Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Dr. David Katz:
Van egy járvány, amely sokkal veszélyesebb a koronavírusnál

Fordította: Czárán Judit

Forrás:Dr. David Katz: There's an Epidemic That's a Bigger Threat Than the Coronavirus

Dr. Katz, a Yale Egyetem Betegségmegelőzési Kutatóközpontjának alapító elnöke arra figyelmeztet, hogy miközben az emberek pánikba esnek a koronavírustól, rezzenéstelen arccal néznek szembe sokkal veszélyesebb 'járványokkal'.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Bizonyára Ön is aggódik a koronavírus járvány miatt. A legtöbben mostanában azon szorongunk, vajon mi is elkapjuk-e a kórt? Vagy ha nem mi, akkor valaki a szeretteink közül. És ha elkapjuk, belehalunk-e?

A kezdők kedvéért újra elmondom, hogy az egészséggel kapcsolatban nincs százszázalékos garancia semmire. Az ember akkor is kaphat szívinfarktust, ha mindent elkövetett, hogy ez vele ne történjen meg. Aki egészségesen táplálkozik, eleget mozog, nem dohányzik, stb. az lényegesen kisebb eséllyel fog rákban vagy szívrohamban meghalni, de garantálni semmit nem lehet. Az emberi szervezet ennél sokkal bonyolultabb. És persze az is lehet, hogy valaki mindent megtesz az egészsége és a kondíciója érdekében, az erei olyanok, mint újkorukban, nem is kap szívkoszorúér betegséget, de elüti egy busz, ráesik egy fa, villámcsapás éri, vagy valami teljesen ismeretlen okból agydaganat alakul ki nála.

Amit mi, orvosok hamar megtanulunk, az az, hogy a hajót és a hajóst esetleg tudjuk irányítani, de a szelet és a hullámokat nem. Mindent soha nem fogunk tudni ellenőrzésünk alatt tartani. Olyanokkal is történnek rossz dolgok, akik mindig mindent jól csinálnak. De sokkal ritkábban, mint másokkal, úgyhogy rengeteget számít, hogy mi magunk mit teszünk azért, hogy elkerüljük a bajt.


Természetesen a koronavírus kapcsán is csak valószínűségekről beszélünk, de a valószínűség kérdése igenis megválaszolható.

A legfontosabb kérdést, hogy meg fogom-e kapni a koronavírust, és ha igen, bele fogok-e halni, több részben kell megvizsgálnunk.

Mekkora a valószínűsége, hogy megkapom?

Erre a kérdésre, hacsak ön nem a világ azon kevés populációinak egyikéhez tartozik, amelyekben a betegség nagy koncentrációban van jelen, pillanatnyilag az a válasz, hogy nagyon-nagyon kicsi. Mikor ezt a cikket írom, 2020 február 28-án, 8 milliárd emberből kevesebb, mint 84 ezren betegek. Vagyis 100 ezer emberből egy. Összehasonlításképpen, az Egyesült Államokban annak a valószínűsége, hogy valakit élete során valamikor villámcsapás ér, nagyjából egy a háromezerhez. Természetesen a koronavírusos betegek száma változhat és valószínűleg változni is fog, de jelenleg sok-sok ezer emberből egy betegszik meg, ami azt jelenti, hogy az Ön számára annak a valószínűsége, hogy megkapja a koronavírust, elenyészően kicsi.

A betegségnek való kitettség szükséges, de nem elégséges felétele annak, hogy az ember megfertőződjön.

Ha ki vagyok téve a fertőzés veszélyének, mekkora az esélyem, hogy tényleg elkapjam a betegséget?

Ezt hívják fertőzési aránynak. Ha a legkoncentráltabban fertőzött kínai Wuhant vesszük alapul, azzal a nyilvánvalóan nem teljesen megalapozott feltételezéssel, hogy ott mindenki "veszélyeztetett" volt, akkor pillanatnyilag 79.000 emberről beszélünk egy 11 milliós populációból, ami ezer emberre vetítve hét, százalékosan kifejezve 0,7 százaléknyi megbetegedést jelent.

És ha megbetegszem, mekkora az esélyem, hogy bele is haljak?

