kezelésére. A más kezelésre nem reagáló, krónikus betegek vagy placebót, vagy kéthetente 2500 féregpetét kaptak kapszulában. A 12. hét végére a féregpetét fogyasztók 43%-ának jelentősen javult a betegsége (Summers és mtsi., 2005a). Ezt a férget Crohn betegeknél is sikeresen alkalmazták, a 12. hét végére a betegek 66%-ánál a betegség nyugvó fázisba jutott (Summers és mtsi., 2005b). A Trichuris suis valójában a sertésekben él, emberben tartós fertőzést nem okoz, a továbbfertőzés kockázata nulla, és más férgekkel ellentétben "lakóhelyéül" kizárólag a bélrendszert választja. Egy vizsgálatban 12 szklerózis multiplexben szenvedő, spontán féregfertőzésben szenvedő beteget 5 éven át hasonlítottak össze 12 nem fertőzött beteggel. A "férgesek" betegsége ritkábban újult ki, a tünetek kevésbé voltak súlyosak, és az MRI-vel mért myelinhüvely károsodás (az idegeket burkoló "szigetelő" bevonat) is sokkal enyhébb volt (Correale és Farez, 2011a). Amikor egy másik vizsgálatban a parazitafertőzött szklerózis multiplexes betegeket féregirtóval kezelték, a sikeres féregtelenítés hatására a betegségük romlott (Correale és Farez, 2011b).


Egy másik jelölt az autoimmun és atópiás betegségek kezelésére a Necator americanus, amely az emberben honos horogféreg fajta. Ez a bőrön át hatol be a testbe, bejut a tüdőbe, s amikor a fertőzött személy felköhögi, akkor jut el a bélrendszerbe. A vékonybélben 2-5 évig él. Ezzel a féreggel fertőzött cöliákiás betegek gluténnel szemben mutatott autoimmun reakciója jelentősen csökkent (Croese és mtsi., 2015). Az elemzések szerint ez a féreg jelentősen enyhíti az asztmás tüneteket, ill. megelőzi az asztma kialakulását (Leonardi-Bee és mtsi., 2006). Egyelőre a legtöbb sikeres vizsgálat állatokkal történt, de mostanság már több mint 20 humán vizsgálat is elindult. A vizsgálatok költségesek, és nem könnyű a szponzorokat meggyőzni e vizsgálatok hasznosságáról.

Más kutatók szerint a járható út az, ha kiderítjük, milyen vegyületeket bocsátanak ki az egyes férgek az immunrendszer működésének módosítására, hiszen elvileg ezek gyógyszerként való szedése ugyanolyan hatásos lehet, mint a férgekkel való mesterséges megfertőzés (Adisakwattana és mtsi., 2009).

A kutatások azonban sokszor ellentmondásosak, aminek egyik oka bizonyára az, hogy a betegek eltérően reagálnak a féregfertőzésekre, de a másik, talán fontosabb ok, hogy - mint általában minden kutató - e terület szakemberei is csőlátásban szenvednek. Azaz, nem vesznek tudomást olyan kutatásokról, amelyek az autoimmun betegségeket a táplálkozással, a bélflóra összetételének eltolódásával, a D-vitaminhiánnyal és a bélfal áteresztő képességének megváltozásával hozzák kapcsolatba. A 20-21. század során ugyanis nem csupán férgeinktől szabadultunk meg, hanem alaposan megváltozott az életmódunk is. A minden ismert tényezőt figyelembe vevő megközelítés gyorsabb sikerre vezetne.