Ezt hívják halálozási aránynak. A legijesztőbb számok itt is Wuhanból származnak, ahol 79.000 fertőzöttből 2800-an haltak meg. Ez száz emberre vetítve 4 halálos áldozatot jelent, ami valamivel kevesebb mint 4 százalékos halálozási aránynak felel meg.

Március 9-i FRISSÍTÉS: Kizárólag Dél-Koreában állnak rendelkezésre megbízható adatok a COVID-19 halálozási arányáról, ami Dél-Koreában sokkal ALACSONYABB, mint bárhol máshol, 0,6 százalék, ami a széles körben végzett teszteléseknek köszönhető.


Persze a világért sem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha engem az egészből csak a számok érdekelnének. Nagyon is tisztában vagyok vele, hogy itt emberekről van szó, olyan emberekről, mint Önök vagy én, akiknek családjuk van, akárcsak Önöknek vagy nekem. A közegészségügy sajnos hajlamos elveszni az anonim statisztikák tengerében, és nem észrevenni, hogy ezek mögött a statisztikák mögött hús-vér emberek vannak. Mikor az álláspontom alátámasztására számokat használok, tudom, hogy az embertársaimról és azok családtagjairól beszélek, akiket ezúton is szeretnék legmélyebb együttérzésemről és a szolidaritásomról biztosítani. Egy világjárvány ugyanis azt is segít megérteni, hogy igazából mennyire lényegtelenek azok a dolgok, amelyek elválasztanak minket egymástól, hiszen ezen a Földön mindannyian az emberek nagy családjába tartozunk, ugyanannak az állatfajnak vagyunk az egyedei, és mindnyájan egyformán esendőek és sérülékenyek vagyunk. A COVID-19 vírust hidegen hagyja, hogy ki állította ki az útlevelünket.

Nos, akkor vissza a számokhoz. A helyzet az, hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb az esélye annak, hogy nem veszünk észre egy enyhe lefolyású betegséget, mint annak, hogy nem vesszük észre, ha valaki ebbe a betegségbe belehal. A halált ugyanis nem lehet nem észrevenni.

De mit jelent ez a COVID-19 vírus esetében? Azt, hogy összehasonlíthatatlanul több ember kapja meg a fertőzést, mint ahányról tudjuk, hogy megkapta, például mert olyan enyhék a tünetei, hogy egyszerű náthának hiszi azt, vagy, mert egyáltalán nincsenek is tünetei. A rossz hír az, hogy ezért aztán a fertőzöttek száma minden valószínűség szerint sokkal nagyobb, mint gondoljuk. Akkor ez most növeli az esélyét, hogy megfertőződjünk? Igen. És annak is, hogy belehaljunk a fertőzésbe? Nem. Mindjárt elmondom, miért.

Tegyük fel, hogy Ön egy olyan 2000 fős populáció tagja, amely populáció ki van téve a koronavírus fertőzésnek. A betegséget 200 ember kapja meg és 8 bele is hal.

A fertőzési arány ez esetben 200/2000, másképpen kifejezve 10 százalék (vagyis sokkal magasabb, mint a valóságban Wuhanban volt), a halálozási arány pedig 8/200, vagyis 4 százalék (kb. annyi, mint Wuhanban). Ha ön ennek a populációnak egy átlagos tagja, akkor annak az esélye, hogy megkapja a fertőzést és bele is hal a betegségbe {(200/2000) X (8/200)} vagyis 0,4 százalék. Ez direkt módon következik abból, hogy a teljes populációból, vagyis 2000 emberből nyolcan haltak meg, vagyis ezerből négyen, ami pont 0,4 százalék. Másképp kifejezve az ön esélye, hogy sikerüljön kicseleznie a koronavírust, 99,6 százalék. Ez jó hír, nem?

De mi van akkor, ha tévedtünk - nem kicsit, sokat - a fertőzöttek számában, mert sokuknak olyan enyhék voltak a tünetei, hogy senki nem vette észre őket? Ha mondjuk nem kétszázan, hanem nyolcszázan fertőződtek meg? Akkor annak a valószínűsége, hogy Ön is a fertőzöttek közt lesz, már jóval nagyobb, de ettől annak, hogy bele is hal a fertőzésbe, egyáltalán nem nő az esélye. Ez egyszerű matematika.