Akárhogy is lesz, a "régi barátok" hipotézis és a belőle kinőtt féregterápiás kutatások az autoimmunbetegségek egyik kiváltó okát célozzák meg, s e kutatások eredményei mindenképpen szerepet fognak kapni a ma még gyógyíthatatlannak tűnő autoimmun betegségek leküzdésében.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Adisakwattana,P; Saunders, SP; Net, HJ; Fallen, PG: Helminth-Derived Immunomodulatory Molecules. in: Fallon, PG (ed): Pathogen-Derived Immunomodulatory Molecules. LandesBioscience and SpringerScience, 2009.pp:95-107.
  • Cooper GS, Bynum ML, Somers EC. Recent insights in the epidemiology of autoimmune diseases: improved prevalence estimates and understanding of clustering of diseases. J Autoimmun. 2009 Nov-Dec;33(3-4):197-207.
  • Correale J, Farez MF. The impact of parasite infections on the course of multiple sclerosis. J Neuroimmunol. 2011b Apr;233(1-2):6-11.
  • Correale J, Farez MF. The impact of parasite infections on the course of multiple sclerosis. J Neuroimmunol. 2011a Apr;233(1-2):6-11.
  • Croese J, Giacomin P, Navarro S, Clouston A, McCann L, Dougall A, Ferreira I, Susianto A, O'Rourke P, Howlett M, McCarthy J, Engwerda C, Jones D, Loukas A. Experimental hookworm infection and gluten microchallenge promote tolerance in celiac disease. J Allergy Clin Immunol. 2015 Feb;135(2):508-16.
  • Cusick MF, Libbey JE, Fujinami RS. Molecular mimicry as a mechanism of autoimmune disease. Clin Rev Allergy Immunol. 2012 Feb;42(1):102-11.
  • Effect of Hookworm Infection on Wheat Challenge in Celiac Disease
  • Elliott, DE; Weinstock, JV: Helminthic therapy: using worms to treat immune-mediated disease. in: Fallon, PG (ed): Pathogen-Derived Immunomodulatory Molecules. LandesBioscience and SpringerScience, 2009.pp:157-166.
  • Fleming JO, Cook TD: Multiple sclerosis and the hygiene hypothesis. Neurology. 2006, 67: 2085-2086.
  • Giat E, Ehrenfeld M, Shoenfeld Y. Cancer and autoimmune diseases. Autoimmun Rev. 2017 Oct;16(10):1049-1057.
  • Greenwood BM. Autoimmune disease and parasitic infections in Nigerians. Lancet. 1968 Aug 17;2(7564):380-2.
  • Joshi S, Pantalena LC, Liu XK, Gaffen SL, Liu H, Rohowsky-Kochan C, Ichiyama K, Yoshimura A, Steinman L, Christakos S, Youssef S. 1,25-dihydroxyvitamin D(3) ameliorates Th17 autoimmunity via transcriptional modulation of interleukin-17A. Mol Cell Biol. 2011 Sep;31(17):3653-69.
  • Kondrashova A, Mustalahti K, Kaukinen K, Viskari H, Volodicheva V, Haapala AM, Ilonen J, Knip M, Mäki M, Hyöty H; Epivir Study Group. Lower economic status and inferior hygienic environment may protect against celiac disease. Ann Med. 2008;40(3):223-31.
  • Kondrashova A, Reunanen A, Romanov A, Karvonen A, Viskari H, Vesikari T, Ilonen J, Knip M, Hyöty H. A six-fold gradient in the incidence of type 1 diabetes at the eastern border of Finland. Ann Med. 2005;37(1):67-72.
  • Leibowitz U, Antonovsky A, Medalie JM, Smith HA, Halpern L, Alter M. Epidemiological study of multiple sclerosis in Israel. II. Multiple sclerosis and level of sanitation. J Neurol Neurosurg Psychiatry. 1966 Feb;29(1):60-8.
  • Leonardi-Bee J, Pritchard D, Britton J. Asthma and current intestinal parasite infection: systematic review and meta-analysis. Am J Respir Crit Care Med. 2006 Sep 1;174(5):514-23.
  • Lynch NR, Hagel I, Perez M, Di Prisco MC, Lopez R, Alvarez N. Effect of anthelmintic treatment on the allergic reactivity of children in a tropical slum.J Allergy Clin Immunol. 1993 Sep;92(3):404-11.
  • Mu Q, Kirby J, Reilly CM, Luo XM. Leaky Gut As a Danger Signal for Autoimmune Diseases. Front Immunol. 2017 May 23;8:598.
  • Nem minden autoimmun betegséget gyógyít: a glutén vagyx DING okozta betegségek esetén a féreg tehetetlen
  • Rook, GAW (ed.): The Hygiene Hypothesis and Darwinian Medicine. Birkhäuser Verlag, 2009 . pp:1-27.
  • Saunders KA, Raine T, Cooke A, Lawrence CE: Inhibition of autoimmune type 1 diabetes by gastrointestinal helminth infection. Infect Immun 2007, 75: 397-407
  • Strachan DP. Hay fever, hygiene, and household size. BMJ. 1989 Nov 18;299(6710):1259-60.
  • Summers RW, Elliott DE, Urban JF Jr, Thompson RA, Weinstock JV. Trichuris suis therapy for active ulcerative colitis: a randomized controlled trial. Gastroenterology. 2005a, 128(4):825-32.
  • Summers RW, Elliott DE, Urban JF Jr, Thompson R, Weinstock JV. Trichuris suis therapy in Crohn's disease. Gut. 2005b Jan;54(1):87-90.
  • Symmons DP. Frequency of lupus in people of African origin. Lupus. 1995 Jun;4(3):176-8.
  • Szendi G: Napfényvitamin. Jaffa, 2018. 2.kiad.
  • Túlságosan a féregterápiára koncentrálnak s elfelejtik a táplálkozást
  • Wickelgrencan, I: Worms Tame the Immune System? Science, 2004, 305:170-171.
  • Zhu J, Paul WE. CD4 T cells: fates, functions, and faults. Blood. 2008 Sep 1;112(5):1557-69. doi: 10.1182/blood-2008-05-078154.
  • Rook GA. Hygiene hypothesis and autoimmune diseases. Clin Rev Allergy Immunol. 2012 Feb;42(1):5-15.