A második esetben már 800/2000, vagyis 40 százalék a fertőzési arány, ami nagyon ijesztően hangzik, de halállal a 800 fertőzésből is csak 8 végződik, ami 1 százaléknak felel meg. Ha az előző módszerrel kiszámítjuk, hogy mekkora az esély rá, hogy Ön személy szerint megkapja a vírust és bele is hal - {(800/2000) X (8/800)} - az most is csak 0,4 százalék, akárcsak az első esetben.

Ez a valódi helyzet a koronavírussal. Annak az esélye, hogy az egyes embert megfertőzze a vírus - legalábbis pillanatnyilag - nagyon csekély, az meg, hogy bele is haljon még sokkal kisebb. Persze ha sok eset felderítetlen marad, akkor lehet, hogy az egyes ember fertőzési kockázata sokkal nagyobb, viszont ez esetben a halálozási kockázat arányaiban még kisebb. Ez egy zéró összegű játszma, és pillanatnyilag minden egyes összegnél nagyon alacsony annak az esélye, hogy ön vagy valamelyik családtagja belehaljon a koronavírus fertőzésbe.

Mielőtt összefoglalnánk az eddigieket, vizsgáljuk meg, miért vagyunk hajlamosak eltúlozni a kockázatot, valahányszor új, egzotikusnak tűnő, ismeretlen kór üti fel a fejét a világban. És fordítva, miért alakul ki egy idő után fölényes nemtörődömség a már ismert betegségekkel szemben.

Az új koronavírus ma ezer módon borzolja a kedélyeket. Aki nem az életét, a gyerekeit vagy a szeretteit félti, az a részvényei elértéktelenedése miatt aggódik

A mai napig (március 15-ig) összesen 3000 regisztrált koronavírusos beteg van az Egyesült Államokban - 40 körüli halálozással. Ezzel szemben az egyszerű influenza eddig már 40 millió embert fertőzött meg (minden kilencedik amerikait), abból 40 ezernél a betegség végzetesnek bizonyult, vagyis minden ezer betegből egy meghalt. Mindenki reszketve várja a COVID-19 elleni vakcina piacra dobását, miközben sokaknak eszük ágában sincs beoltatni magunkat influenza ellen, pedig az a vakcina tényleg biztonságos, hatékonyan csökkenti a fertőzés, illetve a betegség terjedésének a kockázatát, és ráadásul olyan betegség ellen véd, amely nagyságrendekkel több embert érint, mint a koronavírus. (Az influenza oltás hatékonyságába vetett hit a szerző álláspontja, ennek ellentmondanak a statisztikák. -Sz.G.)

De nemcsak a fertőző betegségekkel kapcsolatos kockázatokat vagyunk hajlamosak torzítani. Mikor ezt a cikket írom, még csak pár nap telt el a Mark Bittmannal közös könyvünk megjelenése óta, amely az egészséges táplálkozásról szól (angol címe: How to Eat). Nem azért írtuk ezt a könyvet, mintha nem lett volna enélkül is elég dolgunk, hanem mert fontosnak találtuk, hogy az Amerikában a táplálkozás és az egészség kapcsolatáról folytatott vitákat tudományos alapokra helyezzük.

Az egészségtelen táplálkozás mára vezető halálokká vált az Egyesült Államokban: a becslések szerint évente kb. félmillió ember korai haláláért felelős. Ez pont tízszer annyi áldozat, mint amennyit egy rosszabb évben az influenza szed, és nagyságrendekkel több, mint amit eddig a koronavírus a világban összesen szedett - és ez minden évben megismétlődik.


Minden hatodik ember haláláért az egészségtelen táplálkozás a felelős, pedig az ételnek, amit megeszünk, mindenekelőtt a létfenntartásunkat kellene szolgálnia, tápanyag- és energiaforrásnak kellene lennie. És ez az epidemiológiai jéghegynek csak a csúcsa, hiszen a nem megfelelő táplálkozás nemcsak korai halálhoz, hanem egy sor betegség gyakoribbá válásához is vezet. Dariush Mozaffarian és Dan Glickman a The New York Timesban erről a következőket írják:

Az Egyesült Államokban több mint 100 millió felnőtt - majdnem a fele a populációnak - vagy a pre-diabétesz állapotában van vagy már cukorbeteg. A szív- és érrendszeri betegségek 122 millió embert érintenek, és évente hozzávetőlegesen 840 ezer, naponta 2300 halálesetért felelősek. Négy felnőttből három túlsúlyos vagy elhízott. Ami azt jelenti, hogy Amerikában több a beteg ember, mint az egészséges.

A kitettség a táplálkozás esetében száz százalékos: enni mindenki eszik. Vagyis ebből a szempontból a koronavírus labdába sem rúghat a táplálkozás mellett.

Tekintsük most a 'fertőzési arányt' a táplálkozás tekintetében annak a valószínűségnek, hogy az étel, amit az illető megeszik, árt neki. Mivel az amerikaiaknak csak a 10 százaléka fogadja meg a sok zöldség és gyümölcs fogyasztására vonatkozó ajánlásokat, és mivel az emberek általában is rossz minőségű ételeket fogyasztanak, mondhatjuk, hogy az amerikaiak 90 százalékának - kisebb-nagyobb mértékben - árt az étel, amit megeszik. Vagyis összehasonlítva a koronavírussal, itt 100-ból 90 embernek, vagyis szinte mindenkinek meg kell "fertőződnie".

És mi a helyzet a mortalitással? Itt nem elég a közvetlenül a táplálkozás számlájára írható haláleseteket számba venni. Hiszen a helytelen táplálkozás nagymértékben felelős a diabétesz, a szívbetegségek és a sztrók kialakulásáért, de fontos szerepet játszik a rák, a májbetegségek és a demencia kialakulásában is. Az idő előtti elhalálozások 50 százaléka részben vagy egészében a táplálkozás számlájára írható, úgyhogy mondhatjuk, hogy az egészségtelen táplálkozás halálozási rátája 50 százalék. Vagyis a koronavírussal összehasonlítva ez a 'vírus' két 'fertőzöttből' egyet megöl.

Az igaz, hogy a koronavírus, ha öl, gyorsan öl. Az egészségtelen táplálkozásnak ehhez több időre van szüksége. Ez számít, de nem annyit, mint első látásra hinnénk. Mert idő előtt és hirtelen meghalni rossz, de az sem jár jobban, akinek idő előtt, hosszú, krónikus betegség után kell távoznia. De az ember valahogy természettől hajlamos nem tudomást venni azokról a kockázatokról, amelyekből nem holnap, hanem csak később lesz nagy baj. Márpedig ennek szörnyű ára van, gondoljunk csak a klímaváltozásra. Szóval elismerem, hogy a gyorsasági versenyt a koronavírus "nyeri", de az biztos, hogy olyan kiemelt figyelmet nem érdemel, amilyet kap. Az influenza például többet érdemelne. De az, hogy a minél nagyobb profit elérése érdekében az emberek egészségének szándékos figyelmen kívül hagyásával rossz irányba manipulálják a lakosság táplálkozását, és ez látszólag semmilyen felháborodást nem vált ki belőlük, még az influenzánál is nagyobb figyelmet érdemelne.


De térjünk vissza a COVID-19-re. Nem csoda, hogy a vírus sok embert megrémít, elsősorban a vele kapcsolatos bizonytalanságok miatt. Az ismeretlentől mindig jobban félünk, mint attól, amit már ismerünk. Ám ahhoz, hogy a koronavírus felvegye a versenyt a hétköznapi, sokkal nagyobb kockázatot jelentő veszélyekkel, melyek ott vannak az orrunk előtt, mégis rutinszerűen elsiklunk felettük, nagyságrendekkel pusztítóbbnak kellene lennie, mint amennyire ez a jelenlegi helyzetből látszik. Persze még nem kizárt, hogy ez a helyzet a jövőben romlani fog - de miközben ezen aggódunk, akár egy óriási aszteroida is becsapódhat a Földbe.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy "don't worry, be happy." Csak azt, hogy aki félti a maga és szerettei egészségét és életét, az elsősorban ne a koronavírus miatt pánikoljon. Mindenkinek azt javaslom, próbálja egy kicsit szélesebb perspektívába helyezni a dolgot, ne fixálódjon erre a mostani járványra, hanem szedjen vitaminokat, vezessen hibrid autót, sétáljon többet a szabadban és… egyen sok salátát.

Koronavírus cikkek a Tenyek-tevhik.hu-n

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre